Csongrád Megyei Hírlap, 1977. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

Életgyökér­ültetvény Távol-keleti hazájától messze — a Kaukázusban — is meghonosították az élet­gyökérnek nevezett zseny­­sent. A teberdai rezervátum gondozott ágyasaiban ma már dúsan sarjad a szerény kül­sejű, ötágú növény. Hajtásait élénkpiros bogyókupola dí­szíti. Kezdetben a Teberda völ­gyében is a zsengsen szülő­hazájához hasonló éghajlati környezetet kerestek, majd kiderült, hogy az életgyökér ott érzi jól magát, ahol a tengerszint fölötti magasság emelkedésével enyhébbé és csapadékosabbá válik a táj, s a Csendes-óceán partvidé­kéhez hasonló jelleget ölt. A távol-keleti tajgában, a vad zsenysen gyökérben csak 20 év alatt halmozódnak fel az értékes anyagok. Itt az ül­tetvényen igyekeznek meg­gyorsítani ezt a folyamatot. A zsenysen 6—7 év múltán ugyanakkora lesz mint a kifejlett vad példány; súlya eléri az 50—60 grammot. Biológiailag aktív, erősítő és stimuláló hatású anyagok­ból csaknem ugyanannyit tartalmaz, mint vadon élő társa. (BUDAPRESS—APN) I A HOLNAP ELÉBE — Ady Endre élettörténete 2 00 Október 31-én este vit­­t­te meg a Veres Fel­né utcai lakásra a drámai hírt Bölöni György: isme­retlen tettes lelőtte gróf Tisza Istvánt, volt magyar miniszterelnököt. Ady, aki politikai szereplése kezde­tétől engesztelhetetlen el­lensége volt Tiszának, most kétségbeesett. — Nem lett volna sza­bad! Nem ez a megoldás! — kiáltotta. De az olyannyira várt for­radalom átmenetileg felvil­lanyozta. Próbált erőt venni leírhatatlan testi — és egyre gyakrabban előforduló szel­lemi — erőtlenségén. Akár­mekkora, fáradtságába ke­rült, megjelent a köztársaság kikiáltását szentesítő aktu­son az Országház kupola­csarnokában. Egy oszlop tö­véhez állított széken üldö­gélt, nem akarta észrevétet­­ni magát. Hatvany Lajos mégis meglátta a Nemzeti Tanács esküt tevő tagjai­nak sorából. Hívta a dobo­góra, de Ady bágyadtan je­lezte, hogy nem tud, nem akar, s beszélni is képte­len. Ekkoriban már beszédza­varai voltak. Annak ellené­re, hogy orvosnak és barát­nak egyaránt kitűnő ember, a közvetlen szomszédságuk­ban lakó Pfeiffer Ernő vi­gyázott rá, egyik szívroham a másik után érte. Dado­gása onnan eredt, hogy fél­oldali fiadés károsította ideg­­rendszerét. Emiatt szellemi kihagyások mutatkoztak. Mégis, csodálatos módon voltak teljesen ép órái, ami­kor visszatért gondolkodá­sának régi ereje, fölénye. Ilyenkor tökéletesen ura volt akaratának, szellemé­nek, inkább látszott egész­séges sziesztázónak, sem­mint halálos betegnek. November 16-án Ignotus Pál, a régi barát és harcos­társ, a Nyugat szerkesztő­je kereste fel, s kérte, írjon verset a folyóirat számára. Annyi átmeneti öntudatza­var után, a legszánandóbb fizikai és lelki elesettség ellenére Ady Endre képes volt­ összeszedni magát, hogy akárha az utolsó lélegzetvé­tele árán is, de teljesíti a jó barát kérését. És az aka­raterő nem hagyta cser­ben. Az utolsó, a legutol­só, a sír szélén írott Ady­­vers éppolyan tökéletes lett, mint a költő fénykorában született alkotások. Ez a vers az Üdvözlet a győzők­nek. Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban, élt, s ránk, [hozták Gyógyítónak a háborút, a [Rémet Sírjukban is megátkozott igazok. A vers többek között azért klasszikus, mert mondaniva­lója, gondolati jellemzői, er­kölcsi minősége tökéletes összhangot mutat Ady egész életművével. Utolsó szív­­dobbanásáig hű maradt a forradalom-emberség-ma­gyarság hármas Szintézisé­hez, amelynek kimunkálásá­ban az ő publicisztikai és költői zsenije vezérszerepet játszott. Ez a valójában mindvé­gig magányos szellemi óriás a végső strófák megírása után maradt egyedül iga­zán, szemben a felfogott el­múlással. Negyvenegyedik születésnapján, 1918. no­vember 23-ára virradóra összetépte azt az egyetlen könyvet, amely minden út­jára elkísérte, s amelybe ezt jegyezte 1906-ban: „Ady Endre vén diák kedves bib­liája.” Reggel dúltan, félig esz­méletlenül találták szobá­jában. Ágya körül hevertek a népet biblia lapjai. Belső borítóján lelték meg utolsó keze írását: „Eli, Eli, Lama Sabaktani”. Héber szavai-e ezek. Krisztustól valók. Ő mondta, mielőtt kiszenvedett a keresztfán: ,,Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem.” A rettenetes hajnal után nehezen szedte össze ma­gát, de aztán megint tü­relmesen, józan eszmélettel viselkedett. Ha kellett, a régi pedantériával szedte össze magát, így történt ak­kor is, amikor Jászi Osz­kár javaslatára hivatalos küldöttség kereste fel, el­hozva a Nemzeti Tanács dí­szes okmányra fogalmazott írásos üdvözletét. Hatvany Lajos, Hock János, Nagy György, Wildner Ödön, Mel­lemé Miskolczi Eugénia —— valamennyien a Nemzeti Ta­nács tagjai — keresték fel. Ady a biztonság kedvéért papírra diktálta köszöntő so­rait, de még így sem tudott a szöveg végére jutni. Eny­­nyit szándékozott monda­ni: „Betegen és meghatottam hálásan szorongatom a fe­lém nyújtott kezet, dadog­va, mert életemben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, milyen jólesik ne­kem ez a mindennél na­gyobb kitüntetés. Úgy ér­zem, hogy való és bekövet­kezett az én forradal­mam.” Így is hitte. Annál ször­nyűbb volt elszenvednie, hogy nem vehet részt a nagy munkában. Nem akart, nem tudott beletörődni a tehetetlenségbe. November végén mindenképpen ott kí­vánt lenni a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén. Öccsébe kapaszkodott, úgy vánszorgott el a Veres Pál­­né utcából a Baross utca elején levő Fővárosi Könyv­tárba. Őt jelölték, és egy­hangúlag meg is választot­ták elnöknek, s melléje al­­elnöknek Móricz Zsigmondot. Ady szeretett volna az al­kalomhoz illő szép beszédet mondani. Kétszer is meg­próbált szólni, de erejéből alig néhány szóra futotta. Egy ideig még ott maradt, fájdalmas belső tusakodás­sal a kényszerű hallgatás miatt, majd letörten, oda­súgta öccsének: — Nagyon fáradt Va­gyok. .. szeretnék lefeküd­­ni... Kocsit nem kaptak, sűrűn meg-megállva támolygott haza. Másnap vitték meg neki a lesújtó hírt: Kaffka Margit kisfiával együtt a spanyol influenza áldozata lett. Keserű sírásra fakadt, és az érzelmi roham csil­lapultával halkan kijelen­tette: — Most már én követke­zem... (Folytatjuk.) Rejtvény gyermekeknek Mindent a helyére! Az alábbi mondatok figye­lembevételével töltsétek ki az ábrát! Ki hányas széken ül, mi a kedvenc tantárgya, hol nyaralt és mi a kedves időtöltése? A kitöltött ábrát küldjétek be! 1. Kati olvasni szeret, pá­ratlan számú székén ül és az élővilág a kedvence. 2. Tomi bélyeget gyűjt, bal oldali szomszédja kézimun­kázik és a Mátrában nyaralt 3. Peti jobb oldali szom­szédja páratlan számú szé­ken ül és a magyart szereti. 4. A Mari mellett ülő fiú a Bükkben nyaralt és a ké­mia a kedvenc tantárgya. 5. Mari bal oldali szom­szédja barkácsol és Csille­bércen nyaralt. 6. Az egyes széken ülő lány Zánkán táborozott, a mellette plp fiú a számtant szereti. Beküldési határidő: no­vember 10-ig.. Kizárólag le­velezőlapon. A levelezőlapra­­ kérjük ráírni: Gyermekrejt­vény. Cím: Csongrád megyei Hírlap, 6740 Szeged, Sajtó­ház. A helyes megfejtők kö­zül öten ifjúsági könyvjuta­lomban részesülnek. Az október 30-i lapszá­munkban megjelent Gyer­mekrejtvény helyes megfej­tése: 1. A kakas lába: a fa tövénél jobbra, 2. A kakas előtti kiscsirke: fejjel lefelé a bal oldali kis bokor alatt, 3. A kakas farktolla: a fa koronájában. 4. A második tyúk szárnya: felhő az égen. 5. A kakas mögötti Iris ka­vics: a fekete kő alatt. A megfejtést beküldők kö­zül könyvjutalomban része­sültek: Pengő László (Szen­tes, Rákóczi F. u. 44 , Muz­esi Anikó (Vásárhely, Rét u. 33.), Herczeg Tímea (Vásár­hely, Károlyi M. u. 90.), Bogdán Zoltán (Makó, Vörös csillag, u. 7.), Pengő Ferenc (Szentes, Klauzál u. 2/B). GERENCSÉR MIKLÓS. 1877. NOVEMBER 6. 13 VASÁRNAP. Megyénk a hazai lapokban 1977/44 A gyártmány összetétel változá­sa a Kenderfonő és Szövőipa­ri vállal­atnál. ipargazdaság, június. [Fényképpel.] ZENT­AI Tibor: A Magyar Ál­lami Földtani Intézet Dél-alföldi Területi Földtani Szolgálata szak­mai munkájának ismertetése. Hidrológiai Közlöny, augusztus. [Székhelye Szeged.] GARAY Emőke: Népek barát­sága. Munka, szeptember-októ­ber. TA szegedi néptáncfesztivál­ról. Fényképekkel.] EVERS Antal: Az algyői vasúti Tisza-híd átépítése. Mélyépítés­tudományi Szemle, szeptember. [Rajzokkal, fényképekkel.] HORVÁTHNÉ BÁNYAI Mária: A Szegedi ÁFÉSZ kis á­latten­y­ész­­­tő szakcsoportjai. Kis­tenyésztők Lapja, október. [BÁLINT Katalin] -b-: Puszta­szeri nyulászok. Kistenyésztők Lapja, október. [Fényképeikkel.] Szabó Ervin-díjas könyvtáro­sok. — Tóth Béla: Könyvtáros, október. [A szegedi Somogyi­­könyvtár igazgatójáról. Fénykép­pel.] GALAMBOS Ferenc: Buday György könyv­jegyei. Könyvtá­ros, október. [Illusztrációkkal.] Verseny a mintákért címért. Népfront, október. [Megyénk­ben.] Fonó-, szövőfórum Szegeden. Textilélet, okt. 15. [A textilmű­­vekben.] Ki tud többet Odesszáról? Ma­gyar Vasutas, okt. 21. [Vetélkedő Szegeden.] [FOGAS Pál] (fogas): Harminc­éves a szegedi vasutas képzőmű­vészeti kör. Magyar Vasutas, okt. 21. [GELLÉRT József] (gellért): A szegedi vas­úti­gaz­gat­ó­sá­g munká­ja. Magyar Vasutas, okt. 21. FOGAS Pál: Nagy aktivitással dolgozik a KTE szentesi csoport­ja. Magyar Vasutas, okt. 21. [A Közlekedé­studományi Egyesület.] GIRICZ Mátyás: Borisz Godu­nov. — A Szegedi Nemzeti Szín­ház bemutatójáról mondja... a rendező. Film, Színház, Muzsika, okt. 22. [Fényképpel.] Házgyári panelekből.­­ Épül az óvoda. Esti Hírlap, okt. 28. [Sze­ged-por­ozsm­án. ] Jó ütemben épül a szegedi partfal. — Tavasszal visszaköltö­zik a Szőke Tisza. Esti Hírlap, okt. 28. GÁTI Fruzsina: Vitorlázórepü­lés. — Őszi termékvadászok. Nép­sport, ok­t. 28. [Az MHSZ Szegedi Rep­ül­őklub­járól.] FODOR Lajos: Budapesti Mű­vészeti Hetek, 1977. — Muszorgsz­kij — Debreceniből és Szegedről. Esti Hírlap, okt. 29. [Kritika a szegedi operatársulat budapesti Borisz God­unov - előad­ás­áról. ] Ezer Lakás a szegedi olajbá­nyászoknak. Népszabadság, Nép­szava, okt. 30. |Fölépült az ezre­dik lakás.] HORVÁTH Dez­ső: Két busz, két púp. Új Tükör, okt. 30. [A Svájc­ból Granád palotának ajándéko­zott két autóbusz története. Fény­képekkel.} NÉMETH Géza: Makón — a többletről. — Nem „bizottságos­­t mit” játszanak. Magyar Hírlap, nov. 1. [Bizottságok a Makó vá­rosi Tanácsnál.] Szegedi tervek. — Készül a vi­lágító berendezés. Népszabadság, Magyar Nemzet, nov. 1. [A SZE­­OL AK sajtótájékoztatójáról.] LEPIES György: Esti világítás készül. — Szegedi tervek és re­ményeik. Népszava, nov. 1. [A SZEOL-ról.] Import helyett. — Mérlegsúlyok Szegedről. Magyar Hírlap, nov. 2. [A Szegedi Mérlegkészítő Szö­vetkezetről.] Lőtérátadás Nagytőkén Szombaton délután került sor Nagytőkén az új lőtér átadására, amelyet az MHSZ nagytőkés lövészklubja és a lakosság 150 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával valósított meg. A KISZ-szer­­vezet tagjai személyenként 100 óra társadalmi munkát végeztek. Az új kispuska­­lőtér avatásán részt vett Nagy Ferenc őrnagy, az MHSZ megyei titkárának helyettese, valamint Szentes város párt- és tanácsi veze­tői. Az MHSZ Csongrád me­gyei vezetősége az építés so­rán kiemelkedő munkát vég­ző aktívák közül kitüntette Varga János klubtitkárt, az MHSZ Kiváló Munkáért érem bronz fokozatát kapta. Marté Sándor tanácselnök és Török Sándor tsz-elnök a szentesi városi tanács dísz­oklevelét kapták. Az MHSZ Csongrád megyei vezetőségé­nek ezüstplakettjét és tárgy­­jutalmat kaptak Lantos And­rás és ifj. Varga János, a Kalinin Tsz dolgozói. Elismerés társadalmi munkásoknak A Hazafias Népfront Csongrád városi elnöksége a társadalmi munkabizottságok vezetéséért, illetve a bizott­ságokban végzett társadalmi munkáért Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt adományozott Nagy Imré­nek, a városi tanács elnök­­helyettesének, dr. Tarr Zol­tánnak, az ügyvédi munka­­közösség vezetőjének, dr. Mester Jánosnak, a 2. számú belosztály vezető főorvosá­nak, Sebestyén Gábornénak, a Hazafias Népfront nőpoli­tikai bizottsága titkárának és Gát Lászlónak, a Széchenyi úti iskola tanárának. * A Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága Kiváló Társadalmi Munkáért emlékplakettel jutalmazta dr. Deák Ferencet, Megyesi Sándort és Fekete Lajosnét. Az emlékplakett átadására tegnap délután Szegeden, a Hazafias Népfront városi bi­zottságán került sor. Automata A Sziréna sztereofényképe­ző automaták segítségével a szovjet halászok tájékozódni tudnak arról, hogy a tenger mélyében hogyan helyezked­nek el a halak és milyen mennyiségben találhatók. A két készülék automatikusan a víz alatt lefényképezi az adott helyet és azonnal képeket küld ar­ról a képernyőn. Az automa­ták sorozatgyártása még az idén megkezdődik egy moszkvai elektronikus gyár­ban. Gyászhírek A Csongrád megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokság tudatja, hogy MA­GYAR FERENC nyugállományú őrnagy 1977. november 2-án el­hunyt. Temetése­­katonai gyász­­pompával november 8-á­n délután 2 óraikor a szentesi Kálvária-te­metőben­ lesz megtartva. Fájdalommal tudatom, akik még emlékeznek rá, nagyon sze­retett fiam. IFJ. ÓNODY KÁL­MÁN 39 éves korában tragikus hirtelenséggel Bonnban elhunyt. A gyászoló család — Vásárhely, Deák Ferenc utca. Köszönetnyilvánítások Hálás szívvel mondunk köszö­netet mindazon testvéreknek, ro­konoknak, jó ismerősöknek, akik ÖZV. LADA SÁNDORNÉ Hajdú Terézia temetésén megjelentek, sírjára­ koszorút, virágot helyez­tek. A gyászoló család — Vásár­hely.____________________" Köszönetet mondunk a közeli és a távoli rokonoknak­ és szom­szédoknak, a Háziipari Szövet­kezet, a METRIPOND vezetőségé­nek és munkatársainak, akik a szeretett feleség és felejthetetlen édesanyáik, KAPUS SÁNDORNÉ temetésén megjelentek, és mély fájdalmunk­ban együtt éreztek. Szerető gyermekei — Vásárhely, Szabadkígyós. Fájdalommal, megtört szívvel mondunk hálás köszönetet mind­azon rokon­aiknak, ism­erősöknek, szomszédoknak, a­kik szeretett férjem, az édesapa és nagyapa,­­ ID. RÁCZ ISTVÁN juhász, Tanya 3021. sz. al­arbti lakos temetésén meg­j­elentek, sír­járna, koszorút, vi­rágot helyeztek, és mélységes fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek. Külön mondunk köszönetet a Rendező Iroda szép búcsúzta­tásáért és a dalárda énekeiért. Gyászoló felesége és családja — Vásárhely. Fájó szívvel mondunk köszö­netet testvéreinek, sógorainak, unokatestvéreinek, keresztszül­ei­­­nek, a közeli és a távoli roko­noknak, szomszédoknak, isme­rősöknek, munkatársainak, a fá­­bián­sebestyéni Kínizs­i Tsz veze­tőségének és tagságának,­­a Béke és a többi szocialista brigád tag­jainak, a Fábiánsebestyéni Álta­lános Iskola igazgatóságának, 8. osztályos tanulóinak, az MSZMP fábl­ánsebest­y­éni végrehajtó bi­zottsága tagjainak, akik felejthe­tetlen férjem, BUZI N. IMRE te­metésén megjelentek, gyászunk­ban osztoztak, fájdalmunkat eny­hítették, sírj­am koszorút és vi­rágot helyeztek. Külön mondunk köszönetet a szentesi­ kórház bal­eseti osztálya főorvosának, keze­lőorvosainak és a nővéreknek, akik drága férjem fájdalmát­ eny­hítették, a szentesi Rendezd iro­da segítségéért, a szép búcsúbe­szédért, a dalárdának a közremű­ködésért. Gyászoló felesége és gyermeke — Fábiárusebestyén. Ezúton mondunk hálás köszö­netet mindazoknak, ak­ik a drága jó férj, édesapa, nagyapa és déd­apa, ID. KOCSIS JÁNOS temeté­se alkalmából bármi módon fáj­a­dalmunkön enyhíteni igyekeztek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. Külön megköszönjük a ma­kói kórház férfi belgyógyászati osztálya főorvosának, és vala­mennyi segíteni akaró dolgozójá­nak áldozatos munkáját, mellyel hosszú szenvedését­ enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család - Makó, Áp­rilis 4. u. 5. Hálás köszönet mindazoknak, akik szeretett: férjem, nagyapánk, MÉSZÁROS JÁNOS elhunyta al­kalmából szóval, távirattal, levél­lel, megjelenésükkel, koszorúval, csokor virággal részvétüket fejez­ték ki. A gyászoló család — Makó. Fájó szívvel mondunk köszö­netet mindazon rokonoknak, szentesi és vidéki jó barátok­nak, jó ismerősöknek, akik SZE­GEDI JÓZSEF temetésén meg­jelentek, sírjára koszorút, virá­got helyeztek, jelenlétükkel és vigasztaló szavaikkal mérhetet­len fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Szomorú édesanyja és keresztszülei, Szentes. Fájó szívvel mondunk köszö­netet a rokonoknak, ismerő­söknek, jó szomszédoknak, ,a DÉMÁSZ dolgozóinak és mind­azoknak, akik BALOGH PÁL temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. Köszönetet mondunk kezelőorvosának fá­radozásáért, valamint köszönjük a szép búcsúbeszédet. A gyá­szoló család, Vásárhely, Szántó K. János u. 83.___________________ Ezúton mondau­k hálás kö­szönetet a rokonoknak, ismerő­söknek, jó szomszéd­oknak, a Minőségi Cipőgyár kollektívá­jának, a Szántó Kovács János általános iskola 4/b osztályának, az Alföldi Porcelángyár Törek­vés szocialista brigádjának és, mindazoknak, akik KARDOS JÁNOSNÉ Reinhold Gizella te­metésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel mély fájdalmunk­ban velünk együtt éreztek. A gyászoló család, Vásárhely, Tompa u. 5.________________________ Fájó szívvel mondunk köszö­netet mindazon testvéreknek, közeli és távoli rokonoknak, az osztályt­ársakn­a­k, szomszédok­nak, barátoknak, jó ismerősök­nek, a Háziipari Szövetkezet­nek és mindazoknak, akik a szeretett férj, apa, nagyapa, KÁLMÁN ANTAL temetésén m­eg­j­elentek, sírj­ára koszorú­t, virágot helyeztek, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. A gyászoló család, Szen­tes. Hálás szív­vel mondaunk köszö­netet mindazoknak, akik felejt­hetetlen szerettünk, VERESS KÁROLY temetésén megjelen­tek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Köszönjük az Aszta­los tsz, a Termál Tsz dolgozói­nak, a rokonoknak, jó szomszé­­doknak és mindazoknak, akik drága szerettünket utolsó út­jára elkísérték. Köszönetet mon­dunk a temetésen elhangzott nagyon szép búcsúbeszédért. A gyászoló család, Szentes, Váradi L. u. il. Fájó szívvel mondunk köszö­netet a közeli és távoli roko­noknak, jó szomszédoknak, ba­rátoknak és mindazoknak, akik a drága jó édesapa, após, nagy­apa és testvér, ID. VADLÖVŐ SÁNDOR temetésén részt vettek, sírjab­a koszorút és virágot he­lyeztek, fájdalmunkban velünk együtt éreztek. Köszönetet mon­dunk a Makói­ Kórház sebészeti osztálya orvosainak és ápolói­na­k az odaadó fáradozásukért, a Makói Redőnygyár vezetőinek és dolgozóinak megjelenésükért, gyászoló család, Makó. Rokonoknak, ismerős­ök­nek, b­ará­toknak. m­unkatár­sakna le mondunk köszönetet, akik a fe­lejthetetlen KISS ISTVÁN sír­ját részvéttel, együttérzéssel körülvették, meg­j­elenésükkel, koszorúikkal, virágaikkal fáj­­da­lm­un­kat enyhíteni igyekez­tek. A gyászoló család, Vásár-­ hui V­­ájó szívvel mondunk köszö­netet mindazon rokonoknak, ba­rátoknak, szomszédoknak, isme­rősöknek, akik a felejthetetlen EPERJESI JÓZSEF temetésén részt vettek, sírjára koszorút vagy virágot helyeztek, fáj­dal­m­­unkat, enyhíteni igyekeztek. Kösz­önetünket fejezzük ki a városi pártbizottság, a városi tanács közreműködéséért és képviseletéért, a IX. kerületi pártszervezet,, a MEDOSZ helyi csoportja, a veterán társak kép­viseletéért. Köszönjük kezelő­orvosának, a véradó állomás dolgozóinak, a kórház és a ren­delői­ntéz­et orvosaknak és ápo­lóinak áldozatkész munkájukat. Köszönjük a hozzátartozók ba­rátainak és m­unkatá­rsaina­k részvétel­ét, részvétnyilvánításá­t. Köszönjük a Rendező Iroda pél­dás közreműködését, a búcsúz­tató beszédet és az énekkar közreműködését. A gyászoló család, Vásárhely.

Next