Csongrád Megyei Hírlap, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

Néptánc, szabadtéri, kiállítások, sport Szegedi nyári fesztivál ’85 Ha nyár, akkor fesztivál. Naponta sok és sokféle kí­nálattal, programmal, mely­ből ki-ki érdeklődése, szí­ve szerint válogathat. Egy biztos: sem a szegediek, sem a városba látogatók nem panaszkodhatnak, mert látnivaló akad az idén is bőven a szegedi nyári fesz­tiválon. A Nemzetközi Szakszer­vezeti Néptáncfesztivál két­évenként kerül megrende­zésre a hagyomány szerint. Az idén a reprezentatív, monumentális gálaesteken a Dóm téren a Tavaszköszön­tő című kétrészes táncjáté­kot mutatja be három al­kalommal tíz ország mint­egy 500 táncosa — köztük görög és spanyol fiatalok. A táncjáték rendező kore­ográfusa Novák Ferenc, a felszabadulás és az újjászü­letés gondolatkörét feldol­gozó játék Nagy László ver­seihez kapcsolódik. Zene­szerző ifj. Csoóri Sándor, a háziasszony és a házigazda szerepében Sebestyén Már­tát és O. Szabó Istvánt lát­hatja a közönség. A bemu­tatók időpontja július 26., 27. és 28. Maradjunk még a Dóm téren, lássuk, mit kínál a Szegedi Szabadtéri Játékok az idén. Az operakedvelők­nek Mozart A varázsfuvola című operáját (augusztus 2., 3. és 4.) Karl Heinz Erkrath és Oberfrank Gé­za rendezésében, vezényel Oberfrank Géza. A főbb szerepeket Gregor József, Bárdi János, Sinkó György, Iván Ildikó, Csavlek Etelka, Martin János, Vajda Júlia­­és Réti Csaba alakítja. István, a király helyett ez­úttal János, a vitéz a kö­vetkező bemutató. Kacsóh Pongrác és Victor Máté ne­ve mellett az alkotók kö­zött kell mgemlíteni a ren­dező, Koltay Gábor nevét is. Szereplők: Varga Miklós, Katona Klári, Balogh Fe­renc, Gregor József, Herná­di Judit. S hogy milyen lesz János, mint vitéz? A Victor Máté—Koltay Gá­bor szerzőpáros nem tagad­ja meg önmagát, tehát Já­nos vitéz történetét rocko­­sított formában láthatjuk. (Augusztus 9., 10., 11., 15- 19. és 20.) A Győri Balett és a Ma­gyar Néphadsereg Művész­­együttesének közös műsora lesz augusztus 17-én és 18- án A szarvassá változott fi­úk című táncdráma. Művé­szeti vezető Markó Iván és Novák Ferenc, zeneszerző Rossa László. Ennyit a szabadtériről, s most nézzük, nap közben merre érdemes körülnézni. A kiállítások közül a legrangosabb a II. szegedi táblaképfestészeti biennálé, amely a Móra Ferenc Mú­zeum képtárában, az Ifjúsá­gi Házban várja az érdek­lődőket július 28. és szep­tember 18. között. Egyéni kiállítók: Szathmáry Gyön­gyi szobrászművész (a mú­zeum kupolájában július 28-tól szeptember 19-ig), Keserű Ilona (Bartók mű­velődési központban július 5.—augusztus 20.), Makovetz Imre építőművész (Novem­ber 7. Művelődési Házban július 18.—augusztus 8.), Szedletzky Rudolf—Leszl Mária—Szabó Verona ipar­művészek (Képcsarnok Gu­­lácsy-termében augusztus 5— 19.), Tóth Sándor szob­rászművész (Gulácsy-te­­remben augusztus 15—24.). Az Iványi Grünwald Béla­­emlékkiállítás a múzeum kupolájában július 12. és 21. között lesz látható. Bizo­nyára sok érdeklődőt vonz majd az országos vasútmo­dell bemutató a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban augusztus 3-tól 20-ig. Orgonaestek a dómban (július 15-én és augusztus 6- án). Muzsikáló udvar a tanácsházán (Pege Aladár­­koncertje július 22., a Sze­gedi Kisopera bemutatója augusztus 11.), és könnyű­zenei esték az újszegedi szabadtéri színpadon (Dolly Roll június 28-án, Neoton július 8-án és Omega au­gusztus 5-én) kínálnak él­­hiényt a zenekedvelőknek. A Szegedi Ifjúsági Napok július 26—28. között hagyo­mányosan színes program­mal várják a fiatalokat. Sport pedig: lesz vitor­lázórepülő nemzeti bajnok­ság (június 30., július 14.), Fesztivál Kupa nemzetközi női tekeverseny (augusztus 10—11.), nemzetközi ökölví­­vóverseny (augusztus 1—4.), nemzetközi kézilabdatorna (augusztus 2—4.), továbbá motorcsónak-, súlyemelő-, salakmotorverseny és sok egyéb sportvetélkedő. A tenger szinte ugyanaz — Egyetlen, ami jelentős, a szombat­­j helyen a Cooptourist szegedi irodája Több mint két hónapja költözött Szegeden a Kele­men utcából — új helyére — a Kiss Menyhért utca 2. alá a Cooptourist irodája. Jobb körülmények közé ke­rültek, ez előny az ügyfe­leknek, és a velük foglalko­zó nyolc dolgozónak egy­aránt. Viszont ennél egy­ fokkal lényegesebb, hogy milyen kívánsággal fordul­hat hozzájuk, aki utazni, ki­rándulni vágyik. Egyetlen előnyük van a többi hasonló profilú „üz­lettel” szemben — mint ezt Hoffmann György igazgató hangsúlyozta: —• szombaton reggel 8-tól délután 1 óráig nyitva tartanak. Ez nem ke­vesebbet jelent, mint hogy a megyében ezen a napon­ kizárólag náluk lehet valu­tát vásárolni. A szombati nyitvatartás kizárólag ügyfe­leik érdekeit szolgálja, mert az irodának ez ráfizetés. Állniuk kell ugyanis a vilá­gítás, télen pedig a fűtés költségeit. A bevétel, a for­galom pedig nagyon kicsi. Június 1-én például mind­össze 30 ezer forint értékű valutát adtak el, és 3 ezer forintért vásároltak hozzánk érkezett idegenektől külföldi fizetőeszközt. Ez a hétközna­pi forgalom töredéke. Természetesen — mint minden utazási iroda — szerveznek egyéni és társas­­utazásokat belföldre és a határon túlra egyaránt. A külhoni programjaikat álta­lában a budapesti központ­juktól kapják, és azokat árusítják. Ha az ügyfél az­zal állít be, hogy Erdélyben akar tölteni nagyobb társa­ságban néhány hetet, ezt rövid idő alatt megszervezik. Természetesen kizárólag akkor vállalkozhatnak erre, ha az érdeklődők száma elegendő. Az országon belüli utazások terén sem kell mindig a budapesti központ­ra hagyatkozniuk. A hason­ló utazási intézményekkel való kapcsolataik révén szervezik meg a hétvégeket, üdüléseket, országjárásokat. Régebben ezek­­a hazai kör­í utak kedveltebbek voltak. Elsősorban a termelőszövet­kezetek rendelték meg tag­jaiknak az ilyen túrákat. Most viszont mintha inkább szeretnének az emberek egy helyben üdülni, és legfeljebb kisebb kirándulásokat akar­nak tenni, ott, a környék­ben. Mostanában éppen a Zákányszéki Egyetértés Ter­melőszövetkezet felkérésére állítanak össze a résztye­­mátrai programokat. Legsikeresebb „árujuk” a bolgár tengerpart. Fele any­­nyiba kerül ott két hét üdü­lés, mint például Jugoszlá­viában. És ami a tengert il­leti, a víz szinte ugyanaz. A felsorolásból nem maradhat ki, hogy a Szegeden rende­zett különböző konferenciák­hoz szabadidős programokat állítanak össze a részt ve­vőknek. Legutóbb például egy egészségnevelési tanács­kozás tagjainak szállásont kívül vacsorát és mosoros estet biztosítottak. Említést érdemel még, hogy az ügy­fél kérésére a különbözet repülőjáratokra helyet fog­lalnak, és ugyanígy Buda­pesten fizetővendég-szobá­kat. Ami az iroda dolgozóit illeti, megfelelően felkészül­tek, köztük többen németül, angolul, szerbhorvátul be­szélnek. Mindent összevetve: a szombati nyitvatartás a legnagyobb ütőkártyája a Cooptourist szegedi irodájá­nak. LADÁNYI BENEDEK Folyóparti Két ember — már nem egészen fiatalok — úgy élte eddig életét, hogy nem is tudtak egymás létezéséről. Az asszony férje — ahogyan a nő tréfásan mondja — el­ment egy doboz gyufáért és elfelejtett hazamenni. Az­óta egyedül nevelte gyere­két, s bizony fejbe verte a közlés, miszerint a gyerek házasodni akar. A következő kép már a falut mutatja, az asszony meglátogatja idős szüleit. Itt ismerkedik meg a szomorú szemű férfival, akit a felesége hagyott el, s már az első pillanatban úgy látszik, az isten is egymás­nak teremtette őket. Csak­hogy az élet azért nem ilyen egyszerű. Még a faluban sem. Mert mit mondanak az em­berek, ha nem házasodnak azonnal össze. Meg aztán akad sok más gond is. A két szerelmes azonban többnyire boldog, szép lassan olyan szorossá válik a kapcsolatuk, hogy egyértelműnek látszik: együtt maradnak. És akkor váratlanul feltűnik a férfi volt felesége. S itt vége is szakad a filmnek. Hogy hogyan alakul a to­vábbi sorsa a szereplőknek? Nem tudni. Arra már nem vállalkozott a Folyóparti tangó című szovjet film ren­dezője, Szulambek Mamilov, hogy ezt a csomót ki is bo­gozza. Bizonyára a nézőre akarta bízni, gondolja az to­vább kedve szerint a törté­netet. Tartok azonban tőle , nem fogja. Ez a film ugyan­is még jóindulattal sem so­rolható a közepes színvona­lú alkotások közé. Vontatott és unalmas, erőltetetten hu­ * V finn moros dialógusai ugyan meg nem nevettetik a nézőt, in­kább bosszantják. Maga a téma — két egyedülálló em­ber találkozása, gondjai — önmagában lehetne érdekes, sok lehetőséget is rejt ma­gában, bizonyította ezt már sok más alkotás. Csak éppen jobban el kellene mélyülni a kérdésben, s nem megma­radni a felszínen, ahogy ez a szovjet filmben történik. Pedig néha felvillan sok olyan jelenség, ami jellem­ző, de erő nélküli. Bántóan erőltetett, művé­szinek szánt beállítások csak még növelik a néző bosszú­ságát, s meg kell mondani őszintén, hogy a két fősze­replő, Valentyina Fedotova és Anatolij Vasziljev sem tud a sablonosan megírt szereppel csodát művelni. HONTI KATALIN F Gyomaendrődi nyár Másodízben kerül­­sor a gyomaendrődi nyár rendez­vénysorozatára a Békés me­gyei nagyközségben. Gyoma­­endrőd a Hármas-Körös partján elterülő település, amely 1982-ben Endrőd és Gyoma egyesüléséből alakult ki. Endrődön született Ró­zsahegyi Kálmán színművész a Nemzeti Színház örökös tagja. Gyoma nevét a Kner Nyomda tette híressé, a nyomdát 1882-ben Kner Izi­dor alapította, amely ma könyvkiadásával jószerint világhíres. Az egykori épü­letben pedig az ország egyet­len nyomdaipari múzeuma található. Az idei rendezvénysorozat június 2-án kezdődött és augusztus végéig tart. Június 24-én a gyomai református templomban hangzik el Ko­dály: Psalmus Hungaricusa, szólót énekel Simándy Jó­zsef Kossuth-díjas érdemes művész. Közreműködik a debreceni MÁV Filharmoni­kus Zenekar és a szegedi Délép Kórusa, Gulyás György vezényletével. Ugyancsak ekkor mutatják be Bach H- moll mise (részlet) művét. Szólisták: Bátor Tamás, Csavl­ek Etelka, Fülöp Attila, Jász Klára, Sárkány Kázmér, Takács Tamara, Csősz Já­nos. Honti Antal Műhely­galériájában augusztus 14- én a szegedi kisopera tár­sulata vendégszerepel, au­gusztus 30-án pedig Gregor József operaénekes dalest­jére kerül sor, Pál Tamás karmester közreműködésé­vel. Ezt megelőzően június 26-án este 8 órai kezdettel „Tábortűz mellett Béres Fe­renccel” címmel rendeznek zenés énekesi estet. A községbe érkezők meg­látogathatják az endrődi táj­házat, a nyomdaipari mú­zeumot, a Déryné Művelő­dési Házat, ahol többek kö­zött Rózsahegyi Kálmán éle­te képekben és dokumentu­mokban című kiállítás lát­ható. Augusztus 17-én a Ma­gyarok Világszövetsége anya­nyelvű konferenciájának néptánctábori záróműsorára kerül sor, a Katona József Művelődési Házban. Ezen közreműködik a Körös Menti Szövetkezeti Néptánc­együttes. Augusztus 19-én pedig aratóbálat tartanak a művelődési házban. Händel operája hanglemezen A Hungaroton hanglemezheteken jelenik meg Händel Atalanta című operája; a világon először a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat rögzítette a nagy zene­szerzőnek ezt a kevéssé ismert művét. Georg Friedrich Händel a walesi herceg esküvőjére írta ezt az operát, amelyet az ünnepi alkalomból 1736-ban mutatták be a londoni Covent Gardenben. A mitológiai ke­retbe helyezett barokk pásztortörténet Valeriani szöveg­könyve nyomán készült. A mű zenéje — mint Händel csaknem 40 operájáé — rendkívüli drámai erőről tanúsko­dik. Az Atalanta-album a zeneszerző születésének 300. év­fordulója alkalmából jelenik meg. Atalantát Farkas Kata­lin énekli, partnerei Bártfai-Barta Éva, Lax Éva, Bándi János, Gregor József, Polgár László. A felvételnél közre­működött a Szombathelyi Énekegyüttes, a Capella Savaria (korhű hangszerekkel). Az olasz nyelven hallható operát Nicholas McGegan fiatal angol karmester vezényli. John Maya­sra várva A mai szegedi koncert elén Ha ezelőtt néhány nappal valaki azt mondja, hogy a fehér blues koronázatlan királya fellép Szegeden, nem sokan hiszik. Pedig így igaz, a világhírű énekes, gitáros­művész együttesével ma, csütörtökön este koncertet ad a megyeszékhelyen, a Volán­stadionban. Az ember azt sem tudja, mivel is kezd­je a John Mayallról szóló ismertetést. El­ső zenekara John Lee Hookert és Sonny Boy Williamsont kísérte. Ennél jobb aján­lólevél a blues világában egyszerűen nem létezik. Aztán megalakította a bluesbrea­­kers elnevezésű zenekarát, amelynek tag­jai voltak az idők folyamán Eric Clapton, Peter Green, Mick Taylor. Ez, kérem, any­­nyi, mintha egy kis Napóleon-konyakot White Horse-szal, Black and White-tal és Seagremsszel öntenének össze. Azután egy újabb összeállítású bluesbreakers Mayall, Clapton, Movie, Flint, maga a tökély, és komolyan. Minden idők legnagyobb rhytm and blues formációja ez, jellemzőjük a rendkívül igényes összjáték, a kifogásta­lan hangszerelés, és minden, ami csak eh­hez a zenéhez kell. Mayall Angliából az USA-ba költözött, ahol az ABC-lemeztár­­sasághoz pártolt. Tehette, mert kapkod­tak valamilyen fura, felharmonikusokkal telített — mondjuk így — szkeptikus gon­dolatokat éreztető hangjáért, gitárjátéká­ért, egyéniségéért. Hozzánk eddig csak turistaúton beszer­zett lemezei jutottak el, többnyire a Word of John Mayall-gyűjtemények. De léteznek rajongóinál sok tucatos kollekciók lemezeiből széltében-hosszában az ország­ban. Művészi hatása olyan nagy, hogy ze­nekaraiból jó néhány világra szóló tehet­ségű zeneművész került ki. Akiket egy napon emlegetnek ugyan vele, azonban ők a fehér bluest olyan mélységeiben tolmá­csolni, mint a nagy mágus, John Mayall teszi, nem képesek. És biztos, hogy soha nem születik olyan, aki az ő előadói, ze­neszerzői kvalitásait elérheti. Hogy érez­zék ezt a töméntelen dicséretet­ azok is, akik más stílust kedvelnek, ugyanígy Edith Piaf, a „szürke veréb” is egyszer létezett, soha többet. A fehér bőrű blueszenészek ját tovább dicsérni nemigen lehet. Kifogy­nak a méltató szavak. Egyet tehet az em­ber, meghallgatja játékát, énekét, mert csak így értheti meg igazán John Mayallt. -i­­k Könyvhét '85 Csibi Istvánné önéletírása Az Európa Könyvkiadó a Nők Lapjával közösen új so­rozatot indított. Asszonyi sorsok, a női létezés nagy kérdései: szerelem, házas­ság, család, gyermekáldás — ez a Femina sorozat köny­veinek témája. Az idei könyvhétre meg­jelent a sorozat első négy kötete. Dea Trier Morch­­ Téli gyerekek; Liv Ullmann Változások; Henry James Maise tudja című kötete mellett megjelentette Csibi Istvánné Siklódi Marika ön­életírását. A könyv címe: Pontot, vesszőt nem isme­rek ... A szerzőt Horváth Arany fedezte föl egyik, erdélyi utazása alkalmával. Csibi Istvánné Orotván él, a Gyer­­gyói-medencében. 1975-ben találkozott először az adat­közlővel, aki visszaemléke­zését egy kockás füzetbe ír­ta le, megörökítve életének minden fontosabb állomását, rögzítve magát a történel­met. Történeteiben akad kellő önirónia, vidámság, de min­denekelőtt a küzdelem, a küszködés jellemzi írásának minden sorát. A tényközlő irodalom napjainkban ismét virágkorát éli. A dokumen­tumokra, a vallomásokkal hitelesített szavakra kíván­csiak az olvasók. Talán ezért is olyan nagy manap­ság a dokumentumfilmek be­csülete, a dokumentumírások hitele. Gazdag emlékeket őriz az első világháborúról, falujá­nak sorsáról, az emberi ma­gatartásról, talán ezért is válhatott írása olyan egy­szerűen ünnepivé és meghit­té.­­ Megpróbáltatásai ré­vén más sorsok történeteire is ráismertünk. A Benedek Elek földjéről való asszonyi sors nagy indulatú sorokat rejteget, még akkor is, ha írója megjegyzi „pontot, vesszőt nem ismerek” — ám rögtön hozzá is teszi, „de a szó mind igaz!” Csibi Istvánné 1902. janu­ár 21-én született Gyergyó­­ditróban. „É­desapámat Sik­lódi Péter tornának hívták, é­desanyámat Simon Linó­nak.” Csak azért idézem e mondatot a szerző tollából, hogy a nyelv szépségre, a nyelvi leleményekre irányít­sam a figyelmet. Valami ősi mélységű archaizmus mun­kál a sorok mélyén, és teszi megrendítő élménnyé a jól megírt önvallomást. A szó­szedetből azt is megtudhatja az olvasó, hogy a gárgyús kút — kerekes kút, a ma­­kus — akaratos, makacs, a szarvazat — tetőszerkezet. Csibi Istvánné mondatfűzé­sén, mondatainak, szavainak szépségén tűnődve rágja át magát az ember, közben minduntalan a magyar nyelv szépségére gondol, és a népi, kultúra mindenhatóságára. Megtermékenyítő gazdagsá­gára. A kötet nagy erénye, hogy számos népdal és nép­rajzi elem is átszövi a más­különben drámai történetet, a szerző életének leírását. Megismerkedhetünk a vőfély­versekkel, a lakodalommal, az aratókalákák ünnepi ese­ményével. És összegzésben, bölcsességében sem szenved hiányt a kötet: „Mert én már csak azt hagyhatom hátra: minden ember saját maga építi meg a jó hírnevét. Azt senki más nem tudja se föl­emelni, se lealázni. Az em­ber maga hordja az alkotást, így aztán csak az ember al­kotása marad meg még a havason is, ahol a szél, a hó, a fagy küzd az ember alkotásával.” Pr. Z. CSÜTÖRTÖK, 1985. JÚNIUS 6.

Next