Csongrád Megyei Hírlap, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

Mindennapi felesünket... A reflektorhiba erőlködik, a szürke Volga időnként teljesen elvész a ködben. Nemcsak az éjszaka, hanem a tehetetlen lassúságra kényszerítő sűrű fátyol is foglyul ejti a kocsit, utasaival együtt. Pedig sietnénk, így is késésben vagyunk. Három órakor indultunk ugyan Szegedről, de mire a két felügyelő Makóról és Vásárhelyről a gépkocsiba szállt és a célhoz értünk, már fél öt is elmúlt. Két utasunk az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség Csongrád Megyei Felügyelőségének munkatársa, akik most éppen a megye egyik termelőszövetkezetében tartanak szemlét és szondázzák a hajnali műszakba álló dolgozókat. — Nekem elég már egy kézfogás, vagy a szeme villanása, észreveszem az italt — mondja B. Mihály a sötétben, aki az ellenőrzés módszereibe avat be útközben —, de néha tehetetlenek vagyunk a trükkökkel szemben. Ha a beérkező dolgozókat rögtön a kapu után szondázzuk, azt válaszolja némelyik, hogy ma nem is dolgozik. Csak a szabadságot jött be kiíratni. És lehetnek olyan esetek, amikor váratlan esemény miatt ezt tényleg csak aznap teheti meg. Hát ezért jövünk nem sokkal munkakezdés után. * * A tsz Ilona-parti szarvasmarhatelepén annyira kevés a fény, hogy a koromsötétben jószerivel csak a szagról lehetünk biztosak, jó helyen járunk. Mint kiderül, kicsit korán is érkeztünk, hisz ötkor van a váltás. Főnök még nincs, az öltözőben csak két embert találtunk. B. Imre érthetően nem szívesen fúj a készülékbe, ő is tudja az eredményt előre. — Egy korty pálinkától is leadja a tehén a tejet -rá dörmög, s a nagy darab ember láthatóan elkeseredik a szondázás eredményétől. Megértem. Reggelente négy órakor kel, hogy időben ideérjen. Ide a sötétbe, a hidegbe. A tehenek közt pedig a tömény trágyaszag várja. És az embert próbáló munka, ami nem éppen lélekmelegítő. S mindezt naponta kell végigcsinálnia. Naponta — egy korty pálinkával. Már majdnem megsajnálom, de aztán — ahogy némi unszolásra kint végigvezet az épületek között — belém vág a félelem: elég egy bizonytalan lépés errefelé a bajhoz, oly nagy a feketeség. A ritka lámpák közt csak a hátsó silótárolónál ég erős fénnyel egy bekapcsolva felejtett traktor. — Egyik tavasszal a rendőrség minket hívott ki, mert a takarmány között egy embert találtak betemetve. — B. Mihály hangja nyugodt, lassan beszél, csak úgy magának. — Még az ősszel valahogy odakerült, senki sem vette észre. Ezen a kivilágítatlan területen sem keresnék, ha valaki eltűnne egy időre. — Én megmondom, hogy minden reggel szoktam inni egy felest — ismeri el B. bácsi szonda nélkül, majd kolléganőjével egy épp elleni készülő tehénhez siet. A 700 tehenet tizenegyen látják el, de az osztott műszak és a később kezdők miatt most csak heten vannak a telepen. Közülük még T. Istvánnál jelez a műszer. Közben megérkezik H. Sándor ágazatvezető, ő sem kerülheti el a vizsgálatot. Negatív az eredmény. — És hogy fogja pótolni ezt a három embert, ha felmenti őket mára a munkavégzés alól? — tudakolja T. Imre, a másik munkavédelmi felügyelő. — Berendelem helyettük szabadnapról a váltást, de azok érkezéséig a 3 embernek a helyén kell maradnia — ha ilyen alkoholszint mellett lehet egyáltalán. A tehén ugyanis nem várhat, meg kell etetni. A várhatóan most érkező négy bocit is fogadni kell valakinek. Szerencsére a váltásba jövők Szentes-közeliek, nemsorára meghozom őket — mondja az ágazatvezető —, legfeljebb a tejiparnak egy kicsit várnia kell... Indulás előtt azonban kimegy az emberei közé és néhány perc múlva egy alig megkezdett félliteres pálinkásüveggel tér vissza az irodába. T. István bevallotta neki, hogy ő hozta be az alkoholt és ebből ittak. Illetve B. bácsi még otthon. A felügyelőknek tetszik az őszinteség, nem kevésbé az, hogy az üvegből kortyoló két tehenész a jegyzőkönyv felvételekor sem próbál kibúvót keresni. Már átöltözve, csöndesen hallgatják a bírságot és az indoklást, csak T. István hoz fel némi mentséget. Holnaptól másutt dolgozik, búcsúzóul hozta az üveget. B. bácsi azonban az ittasan szóra azonnal felhorkan, hogy rágalom, s az alkoholos állapot kifejezésre is támad. — Vegye tudomásul, hogy engem itt még nem láttak ittasan, pedig már 16 éve itt dolgozom. Ez a bírság egyébként sem jogos maguknak, mert olyan picit ittam, hogyha én magam be nem vallom, maguk észre se vették volna! Amikor végre a felügyelőség munkatársa is szóhoz jut, az őt ért nem éppen hízelgő mondatok ellenére meglepő nyugalommal beszél. Felhívja az érintettek figyelmét a következményekre, ismerteti jogaikat, a helyszíni bírság összegét és a fellebbezés lehetőségeit. Ezzel azonban egyikük sem kíván élni. * * Időközben befut E. Sándor főágazatvezető is. — A múlt hét végén is volt hasonló ügyünk, akkor fegyelmi úton munkabércsökkentést szabtunk ki. Úgy látszik, ez nem volt elég példa. Annyiszor kértük az embereket, hogy itt ne igyanak. Korábban volt olyan dolgozónk, aki erre azt mondta: Vegye tudomásul, hogy én mindennap megiszom a magamét, mégha naponta is jön ellenőrizni. Volt, amikor az ilyenek rám fogták kint a vasvillát, ha szólni mertem. Nemrég pedig a betonon egymás közelében úgy voltak leállítva az üvegek, hogy — úgymond — csatlakozásuk legyen. Akkorát rúgtam bele! És még amiatt mozgott az illető, hogy ő azt pénzért vette. Na nem is véletlenül csökkent le itt a létszámunk 77-ről 27-re. Jelentős pénzt költöttünk beruházásra, építkezünk, korszerűsítettük a telepet és a csökkenő létszámhoz igazítottuk a technológiát. Sajnos az emberek még mindig nem értik, hogy milyen veszélyes az alkohol. Az én egyik lábam a börtönben van emiatt. Érkezik B. Ernő, a tsz munkavédelmi vezetője is, majd pár perc múlva maga az elnök, M. Miklós. Mint kiderült az előbb, itt az irodán az sem teljesen világos, hogy kell a mentőket telefonon kihívni Szentesről, de ittlétünk híre mégis gyorsan elterjedt. Az elnök is megerősíti a főágazatvezető szavait. A tsz 1300 dolgozójából az elmúlt évben 70 embert küldtek el italozás miatt. S míg az irodán tart a hivatalos rész, addig B. Mihály sétálni hív. Az infralámpa alatt már a második újszülött bociban gyönyörködöm, a felügyelő viszont az ott húzódó életveszélyes kábelre hívja fel a figyelmemet. Később a bejárat fölötti szabálytalan szigetelést veszi észre. — Az ilyenek miatt évente sokkal több baj adódik, mint amit az alkohol okoz — jegyzi meg. Hát igen, a munkavédelmis tevékenységének csak egyetlen része a szondázás. Az már nem is ránk tartozik, hogy a hátul el sem kerített területen fiatal állat botladozik a bokrok közt. Az viszont már feltűnik, hogy a korszerűsítésen dolgozó kőművesbrigádból csak ketten tesznek-vesznek az újonnan építendő fal mellett. A többiek — gyanítjuk — időben észrevették jöttünk. Bent még az is kiderül, hogy az előbb bekapcsolva hagyott traktoron dolgozó embernek nincs érvényes papírja a munkához, hogy az utólag rászerelt emelőre nincs is engedély, sőt magának a traktornak is hét (!) éve lejárt a forgalmi engedélye. A főágazatvezető nem hisz a fülének. Pedig a műszaki vezető és a gépjármű-ügyintéző munkájának időnkénti ellenőrzése ugyanúgy a munkájához tartozna! Ez már a vezető felelőssége... * * A kertészeti telep tmk-műhelyébe még nem jutott el a hírünk, s így többen fennakadnak a rostán. Az egyik öltözőszekrény tetején talált üres pálinkásüveget egyöntetűen vízhordó edénynek titulálják, de a nyitva felejtett ajtó mögött már valódi bort találunk. A literes Zala gyöngye alján alig van, de az a kevés bor is gazdátlan. A szekrény tulajdonosát sikerül visszahívni (érkezésünkkor eltűnt), s ő magabiztosan érkezik. — Énekelni is kell? — kérdi a műszer mikrofon formájú érzékelőjére utalva. Az egész ember csupa tiltakozássá válik az alkohol,eredetét firtató kérdésre. —Hell LajosT Cjak ő tehette oda! — állítja, s váltig tévedésről beszél. A munkavédelmisek nem szívbajosak, de nem is rosszindulatú emberek. Intézze ezt el a két érintett között a telepvezető saját hatáskörében. Szerintem rosszabbul járnak. S amikor már azt hiszem, hogy hozzáedződtem a szomorú (italos?) valósághoz, jön a növénytermesztő kerület mindent alulmúló gépműhelye. A szonda mutatója sűrűn jelez. A telepen nincs vezető egy sem, s hirtelen az emberek is eltűnnek. Az egyik traktoros rossz helyre bújt el, vesztére. Ifjabb B. Sándor elmondja, hogy alig egy órája ivott egy féldecit reggeli előtt, még otthon. Merthogy naponta hazamotorozik reggelizni. A reggeli és a féldeci után persze vissza is jön, szintén motorral... A személyi igazolványa? Az is otthon, elszaladjon érte? Motorral csak néhány perc! Apja is fennakad a szűrőn, de ő sem tud elmenni papírjaiért — hasonló okokból. Egy fiatalember bevallja: hajnalban disznókat adott le, arra volt az áldomás. Ahogy ilyenkor már lenni szokott. Egyébként ő a tanyán gyerekkora óta hozzászokott ehhez, nem zavarja az ital. És ha a forgó gépalkatrész mégis bizonytalannak találná a kezét? A közben ideérkező M. György kerületvezető — mivelhogy műhelyvezető vagy helyettese továbbra sincs a közelben! — mutatja a munkahelyi ittasságvizsgálati jegyzőkönyvet Ez év január 17-én kilenc embert szúrópróbaszerűen ellenőriztek, ebből háromnál alkoholos befolyásoltságot állapítottak meg. Ilyen eredmény után meglepő, hogy azóta a kerület 136 dolgozójából egyetlen egyet sem szondáztak. Attól félnek hogyha többet ellenőriznek, többet is találnak? Megtalálják D. Ferenc műhelyvezetőt is. Váltig állítja, hogy nála a műszer csak azért jelez, mert előző este 10— 11 óráig ivott. Ugyan mennyit fogyaszthatott, hogy 12 (!) óra múlva is kileng a mutató? És hogy vezeti, irányítja az embereit, ha a munkahelyén maga is az alkohol befolyása alatt van? A jelek szerint ez a beosztásába kerül. Na és 2 ezer forintjába, tekintettel, két kiskorú gyermekére. A felügyelők nehezen mondják ki a bírságot. Sokáig tépelődnek. Piszok egy helyzet, még én is kényelmetlenül érzem magam a kínos csendben. .. — És ön, M. elvtárs? A kérdést nem kell folytatni, a vezetői felelősség felvetése elkerülhetetlen. A kérdezett is érzi saját mulasztását. — Nem követeltem meg az ellenőrzést, én magam sem figyeltem erre — ismeri el, és látszik rajta, hogy nemcsak a kiszabott 3 ezer forint helyszíni bírság döbbenti rá hibáira. Egy szava sincs, magába mélyed. Olcsón megúszta, hisz bírsággal fizetett — baleset helyett. S még mindig ez a jobb. Igaz, a pénzbírsággal büntetettek szeméből nem ez olvasható ki. — A büntetés nekünk sem öröm, sokkal szívesebben lennénk munkanélküliek — állítja a felügyelőség két szakembere. — Egyébként se rögtön büntetünk, a kisebb hiányosságokra eleinte csak felhívjuk az érintettek figyelmét. De néha bírságolni kell, hogy a nagyobb bajt elkerüljék. Inkább elviseljük a népszerűtlenséget, a haragot, mint hogy balesethez hívjanak minket. Nincs attól borzasztóbb látvány, ha egy ember fekszik a gépe mellett. És milyen sokszor az alkohol az oka... * * V. Lászlónak, a tsz általános elnökhelyettesének irodájában közösen beszélgetünk a tapasztaltakról. — Ez a vizsgálat nekünk komoly segítség — mondja az elnökhelyettes —, hisz egyszerűen életveszélyes italos emberekkel dolgozni. De tudniuk kell, hogy munkaerőgondjaink vannak. Az elmúlt évet mínusszal zártuk, s emiatt hozzánk nemigen tolonganak az emberek. Egyszerűen alig van dolgozónk, nehezen boldogulunk. Viszont fegyelmet akarunk és inkább elküldjük az italozókat. Ilyen szondát rövid időn belül mi is veszünk magunknak. Szükségünk van rá. Előre akarunk lépni ezen a területen is, s ez nem pénzkérdés. VASS ISTVÁN Madonna Kotsis Nagy Margit munka közben Pieta 8 Rostás-Farkas György Elsüllyedt emlékek Ébredésem keserű leheletében érzem görnyedve cipelt életem, s visszhangra nem talál szavam. Megbújva őrzöm féltett kincseink. Ha ösvényre lel a bolyongó, az magával viszi az emlékeket. A szürkét, a fehéret, a vöröst és a sorsszínűt. Tábortüzeink fodrozódó lángja megvilágítja az idegen tájak éjszakáját. Bertók László Utolsó simítások A közel egy mázsa kő, ami egyébként csont, hús, zsír, idegek, meg csillag, meg zuhan, félig kész mű az is. Meztelenül sétálgatsz az utcán, de nem tudod. Kiadod, elárulod, mielőtt megvalósul, tehát sohase készül el. Csak a sebessége fokozódik, csak a félelem, hogy becsapnak. S minthogy becsapnak, pillanatonként elvégzed az utolsó simításokat, ítélkezel. Könyörtelenebbül, mint a gravitáció. Ártatlanul, mint a kizökkent vattacukorgép. SZOMBAT, 1987. MÁRCIUS 14.