Csongrád Megyei Hírlap, 1980. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
Szépen kérünk mindenkit: óva és védje! Hatásos-e környezetvédelmünk? Egy szegedi népfronttanácskozás margójára A környezetvédelmen az emberek többsége is városnyi területre kiterjedő óvórendszabályokat ért. Bírság netalán bírói büntetés csak azokat fenyeget, akik súlyosan károsítják vagy veszélyeztetik élő, természetes környezetünket, a mezők virágait, a folyók halait. Szerencsére egyre gyakrabban kerül napirendre az említett kérdés. Már évek óta komoly összegű pénzbírságot fizetnek az üzemek, ha tisztítás nélkül a folyókba, tavakba öntik a gyártás során elhasznált vegyszereiket, a keletkezett mérgező anyagokat. Az már más kérdés, hogy ezzel ott vagyunk, ahol a part szakad, esetleg egy lépéssel hátrébb, hiszen ettől még pusztulnak a halak. Ha a KÖJÁL, a vízügyi igazgatósággal karöltve betartatná az előírásokat, augusztusban az országhatártól az országhatárig nem tehettük volna lábunk kis ujját sem a Tiszába ... Egy kis túlzással, a társadalmi szervezetek, az úttörők és a KISZ-esek feladata a természetvédelem. Amelyik állami szervnél ezt főállásban végzik, többnyire a rábeszélés, a meggyőzés eszközével nyugtatgatják saját lelkiismeretüket. Mérhető eredmény csak itt-ott mutatkozik, és már azt is érdemes feljegyeznünk a természetvédelem „nagykönyvébe", hogy a Balaton vize nem szennyeződik tovább. Saját házunk táján söpörve, menjen valaki végig Szegeden a Kárász utcán és számolja meg ugyan hány szemétkosarat talál! Bár egy szakember azt mondja, hogy nem az a tiszta város, ahol sokat sepernek, hanem ahol keveset szemetelnek. Akkor miért kényszerülünk a tökmagtól kezdve a nylonzacskóig mindent a zsebünkben hurcolni fél városon keresztül, míg azután megunva a keresgélést, egy óvatlan pillanatban valamelyik kapualjban eldobjuk terhünket, mert a kukák is általában csordultig vannak. Szigorra, bírságok-büntetések alkalmazására lenne szükség azokkal szemben, akik nem filozofálgatnak ennyit, jó népies szóval a szeméten, hanem szórják. Tegnap a népfront megyei környezetvédelmi bizottsága ülést tartott Szegeden. Ezen dr. Kilényi Géza, az állam- és jogtudományok doktora, az államigazgatási szervezési intézet tudományos igazgatóhelyettese arról tartott előadást, hogy a jog eszközeivel miként óvhatjuk környezetünk tisztaságát. Mert jó lenne, ha nem csupán a törvények, rendeletek kényszerítő erejével vigyázhatnánk a természetre! Dr. Csizmazia György, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa arról beszélt: hogyan nevelhetjük az általános és középiskolai diákokat a növények, élőlények szeretetére. Ez nem kevésbé említésre érdemes, hiszen, ha mindenki egyaránt tisztelné az „életet”, egymással, embertársainkkal is kevesebb bajunk volna. De jó is lenne... Ugyanis a környezetvédelem iránti fogékonyságunk erre is nevelhet bennünket. SÁNDOR L. BENEDEK A TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLAT KERETÉBEN Tanácskozás Bácskatopolyán a betegségek megelőzéséről A szentesi tanács kórházrendelőintézet szakorvosainak egy csoportja a jugoszláviai Bácskatopolyára látogatott, a testvérvárosi kapcsolat keretében. Az ottani orvosegyesület meghívására az adott alkalmat, hogy Topolya új egészségügyi intézményét egy hónapja adták át, és ott 250 egészségügyi dolgozó kezdte meg a gyógyító-megelőző munkát. Csongrád megye és Szentes egészségügyi vezetőinek üdvözletét dr. Bod Péter, a szentesi városi kórház-rendelőintézet igazgató főorvosa tolmácsolta. Dr. Bogoljub Zelen, a topolyai egészségház igazgatója többek között elmondta, hogy céljuk a két város közötti sokoldalú és elmélyült kapcsolat kialakítása. A két egészségügyi szervezet tapasztalatcseréje a gyógyító munka jobb eredményeihez vezet és hozzájárul majd a betegellátás új módszereinek kialakításához. A korszerűen felszerelt topolyai egészségház megtekintése után, annak előadótermében került sor a tudományos tanácskozásra. Négy előadás hangzott el a betegségmegelőzés, afelkutatás megszervezésének szentesi gyakorlatáról; dr. Ternai Antal, dr. Kovalovszky Lajos, dr. Tóth Csaba, dr. Vajdovich István mondotta el tapasztalatait a nőgyógyászat, az urológia, a gyermekgyógyászat és a fogászat területéről. A hallgatóság — mintegy 80 topolyai, hegyesi, feketicsi, moravicai és pacséri orvos — nagy érdeklődéssel fogadta az elhangzottakat. Mint elmondották: a szentesi példákat gyakorlati munkájukban hasznosíthatónak tartják. A tanácskozás befejeztével a szentesi orvosdelegáció vezetője meghívta a topolyai orvosegylet képviselőit a szentesi kórház alapításának centenáriuma alkalmából, 1981 nyarán rendezendő orvoskongresszusra. Dr. Korsós Zoltán — balról — topolyai fogász főorvos mutatta be a vendégeknek a szájsebészeti rendelőt SZERDA, 4*”«« NOVEMBER 1] Partneri érdekegyeztetéssel... NEHÉZ helyzetbe került az idei hagymabetakarítás derekán a makói József Attila Tsz. Annak rendje-módja szerint szerződést kötött 350 vagon vöröshagymára a Nagykőrösi Konzervgyárral, és ugyanekkora mennyiségre a Csongrád megyei ZÖLDÉRT-tel. Amikor teljes erővel dolgoztak a betakarító gépek, s a fűszernövény vagonszámra érkezett be a földekről, hivatalos értesítés jött a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi telepéről, hogy ■lemond a gyár 100 vagon szerződéses vöröshagymáról, mert probléma van annak fogadásával, elhelyezésével. Mit tehetett mást a tsz vezetősége, mint tudomásul vette a szerződés megváltoztatását, módosítását és azon nyomban helyet próbált keresni a portékának. A megyei ZÖLDÉRT telephelyére is vitték eközben a fűszernövényt, hogy eleget tegyenek a 350 vagonra szóló szerződési kötelezettségüknek, de a ceglédiek által felmondott árura akkor nem tartott igényt a megyei ZÖLDÉRT. — Mi, a megyei cégtől is olyan árat szerettünk volna kapni a „felszabadult” hagymáért, mint amilyet a nagykőrösiek fizettek — mondotta Berényi János tsz-elnök. — Mi viszont a vállalati árfekvésű összeget ajánlottuk fel a tsz-nek, amit nem fogadott el — fejtette ki Regőczi István, a megyei szövetkezeti nagykereskedelmi vállalat igazgatója a cég álláspontját Mivel a betakarítás idején gyorsan gyűlt a hagyma, eközben telt az idő, és nem adott ajánlatot a megyei ZÖLDÉRT sem, nem tehetett egyebet a makói tsz vezetősége: vevőt keresett a visszamondott 100 vagon vöröshagymára. Talált is. A Zala megyei ZÖLDÉRT Vállalat személyében. Megkötötték a kereskedelmi megállapodást, ám akkor jött a hideg zuhany. A Budapesti ZÖLDKER Vállalat vezérigazgatója, Panák László megtiltotta, hogy a zalai cég szárítóüzemébe kerüljön a makói hagyma. — Pontosabban a Zalai ZÖLDÉRT vezetőségét figyelmeztettem egy vezérigazgatói utasításra — adott magyarázatot az intézkedésre Panák László —, amely szerint minden vállalat a saját hatáskörén, megyéjén belüli termelőkkel foglalkozzék, és azoktól vegye át az árut. Különösen, amikor szerződött termékről van szó. Éppen ezért mondta le a megállapodást a zalai cég. Mivel ilyen alapon meghiúsult a konzervgyári szerződésmódosításból felszabadult vöröshagyma Zala megyei értékesítése, a makói József Attila Tsz végül megkötötte a Csongrád megyei ZÖLDÉRT-tel a pótszerződést. De nem a saját ajánlata, hanem a vállalat árkalkulációja szerint. Ahogy mondani szokás, „megegyezéses” alapon. Nem kevesebb, mint 900 ezer forint árbevétel-kiesést jelentett a makói tsz-nek a nagykőrösi szerződésmódosítás. Annak alapján, hogy a Csongrád megyei ZÖLDÉRT alacsonyabb árat fizetett a fűszernövényért, mint az eredeti szerződéses partner. A tsz azonban nem tehetett semmit, mert ott volt a vezérigazgatói utasítás. Hogy ne üzleteljen Zala, Csongrád megyével. A TEGNAP a megyei ZÖLDÉRT szegedi központjában ültek tárgyalóasztalhoz a makói hagymaügyben érintett felek. A vállalati, termelői érdekegyeztetés céljából. Ekkor derült ki, hogy milyen bosszantó hézagok akadályozzák esetenként az érdekazonosság elvén alapuló partneri együttműködés gyakorlatát Vegyük sorba a tényeket. Semmiféle anyagi következmény nem kísérte a Nagykőrösi Konzervgyár egyoldalú szerződésváltoztatását, ami a tsz részére 900 ezer forint árbevétel-kieséssel járt Amikor a József Attila Tsz elnöke felkereste a megyei ZÖLDÉRT-et a kérdéses 100 vagon vöröshagyma elhelyezésére, közel egy hónapig nem történt érdemleges intézkedés. Ezért létesült üzlet Zala megyével. S amikor Panák László vezérigazgató — ezt tegnap elismerte — érvényesítette a vállalati utasítást, úgy tudta, hogy nem szabad, hanem szerződött áruról van szó. Mert ilyen információt kapott. Az teljesen helyénvaló, hogy igyekezett a vállalati érdekeket előtérbe helyezni, de egészen másként ítéli meg a körülményeket, ha tudja, hogy gyakorlatilag szabadpiaci tételről van szó. Amikor a makói József Attila Tsz annyit vesztett a szerződéses megállapodás módosításából, és a vezérigazgatói döntés a Csongrád megyei ZÖLDÉRT-hez irányította, kérte a tsz elnöke, hogy legalább részt vehessen a portéka elhelyezésével kapcsolatos üzleti tárgyaláson. Mivelhogy a tsz produktumáról volt szó. Amint tegnap elmondotta, nem kapott ilyen meghívást. A kész tényeket kellett a makói tsz vezetőségének elfogadnia. Mivel ebben az adott helyzetben teljes mértékben érvényesült az egyoldalú vállalati érdekkör, még a háromforintos átlagárat sem kapta meg a tsz a vöröshagymáért. A termelési ráfordítás viszont megközelítette a 2 forint 70 fillért. Így azután eléggé visszaesett a hagymatermesztésben levő anyagi érdekeltség. Pedig a termék iránt éppen a mostani őszi időszakban duplázódott meg az exportkereslet. . A FOGYASZTÓT azért érinti a legközvetlenebbül a zöldségforgalmazás rendje, mechanizmusa, mert a termelőtől kilónként 3 forint alatt felvásárolt vöröshagymát most 7 forint 80 fillérért mérik az üzletekben. Az ilyen nagymértékű áremelést sem a raktározási, sem a válogatási költségek nem indokolhatják meg, mivel a hagyma úgymond meg sem melegedett a tárolóhelyeken, és jelen pillanatban is válogatás nélkül kerül a boltokba. Mindenki láthatja, hogy ott van a ládákban az apraja és nagyja. Kérdés, ha már így előre ráteszik a zöldségnagykereskedelemnél a most még szinte névlegesen elkönyvelhető kezelési vagy éppen tárolási többletterheket, milyen árban adják majd az egyébként kitűnő minőségű vöröshagymát a tavaszi hónapokban? A Csongrád megyei ZÖLDÉRT központjában megtartott tegnapi tárgyaláson a makói ügy tisztázása után a partneri együttműködés továbbfejlesztésének legfontosabb tételei kerültek szóba. S melyek ezek? Tisztázódott, hogy továbbra is nagy az egymásra utaltság a szerződéses partnerek között. Azt a terméket nem lehet eladni, amit nem állítanak elő a mezőgazdaságban. Másrészt a termelői kedv fenntartására fokozni kell a zöldségtermelő nagyüzemek anyagi érdekeltségét, még a kereskedelmi haszon csökkentésével is. Nagyon fontos, hogy a szerződő felek asztalhoz üljenek. Kölcsönösen tájékoztassák egymást helyzetükről, érdekeikről, és teremtsék meg az anyagi feltételeket a kölcsönös érdekek érvényesüléséhez. Igaz — s ezt dr. Szamosközi László, a SZÖVOSZ főosztályvezető-helyettese is elmondotta a tegnapi tanácskozáson — a jövőben megyei területbehatárolás nélkül is köthetnek termelői megállapodásokat a gazdaságok a vállalatokkal, de mégis az a cél, hogy minél közvetlenebb úton, kevesebb ráfordítással, költséggel kerüljön a termék a fogyasztóhoz, a feldolgozó iparhoz. TÓTH JÓZSEF Tegnap vonultak be a fiúk határőrnek. Szegedre szólították őket az ifjúsági házba; orvosi vizsgálat, beszélgetés arról, van-e bármi probléma. Végül ünnepség, ahol a megyei kiegészítő parancsnokság nevében Rozgonyi Tibor őrnagy köszöntötte a fiúkat. A Hazafias Népfront képviselője képletesen átadta őket a halasi határőrkerületnek. A leszerelők nevében Ignácz István őrmester, kiváló határőr adta. Berényi Sándor most bevonult ifjú vette át a fegyvert. Azzal, hogy a haza határát őrizzük, híven, becsülettel . Berényi Sándor tehergépkocsi-vezető a Volán szentesi kirendeltségén. Érettségivel. A vállalat támogatásával pedig a győri közlekedési és távközlési főiskola harmadéves levelező növendéke. Vidáman mondja, hogy semmi probléma. — Kilenc évre szerződtem — teszi hozzá —, ebből három már eltelt a vállalatnál. Támogatnak tanulmányaimban, üzemmérnök leszek. Csupa, magabiztosság. Arról kérdezem, szerinte mi foglalkoztatja a mai huszonéveseket? Válaszképpen elmondja, hogy gépkocsizóként nagyon sok helyen megfordul, sokféle emberrel szót válthat, érdekli a fiatalság sorsa, hiszen a vállalatnál tagja a KISZ-vezetőségnek. — Dolgoznak a fiatalok. Szerintem beléjük vetett hit erős lehet, hiszen a legjobbak napi tizenöt órát is helytállnak, mint Goda Gábor, az én utódom a vezetőségben, vagy Hercz Béla. Az én brigádom. Jókedvűen mondja, hogy eddig minden terve sikerült, úgyszólván. — Igaz, az érettségi után a főiskola nappali tagozatára jelentkeztem, helyhiány miatt maradtam ki, így Határőrfidvsztet Bevonulóktól kezdtem el tanulni a levelezőn, és most már nem hagynám abba, mert megszerettem a munkámat. Tetszik. Gépkocsivezetőnek lenni jó és szép. Ráadásul tanulhatok. Egyvalamit nem értek csak: nemrég megkérdeztem egyik vezetőmet: szerinte jelentkezhetnék-e én a pártba? Azt mondta: — Fiacskám, arra még éretlen vagy. Most behívtak határőrnek, egy év múlva üzemmérnöki diplomám lesz — erre nem vagyok éretlen? — Visszavárnak — mondja a következő ifjú határőr, Tóth Gábor, Hódmezővásárhelyről. A Mérleggyár leltározója volt, és mint feljegyzem, kiskorában is arra gondolt, hogy határőr katona lesz. Így történt, ebben talán szerepe van ifjúsági mozgalmi munkájának is, hiszen a gyár „Darvas József”-ről elnevezett ifjúsági alapszervezetének szervező titkáraként érte a behívóparancs. — Mi a tervem? — gondolkodik a kérdésemen. — Van életcélom, szeretnék továbbtanulni. Lehet. Ezért sem értem, mi okozza, hogy a fiatalok nem nagy igyekezettel vesznek részt a mozgalomban. Passzívak a gyárban, dolgoznak, dolgoznak, és több semmi, talán... azért is van ez, mert nyugodt az élet. Halász István villanyszerelőt Makóról búcsúztatták, munkahelye az AFIT-szerviz. — Oda várnak vissza, meg haza persze: menyasszonyjelölt szülők, húgaim. Mi foglalkoztat? Otthon tervezgettem. Katonaság, nősülés, család, ház, nyugodt élet. Aki ma dolgozik, nyugodtan élhet és még harácsolnia sem kell. Vannak harácsolók. Ismer az ember ilyeneket. Én inkább tanulni akarok, mintsem vagyont gyűjteni. Tervem, elvégezni a kecskeméti gépipari főiskolát. Ha úgy akarom, sikerül. Sok és jó munkával eléri célját az ember, anyagilag is, persze, nem egyformán, hiszen a tudás, a teljesítmény sem egyforma. Nem lenne igazságos, ha mindenki egyformán keresne. Csongrád is elküldte fiát a határőrségbe. Ádám József víz-gázszerelő ugyan nem gondolt arra, hogy éppen ide szólítják. — Hát mire gondolt? — Saját terveimmel foglalkoztam. Belsőszerelő szeretnék lenni. Aztán majd családot alapítani. Gyerekszerető vagyok, nagyon szeretem a kicsiket, és most jó élni Csongrádon. Már kétezernél több helyre bevezettük a gázt, sajnos, mifelénk, a Vasvári Pál utcában még nincs, pedig ott is várják. Mindenki azon igyekszik, hogy minél könnyebben éljen, boldoguljon. Mitől függ? Szerintem attól, hogyan szeretik meg a munkahelyén. Engem szeretnek és várnak vissza. Azt üzenem, hogy majd igyekszem itt is. Addig is további jó munkát az otthoniaknak az államhatárról. A határőrélet legelső napján. KACZOR ISTVÁN