Csongrád Megyei Hírlap, 1982. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-01 / 282. szám
Exportálni nem könnyű Más termelővállalatokhoz hasonlóan, az ipari szövetkezetek is arra törekszenek, hogy növeljék exporttermelésüket. Ez azonban nem könnyű feladat. Sok olyan körülmény játszik közre, amely megnehezíti, gátolja terveik teljesítését A megye ipari szövetkezetei közül 35 vállalkozott arra, hogy teljesíti nem rubelelszámolású exporttervét, 389 millió forint értékben. A tervezés időszakában meglevő piaci információk, valamint a megrendelések is ennek megvalósíthatóságát támasztották alá. Sőt, a szövetkezetek vállalták exportterveik megemelését 450 forintra. Ezzel párhuzamosan sok terméküket ajánlották fel az illetékes külkereskedelmi vállalatoknak a nyugati piacokon való értékesítésre. A második félévtől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az emelt tervek megvalósíthatatlanok. Ezt igazolja a háromnegyed évi mérleg is. A szövetkezetek nyugati értékesítésből származó árbevétele csupán 217 millió forint volt. Természetesen keresik az okokat, a magyarázatot már csak a tanulságok miatt is, és nemrégiben testületi ülésen vitatták meg a KISZÖV ágazati és fejlesztési osztályának tájékoztatóját. Kedvezőtlen a megyében a szövetkezetek tőkés exportjának szerkezete. Túlsúlyban vannak a legsúlyosabb recessziónak kitett könnyűipari, főként háziipari termékek; értékesítésük nem könynyű. Sok kellemetlenséget, bevételkiesést okozott, hogy a tőkés partnerek egy része a korábbi években megkötött keretszerződéseket egyoldalúan felbontotta, illetve azok tartalmát lényegesen módosította. Példák sora termékeit négy külkereskedelmi vállalatnak — értékesítésre. Választ — nem megrendelést — csak októberben kaptak. Az Univerzál Ipari Szövetkezet egyik világszínvonalon álló növényvédő szere árát egy közel-keleti versenytárgyalás megnyerése érdekében a világpiaci ár alatt szabta meg az egyik külkereskedelmi vállalatnak. A tendert (versenytárgyalást) mégis elvesztettek, mert a vállalat önkényesen 40 százalékkal megnövelte az árat, így az a világpiaci átlag fölé került, és az egyébként jó minőségű termék ezáltal versenyképtelenné vált. Az értékesítések során súlyos problémát jelent a hazai alapanyagok magas árszínvonala is. Emiatt sok exportáló kényszerül nyereség nélküli exportszállításra. A Csongrád megyei KISZÖV elnöksége az exportáló szövetkezeteket anyagilag is segítette. Jelentős kölcsönöket kaptak a közös fejlesztési alapból. Több szövetkezet esedékes törlesztését átütemezték, sőt, többlet exportteljesítés esetén a Szegedi Ruházati Szövetkezet a KFA hitelállományából kapott 1 millió forint kölcsönt juttatássá minősítenek át. A Tápéi Háziipari Szövetkezet automata faeszterga beszerzésére például 2 és fél millió, a sándorfalvi szövetkezet cirokosztályozó és seprűvarró gép vásárlására 1 millió forintot, a Nívó Ipari Szövetkezet 3 kopírmaró gép beszerzésére 1 millió forintot kapott a fejlesztési alapból, és még sorolhatnánk tovább a példákat. A 35 módosított exporttervvel rendelkező szövetkezet közül várhatóan négy szövetkezet tudja teljesíteni, illetve túlteljesíteni a tervet. Hat szövetkezet viszont egyáltalán nem fog tőkés exportot bonyolítani. Túlteljesítés várható a Szegedi Ruházati Szövetkezetnélés a Mindszenti Háziipari Szövetkezetnél. A terv teljesítése várható a Sándorfalvi Ruházati és Szakipari, valamint a Szegedi Szűcs- és Szabóipari Szövetkezetnél. A jó exportteljesítést szolgálja az is, hogy a korábban kialakított partnerkapcsolatok révén egyedi megrendelésekre is gyártanak különböző termékeket a megrendelő igénye szerint. Mint például a Szegedi Ruházati Szövetkezetben. Erdeményesen hasznosítják a bérmunka-konstrukciót például Sándorfalván. A piac növelésének másik lehetséges megoldása, hogy a magyar dolgozók mennek hosszabb-rövidebb időre a külföldi vevő üzemébe dolgozni. Egy osztrák cég, a Nívó Faipari-játékkészítő Szövetkezettel 120 ezer fatalp gyártására kötött, szerződést. Ezzel szemben egyetlen darabotsem rendeltek meg. Ugyanezt az osztrák cég az Apolló Cipőipari Szövetkezettel megkötött szerződését pedig módosította. A szövetkezet a korábbi években 100 ezer páros nagyságrendben szállított gyógycipőt tőkés megrendelőjének. Az idén már csak a felsőrészek gyártására kaptak megrendelést. Ez a fő oka a szövetkezet várható alacsony exportteljesítésének. Szintén értékesítési nehézségekkel magyarázható, hogy a tőkés partnerek az egyszer már leadott rendelést megváltoztatva, lényegesen kisebb tételt vásárolnak meg. Példa erre a szegedi és a sándorfalvi Háziipari Szövetkezet esete. A megrendelő év elején bejelentette igényét rongyszőnyegre, illetve cirokseprűre, majd amikor a teljesítés, szállítás aktuálissá vált, akkor már a korábban jelzett mennyiségnél csak lényegesen kisebb tételt vásárolt meg. További gátló tényező, hogy egyes nyugati megrendelők a rendelések leadásakor olyan feltételeket szabnak, amelyek később befolyásolhatják a szállítást. Az ipari szövetkezetek már több ízben felvetették azt a gondolatot, hogy nem elég rugalmas a külkereskedelmi vállalatok ügykezelése, érdektelenek a kis volumenű exportok lebonyolításában, és jellemző az időnkénti túlzott nyereségszerzési vágyuk. A Hódmezővásárhelyi Agyag- és Szi-likátipari Szövetkezet ez év szövetkezeti gazdálkodásáaiáprilisában, illetve május pacpolitika vagy a gazdasági ban levélben felajánlotta vezetők munkájának hibája. SZERDA, 1982. DECEMBER . Keresik a megoldást Említésre méltó a Tápéi Háziipari Szövetkezet és az Apolló Cipőipari Szövetkezet kezdeményezése. Magyar érdekeltségű vállalatokat akarnak alapítani külföldön. Már előrehaladott állapotban van a Tápéi Háziipari Szövetkezet, és az ARTEX Közös Vállalatának Franciaországban való megalapítása, valamint az Apolló Cipőipari Szövetkezet és a KONSUMEX APOKON nevű közös vállalatának létrehozása Ausztriában. Nem titkolt szándéka a két szövetkezetnek, hogy a közös vállalatok révén nagyobb befolyásra akarnak szert tenni a tőkés piacokon. A szövetkezetek végül is mindent megtettek kitűzött céljaik teljesítése érdekében. Hogy ez mégsem sikerült egészében, alapvetően nem a Forgalom és nyitvatartás tájékoztató A KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI ELLÁTÁSRÓL A Hazafias Népfront szegedi városi elnökségének tegnap délutáni ülésén Réti Csabáné dr., a szegedi városi tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője ismertette a kereskedelmi és vendéglátóipari ellátás helyzetét az ötnapos munkahét szegedi tapasztalatai alapján. Mint elmondta, a januárban bevezetett új munkarend és az üzletek nyitvatartása kettős feladatot ró a kereskedelemre. Biztosítani kell, hogy a vásárlási körülmények ne romoljanak, ugyanakkor a kereskedelem területén dolgozók is igénylik az ötnapos munkahetet, a több szabad időt. Szegeden alapjában véve sikerült mind a két követelménynek eleget tenni. Az egyszemélyes üzletek többsége hétfőn tart zárva, ami nem okoz gondot az ellátásban A felmérések alapján szombatonként a legnagyobb az élelmiszerüzletekben a forgalom. Különösen reggel 9 és délután 2 óra között sok a vásárló. A ruházati és iparcikkboltokban viszont éppen a hétvégeken csökken az eladott áruk mennyisége. Ezek figyelembevételével a jövőben érdemes lenne szombaton délután 2 órakor bezárni az élelmiszerüzleteket, a ruházati és iparcikkeket árusító boltok közül pedig többet tarthatnának zárva szombatonként. Az ötnapos munkahét bevezetése óta sikerült az áruellátást jól megszervezni, a legfontosabb napi élelmiszerfélékből nincs hiány. Az előforduló áruhiányok oka nem az ötnapos munkahét bevezetése. A kereskedelmi vállalatok időnként vagy nem tudják beszerezni azt, amire a lakosságnak szüksége van, vagy rosszul számolnak a kereslettel. Ami a vendéglátást illeti: pénteken sokan járnak éttermekbe, szórakozóhelyekre, ezért jó néhány vendéglátó üzlet pénteken is késő éjszakáig nyitva tart. Az ismertetés után Deák Ágnes, a népfront szegedi városi alelnöke tartott tájékoztatót a gyermekgondozási szabadságon levő nők körében végzett politikai munka tapasztalatairól és továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A kistermelés szerepe a mezőgazdaságban A magyar mezőgazdaság fejlődése, elért eredményei, amelyek megközelítik a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező európai országokét, világszerte figyelmet keltenek és elismerést váltanak ki. Ezeket a sikereket a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrejötte, megszilárdulása, a termelés korszerűsítése alapozta meg. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő útját és biztosítékát a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek jelentik. Ugyanakkor a fejlődés nem lebecsülendő és nélkülözhetetlen forrását képezi a háztáji gazdálkodás, a kistermelés gyors korszerűsödése, intenzitásának növekedése és az ezekben kifejező paraszti szorgalom, vállalkozói kedv és termelési igyekezet. A háztáji gazdálkodásnak, a kistermelésnek az 1960-as évek végétől tapasztalható erőteljes fellendülése azokban a mezőgazdasági ágazatokban érezhető, amelyek hagyományosan belterjes, munkaintenzív ágazatok, és amelyek jellegüknél fogva leginkább megkövetelik a kézi munkát és a termelői gondosságot. A felszabadulás, a földosztás utáni nehéz viszonyok között, amikor a parasztgazdaságok jórészt igerő, felszerelés nélkül végezték termelőmunkájukat, elsősorban azokban a belterjes ágazatokban nőtt a termelés, amelyekben a kézi munkának, a paraszti szorgalomnak volt döntő szerepe. A dolgozó parasztság szorgalma, megfeszített munkája, igyekezete emelte ki a magyar mezőgazdaságot a háború okozta mély visszaesésből és adott lendületet elsősorban a belterjes ágazatok fejlődésének. A parasztság szorgalma, a teterjésítés útjait kereső lendület az 1950-es évek gazdaságpolitikai hibái miatt megtorpant. Ez a lendület éledt újjá a mezőgazdaság szocialista átszervezése után mind a szövetkezetekben, mind a háztáji gazdálkodásban, a kistermelésben. Az újonnan létrejött nagyüzemek csak úgy tudtak megbirkózni a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti nehézségeivel, hogy igyekeztek felhasználni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket tagjaik korábban a mezőgazdasági termelés és különösen az adott körzetre jellemző sajátos mezőgazdasági ágazatok és mezőgazdasági kultúra fejlesztésében elértek. Jelenleg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel szoros együttműködésben, azok kiegészítőjeként és jelentős támogatásával az országban mintegy másfél millió kisgazdaság működik, amelyek munkájában mintegy 5 millió ember vesz részt. A növénytermelés 24 százaléka, az állattenyésztés 42 százaléka származik a kistermelésből. Szerepe a munkaintenzív ágazatokban, a zöldség- és gyümölcstermelésben valamint az állattenyésztésben jelentős. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint országosan 1981-ben — folyó áron számítva — a háztáji és kisegítő gazdaságok részesedése a zöldségtermelésben 63,6 százalék — amely az elmúlt években még nőtt is —, a szőlőtermelésben 45,9 százalék a gyümölcstermelésben 50,9 százalék, a sertéstenyésztésben 53,4 százalék, a baromfitenyésztésben 41,8 százalék volt. Ezek az adatok azt tanúsítják, hogy a mezőgazdaságban, az élelemtermelésben nélkülözhetetlen a kistermelés szerepe, főleg az említett ágazatokban, amelyekben a termelés gépesítése csak korlátozottan és csak részben oldható meg, így a kézi munkára továbbra is nagy szükség van. Más oldalról: gazdasági életünkben óriási emberi erőforrást jelent a háztáji és kisegítő gazdaságokban foglalatoskodó millióknak, az tsz-tagoknak és családtagjaiknak, továbbá munkásoknak és más foglalkozásúaknak, nyugdíjasoknak a termelőmunkája, szorgalma, igyekezete és vállalkozó kedve. A termelőszövetkezetek, a nagygazdaságok egyre nehezebben birkóznak meg a kézi munkát nagymértékben igénylő növényi kultúrák — zöldség, gyümölcs — termelésével, mert erre a munkára a szokásos munkadíjazás mellett egyre kevesebbben vállalkoznak. Elzárt kényszerülnek arra, hogy a termésieredménytől, a bevételtől függő részesedési és munkaszervezési formákat alakítsanak ki. Csongrád megyében több termelőszövetkezetben már évek óta alkalmazzák — főleg a zöldség- és hagyma termelésben Szentesen, Makón — az úgynevezett nagyüzemi háztáji termelést, amelynek az a lényege, hogy az adott növény nagyüzemi gépi munkáit együttesen kialakított nagy táblákon a tagoknak — térítés ellenében — a termelőszövetkezet végzi el, a kézi munkáról pedig — mint háztáji gazdák — maguk a tsz-tagok gondoskodnak. Az értékesítés a közösön keresztül történik. A bevétel a tag, de a kockázatot is neki kell vállalnia. Mégis, mind a tsz-ek, mind a tagok ragaszkodnak ehhez a formához, mert ez teremti meg a tagok teljesebb érdekeltségét, amely gondosabb, hozzáértőbb munkát és a termelési költségek ésszerű leszorítását eredményezi. A mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés egyes területein, bizonyos növényfajták, termelési kultúrák esetében a kézi munkát még hosszú ideig nem lehet mással helyettesíteni. A kistermelés támogatásával, a nagyüzemi gazdálkodásban megfelelő érdekeltségi, munkaszervezési formák alkalmazásával az emberi erőforrásokat jobban lehet hasznosítani, így mód nyílik az élelemtermelés növelésére, valamint a fogyasztók részéről jelentkező mennyiségi, továbbá minőségi és választéki igények jobb kielégítésére. A nagyüzemi mezőgazdaság és a kistermelés jól kiegészítik egymást. Együttműködésük mezőgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését, a lakosság jó ellátását eredményezi és lehetővé teszi mezőgazdasági élelmiszeripari exportunk növelését is. TAMASI MIHÁLY A Maros menti Áfész küldöttgyűléséről jelentjük Küldöttgyűlésen adott számot a Maros menti Áfész igazgatósága az első háromnegyed év gazdálkodásának eredményéről. Az eseményre a magyarcsanádi Határ vendéglőben került sor hétfőn délután. A küldötteknek előre kiadott írásos beszámolóban az igazgatóság részletesen számot adott az elmúlt kilenc hónap gazdálkodásának eredményeiről, hiányosságairól, gondjairól. A beszámolóból kitűnt, hogy a tagság létszáma ez idő alatt — a tervezettet meghaladva — 347 taggal növekedett, s immár megközelíti a 8900- at. A tagság anyagi hozzájárulása a szövetkezeti vagyonhoz, mintegy 28 millió forintot tett ki, a célrészjegy-állomány pedig közel 4 millió forinttal gyarapodott. Az áfész igazgatóságának töretlen célja a megfelelő színvonalú lakossági ellátás biztosítása, amelyet a lehetőségekhez mérten igyekeznek javítani. Arra törekednek, hogy számottevően bővüljön az olcsó és középáras termékek választéka. Ennek eredményeként az átlagot meghaladó mértékben emelkedett az élelmiszer-forgalom. Ruházati cikkekből kielégítő volt a kínálat, a forgalom viszont — különösen a harmadik negyedévben — mérséklődött. Nem volt ütemes, illetve a veszélynaptárhoz igazodó a növényvédőszer-utánpótlás sem. Sikeresen zárult viszont a tüzelőanyag-vásárlási akció, amely során 3900 tonna árut értékesítettek. Az építőanyagok közül továbbra is hiánycikk a kis méretű tégla, mész, a cement és a hullámpala; ezekből a cikkekből nem folyamatos az ellátás. A vendéglátóipari üzletágat értékelve megállapították, hogy az előző év hasonló időszakához képest csökkent az étel- és kávéforgalom. Ennek egyik oka a kifogásolható minőség. Ezzel szemben viszont — a bázishoz képest — 11 százalékkal nőtt a szeszesitalforgalom. A vendéglátóipar törekvései tiszteletreméltóak: a melegkonyhás egységekben változatos és olcsóbb ételeket kínálnak, növelték a rendezvények számát, emelték az egyes szórakozóhelyek kulturáltságának színvonalát. Részletesen elemezte a beszámoló az áfész felvásárlási tevékenységét is. Ez az üzletág fellendülőben van, mivel az utóbbi három hónap alatt 30 tonna árut — főleg zöldségfélét — vásároltak fel. Januártól októberig saját feldolgozásra és értékesítésre 4 ezer, az állatforgalmi vállalat részére pedig több mint 8 ezer sertést vásároltak fel. Foglalkoztak a szövetkezet beruházási tervének teljesítésével. Megállapítható, hogy az utóbbi időben jelentősen bővült az üzlethálózat. Az igazgatóság viszont azt sem hallgatta el, hogy az elkövetkezendő években nem lesz anyagi fedezete a beruházások folytatásának. Hiszen gazdálkodásuk tiszta nyeresége is — amely várhatóan 168 millió forintot tesz ki — 18 százalékkal kevesebb az előirányzottnál. Az írásos anyagban tájékoztatást adtak a küldötteknek a szövetkezeti demokrácia érvényesüléséről, valamint beszámoltak a kisüzemi termelés és a kisegítő tevékenység fejlesztésének lehetőségeiről, távlatairól. A küldöttgyűlésen Bakai István elnökhelyettes fűzött szóbeli kiegészítőt az írásos anyaghoz. Egyebek között szólt arról, hogy a beszámolólóban ismertetett tények alapján a vártnál gyengébb alapról kezdik majd az 1983-as esztendőt. Vonatkozik ez elsősorban a fejlesztési alapra, de érinti a dolgozók részesedési és a tagok érdekeltségi alapját is. Az elnökhelyettes szólt az 1983. évi várható teendőkről. Azzal számolnak, hogy a lakossági fogyasztás mérséklődik, ám nőni fog a kereslet az olcsóbb, ugyanakkor jó minőségű áruk iránt. A szóbeli kiegészítőt követően az egyes beszámolókkal kapcsolatban Sajtos Miklós, Moravszky Ferenc, Vass Bálint, Hermann Kálmánná, Sipos Lajosné, Szabó Jánosné, Kozsuch István, Nagy Lászlóné, Rakonczainé Somodi. Irén és Szekeren Szilveszter küldöttek valamint dr. Sárvári Zoltánná, a makói város rendes elnökhelyettese és Krasznai Mihály, a MÉSZÖV általános titkárságának vezetője mondták el véleményüket, a gazdálkodás színvonalának emelését célzó javaslataikat. A felvetésekre a solt válaszokat követően a küldöttek jóváhagyták a beszámolókat, valamint a jövő évre vonatkozó irányelveket. F. I Javult az ellátás 3