Csongrád Megyei Hírlap, 1977. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOIGUD HEGYEI ★ A felkészülés próbálta: átél V­á­llalatok igazgatóinak ’ nyilatkozatait olvas­va, a rádió reggeli híreit hallgatva — már napok óta egy jól ismert gyerek­mondóka néhány sora mo­toszkál a fejemben. „Majd ha fagy, s hó lesz nagy...” — egyértelművé válik, me­lyik vállalat hogyan ké­szült fel a télre. Mert ugye a felkészülés próbája a városgazdálkodásnál, az út­­ügyeletnél az első hó, az utakat borító vastag jég­páncél megjelenése. Akkor majd mindenre fény derül. Kicsit csúfondáros az idé­zett mondóka — s hogy éppen ez jutott eszembe, nem véletlen. Mert ugye minden év novemberétől a téli felkészülésről szólnak a nyilatkozatok tucatjai,­­ amikor fagy, ha lesz nagy — a szeszélyes, nem várt fordulatokat hozó időjárás felelős mindenért okoljuk — önmagunk tehetetlensé­géért. Bűnbakot, lehetőleg bün­­tethetetlent keresünk, ha szervezésünk, intézkedé­seink, előrelátásunk éppen csődöt mondott. Ha estétől reggelig tizenöt centis hó esik, máris itt állunk „megfürödve”, télvíz ide­jén . . Mert ugye úgy szá­mítottuk, hogy hóekéből amennyi van, az éppen elég, az utakat szóró gép­lánc állja a próbát... A házmesterek a síkos járda felszórásához nem hintik olyan bőkezűen a sót. Nem is tudom, melyik évjáratot viseli magán a már-már klasszikussá vált példa. Talán sokan ismer­jük. S­ hogy a rajtunk esett­ csúfságot mégis felidézem — hátha még nem késő, s tanulunk belőle. A tanmese így szól: A nyilatkozatok szerint tökéletes volt a téli felkészülés. Bevetésre ké­szen álltak a hóekék. Míg­nem „váratlanul”, decem­ber első napjaiban estétől reggelig harminc centis hó hullott. S ekkor éppen gya­logosan ballagott a mun­kába a téli felkészülésben érintett társvállalat igazga­tója. A város főutcáján egyik oldalról a másikra akart átkelni. Bokáig me­rült a latyakba. Mire beért a munkahelyére, jéggé fa­gyott lábán a zoknija. A sűrű tüsszentés egész dél­előtt megakadályozta ab­ban, hogy úgy istenesen odamondogasson a „kollé­gának”. E­zek után már senki *■ sem csodálkozott, hogy az átjárók tisztántar­tásában, a hóeltakarításban oroszlánrészt vállaló cég­nél dolgozó kollégájának kijárt egy takaros fegyel­mit. S igaza is volt. Azon a napon százak késtek el a munkából, mert megállt az élet, a buszok elakadtak a kásás, csúszós hóban. Lett is rend egyszeriben az ő kisvárosában. Vagy a „mi kis városunkban”? Nem tudom. Az évek múl­nak, a szereplők, a város­név lényegtelenné válik — de egy kis változtatással, a kellő időben, mint vala­mi bűvös tarisznyából, az emberek emlékezetéből előkerül a sztori. Én is a minap hallottam újra. Szót ejtve az enyhe november­ről, a szeszélyes időjárás­ról, s a mostanában oly csalóka „emberes” hóna­pokról. S arról, hogy váratlanul, minden bejelentés nélkül egyszeriben a tél kellős kö­zepébe csöppenhetünk. S ellenőrizni újra és újra a gyomrukban egész nyáron át homokot tartalmazó lá­dákat. Nemcsak a lakatok sértetlenségét, hanem tar­talmukat. Van mindegyik­ben? Nem kételkedek, csakhogy láttam már ho­mokszerző körúton járókat, akik szépen illesztették vissza a lakatokat... Szer­vezni a hóeltakarítást nem­csak a főutakon, hanem a peremkerületekben, a községekben is. Hiszen egy város vérkeringésének zá­loga az utak járhatósága. S ez nemcsak a főtéren, a sétáló, a bevásárló utcá­ban döntő, hanem a pe­remkerületekben, az ipari övezetekben is. Ahol ezrek és ezrek dolgoznak nap mint nap. Kijuttatásuk munkahelyükre, hazautaz­tatásuk legalább olyan fon­tos, mint a főutcáról leta­karítani a havat. Vagy ta­lán tévednék? Aligha! ki a még híre-hamva **■ sincs az igazi fagy­nak, a nagy hónak Csong­­rád megyében. A Mátrá­ban, az északi megyékben azonban már a tél előre­nyomulásával néznek szem­be. Ma vagy holnap talán minket is elér. Lehet, hogy feleslegesen, de szervezni kellene a hóeltakarítás ho­gyanját. Jobban, mint ta­valy, nem is szólva a ko­rábbi évekről. S ha ezt megszerveznénk — ma, amikor még nem késő — az időjárás szeszélyeit sem kellene reflektorfénybe ál­lítanunk. Különösen ak­kor nem, amikor a kérdést így teszik fel: „Mikor es­sen a hó, ha nem télen?” Igaz is. S ha nem lesz igazi tél? Sebaj, átalussza az „emberes” hónapokat a la­­pát és az eke úgy, hogy havat sem látott De leg­alább mindenki nyugodtan alszik, feje fölött fegyelmi, felelősségre vonás nélkül múlik majd el ez a tél. Hiszen a hóeltakarítás módját — már persze csak azét, ami netán lesz — most kell megszervezni. Koncentrálni az erőket, felderíteni, kikkel lehet megragadtatni a lapá­tot. S ez talán a leg­fontosabb. Mert tudjuk, mégpedig jól, hogy hólapá­tolásra, erre a néhány órás munkára lámpással is egy­re nehezebben találunk vállalkozót. A falragaszok nem vonzanak jelentkező­ket, a hirdetések nyomán sem állnak majd sorban. Szerencsére! Régi, rossz­ízű emlékeink ma már mesének, lázálomnak hat­nak, amikor diplomások ragadták meg a hólapátok nyelét — jobb kenyérkere­set híján. Néhány órás al­kalmi munkáért órákat sor­ban állva, még nagyobb hóesés reményében az eget kémlelve. Mindez 1977-ben mesének hat — pedig bi­zony valamikor igaz volt. Ide maradjunk a má­­ban, amikor a gépek­re, s szervező munkánkra támaszkodhatunk. Az erők koncentrálása, felkészülé­sünknek újból való ellen­őrzése a feladat. S ha min­den rendben van, „majd ha fagy, s ha lesz nagy”... — körülöttünk egy pilla­natra sem áll meg az élet. Nem késnek el százak a munkából, nem állnak hat óra tíz perckor még a sza­lagok, nem kell kiszabadí­tani a hóba fulladt buszo­kat, árut szállító autókat. Egyszóval a tényleg alapos felkészülés záloga annak, hogy az ország vérkeringé­séből, a városok közötti összeköttetésből egy percre sem esünk ki. Még ha vá­ratlanul is szakad ránk a decemberi hó! VARGA EDIT Vásárhelyi kiadás 34. ÉVFOLYAM 281. SZÁM 1977. november 30., szerda Ára 80 fillér Mezőgazdasági termékek konténerben Gyors ütemben korszerűsödik az ÁFÉSZ-ek felvásárló hálózata­­ A mezőgazdasági nagy­üzemekben termelt zöldség­félék jelentékeny részét a ZÖLDÉRT, míg a háztá­ji, a tuskertészetek áruit — a megyei tanács­ok által megszabott integrátori sze­repkörben — az ÁFÉSZ-ek vásárolják fel, hozzák for­galomba, illetve adják to­vább a hazai és a külföldi felvevőpiac ellátására. A termőterületek, s a hozamok gyors növeke­dése az átvevőtelepek kor­szerűsítését, bővítését kö­vetelte meg, és ezért áldoz a szövetkezeti nagy- és kiskereskedelem milliókat a felvásárlási ága­zat fejlesztésére. A fogyasztási szövetkeze­tek régi mulasztást pótol­nak azzal, hogy az éves tervükben minden eddigi­nél nagyobb összeget for­dítanak a zöldségprogram végrehajtásával kapcsolatos hálózati beruházásokra. Volt olyan esztendő, amikor a 100 ezer forintot sem érte el az átvevőtelepek bőví­tésére előirányzott összeg, a közelmúltban viszont a megye 10 fogyasztási szövetkezetének szavaz­tak meg a közös fejlesz­tési alapból 2 millió fo­rintot új raktártelepek létesítésé­re. A Kecskeméti AGRO­­KER-től rendelték meg a helyszínen összeszerelhető MODUL barakkraktárakat, ahol nagy mennyiségű zöldség- és gyümölcsfélét tudnak elhelyezni. Az előregyártott­­ elemek­ből kiképzett tárolószínek a típusok szerint 6, vagy 10 méter szélesek,, és 20 méter hosszúak". A kisteleki ÁFÉSZ két MODUL-barakkal bő­víti a felvásárló hálózatát. A közös fejlesztési alapból nyújtott támogatás mellett az érintett szövetkezeteknek még egymillió forintot kell áldozniuk a saját fejleszté­si alapjukból a 10 raktár megépítéséhez. Az új táro­lótereket a jövő évi kerté­szeti szezonban helyezik üzembe. Hatékony előrelépést tett a Csongrád megyei ZÖL­DÉRT is a felvásárolt áru to­vábbítása, az üzlethálózat gyorsabb ellátása érdeké­ben. Tíz olyan IFA teher­gépkocsit rendelt, amely hidraulikus em­előkarral a platóra teszi fel a kiskon­­ténereket. A szövetkezeti vállalat ugyanis folyamato­san bővíti a fémládás, az­az a konténeres szállítás arányát, mert a kezdeti ta­pasztalatok szerint gyorsabb a nagyméretű, a 200—300 ki­lós terhet tartalmazó kon­ténerek megtöltése, továb­bá felrakása a teherautó­ra, mintha a hagyományos rekeszekben lenne az áru. Szegeden a ZÖLDÉRT egész üzlethálózatát,, ,a­­ tarjáni ABC-boltokat "és Makón a 301-es, ÉLIKER-üzletet lát­ják már el konténerbe pa­kolt zöldséggel. A saláta, gyökér, csomós retek, ka­ralábé és a műanyag há­lókba kiszerelt alma egya­ránt alkalmas a fém szállí­­tóládás forgalmazásra. A közelmúltban épített nagy ABC-áruházak eleve megfelelnek a korszerűbb zöldség-gyümölcsforgalma­­zás szükségletének, mert az eladó- és a raktárterü­letet már a konténeres szállítás követelményei szerint képezték ki. Most olyan beruházási prog­­ram született a fogyasztási szövetkezeteknél, hogy a bolthálózat korszerűsítése során a régebbi vegyes bol­tok közül is mind többet tesznek alkalmassá, a kon­téneres zöldség-gyümölcs­áruk fogadására. Magyar—mongol barátsági gyűlés Csongrádon Kedves vendége volt teg­nap­ Csongrád városának. Szonom Csandravoll, a Mon-J­o gol Népköztársaság budapesti­ nagykövetségének kereske­delmi tanácsosa érkezett egész napos látogatásra, és részt vett a Mongol Népköz­­társaság kikiáltásának 53. évfordulója alkalmából ren­dezett barátsági gyűlésen. A Hazafias Népfront váro­si bizottságának székházában Varga Zsuzsa városi nép­fronttitkár fogadta a mongol vendéget, majd Nagy Imre, a városi tanács elnöke adott tájékoztatást Csongrád törté­netéről, gazdasági, kulturális és társadalmi életéről, és a város további fejlődését elő­segítő tervekről, célkitűzések­ről. A tájékoztatón részt vett Laskai Imre, a városi párt­bizottság osztályvezetője is. Kora délután a mongol vendég a kíséretében levő városi vezetők társaságában a MIRKÖZ-ben tett látoga­tást. Itt Táncos­­Ernő­, a MÍR­­KÖZ vezetője ismertette az üzemben folyó munkát és a vállalat eredményeit. Ezt kö­vetően a vendégek megtekin­tették az üzem munkacsar­nokaiban folyó munkát, és nagy érdeklődéssel kísérték a termékek elkészítésének fázi­sait. Az üzemlátogatás után a MIRKÖZ nagytermében ma­gyar—mongol barátsági gyű­lést rendeztek. Keller János, a népfront városi bizottsága elnökhelyettesének megnyitó­ja után Perényi István, a megyei népfrontelnökség bé­ke és barátság bizottságának elnökhelyettese beszédében ismertette a Mongol Népköz­­társaság szerepét a szocialis­ta testvérországokkal való együttműködésben, tevékeny­ségét a nemzetközi politikai életben, majd­, méltatta a Mongol Népköztársaság kiki­áltása 53. évfordulójának je­lentőségét Ezt követően Szonom Csandraval szólt a barátsági gyűlés résztvevőihez. Beszélt a Mongol Népköztársaság történetéről, mai életéről, az országnak a KGST-ben be­töltött szerepéről, és részle­tesen tájékoztatott a testvéri szocialista országok által nyújtott segítségről, amely­nek eredményeként a Mongol Népköztársaság fejlett ipar­ral rendelkező agrárországgá vált, és nagy tekintélyt ví­vott ki magának világszerte. A barátsági gyűlés után Papp István, a MIRKÖZ párt­­alapszervezetének titkára is­mertette az üzem politikai, társadalmi és szociális tevé­kenységét Csúcsforgalom Záhonyban Éjjel nappal dolgoznak a daruk és a motoros targoncák a záhonyi átrakókörzet­ben. Az ország keleti kapujában 6500 vasutas munkájának eredményeként naponta 10—45 ezer tonna árut továbbítanak a szerelvények. Ebben az évben összesen 3 millió tonna vasérc, több mint 30 ezer Zsiguli, 2 millió tonna faanyag, 1 millió ton­na szén és koksz érkezik a Szovjetunióból. Képünkön: Faanyag átrakása az eperjes­­kei átrakón. (Fotó: Horváth Péter — MU—KS) Termékkiállítás Moszkvában Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX.. ülésszakán részt vevő magyar küldött­ség­ vezetője nyitotta meg kedden délelőtt a Medicor Műveknek a moszkvai Po­litechnikai Múzeumban megrendezett jubileumi ki­állítását. Az orvosi műszereket gyár­tó, és termékmennyiségek 70 százalékát­ exportáló ma­gyar vállalat legújabb ter­mékeit bemutató kiállítás megnyitóján jelen volt Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökhelyettese, Olimp Csukanov, az SZKP KB osz­tályvezető-helyettese, dr. Bí­ró József külkereskedelmi miniszter és Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Dr. Szekér Gyula meg­nyitójában rámutatott: az orvosi műszergyártás terü­letén megvalósuló magyar-­­szovjet együttműködés 15 éves , múltra tekint vissza. A Szovjetunió a jelenlegi öt­éves tervidőszakban 150 millió rubel értékű orvosi műszert vásárol a magyar vállalattól. Marjai József moszkvai magyar nagykövet kedden este fogadást adott a ma­gyar-szovjet gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság XX. ülésszaka al­kalmából. A fogadáson megjelent dr. Szekér Gyula, a Miniszter­­tanács­ elnökhelyettese ,és Konsztantyin Katusev, ' a Szovjetunió Minisztertaná­­csának' elnökhelyettese, ■>■­­ a bizottság két társelnöke. Je­­len voltak a két tárgyaló de­legáció tagjai, szakértői. Ott volt a fogadáson­ a két or­szág együttműködésében részt vevő szovjet minisz­tériumok több vezető be­osztású munkatársa. (MTI) Megállapodás Szófiában: Irányelveit az együttműködéshez Kedden délben Szófiában emlékeztető aláírásával be­fejeződött a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési ve­gyesbizottság két ülésszak közötti elnöki találkozója. A tárgyalásokról kiadott do­kumentumot a vegyesbizott­­ság két tagozatának elnöke — magyar részről Havasi Ferenc miniszterelnök-he­lyettes, bolgár részről pedig Makó Dakov miniszterelnök­­helyettes írta alá. A tárgyalásokon tág teret szenteltek a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés alap­elvei kidolgozásának. Ezek az irányelvek lesznek hiva­tottak arra, hogy megfelelő keretet teremtsenek egy tar­tós, dinamikus és eredmé­nyes együttműködés kialakí­tásához. A két ország együtt­működését a jövőben elsősor­ban a közlekedés, az építő- és építőanyagipar, a belke­reskedelem, valamint a nyersanyagbeszerzés terüle­tén fejlesztik majd. Az elnöki találkozó befe­jezése után Havasi Ferencet fogadta Tano Colov, a bol­gár miniszterelnök első he­lyettese. . ____­­. "

Next