Csongrád Megyei Hírlap, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

2 . Az építés időszaka Vietnamban ,,TÖBBET­ ÉS JOBBAN DOLGOZNI!” — Ma ez a legnépszerűbb jelszó Viet­namban. És nem csupán jel­szó: emberek millióinak élet­­programja, társadalmi hit­vallása. Mint a Nhan Dán című központi lap közölte, tavaly ezer vállalatnál negy­venezernél több újítási ja­vaslatot fogadtak el, am­i az államnak több mint negy­venmillió dong megtakarítást hozott. Már ebből az egyet­len kiragadott tényből is ki­világlik a vietnami munkás­­osztály öntudata, érdekelt­sége abban, hogy emelje a munka termelékenységét, gyorsítsa a szocializmus épí­tését. A Vietnami Hazafias Front, amelynek Észak és Dél po­litikai pártjai és haladó tár­sadalmi szervezetei a tagjai, nemrégen tartotta alapító kongresszusát Meghatározta a szervezet központi felada­tát: mozgósítani kell az egész népet a gazdaági élet helyreállítására és fejleszté­sére, meg kell teremteni a szocialista ipart, harcolni kell a szegénység és az el­maradottság felszámolásá­ért, a kisipart szocialista nagyiparrá kell átalakítani. A Dél gazdaságának szo­cialista alapokon való át­szervezésével és az északi szocialista viszonyok elmé­lyítésével a vietnami dolgozó nép a proletárdiktatúra ál­lamának alapját erősíti. A KOMMUNISTA PÁRT központi bizottságának a IV. kongresszus elé terjesztett beszámolója kiemelte, hogy az anyagi temelés alapjai 1975-ben 5,1-szer voltak na­gyobbak, mint 1960-ban, a vállalatok száma pedig 1955- höz képest 16,5-szeresére emelkedett. Megszüntették a munkanélküliséget, az éh­séget, a tömeges írástudat­lanságot és a társadalmi igazságtalanságokat. Ugyanakkor Délen a fel­­szabadulás napjaiban még a kapitalizmus kiirthatatlan betegsége, a munkanélküli­ség, a korrupció, a kábító­szer-élvezet, a prostitúció, a szervezett banditizmus gyötörték az ország népét. Több millió munkanélküli és írástudatlan, több száz­ezer elrontott emberi sors — ez volt a bábrendszer szo­morú öröksége. A történe­lem — mintegy szemléltető­eszközként — ugyanazon a földdarabon két rendszert, két életmódot hozott létre. A VIETNAMI MUNKÁS­OSZTÁLY, az egész dolgozó nép akarata, a vietnami kommunisták másfél milliós pártja, amikor meghirdeti a szocializmus anyagi-techni­kai alapjai meteremtésének széles programját, nemcsak a testvéri országok történel­mi tapasztalatára támasz­kodhat, de sokoldalú segítsé­gükre is. A vietnamiak mel­lett megfeszítetten dolgoz­nak a szovjet mérnökök és a lengyel bányászok, a bol­gár szállítómunkások és a kubai állattenyésztők. Az elmúlt évben Vietnam Phu Khanh megyéjében 1000 hektár háború pusztította területet változtattak termővé, művelésre alkalmassá. Képünkön: begyűjötték a terület első maniókatermését Várossá avatták Bonyhádot Bár téli tájképpel, de meg­szépítve és ifjúságának ze­nekarával fogadta vendégeit a Tolna megyei Völgység szí­vében elterülő Bonyhád csü­törtökön, várossá avatása napján. A helyi Otthon Film­színházban rendezett ünnepi tanácsülés díszelnökségéb­en helyet foglalt Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke is. A Himnusz elhangzása után dr. Hegedűs János, a már szerdán megalakult új városi tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Cseterki Lajos mondott be­szédet, s adta át a városala­­pító díszoklevelet dr. Hege­dűs Jánosnak, a városi ta­nács elnökének. Ezután — a megyei tanács és a megyei pártbizottság nevében — K. Papp József, a Tolna megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte az új város lakóit. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első tit­kára a járás és az ország­­gyűlési képviselők megyei csoportja, dr. Nedák Pál, a szekszárdi városi tanács el­nöke pedig a megyeszékhely képviseletében üdvözölte Tol­na megye harmadik városát. Az úttörő- és KISZ-fiata­­lok versekkel, zenével és vi­rágokkal köszöntötték a ven­dégsereget.­­ Ismertették az ország többi részéből érke­zett üdvözlő táviratokat is. Az ünnepség az Internacio­­nálé hangjaival fejeződött be. SOROKBAN ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL OLDRICH SVESTKA Oldrich Svestka, a CSKP Központi Bizottsága titkár­ságának tagja, a Rudé Právo főszerkesztője, aki március 28-tól 31-ig a Népszabadság szerkesztő bizottságának vendégeként hazánkban tar­tózkodott, csütörtökön befe­jezte látogatását és elutazott hazánkból. A Ferihegyi re­pülőtéren Katona István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Népszabadság főszerkesztője búcsúztatta. MAGYAR—JUGOSZLÁV MEGÁLLAPODÁS A Külkereskedelmi Mi­nisztériumban csütörtökön 20 évre szóló magyar—ju­goszláv gáz-tranzitszállítási magánjogi szerződést írtak alá. A megállapodás lehető­vé teszi, hogy Magyarorszá­gon keresztül szovjet föld­gáz jusson Jugoszláviába. Jugoszlávia nagy mennyi­ségű földgázt vásárol a Szov­jetuniótól. Tekintve azonban, hogy a két ország között nincs földgázvezeték, a szál­lítás megoldatlan volt. Ezért jött létre a mostani megál­lapodás. Eszerint Magyaror­szág veszi át a Szovjetunió­tól a Jugoszláviának szánt földgázmennyiséget, s he­lyette a Szeged környéki gáz­mezőkről hasonló mennyisé­gű energiahordozót szállít Jugoszláviának. Az amerikai külügyminiszter tegnap elu­azott a szovjet fővárosból Gromiko és Vance májusban ismét találkozik Genfben Négynapos szovjetunióbeli látogatásának befejeztével csütörtökön délelőtt eluta­zott Moszkvából Cyrus Vance, amerikai külügymi­niszter. Vance szombat este óta volt a szovjet főváros vendége. A vnukovói repü­lőtéren Andrej Gromiko bú­csúztatta. * A TASZSZ szovjet hírszol­gálati iroda csütörtök esti jelentése beszámol arról, hogy a március 28. és 30. között a szovjet fővárosban sorra került tárgyalásokon — amelyeken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Andrej Gro­miko külügyminiszter, ame­rikai részről pedig Cyrus Vance külügyminiszter vett részt — elvi síkon megvitat­ták a szovjet—amerikai kap­csolatok kérdéseit, valamint néhány, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös érdeklődésére számot tartó nemzetközi problémát A megbeszéléseken köz­ponti helyet foglalt el a ha­dászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos új megállapodás előkészítésének befejezését érintő kérdések vizsgálata. Ennek folyamán a felek megállapodtak, hogy folytatják e kérdések meg­vitatását. A fegyverkezés korlátozá­sával és a leszereltel kap­csolatos más kérdésekről 16 véleménycserére került sor. Megegyezés született arról, hogy e kérdések megvitatá­sát kétoldalú találkozókon, e ezen belül *szVer*fv tanács­kozásokon t­u­tatják. A nemzetközi problémák megvitatása során érintették az európai biztonsági érte­kezlet résztvevőinek küszö­bönálló belgrádi találkozójá­val, valamint a ciprusi és a dél-afrikai helyzettel kap­csolatos kérdéseket. A felek megerősítették az 1971. szeptember 3-i négy­oldalú megállapodás nagy jelentőségét. Különös figyel­met fordítottak a közel-ke­leti helyzetre. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a genfi közel-keleti béke­­konferencia társelnökei, kö­zötti együttműködés rendkí­vül fontos a körzet igazsá­gos és tartós békéjének meg­teremtése szempontjából. Megállapodtak abban, hogy ez év májusának első felé­ben Genfben találkozóra ke­rül sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügymi­nisztere között a közel-keleti problémával, s ezen belül a genfi konferencia munkájá­nak felújításával kapcsolatos kérdések beható tanulmá­nyozása érdekében. Egyide­jűleg folytatják bizonyos, a moszkvai tárgyalásokon már érintett kérdések megvitatá­sát. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kétoldalú kap­csolatai gyakorlati kérdései­nek megvitatása során a tár­gyaló felek számos konkrét megállapodást értek el. Képünkön: Leonyid Brezsnyev és Cyrus Vance a szerdai zárótárgyalások befejezése után Andrej Gromiko sajtóértekezlete Moszkvában Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere csü­törtökön délután Moszkvá­ban tartott sajtóértekezletén részletesen tájékoztatta az újságírókat a Cyrus Vance­val­ folytatott tárgyalásokról. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Moszk­vában a legfontosabb meg­vitatott kérdés az új hadá­szati fegyverkorlátozási meg­állapodás volt, mivel a SALT -X megállapodás ez év ok­tóberében lejár. Gromiko utalt arra, hogy Vlagyivosztokot követően még mutatkozott előrehala­dás a SALT-tárgyalásokon, s egy ideig úgy tűnt, hogy csak jogi formaságok van­nak hátra. Az utóbbi időben azonban a nehézségek növe­kedtek, s amerikai részről kísérletek történtek az elért eredmények felülvizsgálásá­ra. A Szovjetunió — jelentette ki a külügyminiszter — ka­tegorikusan elutasítja a vla­­gyivosztoki megállapodás re­vízió alá vételét. Gromiko kategorikusan el­utasította azt a verziót is, amely szerint az amerikai partner Moszkvában valami­féle „széles leszerelési prog­ramot” terjesztett elő, s a szovjet vezetés — úgymond — azt sem fogadta el. Ismer­tette az amerikai javaslato­kat, s bizonyította, hogy azok a vlagyivosztoki megállapo­dás felrúgását jelentik. Ez nem a problémák megoldá­sának, hanem felhalmozásá­nak útja — mondta Gro­miko. A Szovjetunió külügymi­nisztere sürgette az Egyesült Államokat, hogy a vitás nem­zetközi kérdésekben realisz­tikusabb, becsületesebb ta­lajon folytassa ténykedéseit. A Szovjetunió a maga részé­ről hajlandó türelmet tanúsí­tani és folytatni a tárgyalá­sokat, s pozitív megoldások­ra törekszik — mondotta be­fejezésük Cyrus Vance: lehetőség van a továbblépésre Cyrus Vance amerikai külügyminiszter Moszkvából történt elutazása előtt a vnukovói repülőtéren nyilat­kozatot adott a szovjet és külföldi sajtó képviselőinek. „Szeretnék köszönetet mondani a szovjet külügy­miniszternek, szovjet ven­déglátóinknak azért a ven­dégszeretetért, amellyel fo­gadtak minket — jelentette ki Vance. Véleményem szerint uta­zásunk hasznos volt. Célunk nem volt egyszerű: lehetet­len egyetlen nap alatt meg­állapodást elérni a fegyver­zetek korlátozásáról. Várom a Szovjetunió külügyminisz­terével ez év májusában Genfben megtartandó talál­kozónkat. Biztos vagyok ben­ne, hogy addig mindkét fél tanulmányozza a most meg­vitatott kérdéseket, és rájön, hogy céljaink azonosak. Re­mélnünk kell, hogy a jövő­ben előreléphetünk és meg­állapodást érhetünk el e lét­­fontosságú területen” — mondotta az Egyesült Álla­mok külügyminisztere. Cyrus Vance Moszkvából Bonnba indult, ahol Helmut Schmidt kancellárt tájékoz­tatta a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszélésről, majd továbbutazott Washing­tonba. a­l­m­a«■ Hatalmi harc Argentínában ÚJSÁGHÍR: A nagy kiterjedésű dél-amerikai or­szágban éles küzdelem folyik a hatalom megszer­zéséért. B­uenos Aires, az argen­tin főváros kimon­dottan vidámnak tű­nik. Az elegáns Florida és a Pellegrini utca bárjai, ze­nés kávézói zsúfoltak. A kép — a felszínen — alig kü­lönbözik attól, amit alig két esztendeje láttam ugyanitt, röviddel Perón halála előtt. Pedig azóta történt egy s más Argentínában: a Vi­dela tábornok vezette kato­nai junta ezekben a napok­ban ünnepelte hatalomra ju­tásának első évfordulóját. Március 24-én volt egy éve annak, hogy Isabel Pe­rónnal, a kaotikusan kor­mányzó özveggyel szűksza­vúan közölték a katonák: „Senora, vége van ...” Az egykori panamai kabaré­csillag házi őrizetbe helye­zésével egy korszak lezá­rult, s elkezdődött egy má­sik. Hogy milyen? Az ar­gentinok véleménye meg­oszlik: a középosztálybeliek nem panaszkodnak. A ka­tasztrófás méreteket öltött inflációt a katonai kor­mánynak sikerült évi 1000 (!) százalékról elfogadható keretek közé szorítani. A bérből élők (és felfüg­gesztett érdekképviseleti szerveik, a szakszervezetek) viszont hol hangosan, hol halkabban bírálják a jelen­legi politikát, amelynek kéz­zelfogható következménye: kevesebb hús az argentinok , asztalán, nehezebb hozzá­jutni a fogyasztási cikkek­hez. Igaz, az egymilliárd dolláros deficitet sikerült le­dolgozni. Az ár viszont: ta­valy januárban a munkás egy órai bérből még több mint egy kiló húst vehetett, míg egy évre rá — csupán 30 dekát... A gazdaságpolitika irá­nya nyilvánvaló — katonás elszántsággal az egyensúly mindenáron való elérése felé —, a bel­politika céljai túlzottan a homályban maradnak. Bue­nos Airesben senki sem ké­pes megjósolni, meddig kí­vánnak hatalmon maradni a katonák, és mi a végcéljuk? Az ok: feltehető, hogy ma­ga a hadsereg sem alakí­totta ki még végleges ál­láspontját. Vagy másként fo­galmazva: a heterogén né­zeteket valló tábornoki kar sem jutott még egységes ál­láspontra. Kivételt talán egyetlen dolog képez: az ERP (Népi Forradalmi Had­sereg) és a balos peronis­ta gerillák elleni könyörte­len harc, amely naponta kö­vetel áldozatokat. Egy belvárosi szálloda kör­nyékén az esti órákban — minden látható ok nélkül — egyszercsak megáll a szá­razföldi erők egy csapat­­szállító kocsija. Mellső ré­szén hóekének tűnő pán­céllemez. A géppisztolyos katonák módszeresen lezár­ják a keskeny sétálóutcát. A kávéházbeli asztaltársa­ság unottan fölnéz: — An­­titerrorista művelet... Fél óra múlva kocsi és kato­nák eltűnnek. H­ogy közben mi tör­tént? — ez valószí­nűleg rejtély marad. A rejtélyes eltűnésekről szóló hírek szájról szájra szállnak, sőt megtöltik a nyugati sajtó hasábjait. A jelentések fantasztikus szá­mokat közölnek az eltűntek­ről, s könnyed tollvonással teszik meg bűnbaknak Vi­­delát személyesen vagy kor­mányát. A kép azonban ko­rántsem ilyen egyértelmű: a fegyveres erőkön belüli harc nagy nyomást gya­korol az elnökre. Egyre nyilvánvalóbban ki­rajzolódik a törekvés: Vi­dela tábornok szeretne val­lóban csorbítatlan jogkör­rel rendelkező államfő len­ni, s nem csupán a száraz­földi erők vezérkari főnö­ke. A megosztott katonai hatalom — s a még a ku­lisszák mögött folyó hatal­mi harc — a fő oka az erő­szakos akcióknak és önké­nyeskedéseknek. Argentína bizonytalanság­ban van, hogy az okozat­ként emlegetett gerillaelle­nes akciók ne válhassanak okka­l szentesített intéz­ménnyé. A garanciát sok argentin Videlában látja, aki eddig képes volt tartani magát a chilei típusú tá­bornokok nyomásával szem­ben, s országa a katonai kormányzás alatt nevű vált Chilévé. Videla maga is becsületesen megfogalmaz­ta: tudja, hogy a katonai kormányzás nem népsze­rű. P­erón asszony korrupt és bénult adminiszt­rációjának eltávolítá­sa már hónapokkal előbb nem volt kétséges senki előtt. Világos volt, hogy visszatérnek a katonák. A mérsékelt tisztek most ked­vetlenek , nem jószántukból kormányoznak. Mögöttük vi­szont kényszerítő erővel ott a fenyegetés a hatalomra éhes pinochetista táborno­kok ... MAJOR LÁSZLÓ Magyar- portugál egyezmény Magyar—portugál műszaki­tudományos egyezményt írt alá csütörtökön a Kulturális Kapcsolatok Intézetében Ró­nai Rudolf, a KKI elnöke, valamint Fernando Lopes Vieira, Portugália magyar­­országi nagykövete. Az egyezmény többek kö­zött lehetőséget biztosít in­formációcserére, kutatók, mérnökök és más szakembe­rek kölcsönös látogatására, tanulmányi ösztöndíjak ado­mányozására, közös kutatá­sokra. PÉNTEK, 1977. ÁPRILIS .

Next