Csongrád Megyei Hírlap, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
A hatékonyság lényege ugyon egyszerű ez: mindnél kedvezőbb arányt, különbséget mutat valamilyen gazdasági cél eléréekor a ráfordítások és a hozamok összevetése, természetesen a hozamok javvára, annál hatékonyabb valamilyen tevékenység. Nagyon bonyolult ez: a termelés nem durván korvácsolt láncszemek egybeillesztése, hanem finom se- Ilyemszálak sűrű fonata. Sokszor úgy tűnik, e szálak nem hasonlíthatók egymás- s hoz, más esetben viszont csak nagyító alatt fedezhetők fel eltéréseik. Hagyjuk a képletességet: a hatékonyság fogalma és mérése ma egyike a legtöbbet a vitatott közgazdasági kérdéseknek, világszerte. Ennek ellenére — a szükségszerűségnek engedve — minden ország elemzi gazdasági hatékonyságát, s ezt teszik a különböző ipari, mezőgazdasági, szállítási, kereskedelmi stb. vállalatok is. A háziasszonynak nem kell magyarázni, hogy pocsékol, ha túl vastagon hámozza a burgonyát, ha olyan sokat főz, hogy az étel felét, végül kiöntik. A gyár, a szövetkezet „háziasszonyainak” tekintete már könynyebben elsiklik az ilyesmi fölött. Megnyugtatja őket, hogy a tervezettnek megfelelő a nyereség, az átlagnál nem jobb, de nem is roszszabb a jövedelmezőség. Ezért azután elsikkad, mit lehetett volna elérni a rendelkezésre álló emberekkel, anyagokkal, eszközökkel, ha szervezettebb a munka, ha takarékosabb a felhasználás. Engedjük meg a leegyszerűsítést: ha száz forint ráfordítás fejében száztíz forintot kapok a termékért — avagy az árujellegű szolgáltatásért —, akkor hatékonyabban dolgoztam, mint azok, akik csak százöt forintot érnek el. Azoknál, igen. Ám másoktól elmaradtam, mert ők — azonos feltételek mellett — száz forint fejében száztizenötöt tehettek a pénztárba. S azért, mert vették a fáradságot ahhoz, hogy az addig forgácsolással előállított alkatrészeket sajtológépen, háromszoros termerlegénységgel készítsék! Mert nem voltak restek, s fölkutatták azt, a festési technológiát, ahely azonos minőségű bevonat mellett a korábbi festékmennyiségnek csupán felét igényli, s mert hozzányúltak tartalékaikhoz, javították munkájuk hatékonyságát. A tartalékok kínálják tehát a megoldást? Sok más mellett. Hiszen hatékonyabbá válik a munka akkor is, ha a meglevő termelőberendezéseket jobban kihasználják, ha az addig gyártott terméket korszerűbbel, előnyösebb áron értékesíthetővel váltják fel, ha csökkentik az egységnyi árura jutó munkaidő-ráfordítást. S ez még mindig csak egyebek közötti tényezők sorolása. Akkor viszont úgy tűnhet, hogy lényegében minden kapcsolódik a hatékonysághoz, vagy mégsem? A gazdálkodás eredményességének lemérése más utakon, módszerekkel történik a népgazdaság egészében, s megint más formában a különböző termelői egységeknél. Ez utóbbiak számára a hatékonyság alapvető feltételeit a gazdaságpolitika határozza meg, egyrészt kötelező előírásokkal — például az átképzés módjának meghatározásával —, másrészt ösztönzésekkel, így hitelek nyújtásával, fejlesztési hozzájárulásokkal stb. A döntő az, hogy egy-egy termelői közösség az adott kereteken belül miként hasznosítja forrásait: alacsony, közepes vagy jó hatékonysággal. Húzzuk alá még egyszer az adott kereteket, hiszen a gazdasági életben is igaz, hogy az árnyékát senki át nem lépheti. Jó néhány feltétel befolyásolja tehát a vállalati munka hatékonyságát — ahogy a népgazdasági hatékonyságot szintén, elsőként a rendelkezésre álló termelőerők színvonala —, ám legalább ugyanennyi , tényezőnél szabad a pálya, s az dönt, ki igyekezett a legésszerűbben a cél felé. Napjainkban sajnos nem mondhatjuk el általános érvénnyel, hogy e szabad pályákon hatalmas lenne a tülekedés. Túl nagy figyelem terelődött a fejlesztési lehetőségekre, s ezért alig valami marad a már meglevő adottságok hasznosítására. Oktalanság lenne tagadni, hogy a hatékonyság javításához olykor elengedhetetlenek a beruházások — sőt, sok esetben éppen a nagy összegek észszerű befektetése növeli a népgazdasági és vállalati méretű hatékonyságot, elég utalni az ún. olefinprogramra, a közúti járműgyártásra —, de azt sem lehet vitatni, hogy a rendelkezésre álló anyagok, eszközök felhasználása távolról sincs az optimum közelében. S hasonló a helyzet a szervezéssel, a munkaerő foglalkoztatásával, a nemzetközi munkamegosztással. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény kimondja: „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításaival.” A hatékonyság lényege nem abban van, hogy mit óhajtanánk elérni, megvalósítani, hanem at abban, mi az, amit szükségleteinkkel összhangban megtehetünk, amihez az eszközök rendelkezésre állnak. S ha mindazt megvalósítottuk, amire módunk nyílott, ami forrásainkat a legcélszerűbben hasznosította, nos akkor szavaink a tettek révén megkapják aranyfedezetüket. MÉSZÁROS OTTÓ (Melléklet az 5., 6., 7., 8. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! CUKIM HEGYE! * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA ' J ■ ^ ^megyei pártbizottság határozata az V. ötéves terv területfejlesztési irányelveire 33. ÉVFOLYAM , VI. SZÁM. 1976. február 1., vasárnap Ára: 1 forint Vásárhelyi kiadás Ünnepi egységgyűlés Vásárhelyen Tisztelet, megbecsülés övezi a munkásőröket Az eseményen felszólalt Győri Imre is Tegnap tartotta ünnepi egységgyűlését a Béke Szálló emeleti nagytermében a vásárhelyi Szántó Kovács János Munkásőregység. Az eseményen jelen volt és felszólalt Győri Imre, a Központi Bizottság titkára is, aki pénteken és szombaton kétnapos látogatáson tartózkodott Hódmezővásárhelyen. A Himnusz elhangzásaa után dr. Pillér János egységparancsnok-helyettes üdvözölte a megjelenteket, az elnökség tagjait — köztük dr. Németh Lajost, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Szalontai Józsefet, a vásárhelyi pártbizottság első titkárát, Mákos Istvánt, a Munkásőrség Csongrád megyei területi parancsnokát, dr. Csatordai Antal városi tanácselnököt, a társ fegyveres testületek képviselőit, a munkásőrök hozzátartozóit, majd Tóth Sándor egységparancsnok mondott beszédet, melyben elemezte, összegezte az 1975-ben végzett munkát, az elért eredményeket. Az összkép szerint a vásárhelyi munkásőrök 1975- ben is becsülettel eleget tettek a vállalt kötelezettségeknek, teljesítették az eléjük tűzött nem kis feladatokat Példát mutattak helytállásukkal, a munkaversenyben és az egységek közötti szocialista versenyben elért sikereikkel. Jól tükrözi a személyi állomány minőségi összetételét, hogy a munkásőrség tagjainak nyolcvan százaléka szocialista brigádtagként vagy ilyen kollektíva vezetőjeként dolgozik munkahelyén. Közülük sokat részesítettek kitüntetésben, erkölcsi és anyagi elismerésben tavaly, eredményes termelő munkájukért. A kiképzési feladattervben meghatározott szintek teljesítésével egyidőben a politikai továbbképzésről sem feledkeztek meg. A vásárhelyi munkásőröknek mintegy nyolcvan százaléka vett vagy vesz részt a politikai oktatás különböző formáin. Az ünnepségen a megyei és a városi pártbizottság elismerését dr. Szalontai József tolmácsolta a vásárhelyi munkásőregységnek. Szólt arról, hogy a városi pártvégrehajtó bizottság a közelmúltban elemezte-értékelte a munkásőrök által végzett munkát és azt jónak, kiemelkedő társadalmi és politikai jelentőségűnek ítélte meg. A társadalmi áldozatvállalásnak, valamint annak, hogy a munkahelyükön is jól helytállnak a termelő tevékenységben, nagy szerepe van abban, hogy a munkásőröket a helyi lakosság szeretete, tisztelete és megbecsülése övezi. Felszólalt az ünnepi egységgyűlésen Győri Imre is. Mindenekelőtt tolmácsolta a párt Központi Bizottsága és Kádár János elvtárs személyes üdvözletét, elismerésit és jókívánságait. A munkásőrség Csongrád megyei egységei — közöttük a vásárhelyi is — eredményes munkát végeztek az elmúlt időszakban. A sikerek eléréséhez nagy erőösszpontosításra, áldozatkészségre volt szükség. Napjainkban, amikor olyan sok szó esik a szocialista életvitelről, annak elterjesztéséről, társadalmi normává, példaképpé emeléséről, jóleső érzés munkásőreinkre hivatkozni, akik szemyes életükkel mindennapi tevékenységükkel bizonyítják; lehet és kell szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. Hiszen példát mutatnak a termelésben a továbbképzésben, a tanulásban, és példát lehet róluk venni akkor is, ha a társadalmi többletmunkáról, a közösségért végzett áldozatos tevékeny színvonal emeléséért, kölzőségről esik szórális, szociális fejlődésünk! S amikor erőfeszítéseket eredményeinek növeléséért, teszünk tervcéljaink sikeres a fegyveres testületeknél is megvalósításáért, az élet (Folytatás a 2. oldalon.) Az elnökség. A szónoki emelvényen: Győri Imre (Fotó: Enyedi Zoltán. Az ünnepi egységgyűlésen részt vevő munkásőrök Púja Frigyes elutazott a VDK-ból Közlemény a hanoi tárgyalásokról 1976. január 31-én Púja Frigyes és kísérete elutazott Hanoiból. A repülőtéri búcsúztatáson jelen volt Nguyen Buy Trinh, a VDK külügyminisztere, Hoang Van Lai külügyminiszter-helyettes és a külügyminisztérium több munkatársa. Ott volt továbbá Karsai Lajos magyar nagykövet és a nagykövetség munkatársai. A Hanoiból történő elutazást megelőzően Karsai Lajos nagykövet fogadást adott Puja Frigyes tiszteletére. Puja Frigyes, az MSZMP zottsága tagjának, a Vienna Központi Bizottságának tag-mi Demokratikus Köztársasa, a Magyar Népköztársaságság miniszterelnök-helyettekülügym minisztere Nguyensének és külügyminisztere Duy Trinhnek, a Vietnaminek a meghívására, 1976. ja- Dolgozók Pártja Politikai Br-nuár 24. és 3. között hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Paja Frigyes koszorút helyezett el Ho Si Minh elnök mauzóleumán, ismerkedett az ország nevezetességeivel, ipari üzemeivel, mezőgazdaságával, a vietnami nép kulturális életével. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Puia Frigyes külügyminiszter és kísérete látogatást tett Ho Si Minh városban, Huynh Tan Phat, a DIFK miniszterelnöke és Nguyen Thi Binh külügyminiszter fogadták a magyar vendégeket, és vacsorát adtak tiszteletükre. Nguyen Duy Tsinh és Paja Frigyes külügyminiszter tárgyalást folytatott a két ország, a VDK és az MNK közötti barátság további erősítésének és együttműködésük kiszélesítésének időszerű kérdéseiről, továbbá a két felet kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Puja Frigyes külügyminiszter őszinte köszönetet róndott a testvéri fogadtatásért, amelyben a vietnami nép és a VDK kormánya részesítette, hozzájárulva a Vietnámban tett baráti látogatása sikeréhez. Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaságban teendő hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást köszönettel elfogadta