Csongrád Megyei Hírlap, 1979. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-28 / 98. szám

KICSIKRŐL — NAGYOKRÓL „Nálunk mindig történik valami...” Az utolsó vizsganap után, bágyadtan mentem haza. Már a lépcsőházban furcsa érzé­sem támadt: a lakásban va­lami nincs rendben.... Mondhatom: különös lát­vány fogadott. A konyhából semmihez sem fogható szag áradt. A szobából fals citera­­hang, a fürdőszobából pedig a centrifuga rekedtes hangja hallatszott Egy percig sem volt kétséges előttem: elsza­badult a pokol. De a látvány csak ezután tárult elém: A szoba asztalán és a sző­nyegen fűrészporkupac, az erkély szárítókötelén szigorú rendben babaholmik, a für­dőszoba farácsa alatt sárgás­barna színű tócsák, a tükör előtti polcon nyomorék nyu­szi Lányom nagymosást csi­nált ... És panaszolta: a centrifu­ga eltörte a nyuszi nyakát de a maci sem tud rende­sen ülni benne, s ezért kat­tog ilyen szívet tépően. Meg aztán a nagymamától hallot­ta, hogy régen a fehér ruhát háziszappannal főzték ki. ő is kipróbálta h onnan ez a különös szag. A kiskutyát sem tehette bele a mosógép­be, előtte kirázta belőle a fűrészport és egy kicsit szét­szóródott. Próbálta porszívó­val rendbe hozni a szőnye­get, de mire észbekapott, már bekövetkezett a baleset: a porszívó csőrét fordítva dugta be, s szétfújta a fű­­részport a szobában. Közben a másik helyiség­ben abbamaradt a citeraszó — mint utólag kiderült, fiam az utolsó húrt is „lejátszotta” a nagypapa hangszeréről. Véget vetettem nyomban az igaz mesének, ágyba pa­rancsoltam szorgalmas gyere­keimet, és magam vettem kezelésbe a lakást. Éjfél körül végeztem min­dennel. S csupán az vigasztalt: túl vagyok a vizsgákon... KURUNCZI MÁIRA Tótkomlós Eszperantó ünnepség Makón A makói Petőfi park esz­perantó fájának tövében le­vő emlékkőnél kedves kis eseményre került sor a kö­zelmúltban. A makói eszpe­­rantisták megemlékeztek az eszperantó nemzetközi nyelv jeles alkotójáról, dr. Lud­wig Lazar Zamenhof len­gyel szemorvosról, a béke és a népek barátságának ki­emelkedő harcosáról. Ő volt az emberiség egyik nagy tanítója. Lengyelor­szágban Byalistokban szüle­tett 1859. december 15-én. Mint szemorvos a lengyelor­szági szegényeket gyógyítot­ta. Apja nyelvtanár volt. Szülővárosában különféle nemzetiségek éltek egymás mellett, oroszok, lengyelek, németek, litvánok és zsidók, akik nem értették egymás szavát. Már gyermek­kora óta egy nemzetközi nyelv megalkotásával foglalkozott, mivel az emberek közötti meg nem értés legnagyobb aka­dályának a nyelvi különbö­zőséget tartotta. Tizenöt éven keresztül dolgozott élete cél­ján, majd 1887. július 14-én megjelentette az „Eszperan­tó nyelvkönyv”-et oroszul, álnéven: dr. Eszperantó alá­írással. Innen származik a nyelv mai elnevezése is. A nyelv első hívei a lengyelek és az oroszok voltak, de csakhamar követőkre talál­tak Németországban, Svédor­szágban, sőt Japánban is. Zamenhof 1905-ben részt vett a Boulogne-sur-Mer-i első Eszperantó Világkong­resszuson, ugyanebben az évben megkapta a francia becsületrendet. A megfeszí­tett munka egészségét meg­viselte, 1917. április 17-én halt meg Varsóban. Az azóta eltelt idő bebi­zonyította, hogy Zamenhof sikeresen oldotta meg az év­századok óta folyó kísérlete­ket egy közös — „semleges” — nyelv megalkotására. Zse­niális műve hatékonyan elő­segíti a népek közötti meg­értést és a béke ügyét. A makói eszperantisták felvilágosító munkája nyo­mán a város lakói közül mind többen érdeklődnek a nemzetközi nyelv iránt. FARKAS MÁRIA Makó A makói eszperanti­sták egy csoportja 6 Gólyahír Visszavonhatatlanul itt a tavasz. Ezt nem csupán a kirándulóhelyek és a ját­szóterek benépesedése jel­zi, hanem az is, hogy egy­re nagyobb számban ér­keznek hozzánk a költöző madarak. A házunk előtt levő téren is megjelentek a labdát kergető emberpa­lánták. A pettyest zava­rászva, a nyolcéves Török Misi egyszer csak felkiál­tott: — Nézzétek, megjöttek a gólyák! — Mit ordibálsz? Már egy héttel ezelőtt megér­keztek — förmedt rá ba­rátjára a hasonló korú Rab Peti. •— Honnét tudod? Lát­tál egyet is? — Nem láttam, de akkor is tudom — jelentette ki határozottan a gyerek. — Kiváncsi vagyok, hogy honnét? — Hát onnét, hogy ne­kem hoztak, egy kis öcs­­köst KÖSZO JÓZSEF Szeged munkatársunk­­ Ifjú határőrök esküje Katonai esküt tettek a legifjabb határőrök. Az eskü színhelye a zászlódíszbe öltöztetett határőr-laktanya volt, ahová már a reggeli órákban százával érkeztek­ az esküt tevő határőrök­ hozzátartozói Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyéből. Az ünnepségen Kollár József határőr alezredes, az újonckiképző bázis parancsnoka jelentett az elöljárónak, majd Dudás István ezredes, a határőrkerület parancsnoka és Prókai Béla őrnagy, a magasabb egység politikai osztá­lyának vezetője szólt az újoncokhoz. Harcostársai nevében Csipak István határőr — kübekházi lakos — köszönte meg parancsnokainak, hogy azok szüleik helyett megfelelő szin­ten gondoskodtak róluk, és gazdag katon­ai tapasztalataikat átadva, folyamatosan segítik a katonai életrendbe való beilleszkedésüket. Az ünnepség végén a felesketett határőrök díszmenet­ben vonultak el parancsnokaik, hozzátartozóik és a vendé­gek előtt. Ebéd után a szülők a katonák közvetlen pa­rancsnokaitól kaptak tájékoztatást fiuk helytállásáról, a ki­képzésben elért eredményükről, és az önként vállalt szo­cialista verseny követelményeiről, s jóleső érzéssel vehették tudomásul: gyermekük példamutatóan teljesíti a sorkatonai szolgálatot GAZSÓ BÉLA iskolánk büszkeségei Jókedvű, talpraesett, köz­vetlen fiúk a makói Bajza József Általános Iskola nyol­cadikosai. Szeretnek focizni, kismotor-vezetői vizsgára ké­szülnek, mint a hasonló korú fiatalok. Van azonban egy komoly szenvedélyük, amely megkülönbözteti őket — Bar­iba Lacit, Dobsa Jancsit és Nacsa Jancsit — társaiktól, ez a technika szeretete. Ők hárman képviselték iskolán­kat a városi úttörőtech­niku­­sok e szemléjén. Megnyerték a versenyt, és a megyei szem­lére is eljutottak. Ott is leg­jobbnak bizonyultak. Így a Pécsett rendezett országos versenyen is részt vettek. Már október eleje óta, Vesztergár István tanár ve­zetésével, készültek a fiúk a technikusok versenyére. Fém­építő-, áramkörszerelés, sok­sok könyv, a fizika, a gya­korlati foglalkozások, a stú­diószakkör feladatai, a MIK­­ROMAT kibernetikai játék, mind-mind az alapos felké­szülés eszközei voltak. A kis csapat tagjai jövőjü­ket is a technika elkötele­zettjeként képzelik el Dobsa Jancsi autószerelő szeretne lenni, de hobbija a rádiósze­relés is. Forrasztópálcáját ön­állóan használja, édesapjá­nak pedig a hegesztésben se­gít otthon. Bartha Laci kás­áé kövérkés, de nagyon szí­vós, nem akármilyen az aka­ratereje. Elektroműszerész, rádió-tv szerelő, vagy táv­közlés-technikai műszerész szeretne lenni. Szegeden a közlekedésgépészeti és hír­adás-technikai szakközépis­kolában szándékozik tovább­tanulni. Nacsa Jancsi — tár­sai véleménye szerint „a fej” — az, aki nagyon tud szá­molni. Az osztály legjobb ta­nulója. Kitűnő a bizonyítvá­nya. Ügyvédnek készül, de a kibernetikai játék és a szá­mítógépek világa is nagyon érdekli. Sok technikai tárgyú könyvet olvas. Csak így tovább, fiúk! BÁLVÁNYOS JÓZSEF Makó SZOMBAT, 1979. ÁPRILIS -A. .­­ Nyugdíjasok ünneplése Valóban ünnepi hangulatú volt az a rendezvény, ame­lyet a szeretet és a megbe­csülés jegyében a csongrádi Petőfi Tsz tartott a napok­ban nyugdíjasainak részére. Az Erzsébet étterem mindhá­rom helyiségét közel négy­száz idős szövetkezeti tag töltötte meg. Az összejövetel a tsz párt- és gazdaságveze­tőségének rendezésében meg­hitt,­­Családi légkörben folyt le. A szövetkezet elnöke, Or­­nyik Sándor meleg szavak­kal köszöntötte az ünnepel­teket. Egyben tájékoztatta őket a termelőszövetkezet életéről, múl évi eredmé­nyeiről, az ez évi tervekről és egyes szociálpolitikai kér­désekről. Hangsúlyozta: az elemi csapások ellenére is tovább fejlődött a közös gaz­daság, s főleg a búza és a szőlő terméshozamainak nö­velésében értek el szép ered­ményeket, valamint a gépe­sítésben haladtak nagyot elő­re. A szociális bizottság elnö­ke, Szólik Rozália a szociális alap felhasználásáról szólt a megjelenteknek. Elmondotta, hogy idén is — a korábbi évekhez hasonlóan — a nő­bizottság aktíváival sorra lá­togatták az idős tagokat, megbeszélték velük gondjai­kat, bajaikat és a rászorul­taknak minden esetben pénz-, illetve természetbeni jutta­tást adtak, összesen 240 ezer forintot használtak fel a szociális alapból ilyen célok­ra. Ez jelentős segítség volt! A rendezvény megható pilla­nata volt, amikor a most nyugdíjba vonuló termelő­szövetkezeti tagoknak — húsz személynek — piros szegfűt és díszes oklevelet nyújtott át a szövetkezet ve­zetősége. Ezt követően közös ebéden vettek részt a találkozó résztvevői, majd vidám han­gulatban elbeszélgettek egy­mással. További szórakozta­tásukról az ÁFÉSZ éttermé­nek zenekara gondoskodott. TAKSONYI ISTVÁN Csongrád Amint megérkez­tem, nyomban a hi­vatalba mentem. Gondoltam, valaki csak bent lesz. Pi­­curka volt ott. Nyolc óra után már folyt az illatos kávé. — * Kérek egy szimplát. — Kis türelem — nyugtatja Picurka egyik kollégáját. — Micsoda illat! — mondja a másik. Ilyenkor sorakozik mindenki, aki kávét kér. Valamelyikük meg is jegyzi: — Eb­ben a pohárkában kávé is van, vagy csak a szívét főzte bele Picurka? — Hívja meg ne­kem a mezőgazdasá­gi osztályt, s onnan az osztályvezetőt — szól ki főnöke a szo­bájából. Tárcsáz, közben belép egy ügyfél. Pi­curka a kagylóval a kezében felvilágosít. Jön a hívás és egy újabb ügyfél, aki fő­nökével szeretne be­szélni. — Tessék helyet foglalni, mi ügy­ben ... — Cseng a telefon, bejött a hí­vás, kapcsolás. Nyílik a főnöké­nek ajtaja. — Kérek m­ég négy kávét, ven­dégeim lesznek, s Picurka betessékeli a várakozó ügyfelet. Picurka ismét fel­teszi a kávét, poha­rakat mos, töröl. Közben leszalad a büfébe kifliért, pari­­zerért. Mire vissza­jön kifolyt a kávé és ég a gumi. Újból kiszól a fő­nöke­: — Picurka le­gyen szíves soron kí­vül kikeresni az el­múlt év november 6-i dátumú aktát. A tárgya... — Már­is... Visszajön az irat­tárból, beviszi főnö­kének, onnan a na­pi postával tér visz­­sza. Nézi az akta cso­mót, nyel egyet. Már meg sem jegyzi: megint mennyi le­vél ... Szól a telefon. Fel­veszi, X-et kérik. Utána megy. — Saj­nos, házon kívül van. A készülék ismét cseng: Y-nal szeret­nének beszélni. Szól a másik szobába. — Azonnal jön... Az éhség figyel­mezteti, hogy dél van. Kevés volt a kifli és a parizer... Az ebédlőből visz­­szaérkezve cédula várja: „Ezt kérem 30 példányban sokszoro­sítani és még ma szétküldeni” — szól a feljegyzés. Leírja, viszi stencileztetni, majd megy az anya­gért, megcímzi a bo­rítékokat, beírja a postakönyvbe, postá­ra megy, visszajön, iktat, beír az előadói könyvbe, a kész ak­­tát, a házi irattárba rakja, s csak azt ve­szi észre, hogy már régen letelt a mun­kaidő. Rohan, bevásárol, haza indul, ahol kez­dődik a második mű­szak. Reggel betámolyog a hivatalba. Kezdi a kávéfőzéssel. A kol­légák sorakoznak, közben néhányan észreveszik, hogy rossz színben van. — Csak nem beteg? — Á, nem, csak fáradt vagyok. Majdnem kó­rusban mondják: — Reméljük nem a hi­vatali munkától, hi­szen mi mindannyi­an annyira kíméljük a mi Picurkánkat... KOMOLY PÁL Szeged Pillanatképek Szatymazról A szegedi Móra Ferenc Tsz szatymazi üzemegységében ie megkezdték a kukorica vetését. A homokos talaj ellenére jól­ haladnak a gépek. Ezen a területen 71 hektárt vetnek be. A terület jó kihasználása, a megfelelő sorköz-távköz figye­lembe vétele holdanként 7 kilogramm mennyiség elvetését eredményezi. A nagy teljesítményű erőgép és segítőeszköze, az­ SPC—6-os kukoricavető Deák Sándor traktorosnak le­hetővé tette, hogy naponta 15 hektárt vessen be korábban 120 épület — hálózat hiányában — a csapadék­víztől állandóan veszélyben volt. Ezeket a házakat csak le­rakott téglákon lehetett megközelíteni, és a körülöttük le­vő kertekben kipusztultak a zöldségfélék, a gyümölcsfák. Az alápincézett házak használhatatlanná váltak. Most a község belterületén — utcákra tagolva — csatornahálózatot épít a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társulat. A legve­szélyesebb területeken — Béke utca, Lenin utca, Dózsa György utca — kezdték el a munkálatokat, és fokozatosan haladnak utcáról utcára. Ez évben 1 millió forint értékben — ebből saját erőből 200 ezer forint — 1800 méter készül el a csatornahálózatból Szöveg és kép: pintér József Szeged Pirurka Németh András szocialista brigádja dolgozik a csatornaépítésen

Next