Csongrád Megyei Hírlap, 1982. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
Versmondó munkásfiatalok RÉGI VÁGYA volt a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központnak munkásfiatalokból álló irodalmi színpad megalakítása. Csakhogy a dolog nem is olyan egyszerű, mert a különböző munkahelyek különböző illőben dolgozó fiataljait igen nehéz csoportba verbuválni, főleg akkor, ha nem csak szegediekről van szó. Amikor az egyik éppen ráér, a másik nem, és a megye más városaiból beutazni arra az egy-két órára — bármennyire is lelkes az ember... Most azonban úgy tűnik, lassan a tervekből, a vágyakból valóság lesz. Köztudott, hogy ezekben a hónapokban kerül sor a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenyének alsóbb szintű vetélkedőire, s a művelődési központ még az elején, a múlt év októberében úgy határozott, szervezett formában, anyagiakat sem sajnálva segítségükre siet a verskedvelő fiatal munkásoknak. Felkérték a Szegedi Nemzeti Színház művészét, Vass Gábort, vállalja el a felkészítőket, lévén ő mégis csak szakember. Nincs szó új kezdeményezésről, ez az igazsághoz tartozik, hiszen korábban ugyancsak a színház művészei látták el hasznos tanácsokkal a versmondó versenyekre készülőket. De ahogy ezek lezajlottak, a kis csapatok nem maradtak együtt, a folytatás elmaradt. Ezért döntött úgy a művelődési központ vezetősége, hogy Vans Gábort nagyobb feladatra kéri fel, megbízza azzal, hogy a közeljövőben országos döntővel lezáruló versmondó verseny után is tartsa össze az intézményben a fiatalokat, majd bővítsék, szélesítsék tevékenységüket, hátha most sikerül a régi tervet megvalósítani, létrehozni a megyei érdekeltségű irodalmi színpadot. JUHÁSZ IMREINÉ, a művelődési központ igazgatója elmondta: " A munkásfiataloknak szinte alig van lehetőségük arra, hogy megfelelő szakmai irányítású művészeti közösségekben, amatőr csoportokban áldozhassanak szenvedélyüknek, egyben gyarapíthassák műveltségüket. Ezért is szeretné az intézmény számukra a lehetőséget biztosítani, vállalva a szervezőmunkát és az anyagi terheket is. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben valóban színvonalas munkát tud végezni a majdani irodalmi színpad, akkor a megye üzemeibe, gyáraiba is elmennek előadásokat, műsorokat bemutatni. Minden vállalat szívesebben fogadja azokat az amatőr csoportokat, amelyekben saját dolgozója is aktív tag. S ha majd néhány év után már olyan szinten képes szerepelni a színpad, hogy önmagát eltartja, annak csak örülünk. TASS GÁBOR színművész maga is sokáig dolgozott amatőr csoportban, jól ismeri ennek a művészeti formának minden gyermekbetegségét. A tennivalók szakmai részét sorolta beszélgetésünkkor. A közeli cél az induláskor a versenyre való felkészítés volt, de most már hosszabb távra terveznek. — Legnagyobb gond az — mondta —, hogy a dolgozó fiatalok körében a vers- és prózamondást illetően hiányoznak az alapok. Ez természetes, hol tanulták volna meg? Aztán általános jelenség a gátlásosság, még hivatásos előadóművésznek is izgalom közönség elé állni amnhnffv anivatt a fiatalnak, aki korábban sohasem próbálta. Ezeken a törvényszerű kezdeti nehézségeken kell előbb túljutnunk, hogy aztán már komolyabb feladatokat tűzzünk magunk elé. Hogy irodalmi színpad leszünk-e? Nem tudom. Valójában nem is hagyományos értelembe vett irodalmi színpadot szeretnék, inkább olyan művészeti csoportot, természetesen amatőr kategóriában, amely közművelődési jellegű. Pontosabban az irodalom megszerettetése a cél, s próbálkoznánk mindenfélével, ami ehhez tartozik. Például szereplésre alkalmas kis előadásokat állítanánk össze, de nem lennénk hűtlenek a költészethez sem. Számomra a legnagyobb meglepetés a dolgozó fiatalok lelkesedése. Szentesről, Vásárhelyről is jönnék, változó létszámban, de nagy kedvvel és tervekkel. Olyan kellemes baráti kapcsolat alakult ki a csoport tagjai között, amely nagyszerűen segít például a már említett gátlások feloldásában. MEGYÉNKBEN nem gyakori az ilyen kezdeményezés, művelődési központ ad lehetőséget munkásfiataloknak, szakember irányításával művészeti tevékenység végzésére, méghozzá megyei szinten. A szegedi intézmény eljutott a konkrét feladatokig, ősszel szeretnék megindítani a csoport munkáját ebben az új formában. Vállalják az ezzel járó kötelezettségeket, de számítanak a gyárak, üzemek érdeklődésére, segítségére is. HONTI KATALIN 4 Kiadványok Diósszilágyi Sámuel emlékére Az elmúlt hónapban ünnepelte Makó Diósszilágyi Sámuel tudós orvos születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a makói múzeum adattára és a makói múzeum forráskiadványai sorozatban olyan jellegű írások láttak napvilágot, amelyeknek Diósszvágyi Sámuel a szerzője, és ily módon írásai ismét közönség elé kerülhettek. Könyvtörténeti kuriózumnak számít Orvosi intelmek című vékony kis kötete, amely 1940- ben jelent meg első ízben Makón. A kötet elé dr. Varga Dezső írt most új előszót, amelyben megjegyziNevezték litterátor főorvosnak, Makó Kazinczyjának, az írók orvosának, az orvosok írójának, kutatóelmének, a tudományokban járatos polyhisztornak, az irodalmi, művészeti és zenei élet mecénásának József Attila atyai pártfogójának. A Makói szervezett munkátok Petőfi Dalkörének története szintén Dióeszvágyi Sámuel munkája, kitűnik, hogy a szerző kitűnő ismerője a makói munkásművelődésnek, és olyan részleteket is tud a Makói szervezett munkások Petőfi Dalkörének történetéről, amelynek mind ez ideig nem volt ▼olt írásbeli emléke. Ez a mostani írás forrásértékű munka és bizonyára jelentősen hozzájárul majd a jelzett témakör tudományos elemzéséhez, tanulmányozáséhoz. Vásárhelyi Kálmán emlékezete című írása az 1919-es proletárdiktatúra történetének egyik, ha nem is teljesen elfelejtett, de minden esetre keveset emlegetett hősi halottjára, Vásárhelyi Kálmánra irányítja a figyelmet, aki a tanácskormány megalakulása után a Vörös Hadsereg megszervezésén fáradozott „Mint az 1918—19-es forradalmi eseményekben benne élő szemtanú, megkísérelem megírni Vásárhelyi Kálmán hadügyi népbiztos-megbízott 1919. április 23-i mártiriumának történetét úgy, ahogy az még emlékemben él és ahogyan az a még meglevő csekélyszámú dokumentum felhasználásával rekonstruálható. Szemtanúkra már nem igen hivatkozhatom; a még élő kevesek már nem sokra emlékeznek, hiszen a legtöbben nem is voltak szemtanúi a tragikus eseményeknek, legfeljebb mások akkori elbeszéléséből emlékeznek még valamire, s a mindent megszépítő és megváltoztató időbeni messzeség is közrejátszik benne, hogy az események hű képe helyett eltorzult képet kapjon az olvasó. Tóth Ferenc, a makói József Attila Múzeum igazgatója, Emlékezés Diósszilágyi Sámuelre címmel állít emléket a jeles patriótának, nyomon követve a nép orvosának útját, megemlítve Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Rudnai Gyula, Tornyai János, Endre Béla, Diósszilágyi Sámuelhez fűződő baráti kapcsolatait, és szólva Móricz Zsigmondról, Németh Lászlóról, Tamási Áronról, akik szintén vendégei lehettek Makón. Tóth Ferenc értékes kis monográfiája jelentős tanulmány, amely bizonyára segítségére lesz majd a kutatóknak, most azonban méltó főhajtás az ünnepelt és megidézett Diósszilágyi Sámuel előtt. (polner) Tiszteletkor Elkészült és hamarosan a mozikba kerül egy szatirikus rövidfilm, amelyet Gárdos Péter rendezett és főszereplője Herczeg Zsolt, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. A film címe: Tiszteletkor. Filmjéről és konferanszía- műsorvezetői munkájáról Herczeg Zsolt a következőket mondja: — Tulajdonképpen egy filmburleszk főszerepét játszom a Tiszteletkör-ben. Örülök hogy sok évi színészi és műsorvezető munkám után meghívtak a filmhez. Évekig a Szeged bárban is konferáltam, tizenöt műsort állítottam össze és vezettem. Most ezek a műsorok a Szegedi Nagyaxuti az énermében folytatódnak és Dékány Lászlónak, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójának értő odafigyelésével és támogatásával újabb kabaré bemutatására készülhetünk. A közönség szereti ezeket a műsorokat, magam is színes lélekkel dolgozom szervezésükért. Közben a megyét is járjuk a „Doktor úr, maga de jópofa” című műsorommal, majd hamarosan bemutatjuk Csak a nő című kabaréműsorunkat is. A humor, a vidámság jegyében összeállított tréfák konferálása kedvemre való feladat. Gárdos Péter rendező beállítja Herczeg Zsoltot Száznégy koncert a megyében Az Országos Filharmónia hangversenytervéről Tegnap délelőtt Szegeden, a megyei tanács székházában műsortervtárgyalást tartott az Országos Filharmónia igazgatósága és szegedi kirendeltsége, amelyen először kitüntetésátadásra került sor. Zeke László osztályvezető Szocialista Kultúráért kitüntetést nyújtotta át Nógrádi Lászlónknak, a szegedi kirendeltség vezetőjének eddigi munkája elismeréséül. Ezt követően az idei hangversenyévad eredményeiről számolt be a kirendeltség vezetője. Csongrád megyében ebben a hangversenyévadban 104 koncertet rendeztek: Szegeden 50, Hódmezővásárhelyen 13, Szentesen 13, Csongrádon 11, Makón 9, Kisteleken 4 és Mindszenten 4 alkalommal voltak koncertek. Igen jelentős és örvendetes a szakmunkásképző intézetek tanulóinak érdeklődése a zenei események iránt, és ez a következetes szervezői munkának köszönhető. Sajnálatos viszont, hogy a középiskolások, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók kevésbé érdeklődnek a jelentékeny hangversenyek iránt és ezen mielőbb változtatni kellene. A megoldás talán az lehetne, ha nem közös koncerteken vennének részt az iskolák, középiskolák, hanem „egy iskola egy koncert” elv alapján szerveznének hangversenyeket. A jövő évi hangversenyévad koncertjeinek időpontja még nem végleges, ám annyi már bizonyos, hogy hét nagyzenekari koncertre kerül sor Szegeden, többek között megrendezik Witold Lutoslawski szerzői estjét és Szegeden vendégszerepel Vladimir Krajnyev és Viktoria Jagling szovjet zongora-, illetve gordonkaművész. A karmesterek sorából kiemelhető Pál Tamás, Medveczky Ádám, Fischer Iván, Kórodi András, Lukács Ervin. A kamarabérleti sorozat vendégművésze lesz többek között Vaclav Hudesek (Csehszlovákia), Anton Dikov (Bulgária), Oleg Krisza (Szovjetunió). A Szegedi Zenebarátok Kórusának debreceni vendégszereplését a Debreceni MÁV Szimfonikusok és a Gulyás-kórus viszonozza. És természetesen Kodályhangversenyekre is sor kerül, éppen az évforduló kapcsán. A szakmunkástanulóknak, általános iskolásoknak a reneszánsz zenéjéből és a romantika mestereinek alkotásából állítanak össze műsort, de nem hiányzik a hangversenyévad programjából a népdal, a népzene és a néptánc sem. Pr. Z. Derű, fény és öröm Fekete János vásárhelyi keramikus alkotásaiból kiállítás nyílt a csepeli Iskola Galériában néhány napja. A harminc-egynéhány cserép és faszobor, fa- és rézdomborítás csupán töredéke eddigi munkásságának. Csempeképei, réz reliefjei óvodák udvarán, intézmények falán az országban sokfelé megtalálhatók. László Gyula művészettörténész a tárlat katalógusában így vall róla: „Fekete János a szó nemes értelmében vett keramikus agyaggal dolgozik, s annak minden lehetőségét kihasználja: korongot, kézzel formál, edényeket készít FEKETE JÁNOS KERAMIKUS KIÁLLÍTÁSA CSEPELEN és szobrokat mintáz. De ugyanilyen szélesen használja a színt is: a mázak sugárzó felületeit igazi festői képességgel borítja a kerámia formáira. Szobrász, fazekas, festő — amolyan reneszánsz művész. S mindezt arra használja, hogy örömét-bánatát megformálja. Művei szép, világos, harmonikus otthonokat követelnek maguk köré. Nincs bennük reményvesztettség, önmarcangolás, helyettük derű, fény és öröm árad munkáiból. Ebben van Fekete János munkáinak emberformáló ereje. Művészete szervesen nő ki népi fazekasságunkból és európai örökségünkből. Magyarságunk és európaiságunk ötvözetében él és dolgozik, így nemcsak kortársunk, hanem sorstársunk, rokonunk, barátunk. Számos kitüntetés, hazai és külföldi kiállítás áll mögötte.” A kiállítás — melyet Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott igazgatója nyitott meg — április 24-ig tekinthető meg a csepeli Iskola Galériában. r. j. Szatócsbolt kerestetik Csoportok, családok, egyedül utazgatók keresik föl naponta az egyre nagyobb területen beépülő Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot. Pedig a szabadtéri néprajzi kiállításban még sok a tennivaló. Hiszen a tervbe vett épületek egy része áll, közben mindig jön új ötlet. A meglévő épületek, épületegyüttesek — szegedi tanya, szentes-magyartési tanya, csongrádi halászház, ronkói hagymásház, gépszín, stb. — mellé az idén lesz látogatható az iskolamúzeum és a kovácsbognár műhely. Ez utóbbi ugyan még nem áll, de az idei tervben szerepel megépítésük, megnyitásuk. Újabb ötlet a hagyományos parasztházban kialakítandó szatócsbolt. Mai megfogalmazásban Vegyeskereskedés. Igaz fa: falu, szatócsbolt nélkül mégsem igazi falu. Kell! Ez volt a múzeum igazgatóságának döntése Ezek után megejtjük a felhívást. Csongrád megye valamenynyi helységében működtek szatócsüzletek. Tápén ugyan sokáig megvolt — 1977-ben zárták be —, de végül is kicsúszott a kezünkből, és tönkrement. Film őrzi a berendezést, amelyet Wirth István jó hírű amatőrfilmes készített „Bezárt a szatócsbolt” címmel. A berendezést hitelesíteni majd erről a filmről lehet, de a hozzávaló anyag ezidáig hiányzót. Hisszük, hogy sok ház áll még megyénkben, amelyekben egykor szatócsbolt működött. Felhívásunk ezekhez a volt szatócsokhoz szól elsősorban: jelezzék ha bármi megmaradt amit az épülő boltba beépíthetünk, vagy abban elhelyezhetjük. Gondolunk a pultra, a rajta lévő mérleggel együtt, sőt az utcai bejáratra, a csengetyűvel ellátott ajtóra, mely csengő acéllemezen függött, s csengésével jelezte a vevő érkezését Az ajtó fölött volt a helye a cégtáblának, az autószárnyakon meg különböző reklámtáblák — Schmoll paszta, Dreher ser, Cikória kávé, stb. — hirdették, mi kapható odabent A legnagyobb darabok a polcok, fiókos sáványok, amelyeken fehér zománcozott táblácska mögött volt az árpakása, majoránna, gyömbér, szegfűszeg és minden, amit a falusiak csakis itt kaptak meg Gyermekéveimben gyakran nyargaltam kocsi kenőcsért Máskor petróleum vagy éppen okkersárga porfestéket kellett vásárolnom. Mert ugyebár a régi szatócsból tokban mindent lehetett kapni, még ecetes iszkábát is. Nem hiányoztak a legszükségesebb gyógyfzvek, s mindazon élelmiszerek sem, amelyeket a falusiak nem, vagy csak kevesen termeltek. A pulton fehér fajansztányéron volt a túró, amit félgömb alakú, fogantyútrestával takartak le. Egy másik, hoszszabb szitafélével a ládából kiborított gyümölcsízt védték a folyton okvetetlenkedő legyektől. Sajátos alakú cukorkás üvegekből kis pléhkanállal szedték szaniszliba a nyerőkbe való cukort. A régi szatócsboltok kicsik voltak, de szinte mindennek volt helye. Sötétedéskor plafonról függesztett lágnca világított egy másik meg a pult mögött a polc szélén lógott Azt hiszem eléggé érzékelhető, mire lenne szükségünk. Tudom, sokan széttárják kezüket, hogy ugyan hol vannak azok már? Megvannak, de minden bizonynyal nem egy helyen. A ház — benne a szatócsüzlet — építését csak azután kezdhetjük meg, ha a berendezéshez szükséges nagyobb tárgyak — ma állóeszköznek mondanánk — már együtt vannak. Azért csak akkor, mert a berendezés méretei szabják meg a bolthelyiség méretét. Ezért szükséges jelen fölhívásunkat közzétenni, amelyre szíves jelentkezésüket várja a Móra Ferenc Múzeum Igazgatósága — Szegeden. IFJ. LELE JÓZSEF CSÜTÖRTÖK, :Jv mm április.