Csongrád Megyei Hírlap, 1977. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

,VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSEHGRAD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA ­ Minden piacon... Soli a nehezebb, megsze­­­­­rezni, vagy megtar­tani? — Közhelyszerű kér­dés, sok mindenre alkal­mazható. Ezúttal a vállala­ti életben közismert problé­máról, az úgynevezett tő­kés piac megszerzéséről és megtartásáról van szó. Pon­tosabban arról, tudunk-e minden piacon gazdaságo­san értékesíthető export­árut gyártani. S hányszor kérdezzük: versenyképesek vagyunk-e a világpiacon? Termékeink gyarapítják-e hírnevünket a világban? Az ilyen és ehhez hasonló kér­dések, exporttevékenysé­günk összefüggései nemcsak a vállalati, hanem a szo­cialista brigádok tanácsko­zásain is rendszerint napi­renden szerepelnek. Természetes dolog, hogy­­ a legérdekeltebbeket, a munkásokat is foglalkoz­tatják ezek a kérdések. A Szegedi Ruhagyár export­árut gyártó munkaszalag­jain tevékenykedő szocia­lista brigádok mondták el a minap, hogy örülnek az elismerésnek, amelyeket a nyugati piacokon szerez­­nek. Sajnos, azonban fára­dozásaik értékét időközön­ként rontja az, hogy egye­sek még a munkaszalagon­­ belül sem igazodnak a szo­­­­cialista brigádok törekvé-­­ seihez. A szocialista kollek­­t­­ívák tagjai a szalagon be­­­­lül hiába igyekeznek jó minőségű árut gyártani, ha­­ a közvetlen mellettük dol­­­­gozó nem tekinti ugyan­olyan szívügyének a jó mi­nőségű munkát, akkor bi­zony csak félsiker az ered­mény. Az első félévi adatok ta­núsítják: termékeink mind több piacra „törnek be” si­kerrel. Az exportértékesítés Csongrád megyében is az első félévben a termelés­­növekedést jóval meghalad­va nőtt, s összehasonlítható áron 24 százalékkal halad­ta meg az 1976. első félévit. A szocialista országokba küldött áru mennyisége 27, a kapitalista országokba szállított termék összmeny­­nyisége 39 százalékkal volt több, mint egy évvel ko­rábban. A második negyed­évben élénkült meg külö­nösen a kereslet. A legjelentősebb export­árut gyártó vállalataink kö­zül a HÓDGÉP-nél 25 szá­zalékkal volt nagyobb a ki­szállítás, mint 1976. első félévében. A Taurus Gumi­ipari Vállalat 30 százalék­kal növelte exportértékesí­tését, de a tőkésexport csak 70 százalékát érte el az előző évinek. A Kender­­fonó és Szövőipari Vállalat nyugati államokba szállí­tott árujának mennyisége másfélszeresére emelkedett. A HÖDIKÖT-nél az­­im­portból származó fonalak hiánya miatt 16 százalékkal csökkent a tőkés megren­delésre szállított áruk mennyisége. A konzervgyár is kevesebb árut helyezett el tőkés piacon kereslet­­ hiánya miatt. Ebből a felsorolásból is , láthatni, nem elég „betörni” a különböző pia­cokra, de megtartani azo­kat nehezebb. A METRI­­POND Mérleggyárban mondják: stabil piacokra van szükségünk, ez a mi kenyerünk, de a népgazda­ságé is. Igen. Ezért van kü­­l­­önös jelentősége a kül­­­­földről érkező mindenféle­­ jelzésnek, mindenféle ész­revételnek, akár elismeré­sek, akár panaszok azok. Eg­y-egy kollektíva tevé­kenységére aligha lehet jel­lemzőbb bizonyosság, mint annak vizsgálata, jó minő­ségű termékeket gyárt-e? Szóval milyen a termékek színvonala. S hogy valóban minden piacon értékesíthe­tő legyen az áru, nemcsak termelékenyen, gazdaságo­san, hanem jó minőségben kell gyártani. Nem elég csak mondogatni ezt a fel­adatot hanem így is kell cselekedni. Minden mun­kásnak, mérnöknek meg kell értenie, hogy nemcsak­ egyszerűen az ő munkájá­ról van szó. Minden kiló szalámi, paprika, minden öltöny­ruha stb. mindany­­nyiónk, a szocializmust épí­tő társadalom fáradozásá­nak gyümölcse és egyben üzenete is a tőlünk távoli népekhez. Ez pedig min­denkit kötelez: a jó minő­ségű, valóban minden pia­con gazdaságosan értéke­síthető termékek gyártásá­ra, hogy öregbítsük a ma­gyar ipar, a Csongrád me­gyei üzemek jó hírnevét, a szerezzünk újabb elisme­rést szerte a világon. Nem lehet kicsinyesség, és nagyvonalúság az ex­portkötelezettségek teljesí­tésében. Csak a kötelesség teljesítése lehet ott, akkor és azon a helyen, ahol va­lakire ezzel kapcsolatban rábízatott valami. S­okszor írtuk, s hang­súlyoztuk, hogy az idén, de majd az elkövet­kező években is vállala­taink fontos feladata, a minden piacon jól, gazda­ságosan értékesíthető ter­mékek gyártásának fokozá­sa. Az, hogy ezzel is segít­sék elő külkereskedelmi mérlegünk javítását. Válla­lati vezetőink nem győzik hangoztatni, milyen akadá­lyokat kell elhárítaniuk azért,­ hogy exportterveiket teljesítsék. Érdekes módon az exportfejlesztés legfőbb tennivalójának a meglevő, házon belüli tartalékok ki­használását tekintik. Ez nem baj, sőt igen helyes dolog. De az már nem, hogy úgy tesznek, mintha nem ismernék az export­fejlesztés kedvező pénzügyi feltételeit. A népgazdasági törekvé­sek valóra váltását szolgál­ják, s a vállalati munkát könnyítik a hitelfeltételek, amelyet igénybe vehetnek tőkésexport-gyártás foko­zására. Már az elmúlt év­ben versenypályázat alap­ján kérhettek anyagi támo­gatást, hitelt ilyen célra. A leggazdaságosabb beruházá­­­sokhoz kaphattak és kap­hatnak hitelt. Igaz, nem adják olcsón ezt a hitelt, mint ahogy nem könnyű a minden piacon gazdasá­gosan értékesíthető export­áru gyártása sem. A fel­vett­ összeget a tőkésexport bevételéből, a tiszta deviza­hozamból kell, s viszonylag rövid idő alatt visszafizetni. Könnyen írjuk és mond­juk, a minden piacon gaz­daságosan értékesíthető exportáru devizahozamából. Tudjuk azonban, hogy ezt a hozamot a tőkéspiacon kell megszerezni. Olyan piacon, amelyet a verseny szigorú játékszabályai, a nehéz eladási feltételek jel­lemeznek. Szóval nem koc­kázatmentes ez a vállalás. A feladatok megoldására mi sem tudunk „csoda­szert” javasolni, ez nem is feladatunk. Csodaszer nincs is, de minél alaposabban elemezzük az exportgyár­tás és -fejlesztés helyzetét, annál jobban kirajzolód­nak a tennivalók. Elég csak ismételten átolvasni az első félévi megyei tapasztala­tokról szóló jelentést, már ebből is egy sereg konkrét feladatot ismerhetünk meg. NAGY PÁL Vásárhelyi kiadás II. ÉVFOLYAM *M. SZÁM 1977. szeptember 11­, vasárnap Ára 1 forint Terveiket és vállalásaikat is túlteljesítették megyénk élelmiszeripari üzemei Kiváló eredmények egész sorát érték el megyénk élel­miszeripari vállalatai az év eddig eltelt részében. Terme­lési, értékesítési és, gazdálko­dási terveit szinte valameny­­nyi üzem túlteljesítette, s ez­zel lényegében biztosították, hogy a jó mezőgazdasági ter­méseredmények nyomán a rendelkezésre álló alapanya­gokból a tavalyinál nagyobb mennyiségű készterméket ad­janak bel- és külföldi pia­cokra egyaránt. Mint vala­mennyi más ágazatban, az élelmiszeriparban is a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme 60. évforduló­jának tiszteletére indult munkaverseny bizonyult a többtermelés, a körültekin­tőbb gazdálkodás hajtómo­torjának. A Szegedi Konzervgyár szo­cialista brigádjainak kezde­ményezése — mely szerint 1977. a minőség éve legyen — követésre talált az egész ágazatban. Munkások és ve­zetők közös törekvésének eredményeként az élelmi­­szeripari ágazathoz tartozó kilenc Csongrád megyei vállalat közül hét kiemel­kedő eredményeket ért el az év eddigi részében. Belföldi értékesítési tervei­ket — amelyek egyébként is csaknem 10 százalékkal ma­gasabb követelményeket tar­talmaztak, mint a tavalyiak — 2,8 százalékkal túlteljesí­tették. Ennek értékét nagy­­ban növeli, hogy például a Szegedi Konzervgyár a tava­lyi kedvezőtlen termés kö­vetkeztében az elmúlt hóna­pokban nem teljesíthette készárutermelési tervét, míg a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat a megkezdett re­konstrukció miatt nem ér­hette el az egyébként kívá­natos termelési eredményt. Kiemelkedő sikerrel dolgo­zott a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, amely az el­ső félévben 112 millió forint­tal több árut értékesített bel­ső piacon, mint egy évvel korábban. Még szembetűnőbb a Csongrád megyei Tejipari Vállalat termelésnövekedése. A belépett kapacitások jó hasznosításával 135 millió fo­­riinttal több terméket gyár­tott az idén, mint az elmúlt év első felében. Népgazdasági szempontból is számottevő az exportérté­kesítés növelése élelmiszer­­ipari üzemeinkben. A szalá­migyár, a konzervgyár, a tej­ipar, a paprikafeldolgozó, va­lamint a baromfifeldolgozó összesen csaknem negyven százalékkal többet exportált az év első felé­ben, mint az elmúlt esz­tendő hasonló időszakában. Forintban kifejezve ez együt­tesen megközelítőleg 310 mil­liós többletexportot jelent, ami még a versenyvállalá­sokhoz képest is 25 milliós túlteljesítés. Növelték a munka terme­lékenységét is az ágazathoz tartozó vállalatok. A bázis­nál 7,2 százalékkal, a tervek­ben szereplő előirányzatnál pedig 4,3 százalékkal haté­konyabban gazdálkodtak a munkaerővel. Ennek megfe­lelően emelkedett a munká­sok és alkalmazottak jöve­delme is, s ez a folyamat még fel is gyorsult a máso­dik félévben, hiszen a mű­szakpótlék kivétel nélkül va­lamennyi élelmiszeripari vál­lalat dolgozóit közvetlenül érinti. Az anyaggal és energiával való takarékosságra tett fel­ajánlások is meghozták a várt eredményt. Különösen a megyei sütő­ipari vállalat, a tejipar, va­lamint a Dél-alföldi Pince­gazdaság dolgozói értek el jelentős sikereket. Felajánlásaikat valamennyien túlteljesítették, s ezzel nagy­mértékben hozzájárultak a költségek csökkentéséhez, a gazdálkodás eredményének javításához. A Szegedi Konzervgyárban a legfontosabb feladat ezek­ben a napokban a termelte­tés és a gyártóüzemek opti­mális összhangjának biztosí­tása, hiszen most kerülnek feldolgozásra a legnagyobb volument jelentő termények. Hason­lképpen a paprikafel­dolgozó vállalatnál, amelynek dolgozóira most köszönt be a főszezon, hiszen lassan érik a fűszerpaprika, valamint megkezdődik a vöröshagyma szárítása. A pincegazdaság kollektívája a szüret gyors, eredményes lebonyolítását te­kinti legfontosabb feladatá­nak a harmadik negyedév­ben, míg a tejiparnál a sűrí­tett tej és a tejporgyártás je­lenti a főfeladatot. Időköz­ben azonban a korábbinál sokkal magasabb színvonalú iskolatej-ellátásra, valamint a tartós tej gyártásának beve­zetésére is fel kell készülniük az ottaniaknak. GOI) Újas kőolajkutak Ferencszállás határában Az OK­GT Kutató és Feltáró Üzeme szegedi üzemegységének idei terve 133 ezer 650 méter feltárófúrás. A legtöbb új termelőkút Algyő Ferencszállás és Kiszombor kör­­zetében létesül. A képen látható ,,lyu­kbefejező” berendezés a ferencszállási határban működik. A JB—3-as jelű gépet kiszolgáló brigád júliusban települt erre a környék­re. Az egymás közelében kialakított olajkutak közül hamarosan üzembe helyezik az ötödiket is. A 23 fős munkacsapat folyamatos műszakban dolgozik. A törzsgárda hű­sége, az olajbányászok magas szaktudása garantálja a vállalat eredményeit. (Fotó: Enyedi Zoltán) Szovjet pártkü­ldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására Ivan Bogyulnak, az SZKP KB tagjának, Moldávia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szovjet pártmun­kásküldöttség tett látogatást hazánkban. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a KB székházában találkozott Ivan Bogyullal. A küldöttséget fogadta Né­meth Károly, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A delegáció­val megbeszélést folytatott Gyenes András, a KB tit­kára, Kovács Antal, a KB osztályvezetője, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter és Sza­bó István, a TOT elnöke, a Központi Bizottság tagjai. A szovjet vendégek látoga­tást tettek Pest, Csongrád, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megye mezőgazdasági üze­meiben, és tanulmányozták a termelés szakosításának kér­déseit, a különböző gazdasá­gi együttműködési formákat és a legfontosabb ágazatok­ban az iparszerű termelési rendszerek fejlődését. (MTI) A Béke-világtanács az enyhülésért Berlinben szombaton Ro­mes Csandrának, a Béke-vi­lágtanács elnökének vezeté­sével folytatódott a Béke-vi­lágtanács elnöksége irodájá­nak kibővített ülése. A Romes Csandra által előterjesztett beszámoló fe­letti vitában számos javaslat hangzott el a Béke-világta­­nács, általában a nemzetkö­zi békemozgalom soron kö­vetkező feladatairól, azoknak a döntéseknek a végrehajtá­sáról, amelyeket a béke épí­tőinek az idén Varsóban megtartott nagyszabású ta­nácskozása hozott a nemzet­közi enyhülés megszilárdítá­sa érdekében. Az öt világrész békemozgalmát képviselő ülésszak résztvevői többek között indítványozták, hogy a BVT forduljon felhívással az ENSZ szeptember 20-án megnyíló XXXII. közgyűlé­séhez, és az ENSZ leszerelési­­bizottságához, s ebben kérje fel a világszervezetet, hogy lépjen fel minden rendelke­zésére álló eszközzel a fegy­verkezési verseny megféke­zéséért. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan is, hogy a BVT ösztönözze a világméretű kampány megerősítését, amelynek célja a leszerelési világkonferencia előkészítése és összehívása. Az ülésen olyan kezdeményezés is el­hangzott, hogy a Béke-világ­­tanács terjessze a Belgrád­­ban október 4-én megnyíló találkozó küldöttei elé a bé­keszerető embereit álláspont­ját. Az ülésszak vitájában töb­ben indítványozták, hogy a világ békeszerető erői kü­lönböző akciókkal támogas­sák az afrikai népek harcát az imperializmus legújabb manőverei, a fajüldözés és a neokolonializmus ellen, s hogy a békemozgalom lépjen fel a közel-keleti válság megoldásának elősegítése, a chilei hazafias erők fokozott támogatása érdekében. A BVT elnöksége irodájá­nak ülésén felszólalt Kumar Banerdzsi, az ENSZ főtitkár­helyettese, aki Kurt Wald­heim főtitkár megbízásából üdvözölte a tanácskozást, és sok sikert kívánt a résztve­vőknek.

Next