Csongrád Megyei Hírlap, 1979. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-28 / 98. szám
KICSIKRŐL — NAGYOKRÓL „Nálunk mindig történik valami...” Az utolsó vizsganap után, bágyadtan mentem haza. Már a lépcsőházban furcsa érzésem támadt: a lakásban valami nincs rendben.... Mondhatom: különös látvány fogadott. A konyhából semmihez sem fogható szag áradt. A szobából fals citerahang, a fürdőszobából pedig a centrifuga rekedtes hangja hallatszott Egy percig sem volt kétséges előttem: elszabadult a pokol. De a látvány csak ezután tárult elém: A szoba asztalán és a szőnyegen fűrészporkupac, az erkély szárítókötelén szigorú rendben babaholmik, a fürdőszoba farácsa alatt sárgásbarna színű tócsák, a tükör előtti polcon nyomorék nyuszi Lányom nagymosást csinált ... És panaszolta: a centrifuga eltörte a nyuszi nyakát de a maci sem tud rendesen ülni benne, s ezért kattog ilyen szívet tépően. Meg aztán a nagymamától hallotta, hogy régen a fehér ruhát háziszappannal főzték ki. ő is kipróbálta h onnan ez a különös szag. A kiskutyát sem tehette bele a mosógépbe, előtte kirázta belőle a fűrészport és egy kicsit szétszóródott. Próbálta porszívóval rendbe hozni a szőnyeget, de mire észbekapott, már bekövetkezett a baleset: a porszívó csőrét fordítva dugta be, s szétfújta a fűrészport a szobában. Közben a másik helyiségben abbamaradt a citeraszó — mint utólag kiderült, fiam az utolsó húrt is „lejátszotta” a nagypapa hangszeréről. Véget vetettem nyomban az igaz mesének, ágyba parancsoltam szorgalmas gyerekeimet, és magam vettem kezelésbe a lakást. Éjfél körül végeztem mindennel. S csupán az vigasztalt: túl vagyok a vizsgákon... KURUNCZI MÁIRA Tótkomlós Eszperantó ünnepség Makón A makói Petőfi park eszperantó fájának tövében levő emlékkőnél kedves kis eseményre került sor a közelmúltban. A makói eszperantisták megemlékeztek az eszperantó nemzetközi nyelv jeles alkotójáról, dr. Ludwig Lazar Zamenhof lengyel szemorvosról, a béke és a népek barátságának kiemelkedő harcosáról. Ő volt az emberiség egyik nagy tanítója. Lengyelországban Byalistokban született 1859. december 15-én. Mint szemorvos a lengyelországi szegényeket gyógyította. Apja nyelvtanár volt. Szülővárosában különféle nemzetiségek éltek egymás mellett, oroszok, lengyelek, németek, litvánok és zsidók, akik nem értették egymás szavát. Már gyermekkora óta egy nemzetközi nyelv megalkotásával foglalkozott, mivel az emberek közötti meg nem értés legnagyobb akadályának a nyelvi különbözőséget tartotta. Tizenöt éven keresztül dolgozott élete célján, majd 1887. július 14-én megjelentette az „Eszperantó nyelvkönyv”-et oroszul, álnéven: dr. Eszperantó aláírással. Innen származik a nyelv mai elnevezése is. A nyelv első hívei a lengyelek és az oroszok voltak, de csakhamar követőkre találtak Németországban, Svédországban, sőt Japánban is. Zamenhof 1905-ben részt vett a Boulogne-sur-Mer-i első Eszperantó Világkongresszuson, ugyanebben az évben megkapta a francia becsületrendet. A megfeszített munka egészségét megviselte, 1917. április 17-én halt meg Varsóban. Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy Zamenhof sikeresen oldotta meg az évszázadok óta folyó kísérleteket egy közös — „semleges” — nyelv megalkotására. Zseniális műve hatékonyan elősegíti a népek közötti megértést és a béke ügyét. A makói eszperantisták felvilágosító munkája nyomán a város lakói közül mind többen érdeklődnek a nemzetközi nyelv iránt. FARKAS MÁRIA Makó A makói eszperantisták egy csoportja 6 Gólyahír Visszavonhatatlanul itt a tavasz. Ezt nem csupán a kirándulóhelyek és a játszóterek benépesedése jelzi, hanem az is, hogy egyre nagyobb számban érkeznek hozzánk a költöző madarak. A házunk előtt levő téren is megjelentek a labdát kergető emberpalánták. A pettyest zavarászva, a nyolcéves Török Misi egyszer csak felkiáltott: — Nézzétek, megjöttek a gólyák! — Mit ordibálsz? Már egy héttel ezelőtt megérkeztek — förmedt rá barátjára a hasonló korú Rab Peti. •— Honnét tudod? Láttál egyet is? — Nem láttam, de akkor is tudom — jelentette ki határozottan a gyerek. — Kiváncsi vagyok, hogy honnét? — Hát onnét, hogy nekem hoztak, egy kis öcsköst KÖSZO JÓZSEF Szeged munkatársunk Ifjú határőrök esküje Katonai esküt tettek a legifjabb határőrök. Az eskü színhelye a zászlódíszbe öltöztetett határőr-laktanya volt, ahová már a reggeli órákban százával érkeztek az esküt tevő határőrök hozzátartozói Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyéből. Az ünnepségen Kollár József határőr alezredes, az újonckiképző bázis parancsnoka jelentett az elöljárónak, majd Dudás István ezredes, a határőrkerület parancsnoka és Prókai Béla őrnagy, a magasabb egység politikai osztályának vezetője szólt az újoncokhoz. Harcostársai nevében Csipak István határőr — kübekházi lakos — köszönte meg parancsnokainak, hogy azok szüleik helyett megfelelő szinten gondoskodtak róluk, és gazdag katonai tapasztalataikat átadva, folyamatosan segítik a katonai életrendbe való beilleszkedésüket. Az ünnepség végén a felesketett határőrök díszmenetben vonultak el parancsnokaik, hozzátartozóik és a vendégek előtt. Ebéd után a szülők a katonák közvetlen parancsnokaitól kaptak tájékoztatást fiuk helytállásáról, a kiképzésben elért eredményükről, és az önként vállalt szocialista verseny követelményeiről, s jóleső érzéssel vehették tudomásul: gyermekük példamutatóan teljesíti a sorkatonai szolgálatot GAZSÓ BÉLA iskolánk büszkeségei Jókedvű, talpraesett, közvetlen fiúk a makói Bajza József Általános Iskola nyolcadikosai. Szeretnek focizni, kismotor-vezetői vizsgára készülnek, mint a hasonló korú fiatalok. Van azonban egy komoly szenvedélyük, amely megkülönbözteti őket — Bariba Lacit, Dobsa Jancsit és Nacsa Jancsit — társaiktól, ez a technika szeretete. Ők hárman képviselték iskolánkat a városi úttörőtechnikusok e szemléjén. Megnyerték a versenyt, és a megyei szemlére is eljutottak. Ott is legjobbnak bizonyultak. Így a Pécsett rendezett országos versenyen is részt vettek. Már október eleje óta, Vesztergár István tanár vezetésével, készültek a fiúk a technikusok versenyére. Fémépítő-, áramkörszerelés, soksok könyv, a fizika, a gyakorlati foglalkozások, a stúdiószakkör feladatai, a MIKROMAT kibernetikai játék, mind-mind az alapos felkészülés eszközei voltak. A kis csapat tagjai jövőjüket is a technika elkötelezettjeként képzelik el Dobsa Jancsi autószerelő szeretne lenni, de hobbija a rádiószerelés is. Forrasztópálcáját önállóan használja, édesapjának pedig a hegesztésben segít otthon. Bartha Laci kásáé kövérkés, de nagyon szívós, nem akármilyen az akaratereje. Elektroműszerész, rádió-tv szerelő, vagy távközlés-technikai műszerész szeretne lenni. Szegeden a közlekedésgépészeti és híradás-technikai szakközépiskolában szándékozik továbbtanulni. Nacsa Jancsi — társai véleménye szerint „a fej” — az, aki nagyon tud számolni. Az osztály legjobb tanulója. Kitűnő a bizonyítványa. Ügyvédnek készül, de a kibernetikai játék és a számítógépek világa is nagyon érdekli. Sok technikai tárgyú könyvet olvas. Csak így tovább, fiúk! BÁLVÁNYOS JÓZSEF Makó SZOMBAT, 1979. ÁPRILIS -A. . Nyugdíjasok ünneplése Valóban ünnepi hangulatú volt az a rendezvény, amelyet a szeretet és a megbecsülés jegyében a csongrádi Petőfi Tsz tartott a napokban nyugdíjasainak részére. Az Erzsébet étterem mindhárom helyiségét közel négyszáz idős szövetkezeti tag töltötte meg. Az összejövetel a tsz párt- és gazdaságvezetőségének rendezésében meghitt,Családi légkörben folyt le. A szövetkezet elnöke, Ornyik Sándor meleg szavakkal köszöntötte az ünnepelteket. Egyben tájékoztatta őket a termelőszövetkezet életéről, múl évi eredményeiről, az ez évi tervekről és egyes szociálpolitikai kérdésekről. Hangsúlyozta: az elemi csapások ellenére is tovább fejlődött a közös gazdaság, s főleg a búza és a szőlő terméshozamainak növelésében értek el szép eredményeket, valamint a gépesítésben haladtak nagyot előre. A szociális bizottság elnöke, Szólik Rozália a szociális alap felhasználásáról szólt a megjelenteknek. Elmondotta, hogy idén is — a korábbi évekhez hasonlóan — a nőbizottság aktíváival sorra látogatták az idős tagokat, megbeszélték velük gondjaikat, bajaikat és a rászorultaknak minden esetben pénz-, illetve természetbeni juttatást adtak, összesen 240 ezer forintot használtak fel a szociális alapból ilyen célokra. Ez jelentős segítség volt! A rendezvény megható pillanata volt, amikor a most nyugdíjba vonuló termelőszövetkezeti tagoknak — húsz személynek — piros szegfűt és díszes oklevelet nyújtott át a szövetkezet vezetősége. Ezt követően közös ebéden vettek részt a találkozó résztvevői, majd vidám hangulatban elbeszélgettek egymással. További szórakoztatásukról az ÁFÉSZ éttermének zenekara gondoskodott. TAKSONYI ISTVÁN Csongrád Amint megérkeztem, nyomban a hivatalba mentem. Gondoltam, valaki csak bent lesz. Picurka volt ott. Nyolc óra után már folyt az illatos kávé. — * Kérek egy szimplát. — Kis türelem — nyugtatja Picurka egyik kollégáját. — Micsoda illat! — mondja a másik. Ilyenkor sorakozik mindenki, aki kávét kér. Valamelyikük meg is jegyzi: — Ebben a pohárkában kávé is van, vagy csak a szívét főzte bele Picurka? — Hívja meg nekem a mezőgazdasági osztályt, s onnan az osztályvezetőt — szól ki főnöke a szobájából. Tárcsáz, közben belép egy ügyfél. Picurka a kagylóval a kezében felvilágosít. Jön a hívás és egy újabb ügyfél, aki főnökével szeretne beszélni. — Tessék helyet foglalni, mi ügyben ... — Cseng a telefon, bejött a hívás, kapcsolás. Nyílik a főnökének ajtaja. — Kérek még négy kávét, vendégeim lesznek, s Picurka betessékeli a várakozó ügyfelet. Picurka ismét felteszi a kávét, poharakat mos, töröl. Közben leszalad a büfébe kifliért, parizerért. Mire visszajön kifolyt a kávé és ég a gumi. Újból kiszól a főnöke: — Picurka legyen szíves soron kívül kikeresni az elmúlt év november 6-i dátumú aktát. A tárgya... — Máris... Visszajön az irattárból, beviszi főnökének, onnan a napi postával tér viszsza. Nézi az akta csomót, nyel egyet. Már meg sem jegyzi: megint mennyi levél ... Szól a telefon. Felveszi, X-et kérik. Utána megy. — Sajnos, házon kívül van. A készülék ismét cseng: Y-nal szeretnének beszélni. Szól a másik szobába. — Azonnal jön... Az éhség figyelmezteti, hogy dél van. Kevés volt a kifli és a parizer... Az ebédlőből viszszaérkezve cédula várja: „Ezt kérem 30 példányban sokszorosítani és még ma szétküldeni” — szól a feljegyzés. Leírja, viszi stencileztetni, majd megy az anyagért, megcímzi a borítékokat, beírja a postakönyvbe, postára megy, visszajön, iktat, beír az előadói könyvbe, a kész aktát, a házi irattárba rakja, s csak azt veszi észre, hogy már régen letelt a munkaidő. Rohan, bevásárol, haza indul, ahol kezdődik a második műszak. Reggel betámolyog a hivatalba. Kezdi a kávéfőzéssel. A kollégák sorakoznak, közben néhányan észreveszik, hogy rossz színben van. — Csak nem beteg? — Á, nem, csak fáradt vagyok. Majdnem kórusban mondják: — Reméljük nem a hivatali munkától, hiszen mi mindannyian annyira kíméljük a mi Picurkánkat... KOMOLY PÁL Szeged Pillanatképek Szatymazról A szegedi Móra Ferenc Tsz szatymazi üzemegységében ie megkezdték a kukorica vetését. A homokos talaj ellenére jól haladnak a gépek. Ezen a területen 71 hektárt vetnek be. A terület jó kihasználása, a megfelelő sorköz-távköz figyelembe vétele holdanként 7 kilogramm mennyiség elvetését eredményezi. A nagy teljesítményű erőgép és segítőeszköze, az SPC—6-os kukoricavető Deák Sándor traktorosnak lehetővé tette, hogy naponta 15 hektárt vessen be korábban 120 épület — hálózat hiányában — a csapadékvíztől állandóan veszélyben volt. Ezeket a házakat csak lerakott téglákon lehetett megközelíteni, és a körülöttük levő kertekben kipusztultak a zöldségfélék, a gyümölcsfák. Az alápincézett házak használhatatlanná váltak. Most a község belterületén — utcákra tagolva — csatornahálózatot épít a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társulat. A legveszélyesebb területeken — Béke utca, Lenin utca, Dózsa György utca — kezdték el a munkálatokat, és fokozatosan haladnak utcáról utcára. Ez évben 1 millió forint értékben — ebből saját erőből 200 ezer forint — 1800 méter készül el a csatornahálózatból Szöveg és kép: pintér József Szeged Pirurka Németh András szocialista brigádja dolgozik a csatornaépítésen