Csongrád Megyei Hírlap, 1980. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-19 / 271. szám

Szépen kérünk mindenkit: óv­a és védje! Hatásos-e környezetvédelmünk? Egy szegedi népfronttanácskozás margójára A­ környezetvédelmen az emberek többsége is város­­nyi területre kiterjedő óvó­rendszabályokat ért. Bírság netalán bírói büntetés csak azokat fenyeget, akik súlyo­san károsítják vagy veszé­lyeztetik élő, természetes környezetünket, a mezők vi­rágait, a folyók halait. Sze­rencsére egyre gyakrabban kerül napirendre az említett kérdés. Már évek óta komoly összegű pénzbírságot fizetnek az üzemek, ha tisztítás nél­kül a folyókba, tavakba ön­­tik a gyártás során elhasz­nált vegyszereiket, a kelet­kezett mérgező anyagokat. Az már más kérdés, hogy ez­zel ott vagyunk, ahol a part szakad, esetleg egy lépéssel hátrébb, hiszen ettől még pusztulnak a halak. Ha a KÖJÁL, a vízügyi igazgató­sággal karöltve betartatná az előírásokat, augusztusban az országhatártól az országha­tárig nem tehettük volna lá­bunk kis ujját sem a Tiszá­ba ... Egy kis túlzással, a tár­sadalmi szervezetek, az úttö­rők és a KISZ-esek feladata a természetvédelem. Amelyik állami szervnél ezt fő­állás­ban végzik, többnyire a rábe­­szélés, a meggyőzés eszközé­vel nyugtatgatják saját lelki­ismeretüket. Mérhető ered­mény csak itt-ott mutatkozik, és már azt is érdemes felje­gyeznünk a természetvéde­lem „nagykönyvébe", hogy a Balaton vize nem szennyező­dik tovább. Saját házunk táján söpör­ve, menjen valaki végig Sze­geden a Kárász utcán és szá­molja meg ugyan hány sze­métkosarat talál! Bár egy szakember azt mond­ja, hogy nem az a tiszta vá­ros, ahol sokat sepernek, ha­nem ahol keveset szemetel­nek. Akkor miért kényszerü­lünk a tökmagtól kezdve a nylonzacskóig mindent a zsebünkben hurcolni fél vá­roson keresztül, míg azután megunva a keresgélést, egy óvatlan pillanatban valame­lyik kapualjban eldobjuk ter­hünket, mert a kukák is álta­lában csordultig vannak. Szigorra, bírságok-büntetések alkalmazására lenne szükség azokkal szemben, akik nem filozofálgatnak ennyit, jó né­pies szóval a szeméten, ha­nem szórják. Tegnap a népfront megyei környezetvédelmi bizottsága ülést tartott Szegeden. Ezen dr. Kilényi Géza, az állam- és jogtudományok doktora, az államigazgatási szervezési in­tézet tudományos igazgató­­helyettese arról tartott elő­adást, hogy a jog eszközeivel miként óvhatjuk környeze­tünk tisztaságát. Mert jó len­ne, ha nem csupán a törvé­nyek, rendeletek kényszerítő erejével vigyázhatnánk a ter­mészetre! Dr. Csizmazia György, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adjunktusa arról beszélt: ho­gyan nevelhetjük az általá­nos és középiskolai diákokat a növények, élőlények szere­tetére. Ez nem kevésbé emlí­tésre érdemes, hiszen, ha mindenki egyaránt tisztelné az „életet”, egymással, em­bertársainkkal is kevesebb bajunk volna. De jó is len­ne... Ugyanis a környezet­védelem iránti fogékonysá­gunk erre is nevelhet ben­nünket. SÁNDOR L. BENEDEK A TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLAT KERETÉBEN Tanácskozás Bácskatopolyán a betegségek megelőzéséről A szentesi tanács kórház­­rendelőintézet szakorvosai­nak egy csoportja a jugo­szláviai Bácskatopolyára lá­togatott, a testvérvárosi kap­csolat keretében. Az ottani orvosegyesület meghívására az adott alkal­mat, hogy Topolya új egészség­­ügyi intézményét egy hó­napja adták át, és ott 250 egészségügyi dolgozó kezdte meg a gyógyító-megelőző munkát. Csongrád megye és Szentes egészségügyi veze­tőinek üdvözletét dr. Bod Péter, a szentesi városi kór­ház-rendelőintézet igazgató főorvosa tolmácsolta. Dr. Bogoljub Zelen, a to­polyai egészségház igazgató­ja többek között elmondta, hogy céljuk a két város kö­zötti sokoldalú és elmélyült kapcsolat kialakítása. A két egészségügyi szervezet ta­pasztalatcseréje a gyógyító munka jobb eredményeihez vezet és hozzájárul majd a betegellátás új módszereinek kialakításához. A korszerűen felszerelt topolyai egészségház megte­kintése után, annak előadó­termében került sor a tudo­mányos tanácskozásra. Négy előadás hangzott el a beteg­­ségmegelőzés, a­­felkutatás megszervezésének szentesi gyakorlatáról; dr. Ternai Antal, dr. Kovalovszky La­jos, dr. Tóth Csaba, dr. Vaj­­dovich István mondotta el tapasztalatait a nőgyógyá­szat, az urológia, a gyermek­­gyógyászat és a fogászat te­rületéről. A hallgatóság — mintegy 80 topolyai, hegyesi, feketicsi, moravicai és pacs­­éri orvos — nagy érdeklő­déssel fogadta az elhangzot­takat. Mint elmondották: a szentesi példákat gyakorlati munkájukban hasznosítha­­tónak tartják. A tanácskozás befejeztével a szentesi orvosdelegáció ve­zetője meghívta a topolyai orvosegylet képviselőit a szentesi kórház alapításának centenáriuma alkalmából, 1981 nyarán rendezendő or­voskongresszusra. Dr. Korsós Zoltán — balról — topolyai fogász főorvos mu­tatta be a vendégeknek a szájsebészeti rendelőt SZERDA, 4*”«« NOVEMBER 1] Partneri érdekegyeztetéssel... NEHÉZ helyzetbe került az idei hagymabetakarítás de­rekán a makói József Atti­la Tsz. Annak rendje-mód­­ja szerint szerződést kötött 350 vagon vöröshagymára a Nagykőrösi Konzervgyárral, és ugyanekkora mennyiségre a Csongrád megyei ZÖL­­DÉRT-tel. Amikor teljes erő­vel dolgoztak a betakarító gépek, s a fűszernövény va­gonszámra érkezett be a föl­dekről, hivatalos értesítés jött a Nagykőrösi Konzerv­gyár ceglédi telepéről, hogy ■lemond a gyár 100 vagon szerződéses vöröshagymáról, mert probléma van annak fogadásával, elhelyezésével. Mit tehetett mást a tsz vezetősége, mint tudomásul vette a szerződés megvál­toztatását, módosítását és azon nyomban helyet pró­bált keresni a portékának. A megyei ZÖLDÉRT telephe­lyére is vitték eközben a fűszernövényt, hogy eleget tegyenek a 350 vagonra szó­ló szerződési kötelezettsé­güknek, de a ceglédiek által felmondott árura akkor nem tartott igényt a megyei ZÖL­DÉRT. — Mi, a megyei cégtől is olyan árat szerettünk volna kapni a „felszabadult” hagy­máért, mint amilyet a nagy­kőrösiek fizettek — mondot­ta Berényi János tsz-elnök. — Mi viszont a vállalati árfekvésű összeget ajánlot­tuk fel a tsz-nek, amit nem fogadott el — fejtette ki Re­­gőczi István, a megyei szö­vetkezeti nagykereskedelmi vállalat igazgatója a cég ál­láspontját Mivel a betakarítás idején gyorsan gyűlt a hagyma, eközben telt az idő, és nem adott ajánlatot a megyei ZÖLDÉRT sem, nem tehe­tett egyebet a makói tsz ve­zetősége: vevőt keresett a visszamondott 100 vagon vö­röshagymára. Talált is. A Zala megyei ZÖLDÉRT Vál­lalat személyében. Megkö­tötték a kereskedelmi meg­állapodást, ám akkor jött a hideg zuhany. A Budapesti ZÖLDKER Vállalat vezér­­igazgatója, Panák László megtiltotta, hogy a zalai cég szárítóüzemébe kerüljön a makói hagyma. — Pontosabban a Zalai ZÖLDÉRT vezetőségét fi­gyelmeztettem egy vezér­­igazgatói utasításra — adott magyarázatot az intézkedés­re Panák László —, amely szerint minden vállalat a sa­ját hatáskörén, megyéjén belüli termelőkkel foglalkoz­zék, és azoktól vegye át az árut. Különösen, amikor szerződött termékről van szó. Éppen ezért mondta le a megállapodást a zalai cég. Mivel ilyen alapon meghi­úsult a konzervgyári szer­ződésmódosításból felszaba­dult vöröshagyma Zala me­gyei értékesítése, a makói József Attila Tsz végül megkötötte a Csongrád me­gyei ZÖLDÉRT-tel a pót­­szerződést. De nem a saját ajánlata, hanem a vállalat árkalkulációja szerint. Ahogy mondani szokás, „megegye­zéses” alapon. Nem kevesebb, mint 900 ezer forint árbevétel-kiesést jelentett a makói tsz-nek a nagykőrösi szerződésmódosí­tás. Annak alapján, hogy a Csongrád megyei ZÖLDÉRT alacsonyabb árat fizetett a fűszernövényért, mint az eredeti szerződéses partner. A tsz azonban nem tehe­tett semmit, mert ott volt a vezérigazgatói utasítás. Hogy ne üzleteljen Zala, Csongrád megyével. A TEGNAP a megyei ZÖL­DÉRT szegedi központjában­­ ültek tárgyalóasztalhoz a makói hagymaügyben érin­tett felek. A vállalati, ter­melői érdekegyeztetés céljá­ból. Ekkor derült ki, hogy milyen bosszantó hézagok akadályozzák esetenként az érdekazonosság elvén ala­puló partneri együttműkö­dés gyakorlatát Vegyük sorba a tényeket. Semmiféle anyagi követ­kezmény nem kísérte a Nagykőrösi Konzervgyár egyoldalú szerződésváltozta­tását, ami a tsz részére 900 ezer forint árbevétel-kiesés­sel járt Amikor a József Attila Tsz elnöke felkereste a me­gyei ZÖLDÉRT-et a kérdé­ses 100 vagon vöröshagyma elhelyezésére, közel egy hó­napig nem történt érdemle­ges intézkedés. Ezért létesült üzlet Zala megyével. S ami­kor Panák László vezérigaz­gató — ezt tegnap elismer­te — érvényesítette a válla­lati utasítást, úgy tudta, hogy nem szabad, hanem szerződött áruról van szó. Mert ilyen információt ka­pott. Az teljesen helyénvaló, hogy igyekezett a vállalati érdekeket előtérbe helyezni, de egészen másként ítéli meg a körülményeket, ha tudja, hogy gyakorlatilag szabadpiaci tételről van szó. Amikor a makói József Attila Tsz annyit vesztett a szerződéses megállapodás módosításából, és a vezér­­igazgatói döntés a Csongrád megyei ZÖLDÉRT-hez irá­nyította, kérte a tsz elnöke, hogy legalább részt vehessen a portéka elhelyezésével kapcsolatos üzleti tárgyalá­son. Mivelhogy a tsz pro­duktumáról volt szó. Amint tegnap elmondotta, nem ka­pott ilyen meghívást. A kész tényeket kellett a makói tsz vezetőségének elfogadnia. Mivel ebben az adott helyzetben teljes mértékben érvényesült az egyoldalú vállalati érdekkör, még a háromforintos átlagárat sem kapta meg a tsz a vörös­hagymáért. A termelési rá­fordítás viszont megközelí­tette a 2 forint 70 fillért. Így azután eléggé visszaesett a hagymatermesztésben levő anyagi érdekeltség. Pedig a termék iránt éppen a mos­tani őszi időszakban duplá­zódott meg az exportkeres­let. . A FOGYASZTÓT azért érinti a legközvetlenebbül a zöldségforgalmazás rendje, mechanizmusa, mert a ter­melőtől kilónként 3 forint alatt felvásárolt vöröshagy­mát most 7 forint 80 fillé­rért mérik az üzletekben. Az ilyen nagymértékű áremelést sem a raktározási, sem a válogatási költségek nem in­dokolhatják meg, mivel a hagyma úgymond meg sem melegedett a tárolóhelyeken, és jelen pillanatban is válo­gatás nélkül kerül a boltok­ba. Mindenki láthatja, hogy ott van a ládákban az apra­ja és nagyja. Kérdés, ha már így előre ráteszik a zöldség­nagykereskedelemnél a most még szinte névlegesen el­könyvelhető kezelési vagy éppen tárolási többletterhe­ket, milyen árban adják majd az egyébként kitűnő minőségű vöröshagymát a tavaszi hónapokban? A Csongrád megyei ZÖL­DÉRT központjában meg­tartott tegnapi tárgyaláson a makói ügy tisztázása után a partneri együttműködés továbbfejlesztésének legfon­tosabb tételei kerültek szó­ba. S melyek ezek? Tisztázódott, hogy tovább­ra is nagy az egymásra utaltság a szerződéses part­nerek között. Azt a termé­ket nem lehet eladni, amit nem állítanak elő a mező­­gazdaságban. Másrészt a termelői kedv fenntartására fokozni kell a zöldségterme­lő nagyüzemek anyagi érde­keltségét, még a kereskedel­mi haszon csökkentésével is. Nagyon fontos, hogy a szer­ződő felek asztalhoz ülje­nek. Kölcsönösen tájékoztas­sák egymást helyzetükről, érdekeikről, és teremtsék meg az anyagi feltételeket a kölcsönös érdekek érvénye­süléséhez. Igaz — s ezt dr. Szamosközi László, a SZÖ­­VOSZ főosztályvezető-he­lyettese is elmondotta a teg­napi tanácskozáson — a jö­vőben megyei területbehatá­rolás nélkül is köthetnek termelői megállapodásokat a gazdaságok a vállalatokkal, de mégis az a cél, hogy mi­nél közvetlenebb úton, keve­sebb ráfordítással, költség­gel kerüljön a termék a fo­gyasztóhoz, a feldolgozó iparhoz.­­ TÓTH JÓZSEF ­ T­egnap vonultak be a fiúk határőrnek. Szegedre szólí­tották őket az ifjúsági házba; orvosi vizsgálat, be­szélgetés arról, van-e bármi probléma. Végül ünnepség, ahol a megyei kiegészítő parancsnokság nevében Rozgonyi Tibor őrnagy köszöntötte a fiúkat. A Hazafias Népfront képviselője képletesen átadta őket a halasi határőrkerület­nek. A leszerelők nevében Ignácz István őrmester, kiváló határőr adta. Berényi Sándor most bevonult ifjú vette át a fegyvert. Azzal, hogy a haza határát őrizzük, híven, be­­csülettel . Berényi Sándor tehergépkocsi-vezető a Volán szentesi kirendeltségén. Érettségivel. A vállalat támogatásával pe­dig a győri közlekedési és távközlési főiskola harmadéves levelező növendéke. Vidáman mondja, hogy semmi prob­léma. — Kilenc évre szerződtem — teszi hozzá —, ebből há­rom már eltelt a vállalatnál. Támogatnak tanulmányaim­ban, üzemmérnök leszek. Csupa, magabiztosság. Arról kérdezem, szerinte mi fog­lalkoztatja a mai huszonéveseket? Válaszképpen elmondja, hogy gépkocsizóként nagyon sok helyen megfordul, sokféle emberrel szót válthat, érdekli a fiatalság sorsa, hiszen a vállalatnál tagja a KISZ-vezetőségnek. — Dolgoznak a fia­talok. Szerintem beléjük vetett hit erős lehet, hiszen a leg­jobbak napi tizenöt órát is helytállnak, mint Goda Gábor, az én utódom a vezetőségben, vagy Hercz Béla. Az én bri­gádom. Jókedvűen mondja, hogy eddig minden terve sikerült, úgyszólván. — Igaz, az érettségi után a főiskola nappali ta­gozatára jelentkeztem, helyhiány miatt maradtam ki, így Határőrfidvsztet Bevonu­lóktól kezdtem el tanulni a levelezőn, és most már nem hagy­nám abba, mert megszerettem a munkámat. Tetszik. Gép­­­kocsivezetőnek lenni jó és szép. Ráadásul tanulhatok. Egy­valamit nem értek csak: nemrég megkérdeztem egyik ve­zetőmet: szerinte jelentkezhetnék-e én a p­ártba? Azt mond­ta: — Fiacskám, arra még éretlen vagy. Most behívtak ha­tárőrnek, egy év múlva üzemmérnöki diplomám lesz — erre nem vagyok éretlen?­­ — Visszavárnak — mondja a következő ifjú határőr, Tóth Gábor, Hódmezővásárhelyről. A Mérleggyár leltáro­zója volt, és mint feljegyzem, kiskorában is arra gondolt, hogy határőr katona lesz. Így történt, ebben talán szere­pe van ifjúsági mozgalmi munkájának is, hiszen a gyár „Darvas József”-ről elnevezett ifjúsági alapszervezetének szervező titkáraként érte a behívóparancs. — Mi a tervem? — gondolkodik a kérdésemen. — Van életcélom, szeretnék továbbtanulni. Lehet. Ezért sem értem, mi okozza, hogy a fiatalok nem nagy igyekezettel vesznek részt a mozgalomban. Passzívak a gyárban, dolgoznak, dol­goznak, és több semmi, talán... azért is van ez, mert nyugodt az élet. Halász István villanyszerelőt Makóról búcsúztatták, munkahelye az AFIT-szerviz. — Oda várnak vissza, meg haza persze: menyasszonyjelölt szülők, húgaim. Mi foglal­koztat? Otthon tervezgettem. Katonaság, nősülés, család, ház, nyugodt élet. Aki ma dolgozik, nyugodtan élhet és még harácsolnia sem kell. Vannak harácsolók. Ismer az em­ber ilyeneket. Én inkább tanulni akarok, mintsem vagyont gyűjteni. Tervem, elvégezni a kecskeméti gépipari főisko­lát. Ha úgy akarom, sikerül. Sok és jó munkával eléri cél­ját az ember, anyagilag is, persze, nem egyformán, hiszen a tudás, a teljesítmény sem egyforma. Nem lenne igazsá­gos, ha mindenki egyformán keresne.­­ Csongrád is elküldte fiát a határőrségbe. Ádám­ József víz-gázszerelő ugyan nem gondolt arra, hogy éppen ide szólítják. — Hát mire gondolt? — Saját terveimmel foglalkoztam. Belsőszerelő szeret­nék lenni. Aztán majd családot alapítani. Gyerekszerető vagyok, nagyon szeretem a kicsiket, és most jó élni Csong­­rádon. Már kétezernél több helyre bevezettük a gázt, saj­nos, mifelénk, a Vasvári Pál utcában még nincs, pedig ott is várják. Mindenki azon igyekszik, hogy minél könnyeb­ben éljen, boldoguljon. Mitől függ? Szerintem attól, ho­gyan szeretik meg a munkahelyén. Engem szeretnek és várnak vissza. Azt üzenem, hogy majd igyekszem itt is. Addig is további jó munkát az otthoniaknak az államha­tárról. A határőrélet legelső napján. KACZOR ISTVÁN

Next