Csongrád Megyei Hírlap, 1977. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOIGUD HEGYEI ★ A felkészülés próbálta: átél Vállalatok igazgatóinak ’ nyilatkozatait olvasva, a rádió reggeli híreit hallgatva — már napok óta egy jól ismert gyerekmondóka néhány sora motoszkál a fejemben. „Majd ha fagy, s hó lesz nagy...” — egyértelművé válik, melyik vállalat hogyan készült fel a télre. Mert ugye a felkészülés próbája a városgazdálkodásnál, az útügyeletnél az első hó, az utakat borító vastag jégpáncél megjelenése. Akkor majd mindenre fény derül. Kicsit csúfondáros az idézett mondóka — s hogy éppen ez jutott eszembe, nem véletlen. Mert ugye minden év novemberétől a téli felkészülésről szólnak a nyilatkozatok tucatjai, amikor fagy, ha lesz nagy — a szeszélyes, nem várt fordulatokat hozó időjárás felelős mindenért okoljuk — önmagunk tehetetlenségéért. Bűnbakot, lehetőleg büntethetetlent keresünk, ha szervezésünk, intézkedéseink, előrelátásunk éppen csődöt mondott. Ha estétől reggelig tizenöt centis hó esik, máris itt állunk „megfürödve”, télvíz idején . . Mert ugye úgy számítottuk, hogy hóekéből amennyi van, az éppen elég, az utakat szóró géplánc állja a próbát... A házmesterek a síkos járda felszórásához nem hintik olyan bőkezűen a sót. Nem is tudom, melyik évjáratot viseli magán a már-már klasszikussá vált példa. Talán sokan ismerjük. S hogy a rajtunk esett csúfságot mégis felidézem — hátha még nem késő, s tanulunk belőle. A tanmese így szól: A nyilatkozatok szerint tökéletes volt a téli felkészülés. Bevetésre készen álltak a hóekék. Mígnem „váratlanul”, december első napjaiban estétől reggelig harminc centis hó hullott. S ekkor éppen gyalogosan ballagott a munkába a téli felkészülésben érintett társvállalat igazgatója. A város főutcáján egyik oldalról a másikra akart átkelni. Bokáig merült a latyakba. Mire beért a munkahelyére, jéggé fagyott lábán a zoknija. A sűrű tüsszentés egész délelőtt megakadályozta abban, hogy úgy istenesen odamondogasson a „kollégának”. Ezek után már senki *■ sem csodálkozott, hogy az átjárók tisztántartásában, a hóeltakarításban oroszlánrészt vállaló cégnél dolgozó kollégájának kijárt egy takaros fegyelmit. S igaza is volt. Azon a napon százak késtek el a munkából, mert megállt az élet, a buszok elakadtak a kásás, csúszós hóban. Lett is rend egyszeriben az ő kisvárosában. Vagy a „mi kis városunkban”? Nem tudom. Az évek múlnak, a szereplők, a városnév lényegtelenné válik — de egy kis változtatással, a kellő időben, mint valami bűvös tarisznyából, az emberek emlékezetéből előkerül a sztori. Én is a minap hallottam újra. Szót ejtve az enyhe novemberről, a szeszélyes időjárásról, s a mostanában oly csalóka „emberes” hónapokról. S arról, hogy váratlanul, minden bejelentés nélkül egyszeriben a tél kellős közepébe csöppenhetünk. S ellenőrizni újra és újra a gyomrukban egész nyáron át homokot tartalmazó ládákat. Nemcsak a lakatok sértetlenségét, hanem tartalmukat. Van mindegyikben? Nem kételkedek, csakhogy láttam már homokszerző körúton járókat, akik szépen illesztették vissza a lakatokat... Szervezni a hóeltakarítást nemcsak a főutakon, hanem a peremkerületekben, a községekben is. Hiszen egy város vérkeringésének záloga az utak járhatósága. S ez nemcsak a főtéren, a sétáló, a bevásárló utcában döntő, hanem a peremkerületekben, az ipari övezetekben is. Ahol ezrek és ezrek dolgoznak nap mint nap. Kijuttatásuk munkahelyükre, hazautaztatásuk legalább olyan fontos, mint a főutcáról letakarítani a havat. Vagy talán tévednék? Aligha! ki a még híre-hamva **■ sincs az igazi fagynak, a nagy hónak Csongrád megyében. A Mátrában, az északi megyékben azonban már a tél előrenyomulásával néznek szembe. Ma vagy holnap talán minket is elér. Lehet, hogy feleslegesen, de szervezni kellene a hóeltakarítás hogyanját. Jobban, mint tavaly, nem is szólva a korábbi évekről. S ha ezt megszerveznénk — ma, amikor még nem késő — az időjárás szeszélyeit sem kellene reflektorfénybe állítanunk. Különösen akkor nem, amikor a kérdést így teszik fel: „Mikor essen a hó, ha nem télen?” Igaz is. S ha nem lesz igazi tél? Sebaj, átalussza az „emberes” hónapokat a lapát és az eke úgy, hogy havat sem látott De legalább mindenki nyugodtan alszik, feje fölött fegyelmi, felelősségre vonás nélkül múlik majd el ez a tél. Hiszen a hóeltakarítás módját — már persze csak azét, ami netán lesz — most kell megszervezni. Koncentrálni az erőket, felderíteni, kikkel lehet megragadtatni a lapátot. S ez talán a legfontosabb. Mert tudjuk, mégpedig jól, hogy hólapátolásra, erre a néhány órás munkára lámpással is egyre nehezebben találunk vállalkozót. A falragaszok nem vonzanak jelentkezőket, a hirdetések nyomán sem állnak majd sorban. Szerencsére! Régi, rosszízű emlékeink ma már mesének, lázálomnak hatnak, amikor diplomások ragadták meg a hólapátok nyelét — jobb kenyérkereset híján. Néhány órás alkalmi munkáért órákat sorban állva, még nagyobb hóesés reményében az eget kémlelve. Mindez 1977-ben mesének hat — pedig bizony valamikor igaz volt. Ide maradjunk a mában, amikor a gépekre, s szervező munkánkra támaszkodhatunk. Az erők koncentrálása, felkészülésünknek újból való ellenőrzése a feladat. S ha minden rendben van, „majd ha fagy, s ha lesz nagy”... — körülöttünk egy pillanatra sem áll meg az élet. Nem késnek el százak a munkából, nem állnak hat óra tíz perckor még a szalagok, nem kell kiszabadítani a hóba fulladt buszokat, árut szállító autókat. Egyszóval a tényleg alapos felkészülés záloga annak, hogy az ország vérkeringéséből, a városok közötti összeköttetésből egy percre sem esünk ki. Még ha váratlanul is szakad ránk a decemberi hó! VARGA EDIT Vásárhelyi kiadás 34. ÉVFOLYAM 281. SZÁM 1977. november 30., szerda Ára 80 fillér Mezőgazdasági termékek konténerben Gyors ütemben korszerűsödik az ÁFÉSZ-ek felvásárló hálózata A mezőgazdasági nagyüzemekben termelt zöldségfélék jelentékeny részét a ZÖLDÉRT, míg a háztáji, a tuskertészetek áruit — a megyei tanácsok által megszabott integrátori szerepkörben — az ÁFÉSZ-ek vásárolják fel, hozzák forgalomba, illetve adják tovább a hazai és a külföldi felvevőpiac ellátására. A termőterületek, s a hozamok gyors növekedése az átvevőtelepek korszerűsítését, bővítését követelte meg, és ezért áldoz a szövetkezeti nagy- és kiskereskedelem milliókat a felvásárlási ágazat fejlesztésére. A fogyasztási szövetkezetek régi mulasztást pótolnak azzal, hogy az éves tervükben minden eddiginél nagyobb összeget fordítanak a zöldségprogram végrehajtásával kapcsolatos hálózati beruházásokra. Volt olyan esztendő, amikor a 100 ezer forintot sem érte el az átvevőtelepek bővítésére előirányzott összeg, a közelmúltban viszont a megye 10 fogyasztási szövetkezetének szavaztak meg a közös fejlesztési alapból 2 millió forintot új raktártelepek létesítésére. A Kecskeméti AGROKER-től rendelték meg a helyszínen összeszerelhető MODUL barakkraktárakat, ahol nagy mennyiségű zöldség- és gyümölcsfélét tudnak elhelyezni. Az előregyártott elemekből kiképzett tárolószínek a típusok szerint 6, vagy 10 méter szélesek,, és 20 méter hosszúak". A kisteleki ÁFÉSZ két MODUL-barakkal bővíti a felvásárló hálózatát. A közös fejlesztési alapból nyújtott támogatás mellett az érintett szövetkezeteknek még egymillió forintot kell áldozniuk a saját fejlesztési alapjukból a 10 raktár megépítéséhez. Az új tárolótereket a jövő évi kertészeti szezonban helyezik üzembe. Hatékony előrelépést tett a Csongrád megyei ZÖLDÉRT is a felvásárolt áru továbbítása, az üzlethálózat gyorsabb ellátása érdekében. Tíz olyan IFA tehergépkocsit rendelt, amely hidraulikus emelőkarral a platóra teszi fel a kiskonténereket. A szövetkezeti vállalat ugyanis folyamatosan bővíti a fémládás, azaz a konténeres szállítás arányát, mert a kezdeti tapasztalatok szerint gyorsabb a nagyméretű, a 200—300 kilós terhet tartalmazó konténerek megtöltése, továbbá felrakása a teherautóra, mintha a hagyományos rekeszekben lenne az áru. Szegeden a ZÖLDÉRT egész üzlethálózatát,, ,a tarjáni ABC-boltokat "és Makón a 301-es, ÉLIKER-üzletet látják már el konténerbe pakolt zöldséggel. A saláta, gyökér, csomós retek, karalábé és a műanyag hálókba kiszerelt alma egyaránt alkalmas a fém szállítóládás forgalmazásra. A közelmúltban épített nagy ABC-áruházak eleve megfelelnek a korszerűbb zöldség-gyümölcsforgalmazás szükségletének, mert az eladó- és a raktárterületet már a konténeres szállítás követelményei szerint képezték ki. Most olyan beruházási program született a fogyasztási szövetkezeteknél, hogy a bolthálózat korszerűsítése során a régebbi vegyes boltok közül is mind többet tesznek alkalmassá, a konténeres zöldség-gyümölcsáruk fogadására. Magyar—mongol barátsági gyűlés Csongrádon Kedves vendége volt tegnap Csongrád városának. Szonom Csandravoll, a Mon-Jo gol Népköztársaság budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa érkezett egész napos látogatásra, és részt vett a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 53. évfordulója alkalmából rendezett barátsági gyűlésen. A Hazafias Népfront városi bizottságának székházában Varga Zsuzsa városi népfronttitkár fogadta a mongol vendéget, majd Nagy Imre, a városi tanács elnöke adott tájékoztatást Csongrád történetéről, gazdasági, kulturális és társadalmi életéről, és a város további fejlődését elősegítő tervekről, célkitűzésekről. A tájékoztatón részt vett Laskai Imre, a városi pártbizottság osztályvezetője is. Kora délután a mongol vendég a kíséretében levő városi vezetők társaságában a MIRKÖZ-ben tett látogatást. Itt TáncosErnő, a MÍRKÖZ vezetője ismertette az üzemben folyó munkát és a vállalat eredményeit. Ezt követően a vendégek megtekintették az üzem munkacsarnokaiban folyó munkát, és nagy érdeklődéssel kísérték a termékek elkészítésének fázisait. Az üzemlátogatás után a MIRKÖZ nagytermében magyar—mongol barátsági gyűlést rendeztek. Keller János, a népfront városi bizottsága elnökhelyettesének megnyitója után Perényi István, a megyei népfrontelnökség béke és barátság bizottságának elnökhelyettese beszédében ismertette a Mongol Népköztársaság szerepét a szocialista testvérországokkal való együttműködésben, tevékenységét a nemzetközi politikai életben, majd, méltatta a Mongol Népköztársaság kikiáltása 53. évfordulójának jelentőségét Ezt követően Szonom Csandraval szólt a barátsági gyűlés résztvevőihez. Beszélt a Mongol Népköztársaság történetéről, mai életéről, az országnak a KGST-ben betöltött szerepéről, és részletesen tájékoztatott a testvéri szocialista országok által nyújtott segítségről, amelynek eredményeként a Mongol Népköztársaság fejlett iparral rendelkező agrárországgá vált, és nagy tekintélyt vívott ki magának világszerte. A barátsági gyűlés után Papp István, a MIRKÖZ pártalapszervezetének titkára ismertette az üzem politikai, társadalmi és szociális tevékenységét Csúcsforgalom Záhonyban Éjjel nappal dolgoznak a daruk és a motoros targoncák a záhonyi átrakókörzetben. Az ország keleti kapujában 6500 vasutas munkájának eredményeként naponta 10—45 ezer tonna árut továbbítanak a szerelvények. Ebben az évben összesen 3 millió tonna vasérc, több mint 30 ezer Zsiguli, 2 millió tonna faanyag, 1 millió tonna szén és koksz érkezik a Szovjetunióból. Képünkön: Faanyag átrakása az eperjeskei átrakón. (Fotó: Horváth Péter — MU—KS) Termékkiállítás Moszkvában Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX.. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője nyitotta meg kedden délelőtt a Medicor Műveknek a moszkvai Politechnikai Múzeumban megrendezett jubileumi kiállítását. Az orvosi műszereket gyártó, és termékmennyiségek 70 százalékát exportáló magyar vállalat legújabb termékeit bemutató kiállítás megnyitóján jelen volt Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettese, Olimp Csukanov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Dr. Szekér Gyula megnyitójában rámutatott: az orvosi műszergyártás területén megvalósuló magyar-szovjet együttműködés 15 éves , múltra tekint vissza. A Szovjetunió a jelenlegi ötéves tervidőszakban 150 millió rubel értékű orvosi műszert vásárol a magyar vállalattól. Marjai József moszkvai magyar nagykövet kedden este fogadást adott a magyar-szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX. ülésszaka alkalmából. A fogadáson megjelent dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese ,és Konsztantyin Katusev, ' a Szovjetunió Minisztertanácsának' elnökhelyettese, ■>■ a bizottság két társelnöke. Jelen voltak a két tárgyaló delegáció tagjai, szakértői. Ott volt a fogadáson a két ország együttműködésében részt vevő szovjet minisztériumok több vezető beosztású munkatársa. (MTI) Megállapodás Szófiában: Irányelveit az együttműködéshez Kedden délben Szófiában emlékeztető aláírásával befejeződött a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság két ülésszak közötti elnöki találkozója. A tárgyalásokról kiadott dokumentumot a vegyesbizottság két tagozatának elnöke — magyar részről Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes, bolgár részről pedig Makó Dakov miniszterelnökhelyettes írta alá. A tárgyalásokon tág teret szenteltek a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés alapelvei kidolgozásának. Ezek az irányelvek lesznek hivatottak arra, hogy megfelelő keretet teremtsenek egy tartós, dinamikus és eredményes együttműködés kialakításához. A két ország együttműködését a jövőben elsősorban a közlekedés, az építő- és építőanyagipar, a belkereskedelem, valamint a nyersanyagbeszerzés területén fejlesztik majd. Az elnöki találkozó befejezése után Havasi Ferencet fogadta Tano Colov, a bolgár miniszterelnök első helyettese. . ____. "