Csongrád Megyei Hírlap, 1982. október (39. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

ai Minisztertanács megtárgyalta (Folytatás az 1. oldalról.) tej-visszafizetés első öt évé­re törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építé­sére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szo­ciálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költsé­gek legfeljebb 70 százalé­káig, a családiház-építés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azok­nak, akik az átlagosnál na­gyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építenek, többletköltségeik egy részé­nek fedezetéül nagyobb ka­matterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. Az építési hitelek összegének felső határát a Miniszterta­nács évente határozza meg a hitelpolitikai irányelvek­ben.­­ A jövőben a dolgozók szélesebb köre részesíthető munkáltatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támogatás megszű­nik, s a munkáltatók ,vál­lalatok, szövetkezetek, in­tézmények maguk dönthetik el, hogy dolgozóik közül ki­ket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítés­re és lakásvásárlásra ad­ható — vissza nem téríten­dő — támogatások és a köl­csönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményessé­gével összhangban alakul­nak.­­ A tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik. 3. A lakóház-fenntartás ál­lami támogatásának csök­kentése érdekében a lakbé­rek 1983. július 1-től átla­gosan 130 százalékkal emel­kednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadásai ne növekedjenek ugrásszerűen, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökke­nő mértékben — állami hoz­zájárulást kapnak. E hoz­zájárulás összege T$0 13-ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellen­­súlyozására az arra legjob­ban rászoruló nagycsaládo­sok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak.­­ A lakbérek emelésének mértéke a lakások hasz­nálati értéke szerint elté­rő: a komfort nélküli la­kások havi bére négyzet­­méterenként 2,40 Ft-ról 4,50 Ft-ra, a félkomfortos la­kásoké 3,60 Ft-ról 7,50 Ft­­ra, a komfortos lakásoké 5,40 Ft-ról 12 Ft-ra, az összkomfortos lakásoké pe­dig 6 Ft-ról 15 Ft-ra vál­tozik.­­ A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékelhetik azoknak a la­kásoknak a bérét, amelyek­nek az épületen belüli el­helyezkedése, a műszaki ál­lapota vagy a környezete kedvezőtlen. Az állami tu­lajdonú szükséglakások lak­bére nem emelkedik.­­ A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a la­kásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, vá­rosközpont) függően — az új lakbér — 25 százalékáig nö­veljék. Azokban az egy-két lakásos épületekben, ahol ki­zárólag a bérlőké a kert­használat joga, a növelés fel­ső határa további 20 szá­zalék lehet.­­ A lakbért az ingatlan­­kezelő szervezetek állapítják meg, s 1983 március vé­géig­ írásban közük a bér­lőkkel, a bérlőknek az új lakbérekkel kapcsolatos ész­revételeit és az esetleges vitás kérdéseket a taná­csok bírálják el 1983 már­ciusától június végéig. A lakbérek rendezése ki­terjed az állampolgárok tu­lajdonában levő, de bérbe adott lakásokra is. Az úgy­nevezett kötött bérű laká­sok lakbérét a bérbe adó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg. — A három és több gyer­mekes családok egységesen havi 150 Ft szociális támo­gatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládossá.­­ A nyugdíjas bérlők kö­zül azoknak jár szociális tá­mogatás, akiknek — eltar­­tottaikat figyelembe véve — egy személyre jutó havi nyugdíja nem haladja meg az 5000 Ft-ot. A támoga­tás az 1983. évi lakbér­többlet mértékéig, de leg­följebb havi 150 Ft-ig ter­jedhet. A lakásbéremelés után nyugdíjassá váló bér­lőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szo­ciális támogatást adhat. — A nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyug­díjasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szociá­lis támogatást. — Azok a bérlők, akik jo­gos lakásigényüket nagy­mértékben­­két vagy több szobával­ meghaladó nagy­ságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kapnak. 4. 1983 júliusától az új és a felújított lakásokban a berendezési tárgyak javí­tásának és kicserélésének költsége a bérlőket terhe­li. A jövőben a bérlők köz­vetlenül részt vállalhatnak lakóházuk fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközössé­get alakíthatnak. Ugyanakkor az ingatlan­kezelő szervezetek szolgál­tatásainak színvonalát emel­ni kell. E szervezetek első­sorban házkezelői szolgálta­tásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd, továbbá műszakilag és gaz­daságilag előkészítik, lebo­nyolítják a lakóház-felújítá­sokat. 5. A lakásgazdálkodási el­vek alkalmazásában bővül a helyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komplex módon határozzák meg a lakásszükségletek ki­elégítésének legésszerűbb módját, vagyis azt, hogy meglevő forrásaikból meny­nyit használjanak fel álla­mi lakásépítésre, a magán­­tulajdonú lakások terület­előkészítésére, illetőleg fel­újítására, korszerűsítésére, az infrastruktúra (víz-, villany-, úthálózat stb.) fejlesztésé­re. A lakásigénylések nyil­vántartásának pontosítása céljából a tanácsok 1983- ban elrendelik az igénylések megújítását. A tanácsrende­letekben az igénymegújítást, illetőleg új igénylés beadá­sát igénylési díj letétbe he­lyezéséhez köthetik. A letét elsősorban előtakarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt lakás használatbavé­teli díjába, illetőleg érté­kesítési árába. A lakásigény­lés visszavonásakor a taná­csok a letétbe helyezett összeget kamataival együtt visszafizetik. Ahol a tanácsok igénylé­si letét elhelyezését ren­delik el, annak mértékét a lakásigénylő család jöve­delmi, vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igé­nyelt lakás jellegétől és nagyságától függően szab­ják­ meg, s tanácsi bérlaká­soknál a lakás-használatba­vételi díj mintegy 10 száza­léka lehet. A lakáshoz való jutásnak 1983. január 1-től érvényes részletes feltételeit, s a la­kásra várók előtakarékossá­­gának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottsá­goknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabá­lyozzák.* A kormány- és miniszteri rendeletek a Magyar Köz­lönyben jelennek meg, ok­tóber első felében, a helyi tanácsrendeleteket novem­berben hirdetik ki. (MTI) 2 Szocialista brigádok várospolitikai tevékenysége A Szakszervezetek Csong­­rád megyei Tanácsának el­nöksége tegnap, csütörtökön délután ülést tartott. Napi­renden szerepelt a szocialis­ta brigádok várospolitikai tevékenysége Szegeden, to­vábbá jelentést fogadtak el a megye könnyű-, gép- és vegyipari vállalatainál az egészségre ártalmas munka­helyek csökkentésére tett intézkedésekről. Az ülést dr. Piros László, az SZMT elnöke nyitotta meg, majd Prágai Tibor, a szegedi városi tanács elnö­kének általános helyettese tájékoztatta az SZMT elnök­ségét a megyeszékhely vá­rospolitikai célkitűzéseiről, azok teljesítéséről, valamint a városi tanács és a szak­­szervezetek kapcsolatáról. Elmondotta többek között, hogy a VI. ötéves terv évei­re rendelkezésre álló fejlesz­tési lehetőségek szerényeb­bek. A szűkösebb eszközök­ből a korábbi évek dinami­kájának megfelelően kell a célkitűzéseket megvalósítani, mind a lakásépítésben, mind pedig az egyéb várospoliti­kai tevékenységben. Társa­dalmi összefogás nélkül le­hetetlennek tűnik a célkitű­zések valóra váltása. Mind­ezt megértették a munka­­kollektívák, főleg a szocia­lista brigádok. A beszámolót követő vita során javasolták, hogy az értékelésnél, a munka méré­sénél a reális költségeket vegyék figyelembe. A nemzetközi politiká­ban bizonyára szaporí­tani fogja a kérdőjelek számát az a szovjet-ame­rikai tárgyalássorozat, amely több mint kéthónapos szü­net után csütörtökön foly­tatódott Genfben. Tavaly november óta kisebb-na­­gyobb megszakításokkal tárgyalnak az európai kö­zéphatótávolságú nukleá­ris eszközökről — eddig konkrét eredmény nélkül. Pedig az idő sürget: ha 1983 végéig nem jutnak megegyezésre, akkor meg­jelennek Nyugat-Európá­­ban a szovjet célpontokra irányított amerikai raké­ták és robotrepülőgépek. Mi az oka az egyhely­ben topogásnak? Nyilván­való, hogy lehetséges len­ne az érdemi megállapo­dás, ha az amerikai fél is keresné a kompromisszu­mokat s nem csupán azért tárgyalna, hogy leplezze saját stratégiai elképzelé­seit. A két fél javaslatai rég­óta ismertek. Reagan már tavaly novemberben, az amerikai elképzelések is­mertetésekor tudta, hogy a „nulla megoldás” elfo­gadhatatlan a Szovjetunió számára, hiszen még nem létező, csak elhelyezni tervezett amerikai rakéta­­rendszerek fejében már meglevő szovjet nukleáris eszközök leszerelését kí­vánja, egyoldalúan meg­­gyengítve ezzel a másik felet. Mintha az USA-ban nem tudnák, hogy a szov­jet közép-hatótávolságú rakétákat, a Nyugat-Euró­­pában meglevő amerikai előretolt állomásoztatású nukleáris fegyverek, vala­mint az angol és francia atomerő ellensúlyozására állítottak fel. Washington­ban azóta sem álltak elő reálisabb elgondolásokkal. Moszkvából viszon újabb és újabb konkrét indítvá­nyok kerülnek az asztal­ra, sőt a Szovjetunió a jó­indulat jeleként több egy­oldalú fegyverkorlátozási lépésről döntött. Morató­riumot mondott ki a saját közép-hatótávolságú esz­közeinek telepítésére és lecserélésére, majd meg­kezdte csökkentésüket. Le­állította továbbá új SS—20-as rakétái telepíté­sének előkészítését, és kö­telezettséget vállalt­ arra, hogy Ázsiában sem tele­píti e rakétáit olyan hely­re, ahonnan azok elérhet­nék Nyugat-Európát. Mindezen túl február óta érvényben van a szov­jet fél szerződéstervezete, amely az egyenlőség és az egyenlő biztonság alap­ján konkrét adatokkal megjelölt, szakaszos csök­kentést indítványoz, s eközben maximális rugal­masságot tanúsít a csök­kentés összetételének a megválasztásában, illetve a megsemmisítés vagy visszavonás kérdésében. Washingtonból azonban minderre nem érkezett ér­demi válasz. E­gyszerűen azért, mert amerikai számítások szerint a Pershing—2-esek és a robotrepülőgépek nyugat-európai elhelyezé­se hadászati jelentőségű előnnyel járna: a Szovjet­unióra mérendő megsem­misítő első csapás lehető­ségével kecsegtet. Úgy lát­szik, Washingtonban el­felejtik, hogy a tárgyalá­sok kudarca esetén a szov­jet fél diplomáciai kár­tyák után katonai adukat is elővehet. Addig azonban még van egy év, s talán hal­vány remény arra, hogy mégis a józan ész kereke­dik felül a Fehér Házban, s hogy bizalmat keltő megállapodásokra jutnak a genfi tárgyalásokon. KÜRTI GÁBOR Helybenjárás Genfben Strauss az FDP eilen Franz Josef Strauss, a Ke­resztényszociális Unió (CSU) elnöke mindössze egy nap­pal azután, hogy a nyugat­német ellenzéki uniópártok Bonnban megegyeztek az FDP-vel a kormánykoalíció közös programjában, már­is keményen támadta a sza­baddemokratákat. A CSU-vezető a hesseni tartományi választásokra utalva — ahol, mint emlé­kezetes, az FDP súlyos ve­reséget szenvedett — kije­lentette, hogy a konzervatív ellenzék nem engedheti meg politikai pozícióinak gyen­gülését egy olyan párt miatt, amely a lakosság körében „fokozatosan gyűlöltté vált”. SZVSZ-ü­lésszak A szakszervezeti világszö­vetség irodájának — az SZVSZ 35 tagú irányító tes­tületének — Prágában tar­tott kétnapos ülésszaka csü­törtökön, a béke és lesze­relés kérdéseinek szentelt külön üléssel folytatódott. Az ülés munkáját Gáspár Sán­dor, az SZVSZ elnöke, a SZOT főtitkára vezette. Az ülés végén a résztve­vők elfogadták annak a fel­hívásnak a szövegét, ame­lyet az SZVSZ intéz a má­sik két jelentős nemzetkö­zi szakszervezeti tömörü­léshez, a Szabad Szakszer­vezetek Nemzetközi Szövet­ségéhez és a Munka Világ­­szövetségéhez, valamint re­gionális szervezeteihez. Az ülésszak egészéről az SZVSZ-iroda tagjai által el­fogadott közlemény szerint a prágai tanácskozás átte­kintette a X. szakszervezeti világkongresszus óta a vi­lágban történt fejleménye­ket, és irányelveket szabott az SZVSZ munkájának a kongresszusi határozatok alapján való továbbfejlesz­téséhez. A közlemény befejező ré­sze kifejti.,­­,az SZDSZ-iroda úgy érzi, most van itt az ideje,­­hogy a nemzetközi szakszervezeti szervezetek képesek legyenek egymás­hoz közeledni és egybehan­golni akcióikat. Kína nemzeti ünnepén Lázár György üdvözlő távirata Harminchárom esztendővel ezelőtt, 1949. október 1-én, Pekingben kikiáltották a Kí­nai Népköztársaságot. Világ­­történelmi jelentőségű ese­mény volt ez: Földünk leg­népesebb országában leszá­moltak a kolonializmussal, a kommunista párt vezette forradalmi harc győzött az imperializmus és hazai ki­szolgálói fölött. A hatalmas állam hozzálátott az évszá­zados elmaradottság felszá­molásához. A KNK megalakulását kö­vető években a testvéri szo­cialista államok — elsősor­ban a Szovjetunió — hat­hatós segítségét is felhasz­nálva, valóban nagy lendü­letű építőmunka kezdődött. Helyreállították a gazda­ságot, véget vetettek az éhínségnek, megindult a­­ szocialista fejlődés alapjai­­­­nak lerakása. Az ígéretes folyamat azonban az 50-es évek végére megtört: a pe­kingi vezetésben teret nyert ultraradikális és naciona­lista eszmék mélyreható bél­és külpolitikai torzulásokhoz vezettek. Kína fejlődése a „nagy ugrás”, majd a „kul­turális forradalom” éveiben megtorpant, szembefordul­tak a marxizmus—leniniz­­mus s az internacionaliz­mus elveivel. Mindez sú­lyos és napjainkig ható kö­vetkezményekkel járt az or­szág külpolitikai kapcsola­taiban­­is, káros szembenál­lást hozva létre a Szovjet­unióval, a szocialista tábor­ral, a világ haladó erőivel. Peking szovjetellenes éllel alakította ki kapcsolatait az USA-val, s a NATO számos tagállamával. A Mao Ce-tung halála után bekövetkezett változá­sok is egyelőre inkább csak a belső gazdasági-társadalmi helyzetre gyakorolnak ha­tást. Kína külkapcsolataiban még nem következett be ér­demi, tényleges módosulás, annak dacára, hogy a szo­cialista közösség kormányai változatlanul a viszony nor­malizálására törekszenek. Hazánk is azt vallja, hogy a fejlődés vargabetűi elle­nére Kína megőrizte alap­vetően szocialista társadal­mi berendezkedését és va­lódi nemzeti érdekei azt dik­tálnák, hogy a szocialista országokkal fenntartott kap­csolatok javításával térjen vissza a baráti együttműkö­dés útjára, a világpolitika porondján pedig a békéért és a társadalmi haladásért lépjen fel.♦ A Kínai Népköztársaság megalakulásának 33. évfor­dulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csa elnökét. SOROKBAN René Urbany, a Luxem­burgi Kommunista Párt el­nöke, aki az MSZMP Köz­­­­ponti Bizottságának meghí­vására szeptember 27-én ér­kezett hazánkba, csütörtökön elutazott Budapestről. * Bulgáriában tegnap befe­jeződtek a „Pajzs ’82” had­gyakorlat harci cselekményei. A második és a harmadik harci napon valamennyi mozzanatot több testvéri hadsereg különböző haderő­­nemekhez és fegyvernemek­hez tartozó csapategységei szoros együttműködésben hajtottak végre. Marjai Józsefnek, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének meghívására csütörtö­kön hivatalos baráti látoga­tásra Budapestre érkezett Janez Zemljanics, a Szlovén Szocialista Köztársaság Vég­rehajtó Tanácsának elnöke. Délután a Parlamentben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A megbeszélé­sen a gazdasági, kulturális, tudományos együttműködés fejlesztésének további lehe­tőségeit vizsgálták meg.. . Magyar—bolgár tárgyalá­sok kezdődtek tegnap, Sar­lós István miniszterelnök­­helyettes és Todor Bozsinov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökhelyette­se között, aki magyar part­nere meghívására delegáció élén tartózkodik hazánkban. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­­nak meghívására szeptember 27—30. között Lengyelország­ban tartózkodott az MSZMP pártmunkásküldöttsége, élén Balsai Lászlóval, a KB gaz­daságpolitikai osztályának vezetőjével. A delegáció megbeszéléseket folytatott Stanislaw Gembalával, a LEMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével, va­lamint a gazdasági élet ve­zető tisztségviselőivel, köz­tük Wladyslaw Bakával, a kormány elnökségének tag­jával, a gazdasági építőmun­ka időszerű kérdéseiről és a magyar—lengyel kapcsolatok fejlesztéséről. * Az Aeroflot szovjet légi­­forgalmi társaság Moszkva— Lima útvonalon közlekedő egyik utasszállító repülőgépe szerdán leszállás közben le­zuhant a luxemburgi repü­lőtér körzetében. Előzetes jelentések szerint öten vesz­tették életüket. A szeren­csétlenség körülményeinek kivizsgálása megkezdődött.­­ A libanoni helyzet idősze­rű kérdéseiről tárgyaltak csütörtökön Kairóban az Egyesült Államok és Egyip­tom magas rangú tisztségvi­selői. Kamal Hasszán Ali egyiptomi miniszterelnök­helyettes és külügyminiszter kétórás eszmecserén találko­zott Philip Habib amerikai elnöki megbízottal. A kairói külügym­inisztériumból távo­zóban Habib mindössze any­­nyit árult el a várakozó új­ságíróknak, hogy vendéglá­tójával „kiváló megbeszélést” folytatott. Lengyel postai küldöttség látogatása Az MTESZ Csongrád me­gyei szervezetén belül mű­ködő Közlekedéstudományi Egyesület postai és távköz­lési tagozata, valamint a len­gyel társszervezet, a NOT lódzi vajdasági szervezete közötti együttműködési prog­ram keretében Szegedre lá­togatott a lódzi posta há­romtagú küldöttsége a terü­leti igazgató, Felicki Dionizy vezetésével. A lengyel pos­tás szakemberek megismere­l­kedtek a szegedi igazgatóság postaforgalmi és műszaki lé­tesítményeivel, ellátogattak a kábelgyárba és jártak Kecs­keméten is, ahol ugyancsak a távközlés korszerű techni­kájáról és híradástechnikai szervezési kérdésekről foly­tattak eszmecserét a hazai szakem­berekkel. A lengyel postai delegá­ció egyhetes látogatásának hivatalos programja ma ér véget, a vendégek holnap, szombaton utaznak el Sze­gedről PÉNTEK, 1982. OKTÓBER 1.

Next