Csongrád Megyei Hírlap, 1984. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
Országjáráson Mongóliában Losonczi Pál látogatásai Losonczi Pál, az Elnöki Tanács hivatalos, baráti látogatáson Mongóliában tartózkodó elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja csütörtökön gazdag vidéki programot bonyolított le. Nyamin Dzsagvaralnak, a Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökhelyettesének, az MNFP KB Politikai Bizottsága póttagjának és más hivatalos személyiségeknek a társaságában kora reggel különrepülőgéppel Arhangai megye székhelyére, a 20 ezer lakosú Cecerlegbe utazott. A látogatáson részt vettek kíséretének tagjai is. A fővárostól csaknem félezer kilométerre fekvő Cecerleg és a hozzá tartozó megye a Hangár hegységben található, területén két természeti övezet — a ligetes puszta és a füves puszta — találkozik. 80 ezzer lakosának nagyobb része tehát állattenyésztésből él. Körülbelül 40 ezer hektárnyi szántóterülete is van a fél Magyarországnál nagyobb megyének, és nem szűkölködik ipari nyersanyagokban sem. Mindez abból a tájékoztatóból tudható, amelyet a megye vezetői nevében G. Darambadzar, a megyei pártbizottság titkára adott Losonczi Pálnak, a magas rangú vendég ünnepélyes és meleg fogadtatása után. Rendkívül hangulatos volt a látogatás az ,,Októberi Forradalom 60. évfordulója” nevét viselő 10 osztályos iskolában, ahol Losonczi Pált tiszteletbeli úttörővé avatták. A vendégek megtekintették az egykori lámakolostorban berendezett helytörténeti múzeum kiállításait is. Ezt az Ih- Tamir járás mezőgazdasági egyesülésében tett látogatás követte. Az egynapos vidéki látogatás egy tejfeldolgozó kisüzem megtekintésével zárult, amely után — az esti órákban — az Elnöki Tanács elnöke és kísérete visszatért a fővárosba. Salvador: A négyszázezer menekült országa Tenancingo kísértetváros San Salvadortól 50 kilométernyire. Néhány hónappal ezelőtt 15 ezer ember otthona volt, ma teljesen kihalt. A főteret gaz nőtte be, a templom előtt álló két festett faszobornak hiányzik az arca. A várost először tavaly júliusban bombázta a légierő. Októberben következett be a második bombázás, majd megjelentek a katonák. Teherautóra dobálták a holttesteket — hatvan-hetven ember halt meg a bombázásban, senki nem tudja, hol temették el őket —, az élőknek meg parancsot adtak, hogy két órán belül hagyják el otthonukat. A város lakói „menekültek” lettek, a hivatalos statisztikák szerint azoknak a számát gyarapítják, akik a terroristák (a gerillák) támadásai miatt váltak földönfutóvá. Tenancingo ,,bűne'* Tenancingónak az volt a ,i bűne”, hogy olyan területen fekszik, ahol különösen élénk a hazafiak tevékenysége. Az amerikai katonai tanácsadók Salvadorban ismeghonosították a felperzselt föld taktikáját. A gerillák elleni harc címén a katonák elűzik az embereket lakóhelyükről. Egy-két légitámadás után különösen könnyen megy a kitelepítés, s a hónapokig, évekig üresen álló házakba majd akkor térhetnek vissza a lakók, ha a környékről eltűnnek a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front fegyveresei. A légierő bevetése egy éve vált általánossá. Az amerikai katonai tanácsadók vezetője azonban felháborodottan tiltakozik a terrorbombázásokról szóló újsághírek miatt. „Maguk újságírók mindent eltúloznak. Szőnyegbombázásról írnak, holott a légierő napi 10—30 bombánál nem használ el többet” — panaszolja. Az amerikai ezredes sajnálja a légitámadások ártatlan áldozatait. ..A háborúval együttjáró szükséges ■ rossz ez” — mondja —, „de mit tehetünk? Nem értesíthetjük a lakosságot előre, hogy hol fogjuk bevetni a légierőt.” Vidéken a házak legtöbbje felett fehér zászlót lobogtat a szél. Az emberek makacsul próbálnak hinni abban, hogy ez a fehér rongydarab megvédi őket. Mást ők sem tehetnek: Salvador olyan kis ország — területe még negyede sincs Magyarországénak —, hogy igazán nincs hová menekülni. Becslések szerint 400 ezer ember bolyong az országban. A fővárosban nőnek a nyomornegyedek. Gyakran csak néhány kartondobozból, vagy négy karóra kifeszített ponyvából kerül tető a családok feje fölé. A nyomornegyedek lakóinak számával együtt nő a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás, a prostitúció. A háború része lett az életnek. Az emberek óvatosak, a harcokról nyíltan beszélnek, de sem a kormánykatonákról, sem az FMLN harcosairól nem szívesen mondanak véleményt. A partizánok mindenütt jelen vannak, ami lehetetlen lenne a lakosság támogatása nélkül. San Salvadorban minden taxisofőr, ahogy megtudja, hogy utasa külföldi újságíró, felajánlja: néhány száz colonért (1 colon negyed dollár) elviszi olyan helyekre, ahol találkozhat a muchachókkal — a fiúkkal, ahogy Salvadorban a partizánokat nevezik. Erőszak — futószalagon Csak a halálbrigádokról nem beszél az utca embere. A terrorszervezetek viszont rendszeresen jelentkeznek. Az újságokban rendre olvashatók közleményeik arról, hogy kinek a házát fogják felrobbantani, ki teszi jobban, ha sürgősen elhagyja az országot. Eddig mindig beváltották fenyegetéseiket. A rendőrség pedig soha nem „tudja” az előre bejelentett merényletek tetteseit elfogni. A fenyegetések címzettjei nem is próbálnak a rendőrséghez fordulni. A legtöbben igyekeznek azonnal eltűnni. Néhányan megkísérlik a lehetetlent. Hirdetést adnak fel a lapokban, és közük valószínűleg névcseréről, vagy valamilyen más félreértésről lehet szó, ezért kérik, hogy ne öljék meg őket. A meggyilkolt San Salvadori érsek, Oscar Arnulfo Romero nevét viselő ,,keresztény jogsegélyszolgálat” egyik aktivistája hajlandó a halálbrigádokról beszélni, de kéri, hogy neve ne kerüljön nyilvánosságra. Az 1975-ben alakított bizottság teljesen törvényesen működik, San Salvador-i irodájának telefonszámát bárki megtalálhatja a telefonkönyvben. A bizottság adatai szerint az elmúlt hat évben több mint 42 ezer ember lett az erőszak áldozata Salvadorban. ,,A gyilkosságok többségét a katonák és a félkatonai szervezetek követik el. 1983-ban például 5670 gyilkosságot jelentettek nekünk. Ezek közül 3658 tettesei a katonák, 1595 tettesei a halálbrigádok tagjai és 145 gyilkosság elkövetői a kormány által létrehozott polgári milíciák voltak. A gerillák ebben az évben a harcokon kívül 67 embert öltek meg” — sorolja az adatokat a bizottság aktivistája. „A demokrácia nevében” José Napoleon Duarte, a május 6- elnökválasztások győztese azt ígérte, hogy véget vet az erőszaknak: felszámolja a halálbrigádokat, megtisztítja a hadsereget, s tárgyalásokat kezd a gerillákkal, ha azok leteszik a fegyvert, Ígéretei azonban korántsem jelentik azt, hogy véget akarna vetni a négy éve dúló háborúnak. Épp ellenkezőleg: első útja Washingtonba vezetett, ahol a „demokrácia nevében” a háború folytatásához szükséges katonai segélyek és pótsegélyek megszavazását kérte az amerikai törvényhozástól. GÓZON ISTVÁN I SOROKBAN Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön Moszkvában megbeszélést folytatott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárával, az Államtanács elnökével, aki aznap érkezett rövid baráti látogatásra a szovjet fővárosba.* Csütörtökön hazaérkezett Szófiából a magyar pártküldöttség, amely Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett a szocialista országok testvérpártjai központi bizottsági titkárainak értekezletén. A küldöttség tagja volt Baranyai Tibor.* Súlyos harcok folynak Nicaraguában, amelynek különböző tartományaiban a hadsereg az elmúlt napokban mintegy kétszázötven, Hondurasból behatolt ellenforradalmárt tett harcképtelenné. A nicaraguai hadsereg visszavonulásra kényszerítette a betolakodókat. Az ellenforradalmárok visszavonulásuk közben megtámadtak egy termelőszövetkezetet.* Az Afrikai Egységszervezet brüsszeli nagykövetei hivatalosan tiltakoztak, és testületileg ,,megdöbbenésüket” fejezték ki amiatt, hogy a belga kormány kész fogadni Pieter Botha délafrikai kormányfőt, ,,az egyetemesen elítélt fajüldöző rendszer vezetőjét”. Brit bányászháború !*gy látszik, a brit bányászok megint történelmet csinálnak. Tíz éve az ő sztrájkmozgalmuk nyomán bukott meg az akkori konzervatív kormány, most pedig — bár kabinetbukásra számítani nem lehet — a jelek szerint ismét nem fogják elveszteni a hatalom elleni háborút. Egy elszánt, általában hajthatatlan és erős konzervatív kormány idején az is komoly sikernek számít, ha Nagy-Britannia bányászai végül visszakozásra tudják majd kényszeríteni az állami szénhivatalt. Több mint két hónappal a munkabeszüntetések kezdete után puhulni látszik a hatalom, hiszen újabb, állítólag engedékenyebb javaslatokat tett. Nagy szó ez, hiszen márciusban még az sem volt bizonyos, hogy egyáltalán széles körűvé, országossá tudják-e tenni a sztrájkot. Érdemes röviden végigpillantani a sztrájk történetén. Március legelején jelentette be a szénhivatal, hogy egy éven belül bezárnak 20 gazdaságtalanul termelő bányát, elbocsátanak vagy 20 ezer bányászt. A szakszervezetek rögtön világgá kiáltották, hogy a tervek valójában legalább kétszer annyi bánya és dolgozó munkájának felszámolásáról szólnak, tehát a brit bányászok közel negyedének egzisztenciája forog veszélyben. A legérintettebb szénmezőkön azonnal megkezdődött a sztrájk, tovább dolgoztak viszont azokban a bányákban, ahol olcsón és jó minőségben tudják felszínre hozni a szenet, az emberek munkáját nem fenyegeti a bezárás. Igenám, de egy munkabeszüntetés csak akkor érheti el a célját, ha országos, s még akkor is csak nehezen, nagy kitartás árán — esetleg! Szolidaritási sztrájkra kellett rávenni az állásukban nem fenyegetetteket, s megakadályozni a munkában a sztrájktörőket. Mindkettő kemény dió. Hiszen a biztos állásúak közül ki sztrájkolna aggodalom nélkül egy olyan országban, ahol 4 millió a munkanélküli. A sztrájkőrségeket pedig négy éve törvény tiltotta meg idegen üzemeknél. A sztrájk mégis meg tudott erősödni. Rengeteg összecsapás a rendőrséggel, heves politikai viták, gyorsan fogyatkozó széntartalék, meg más szakmák dolgozóinak szolidaritása — ezek voltak az elmúlt két hónap erősödő sztrájkmozgalmának fő jellemzői. S a kitartás talán-talán sikert szülhet. A szénhivatal új ajánlatai között, a hírek szerint, kedvező pontok vannak a bányabezárások és az elbocsátások ügyében. Közben azonban a szénháború még tart, sőt naponta keményedik. Pár napja minden eddiginél súlyosabb csata zajlott le a rendőrök és sztrájkőrök között, szerdán pedig magát a bányászszakszervezet elnökét is őrizetbe vették, sőt bíró elé állították. (Igaz, pár órával később óvadék ellenében szabad volt.) párhuzamosan folyik tehát a kompromisszum keresése és a nyílt harc a hatalommal, amelynek döntő csoportja, a kormány egyelőre óvakodik nyíltan állást foglalni, az enyhébb ajánlatok azonban aligha születhettek Thatcherék háta mögött. Meglehet, hogy a keményedő csatázások hátterében lassan kirajzolódik a béke? AVAR KÁROLY Libanoni kormányprogram Rasid Karami, az egy hónapja megalakult libanoni nemzeti egységkormány miniszterelnöke csütörtökön kilenc hónapra szóló rendkívüli hatalmat kért a szigorú biztonsági intézkedések közepette ülésező parlamenttől a polgárháborús konfliktus rendezésére. A négy pontban összefoglalt kormányprogram előirányozza az ország egész területének felszabadítását, a biztonság és az állami szuverenitás maradéktalan helyreállítását, a szociális, a gazdasági és az újjáépítési feladatok teljesítését, a nemzeti megbékélést szolgáló politikai reformok bevezetését. Karami hangsúlyozta, hogy kormánya teljes mértékben vállalja a felelősséget az Izraellel kötött tavalyi különmegállapodás érvénytelenítéséért, és a Biztonsági Tanács határozataival összhangban követeli a megszállt Dél-Libanon teljes kiürítését, a nemzeti szuverenitás helyreállítását. A parlament a jövő hét elején kezdi meg a vitát a kormány programnyilatkozatáról, és majd csak azt követően kerül sor a bizalmi szavazásra. Új szovjet főkonzul Debrecenben Roska István külügyminiszter-helyettes csütörtökön fogadta Izjaszlav Genrihovics Baljaszinszkijt, a Szovjetunió új debreceni főkonzulját, aki bemutatta kinevezési okiratát. A találkozón jelen volt Vlagyimir Nyikolajevics Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Látogatás Panmindzsonban, a fegyverszüneti vonalnál A bejárat résnyire nyitott, ember igen, de gépjármű már nem fér át rajta: a kapu túloldalán kezdődik a koreai fegyvermentes övezet. A Phenjanból érkezett látogatót a hátsó ülésre tessékelik, a gépkocsivezető jobbján KNDK-tiszt foglal helyet. A kapu gombnyomásra kinyílik, még két kilométer az út a fegyverszüneti vonalig. Két oldalon terméskövekből kirakott tankcsapdák, ezen túl azonban a KNDK polgárai az övezetben is minden talpalatnyi földet megművelnek, mint mindenütt, a termőföldszűkével sújtott országban , holland mintára, a tengertől is hódítanak el területeket. A gépkocsiban is folytatódik az idegenvezetés. A fegyverszüneti tárgyalások idején az északi és a déli fél abban állapodott meg, hogy a megmerevedett frontvonal lesz a fegyverszüneti vonal a 38. szélességi fok mentén, míg ettől északra és délre két-két kilométeres sávban, 240 kilométer hosszan demilitarizált övezetet hoznak létre. Az északi sávban van az a házikó, ahol 1953. július 27-én délelőtt tíz órakor a fegyverszüneti megállapodást aláírták, észak-koreai részről Namír, Peng Töhuaj marsall, a kínai önkéntesek parancsnoka, míg az úgynevezett ENSZ-erők nevében Harrison vezérőrnagy. Két katonai bizottságot hoztak létre: a katonai fegyverszünetit, illetve a semlegesek felügyelő bizottságát, ez utóbbit Csehszlovákia, Lengyelország, Svájc és Svédország képviselőiből. Az ő feladatuk a fegyverszüneti megállapodás betartásának felügyelése, mandátumuk az egész félszigetre kiterjed. Az általában egy év szolgálati időt vállaló cseh és lengyel felügyelők szocialista országok azon ritka polgárai közé tartoznak, akik Dél-Koreába is eljutnak. Amikor éppen nincs dolguk, a hét panmindzsorti házikó egyikében pingpongoznak, vagy biliárdoznak. A hét házikó, (hivatali és hivatalos helyiségek) között, valahol a középen húzódik a fegyverszüneti vonal. Mindezt a vonaltól a szó szoros értelmében karnyújtásnyira mesélik, mielőtt betessékelnék a 3. számú házba, ahol a katonai fegyverszüneti bizottság szokott ülésezni. A panmindzsoni úti beszámolók mindig megemlítik, hogy valahányszor valaki megjelenik az északi oldalon, a déli oldal megelevenedik. Katonák sétálnak ki barakkjukból, egyikük pedig látcsővel és teleobjektíves fényképezőgéppel felszerelkezve elfoglalja helyét a „koreai szabadság házának” tornácán. A rituálé naponta többször megismétlődik, évente Phenjanból több száz kisebbnagyobb küldöttséget hoznak le Panmindzsonba, míg a déli oldalon is fel-felbukkannak turistacsoportok. Ott pontosan 11 dollár hatvan centet inkasszálnak . Panmindzson megtekintéséért. A 3-as számú barakk közös használatú helyiség. Miután a látogatót az északi oldalon leültetik a zöld posztóval letakart tárgyalóasztalhoz, egy KNDK-katona átmegy a déli részbe, ott áll az ajtónál, hogy, mint mondják, megakadályozza az amerikaiak belépését. A jól megtermett katonák ilyen szándékot nem árulnak el, viszont nyakukat tekergetve próbálnak belesni az ablakokon. A déli oldalon, kis polcon a koreai háborúban ENSZ-égisz alatt, de lényegében amerikai irányítással részt vett nyugati országok zászlai. A berendezés maszszív, egyszerű, ötvenes évekbeli. Pár perc szemlélődés után visszavonulunk. A déliek is visszatérnek barakkjaikba. Tizenkét óra felé járunk. Az északi oldalon a parasztok ebédelnek, a buzdító dalokat sugárzó hangszórók is csendesek. S. KOVÁCS FERENC • Lengyel gyermekfalu A lengyelországi gyermeknap előestéjén, csütörtökön ünnepélyesen megnyitották a bilgoraji gyermekfalut, amelyben árva gyermekek és a nevelésükre vállalkozó magányos pótmamák laknak. A lengyel gyermekfalu a lengyel hatóságok és az S. O. R. Kinderdorf International nemzetközi szervezet megállapodása alapján jött létre. A lengyelországiban egyelőre 15, pótmamaságot vállaló magányos nő lakik önálló családi házakban, 56 nyolc-tizenkét éves gyermekkel. A szocialista országok közül Lengyelországon kívül még Jugoszláviában működik ilyen gyermekfalu, a következő pedig Magyarországon, Battonyán nyílik meg. Francia emlékérem SS-tábornoknak Franciaországban fényes külsőségek között készülnek megünnepelni június 6-án a szövetségesek normandiai partraszállásának 40. évfordulóját. Francois Mitterrand elnök oldalán Erzsébet angol királynő, Reagan elnök és Trudeau kanadai miniszterelnök is részt vesznek majd az ünnepségeken. Az előkészületek közben kínos feltűnést okozott az a hír, hogy a normandiai Bayeux városának polgármester-helyettese, aki az ellenzéki UDF tagja, a múlt héten a város emlékérmét nyújtotta át Heinz Harmel egykori SS-tábornoknak, aki a normandiai partraszállás idején a 10. SS páncélos hadosztály parancsnoka volt. A tábornok május 22-én több más SS-tiszttel együtt Bayeuxban járt, hogy megtekintse az egykori harcok színhelyét. A polgármesterhelyettes a francia—német „kibékülést” hangoztató beszéd keretében emlékérmeket adott át a városba látogató „turistáknak”. A polgármester később azzal védekezett, nem tudta, hogy Harmel SS-tábornok volt. A L’Humanité kommentárjában hangsúlyozza: Bayeuxban most olyan dolog történt, ami elképzelhetetlennek látszott. Francia emlékérem díszíti egy hajdani SS-tábornok mellét a Hitler és Himmler által adományozott kitüntetések között. PÉNTEK, im JCMUG 1*