Csongrád Megyei Hírlap, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
Gyorsfejlesztési program Gyorsfejlesztési programot dolgoztak ki a Balaton-parton tapasztalt legsürgetőbb idegenforgalmi gondok enyhítésére. A tavalyi idegenforgalmi rekord, az üdülőhelyek zsúfoltsága szembetűnően mutatja, hogy a nemzetközi turizmus Európában -jegyzi- a magyar tengert, és az érdeklődés idén várhatóan tovább növekszik. A tavaly tapasztalt gondok enyhítésére, az újabb igények kielégítésére 230 millió forintot költenek. A gyorsfejlesztési programszerint 30 millió forint jut újabb kempingek kialakítására. A most készülő tervek szerint az idei szezon kezdetéig 10 900 hellyel növelik a kempingek fogadóképességét Siófokon, Balatonszemesen, Révfülöpön és Aszófőn az eddigi szükségtáborok pótlására másodosztályú kempingeket építenek, de máris megteremtik a továbbfejlesztés feltételeit is. Ezenkívül — ugyancsak idén — 8600 négyzetméterrel gyarapítják a kereskedelmi és a vendéglátó egységek hálózat Jerzy WBe» Mister Kocfireck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY A megtett javaslatra 411« MacAreek hajlandónak mutatkozott a kártyázás abbahagyására. Biztosította ellenfeleit, hogy bármelyik pillanatban kész a nevánsra, de most ideje befejezni a játékot, a kajütbe menni, vacsorához átöltözni. De a fiatalemberek hallani sem akartak erről. Végül is, amikor Wheeler úr rábeszélése sem hatott, MacAreek úr azt mondta: — Csak négy kört játszom! Ha önök vissza akarják nyerni elveszített öszszegüket, akkor a Végtelenségig licitáljanak. — Ez őrültség! — állapította meg Dufay úr. — Így egy egész vagyont el lehet veszteni. Nem játszom tovább. .— Én sem őrültem meg — mondta Wheeler úr. — Akkor harmadban Hiszünk — kiáltott fel Carter Pierce úr. — Ezer dollárral kezdek — és letette az asztalra az ezer dollárról szóló Csekket. — Ez az ezer, és még négy — válaszolt hűvösen MacAreek. James Brown osztotta a lapokat. Mindhárman beszálltak a játékba. Az asztalon 15 ezer dollár hevert. MacAreek két lapot kért. Meg kell jegyezni, hogy európai módon játszottak, mely lényegesen különbözik az Egyesült Államokban népszerű hazárd játéktól. Brown egy lapot vett, Pierce, viszont hármat. A licitálást Pierce kezdte ezer dollárral. Brown háromra emelte MacAreek pedig nyugodtan túllépett rajta. ..ez a három, és még hét”. Mindketten kiegészítették korábban betett összegüket. Felfedték a lapokat. Piercének három ásza volt. MacAreek nyert, hanyagul húzta maga elé ,a csekkesemet, és azt javasolta: — Vakon, háromezerrel nyitok. A játékosok köré gyülekeztek a kibicek,ők — akik közül bárki könnyedén kiállíthatott egy százezer dollárról szóló csekket — csodálkoztak a nagy tétben játszókon. Az USA-ban a nagy játék a tőzsdén, lóversenyen folyik, kártyán nem hazardíroznak, mint ennél az asztalnál. A következő osztáskor a játék még jobban elfajult, MacAreek néhányszor elveszített pár ezer dollárt, de sokkal gyakrabban és többet nyert Végül ledobta a lapokat és felállt. — Uraim, elnézést — mondta —, de bejelentettem, hogy négy körnél többet nem játszom. Nyugodtan megszámolta a bankjegyeket és két részre osztotta a csekkeket. Kiderült hogy Pierce úr majdnem negyvenezer dollárt veszített, Brown úr viszont 43 ezret. A kártyázás után mindkettőjüknek kifejezéstelen lett az arca. — Van az urak közül valakinek tüze? — kérdezte MacAreek úr, elővéve cigarettatárcáját. Slade úr, aki csak szemlélője volt a zöld asztal mellett folyó őrültségnek, szolgálatkészen vette elő arany gyújtóját és tüzet adott az írnek. MacAreck azonban nem gyújtott cigarettára csak hozzáértette a tüzet Brown és Pierre urak kék és rózsaszínű csekklapjaihoz. — Mit csinál, uram? «— kiáltott fel csodálkozva az egyik kibic, látva, hogy a láng martaléka lesz a csekkhalom. MacAreck úr az égő csekklapot a halom papírra dobta, ahol hamarosan hamuvá változott — Egyszerűen elégetem azt, amit nyertem — válaszolt hűvösen Mr. Henry. — Nem lenne becsületes részemről, ha kihasználnám a fiatalos vakságot és kifosztanám ezt a két tapasztalatlan, fiatal gentlemant. Hí - s£en velem szemben nem volt semmiféle esélyük. Kénytelen voltam nyerni. — Hogyhogy? — kérdezte Pierce úr. Arcán már megkönnyebbülés, de ugyanakkor szégyenkezés is látszott, örült, hogy a könynyelműen aláírt csekkek soha nem jutnak el a bankba, mégis ostobán érezte magát hogy ebben a társaságban úgy kezelték, mint egy tatenyost. Elég volt mister Brownra tekinteni, hogy megállapítsák: ő is hasonló érzéseket él át. — Egyszerű ez —■ válaszolt MacAreek úr —, úgy játszottam, hogy ujjamon volt a talizmán. Vesztese. • nem állhattam fel az asztaltól. — Bocsánatot kérek, uram, és köszönöm a leckét — miszer Pierce felállt és a győztes felé nyújtotta kezet. — Nem hiszek az Ön talizmánjában, de meg kell állapítanom, hogy ön igazi gentleman. Brown úr követte példáját. — Kérem, uram, semmiség. Nincs miről beszélni Idősebb vagyok, tehát semmi csodálatos nincs abban, hogy jobban uralkodón: tonarímen. Minden rendben Meghívom önöket a bárba Vacsora előtt messetni egy poír igazi polish vodkát. Ki kell használni az alkalmat, amíg van a bárban. (Folytatjuk.) 4 A lélek mélyén, esőben vélz észt filmgyártás a kevésbé ismertek közé sorolható a balti szovjet köztársaságok közül — már csupán ezért is érdemes odafigyelni a Tallinfilm Stúdió most bemutatásra kerülő, „Az élet és a szerelem ideje” című filmjére. A rendező, Veljo Kraszper személyében olyan alkotó jelentkezik, akinek munkái komoly érdeklődésre tarthatnak számot. Az élet és a szerelem ideje című színes játékfilm egy ■fiatal munkáslány gondolatáé érzelemviágan keresztül pszichológiai drámát tükröz — a kiélezett morális kérdések nyomán Debora átértékeli saját életét, önvizsgálatával összefüggésben kutatja a hozzá közelállók cselekvési normáinak lényegét. Mivel a film jórészt kórházban játszódik, alkalmat ad az orvosi környezet szakmai-ésitcai konfliktusainak ábrázolására is. Maga a filmtörténet (írta: Hunisz haji, és Ellú Tademaa) szolgál erre magyarázatul. Az életvidám textilgyári munkáslány barátja, Szilver, a városi kórház főorvosának sofőrje. Talvik professzor súlyos beteg, életét legfeljebb egy veseátültetés menthetné meg. A két fiatal a professzor villájából a kórházba tartva autóbalesetet szenved, az esős, csúszós úton ,pillanatok alatt beleövetkezik a szerencsétlenség. Szétver még viszonylag könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet, Debora viszont életveszélyes állapotban kerül a kórházba. Megmentésére kevés a remény. Talvik professzor két segédje a leleteket olvasva azonnali műtétet javasol, Debora megfelelő donor a veseátültetéshez — a főorvos talán így gyógyulást remélhet. Csakhogy, a professzor egész életét a gyógyításnak szentelte: kockázatos műtéttel visszahozza, az életbe a lányt, hin lyélje, saját magát ítélte ezzel halálra. Debora minderről csak felgyógyulása után szerez tudomást. Elgondolkodik, hogy melyikük élete ér többet: a sajátja, vagy a professzoré önvizsgálatra kényszerül, vajon helyesen élt-e eddig. Amikor rászánja magát, hogy megmenti a főorvost, már késő. A kórházba való visszatérésekor Talvik már halott. Debora, eddig éttelt életénél jobbat, értékesebbet akar önmagának, és — kisebb viták, eltávolodások után — Szilvernek. Hiszen szeretik egymást. A film forgatókönyve alapjában megteremti a lélek mélyére hatoló morális vizsgálódás művészi lehetőségét. Kár, hogy az alkotás ehhez helyenként olyan mellékapizódod társít, amely túlzottan szerteágazóvá teszi a szereplők gondolatvilágát. Elsikkad a szerelem érzésének visszaadása, Szilver alakja erőteljesen háttérbe szorul. Felbukkanása néha zavaró, mert a néző keresve is nehezen találja a női főszereplő vívódásában a fiúhoz vezető szálat. Debora kirekeszti önmagából Szilvert — a film első harmadában viszont hosszúra nyúlnak a kettejük együttlétét bemutató, már-már öncélú képsorok. (Úgy tűnik,ez az operatőr, Jan Szilian „szólója” volt.) Az eső mindvégig zuhog , tovább fokozva a sokszor amúgy is monoton filmrészeik egyhangúságát. És, hogy a lány felépülésekor egy csapásra abbamarad, kissé banális rendezői fogásnak tűnik. Az élet és a szerelem ideje című film a magyar néző előtt kevéssé ismert ■arcokat vonultat fel. Közülük elsősorban a professzort alakító Henno Mandri, és a női főszereplő, Aida Zársz játéka érdemel külön említést. MECSEI PÉTER Pszpírhsrtívek helyett Mikrofilmtárak A mikrofilmről sem szó esik mostanában. Hazánkban e korszerű információhordozó szélesebb területen való felhasználása most van elterjedőben. Iratokat nyomtatványokat rajzokat általában mindenfajta dokumentumot biztonságosan és nagy helymegtakarítással őrizhetnek meg, ha fototechnikai úton filmanyagra viszik rá azok megfelelően lekicsinyített képét A későbbiek során azután az így tárolt dokumentumok könynyen hozzáférhetők és felhasználhatók. A mikrofilm talán legnagyobb előnye az óriási térmegtakarítás. Alkalmazásával az eredeti dokumentumokat tartalmazó irattár helyének csupán öttíz százalékára van szükség. Hivatalok, vállalatok, tervezőirodák, könyvtárak, irattárak és dokumentációs központok, a tudományok jóformán valamennyi ága érdekelt az új információ tárolási technika bevezetésében. A jelenlegi mikrofilmt technikai eljárásokkal álta-láiban húsz-harmincszorosan kicsinyítik le a dokumentumokat, mert a különféleoptikai rendszerek és filmanyagok feloldóképessége e mértékig alkalmazható a legkisebb hibaszázalékkal. A kicsinyítési arány és a hibaszázalék ugyanis a tapasztalatok szerint fordított arányban áll egymással. Minél parányibbra kicsinyítenek például egy nyomtatott könyvoldalt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy néhány sora olvashatatlanná válik a szabad szemmel láthatatlan filmhibák miatt Arra is gondolni kell persze a kicsinyítési arány megválasztásakor, hogy a mikrofilm egyes kockáiról — megfelelő visszanagyítás révén — bármikor papírmásolatot kell tudni készíteni. MvasA visszanagyító készülék, amellyel egyetlen gombnyomásra eredeti nagyságú papir-tisszanagyítis készíthető a kiválasztott képmezőről. (M1 Külföldi Képszolgálat - KS) Stetgrfpuxt cifrtM.* Kafopos Vince: Kovács János Közéletrajz a címe Maróti Lajos új drámájának, amelyet pénteken este mutat be a Szegedi Kisszínház. A darab főhőse,diós Vince munkásigazgató. Az ő életével, pályájával, sikereivel és bukásával ismerkedhetünk meg úgy, hogy Kalapos Vince „közelmúlt ótentiok és történelmünk sztereotip helyzeteinek kérdésfeltevéseire felel — legtöbbször — sztereotip válaszokkal és magatartásokkal” — írja a főhősről a szerző, Manóta Lajos. Kalapos Vince abszolút főszerep a drámában. Ezért is — kedvcsinálóul az előadás megtekintésére — kivételesen nem a rendezőt vagy a szerzőt kérdezzük a darabról, hanem a főszereplőt, Kalapos Vincét — azaz Kovács Jánost. Az utolsó főpróba után fáradtan, kimerülten, meglehetősen ingerülten ülve a beszélgetéshez, biztosítva arról, semmit nem fog mondani. Aztán megissza a kávét, cigarettát keres, és ott folytatja, ahol előbb a színpadon befejezte... Az utóbbi pár héten oly sokat foglalkozott a munkásigazgató figurájával, hogy képtelen akár csak egy órára is elszakadni tőle. Ami végül is nem csoda, hiszen nyílt titok, hogy a szerző gondolatában Kovács János alakja, egyénisége élt akkor, mikor Kalapos Vince alakját formálta. A színész és a szerző nem most találkozott először. Korábban, az Egy válás története című , a réti -darabban Kovács János is játszott, igaz, jóval kisebb szerepet, mint most, a közéletrajzban. — Körülbelül tíz nappal ezelőtt megkérdeztek a szerepről, akkor még el tudtam mondani, ki ez a figura. Ma már nem tudom kívülről látni az igazgató alakját. Az egymást követő próbák után annyira azonosultam Kalapossal, hogy már benne étek — nem is emlékszem rá, mikor voltam hasonló helyzetben szereppel, hogy semmi más nem érdekel, képtelen vagyok mással foglalkozni. A színész úgy érzi, végre találkozott egy igazán izgalmas szereppel, a nagy szereppel, amelyre évek óta vágyott. A két ember, Kovács János és Kalapos Vince találkozott, mert a színész jő® ismeri ezt a típust. A párhuzam a darab főhősének élete és az őt életre keltő színész élete között könnyen felfedezhető. A főhős melókból lett igazgató, a színész melós paraszt gyerekből jutot el a színpadig. —• Szimpatizálok ezzel a típussal —- mondja a művész. — Konfliktusai igazak, valósak. Szeretnék olyan pluszt adni a szerephez, hogy a figura botlásai, kudarcai végül valahol magyarázatot kapjanak. Mis azt szeretném, ha a nénie is Kalapos Vince mellé állna. Megjósolnielőre azt, hogyan fogadja a közönség a drámát, természetesem nem lehet. De úgy érzem a darab rendkívül izgalmas, érdekelni fogja a közönséget és óriási vitákra ad lehetőséget „... a közéletrajz hőse nemcsak egy vidéki gyárigazgató, hanem az a harminc— húsz—tíz év, amelyet Kalapos Vince a mi életünkből is magába gyűjt, s kötéllé, sorssá sodor — a saját életével” — fogalmazza meg a szerző. S a közönség? A főhőst valószínűleg mindenki más szemmel nézi: az, aki hasonló Kalapos Vincéhez, meg az is, aki éltemét©, és megint másként nézi az idősebb és a fiatalabb korosztály is. Mert Kovács János az előadás alatt szinte végig a színpadon van, a közönség megnyerése rajta is áll vagy bukik. — Olyanérzés ez a felelősség, mint ha két tízemeletes ház között kihúzott kötélen kellene végigmennem. Elmondok egy emlékemet. Nagyanyám, szegény, analfabéta öregasszony nevelt. A falunak nem volt színháza, de a vándorcirkuszt még nagyanyám is ismerte. Amikor felvettek a Színművészeti Főiskolára, a felvételi után hazamentem hozzá, mondtam neki, tu, nagyanyám, sikerült. Mégiscsak színész teszek. Jól van « mondta —, mindig tudtam, hogy ilyen diroscos tesz belőled. (Ciroketistak mondta a cirkuszosokat.) Csak arra vigyázz, hogy le ne essél. Most szeretnék Valóban a kötélen maradni... HONTTI KATALIN Kiskunfélegyházán ülésezett a Móra-emlékbizottság Az Országos Móra Ferenc Emlékbizottság második ülését tartotta tegnap, szerdán Kiskunfélegyházán, a városi tanácsházán. Ez alkalommal a korábban összeállított szegedi és kiskunfélegyházi rendezvényeivel ismertették és egészítették ki, majd az emlékbizottság tagjai jóváhagyták a két város tervezetét Az ülést dr. Tolnai Gábor akadémikus, az emlékbizottság elnöke vezette. A kiskunfélegyházi ünnepségsorozat tervét dr. Berényi István, az emlékbizottság titkára ismertette, a szegedi programról Bányáiiné dr. Birkás Mária, az emlékbizottság titkára tájékoztatta a jelenlevőket. Szegeden a Móra-ünnepségek május 28-án kezdődnek. Ezen a napon az író születésének 100., és a Szegedi Móra Ferenc Általános Iskola fennállásának szintén 100. évfordulója alkalmából az iskola falán elhelyezendő emléktáblát avatják fel. A Móra irodalmi est időpontját még nem határozták meg; javaslat hangzott el arra, hogy az ünnepi könyvhét megnyitásának napján a Szegedi Kisszínházban rendezzék meg az irodalmi eset, amelyen a költő, a novellista, a publicista, a regényíró, a drámaíró és a gyermekíró Mórát mutatják majd be. A könyvhét idején a megye több általános és középiskolájában tartanak rendhagyó irodalmi órát, az üzemekben, klubokban pedig ismeretterjesztő előadásokat rendeznek. Móra-rendezvénynek ad helyet a szegedi Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtára is. Az olvasómozgalom tematikájának — melyet a Somogyi-könyvtár hirdetett meg — jelentős része Móra Ferenc műveit tartalmazza. Ennek eredményhirdetésére ebben az időben kerül sor. A Szegedi Nemzeti Színház műsoron tartja Vántus István Aranykoporsó Című operáját, májusra tervezik a Mindenki Jánoskája című darab bemutatását. A centenáriumi rendezvénysorozat kiemelkedő eseményét, az irodalmi emlékülést az évforduló napjára tervezik. Ezen előadások és korreferátumok hangzanak el Móra Ferenc munkásságáról, helyéről és szerepéről a magyar irodalomban. Az évfordulóra megjelenő Móra-kiadvány. Móra Ferenc betűösvényein, Tóth Béla József Attila-díjas író munkája. A centenáriumi Móraplakettet Ligeti Erika szobrtrcmű-mse készítette. Kiskunfélegyházán írz eseménysorozat február 8-án indul. Többek között ekkor tartják a Móra nevét viselő általános iskolák emlékversenyének országos döntőjét CSÜTÖRTÖK, 1979. JANUÁR 25