Csongrád Megyei Hírlap, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

I SZOMBAT, 1987. MÁRCIUS 14. (Fotó: Enyedi Zoltán) Petőfi Sándor A XI. század költői Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen átl­átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad. Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad. Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan. Hogy már megállhatunk, mert itten Az Ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság. Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan. Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás. Addig folyvást küszködni kell. — Talán az élet, munkáinkért. Nem fog fizetni semmivel. De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be. S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Juhász Gyula Március idusára Vannak napok, melyek nem szállnak el. De az idők végéig megmaradnak. Mint csillagok ragyognak boldogan, S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak. Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója ibolyáit ma szívünkbe szórja. Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett. Kokárda lengett, zászló lobogott. A költő kérdett és felelt a nemzet. Ma nem tördel bilincset s börtönajtót Lelkes tömeg, de munkadala harsog. Szépség, igazság lassan megy előre. Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. De azért lelkünk búsan visszanéz És emlékezve mámoros lesz tőled Tűnt március nagy napja, szép tavasz. Mely fölráztad a szunnyadó erőket. Mely új tavaszok napját égre hoztad. Mely új remények ibolyáját fontad. Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott. Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! " AZ MSZMP CLONOVAO MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ' „Mint a haza becsülete" Nemzeti ünnepeink sorában 1848. március 15-e egyike történelmi sorsfordulóink legszebb napjának. Olyan lánglelkű hatalmasságok magasodnak mögötte, mint Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Jókai, Táncsics, Vasvári és Arany. Petőfiék forradalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, hogy válaszoljanak a kor nagy kihívására. Ha ezt az örökséget át akarjuk testálni a ma fiatalságá­ra és az őket követő nemzedékekre, ismerniük kell azok­nak a napoknak minden momentumát. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sorsa, jövője az elszánt cselekvésben fogalmazódott meg. Ezt a cselekvéskészséget a szabad­ságharc bukása se vonhatja kétségbe. Jogunk és köteles­ségünk is a nemzet elé példaként állítani az akkori esemé­nyeket, mert csak így válhatunk törvényes örököseivé a márciusi ifjaknak, és csak így valósíthatjuk meg szocia­lista társadalmunk célkitűzéseit. Kétségtelen, hogy a márciusi eseményt annak idején a reformküzdelmek hosszú sora előzte meg. A kibontako­zó nemesi reformmozgalom jelentősen hozzájárult ah­hoz, hogy előkészítse a polgári forradalmat, és napirend­re tűzze a jobbágyfelszabadítást. A reformok útján tör­ténő megoldás azonban nem hozott kellő eredményt. Az igazi megoldást a forradalom jelentette. Március 15-én a felkelt pesti nép, mintegy húszezer em­ber, mindenekelőtt sajtószabadságot követelt. Miután Pető­fi, Jókai a márciusi ifjak társaságában megfogalmazta a 12 pontot a Pilvax kávéházban, és a szabadságharc költője megírta és elszavalta a Nemzeti dalt a lelkesedő sokaságnak, az események fenséges pillanatai következtek. Petőfi így írt erről Naplójában: „A szakadó eső dacára mintegy 10 ezer ember gyűlt össze a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a 12 pontot magukénak vallják a polgárok is és velünk egyesül­jenek... Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláír­ta a polgármester a 12 pontot és az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!... Budára, Budára!... A helytartó tanácshoz!... Nyittassuk meg Táncsics börtönét... Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai.” A pesti nép forradalmi megmozdulása, a márciusi fia­talok 12 pontban megfogalmazott követelése a Pozsony­ban ülésező rendi országgyűlésre is forradalmasító hatás­sal volt. „Az úrbért eltörölte az országgyűlés — írta Pe­tőfi följegyzéseiben. — Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a ne­messég a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt a végső szükségből tette és ijedtségből, nem tarthat rá számot.” A történelmi események szenvedélyességét lehetetlen szavakkal ecsetelni. Ha mégis, akkor Petőfi Nemzeti dal című versében kell keresni mindazt, ami forradalmi láng­ként lobogott a szívekben. Az esküként fölcsapódó so­rok előtt a nemzet legfontosabb kérdéseire keresett vá­laszt a költő, így erre is: „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” Gondolatát az elmúlt közel 140 év során újra és újra visszhangozta Ady, József Attila, Illyés Gyula költésze­te. Az akkori kérdésre a választ, az igazit, a felszabadu­lás hozta meg a magyar nép számára. A haza becsülete a szabadság igazi fényében teljesedhetett ki a maga gaz­dagságában. Mert miben is áll a haza becsülete? Egy nép szabadság­gal megvalósított munkás hétköznapjaiból, hol „a jog­nak asztalánál mind egyaránt foglal helyet.” A haza becsületét ma a munka, az építés becsülete jelenti. A munka társadalmában élünk. Ezt a hitet és küzdő akara­tot kívánjuk továbbadni örökségként a fiatalok nemzedéké­nek, aminthogy erre figyelmeztetett Petőfi is, amikor a kö­zösség érdekét az egyéni érdekek elé helyezte. A történelmi sorsforduló nagy napjának üzenete élő, eleven parancs ma számunkra. Mindazok számára, akik szocialista hazánk szellemi fölemelkedésén, gazdagodá­sán fáradoznak. Csak így örökíthetjük át a márciusi if­jak hitét a mába. POLNER ZOLTÁN (Fotó: Váradi Zoltán) ötven éve történt A Márciusi Front megalakulása A Kommunista Internacionálé 1935- ös moszkvai kongresszusán dolgozta ki — a spanyol és a francia népfront és más antifasiszta mozgalom ta­pasztalatait is felhasználva — a kommunista mozgalom népfrontpo­litikáját. Hazánkban nehezen haladt a Kommunisták Magyarországi Pártja népfrontpolitikájának kiala­kítása. Ebben szerepet játszottak a szektás, dogmatikus nézetek, be­­idegződöttségek, de az a tény is, hogy a párt kénytelen volt illegalitás­ban tevékenykedni. 1936 elejétől kezdve meggyorsult az új politika ki­dolgozása. A párt erőfeszítéseket tett az SZDP-vel való kapcsolat fel­vételére, valamiféle együttműködés kialakítására. Az SZDP azonban el­zárkózott ettől. Ilyen helyzetben merült fel a kom­munisták számára a magyarországi népfrontmozgalom kialakításának szükségessége, sürgető feladata. Az SZDP — noha a maga módján, fő­leg ideológiailag és a propaganda eszközeivel — harcolt a fasizmus el­len, az illegális kommunista párttal való ilyen értelmű együttműködés elől is elzárkózott. A Független Kis­gazdapárt és más kisebb ellenzéki polgári pártok, csoportok eszmeileg fasizmusellenességüket hirdették, de ellenzékiségük nagyon is következet­len volt, és egyáltalán nem voltak hajlandók valamiféle szövetségre lépni a fasizmus ellen. Az 1930-as évek közepére, máso­dik felére megerősödött a falukuta­tó, a népi írók mozgalma, amely a parasztság, a demokratikus felfogá­sú értelmiség haladó törekvéseinek kifejezője volt. Ekkorra megjelentek már Illyés Gyula, Veres Péter, Ko­vács Imre, Szabó Zoltán, Féja Géza azóta már klasszikussá vált művei, s Erdei Ferenc Futóhomok című mun­kája. E művek feltárták a parasztság helyzetének tarthatatlanságát, a vál­tozások szükségességét hirdették és nagy hatást keltettek az egyetemi fia­talok, az értelmiség, az érdeklődő munkásfiatalok és a műveltebb, ol­vasottabb parasztok körében. Ennek nyomán megerősödtek az egyetemi fiatalok haladó mozgalmai és az ille-lt ». «1*Gh. __________Ma *6, 13? m Arctus 21. VÁROSPOLITIKAI Márciusi Front! Fája Géza bejelentette a Kossut­h­ Párt új programját Új, országos szervez*­kedésre Indul a pá­rt A makói Kost­ush Párt életében Caidu-Omfatot jelent az ez irodalmi est, amelyet február hó 28- án tagoltunk a Korona szálló nagy termi: :x'n Az est középpontjában Féja Géza Irodalom és Fársa­­dalom címen megtartott előadása állott, amely a Kossuth front teljes szemléletét tartalmazza úgy a történelemről, mint a társadalmi problémákról és a magyar irodalomról is. Kiindulója volt ez az elő­adás annak a szervezkedésnek, amelyet országos vonatkozásban indít meg a Kossuth Párt s amely­nek a mai élethez simított programját Márciusi Front cílen szintén Féja Géza jelentette f­e azon a márciusi Ünnepségen, amelyet a pesti Nemzeti Múzeum­ előtt rendezett a pesti ifjúság, pontosan azon a helyen, ahol valamikor a magyar szabad sajtó első páldányait mutatták fel. Szól pedig ez a program a következőképpen: gális kommunisták befolyása is erő­södött körükben. Ebben a helyzetben a KMP veze­tői úgy vélték, hogy az egyetemi fia­talok, egyes demokratikus értelmisé­gi csoportok, szocialista ifjúmunkás szervezetek és a népi írók demokrati­kus törekvéseinek, mozgalmainak összekapcsolásával fasisztaellenes népfrontmozgalmat lehet elindítani hazánkban is. Az illegális kommu­nisták, haladó személyiségek ösztön­ző, szervező munkájának eredmé­nyeképpen alakult meg a Márciusi Front, amely 1937. március 15-én Budapesten, a Múzeum-kertben tar­tott gyűlésen jelentette be zászlóbon­tását. A Front programja, noha sok ideológiai következetlenséget is tar­talmazott, mégis a demokratikus tö­rekvések kifejezője volt. Harcot hir­detett a fasizmus, a nagybirtokrend­szer ellen, síkra szállt a földrefor­mért, a dolgozók jogainak érvényesí­téséért, hitet tett a munkás-paraszt szövetség gondolata mellett. A moz­galom vezetői neves népi írók — Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Féja Géza — voltak, akikhez később Erdei Ferenc is csatlakozott, de szervezői között ott találjuk az il­legális kommunistákat, akik jelentős hatást gyakorolnak munkájára. A front elsősorban a közvélemény be­folyásolásával, a szellemi mozgalom módszereivel folytatta küzdelmét a fasizmus ellen. A Márciusi Front a népfront első magyarországi megje­lenési formájának tekinthető. A mozgalom tevékenysége nem­csak a fővárosban, hanem vidéken is ösztönző hatást gyakorolt. Azok az ellenzéki, demokratikus irányzatok és haladó értelmiségi csoportok, amelyek egyes vidéki városokban működtek, a Márciusi Front támo­gatóivá és bázisaivá váltak. A legerő­sebb vidéki csoporttá a debreceni vált, amelynek vezetői között ott voltak a kommunisták is, Kállai Gyula, Zöld Sándor és mások sze­mélyében. A másik erős vidéki bázist Makó alkotta, ahol a 30-as évek közepén helyi ellenzéki demokratikus tömö­rülés jött létre. E demokratikus poli­tikai tömörülésnek és a városban működő ellenzéki hagymakertész szövetkezetnek Erdei Ferenc vált el­ismert vezetőjévé. A szövetkezett de­mokratikus pártok helyi újságot ad­tak ki Várospolitikai Szemle címmel, amely a Márciusi Front eszméit hir­dette és támogatta küzdelmét. A Márciusi Front eszméi vissz­hangra találtak az ország akkori má­sodik, Budapest után legnagyobb városában, Szegeden is. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tag­jainak többsége ekkorra már elke­rült a városból, de a Szegeden mara­dottak és a fiatalabbak élénken fi­gyelték a Márciusi Front-mozgalom kibontakozását. Támogatták törek­véseit, terjesztették eszméit. Hód­mezővásárhely, a „paraszt-Párizs” demokratikus légköre kedvező talajt jelentett a mozgalom eszméinek ter­jesztéséhez, meggyökeresedéséhez. A Márciusi Front-mozgalom befo­lyásának növekedését, a tájegysé­günkön működő vidéki bázisainak jelentős szerepét bizonyította, hogy 1937. október elején találkozóját Makón tartották. T. M. ifjLISZEMLEn­gi A cidvatkizaa altoniki pSrtosc Mxiamanysi. 7

Next