Csongrád Megyei Hírlap, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
I SZOMBAT, 1987. MÁRCIUS 14. (Fotó: Enyedi Zoltán) Petőfi Sándor A XI. század költői Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen átlátok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad. Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad. Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan. Hogy már megállhatunk, mert itten Az Ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság. Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan. Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás. Addig folyvást küszködni kell. — Talán az élet, munkáinkért. Nem fog fizetni semmivel. De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be. S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Juhász Gyula Március idusára Vannak napok, melyek nem szállnak el. De az idők végéig megmaradnak. Mint csillagok ragyognak boldogan, S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak. Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója ibolyáit ma szívünkbe szórja. Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett. Kokárda lengett, zászló lobogott. A költő kérdett és felelt a nemzet. Ma nem tördel bilincset s börtönajtót Lelkes tömeg, de munkadala harsog. Szépség, igazság lassan megy előre. Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. De azért lelkünk búsan visszanéz És emlékezve mámoros lesz tőled Tűnt március nagy napja, szép tavasz. Mely fölráztad a szunnyadó erőket. Mely új tavaszok napját égre hoztad. Mely új remények ibolyáját fontad. Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott. Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! " AZ MSZMP CLONOVAO MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ' „Mint a haza becsülete" Nemzeti ünnepeink sorában 1848. március 15-e egyike történelmi sorsfordulóink legszebb napjának. Olyan lánglelkű hatalmasságok magasodnak mögötte, mint Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Jókai, Táncsics, Vasvári és Arany. Petőfiék forradalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, hogy válaszoljanak a kor nagy kihívására. Ha ezt az örökséget át akarjuk testálni a ma fiatalságára és az őket követő nemzedékekre, ismerniük kell azoknak a napoknak minden momentumát. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sorsa, jövője az elszánt cselekvésben fogalmazódott meg. Ezt a cselekvéskészséget a szabadságharc bukása se vonhatja kétségbe. Jogunk és kötelességünk is a nemzet elé példaként állítani az akkori eseményeket, mert csak így válhatunk törvényes örököseivé a márciusi ifjaknak, és csak így valósíthatjuk meg szocialista társadalmunk célkitűzéseit. Kétségtelen, hogy a márciusi eseményt annak idején a reformküzdelmek hosszú sora előzte meg. A kibontakozó nemesi reformmozgalom jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy előkészítse a polgári forradalmat, és napirendre tűzze a jobbágyfelszabadítást. A reformok útján történő megoldás azonban nem hozott kellő eredményt. Az igazi megoldást a forradalom jelentette. Március 15-én a felkelt pesti nép, mintegy húszezer ember, mindenekelőtt sajtószabadságot követelt. Miután Petőfi, Jókai a márciusi ifjak társaságában megfogalmazta a 12 pontot a Pilvax kávéházban, és a szabadságharc költője megírta és elszavalta a Nemzeti dalt a lelkesedő sokaságnak, az események fenséges pillanatai következtek. Petőfi így írt erről Naplójában: „A szakadó eső dacára mintegy 10 ezer ember gyűlt össze a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a 12 pontot magukénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek... Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a 12 pontot és az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!... Budára, Budára!... A helytartó tanácshoz!... Nyittassuk meg Táncsics börtönét... Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai.” A pesti nép forradalmi megmozdulása, a márciusi fiatalok 12 pontban megfogalmazott követelése a Pozsonyban ülésező rendi országgyűlésre is forradalmasító hatással volt. „Az úrbért eltörölte az országgyűlés — írta Petőfi följegyzéseiben. — Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt a végső szükségből tette és ijedtségből, nem tarthat rá számot.” A történelmi események szenvedélyességét lehetetlen szavakkal ecsetelni. Ha mégis, akkor Petőfi Nemzeti dal című versében kell keresni mindazt, ami forradalmi lángként lobogott a szívekben. Az esküként fölcsapódó sorok előtt a nemzet legfontosabb kérdéseire keresett választ a költő, így erre is: „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” Gondolatát az elmúlt közel 140 év során újra és újra visszhangozta Ady, József Attila, Illyés Gyula költészete. Az akkori kérdésre a választ, az igazit, a felszabadulás hozta meg a magyar nép számára. A haza becsülete a szabadság igazi fényében teljesedhetett ki a maga gazdagságában. Mert miben is áll a haza becsülete? Egy nép szabadsággal megvalósított munkás hétköznapjaiból, hol „a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet.” A haza becsületét ma a munka, az építés becsülete jelenti. A munka társadalmában élünk. Ezt a hitet és küzdő akaratot kívánjuk továbbadni örökségként a fiatalok nemzedékének, aminthogy erre figyelmeztetett Petőfi is, amikor a közösség érdekét az egyéni érdekek elé helyezte. A történelmi sorsforduló nagy napjának üzenete élő, eleven parancs ma számunkra. Mindazok számára, akik szocialista hazánk szellemi fölemelkedésén, gazdagodásán fáradoznak. Csak így örökíthetjük át a márciusi ifjak hitét a mába. POLNER ZOLTÁN (Fotó: Váradi Zoltán) ötven éve történt A Márciusi Front megalakulása A Kommunista Internacionálé 1935- ös moszkvai kongresszusán dolgozta ki — a spanyol és a francia népfront és más antifasiszta mozgalom tapasztalatait is felhasználva — a kommunista mozgalom népfrontpolitikáját. Hazánkban nehezen haladt a Kommunisták Magyarországi Pártja népfrontpolitikájának kialakítása. Ebben szerepet játszottak a szektás, dogmatikus nézetek, beidegződöttségek, de az a tény is, hogy a párt kénytelen volt illegalitásban tevékenykedni. 1936 elejétől kezdve meggyorsult az új politika kidolgozása. A párt erőfeszítéseket tett az SZDP-vel való kapcsolat felvételére, valamiféle együttműködés kialakítására. Az SZDP azonban elzárkózott ettől. Ilyen helyzetben merült fel a kommunisták számára a magyarországi népfrontmozgalom kialakításának szükségessége, sürgető feladata. Az SZDP — noha a maga módján, főleg ideológiailag és a propaganda eszközeivel — harcolt a fasizmus ellen, az illegális kommunista párttal való ilyen értelmű együttműködés elől is elzárkózott. A Független Kisgazdapárt és más kisebb ellenzéki polgári pártok, csoportok eszmeileg fasizmusellenességüket hirdették, de ellenzékiségük nagyon is következetlen volt, és egyáltalán nem voltak hajlandók valamiféle szövetségre lépni a fasizmus ellen. Az 1930-as évek közepére, második felére megerősödött a falukutató, a népi írók mozgalma, amely a parasztság, a demokratikus felfogású értelmiség haladó törekvéseinek kifejezője volt. Ekkorra megjelentek már Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Féja Géza azóta már klasszikussá vált művei, s Erdei Ferenc Futóhomok című munkája. E művek feltárták a parasztság helyzetének tarthatatlanságát, a változások szükségességét hirdették és nagy hatást keltettek az egyetemi fiatalok, az értelmiség, az érdeklődő munkásfiatalok és a műveltebb, olvasottabb parasztok körében. Ennek nyomán megerősödtek az egyetemi fiatalok haladó mozgalmai és az ille-lt ». «1*Gh. __________Ma *6, 13? m Arctus 21. VÁROSPOLITIKAI Márciusi Front! Fája Géza bejelentette a Kossuth Párt új programját Új, országos szervez*kedésre Indul a párt A makói Kostush Párt életében Caidu-Omfatot jelent az ez irodalmi est, amelyet február hó 28- án tagoltunk a Korona szálló nagy termi: :x'n Az est középpontjában Féja Géza Irodalom és Fársadalom címen megtartott előadása állott, amely a Kossuth front teljes szemléletét tartalmazza úgy a történelemről, mint a társadalmi problémákról és a magyar irodalomról is. Kiindulója volt ez az előadás annak a szervezkedésnek, amelyet országos vonatkozásban indít meg a Kossuth Párt s amelynek a mai élethez simított programját Márciusi Front cílen szintén Féja Géza jelentette fe azon a márciusi Ünnepségen, amelyet a pesti Nemzeti Múzeum előtt rendezett a pesti ifjúság, pontosan azon a helyen, ahol valamikor a magyar szabad sajtó első páldányait mutatták fel. Szól pedig ez a program a következőképpen: gális kommunisták befolyása is erősödött körükben. Ebben a helyzetben a KMP vezetői úgy vélték, hogy az egyetemi fiatalok, egyes demokratikus értelmiségi csoportok, szocialista ifjúmunkás szervezetek és a népi írók demokratikus törekvéseinek, mozgalmainak összekapcsolásával fasisztaellenes népfrontmozgalmat lehet elindítani hazánkban is. Az illegális kommunisták, haladó személyiségek ösztönző, szervező munkájának eredményeképpen alakult meg a Márciusi Front, amely 1937. március 15-én Budapesten, a Múzeum-kertben tartott gyűlésen jelentette be zászlóbontását. A Front programja, noha sok ideológiai következetlenséget is tartalmazott, mégis a demokratikus törekvések kifejezője volt. Harcot hirdetett a fasizmus, a nagybirtokrendszer ellen, síkra szállt a földreformért, a dolgozók jogainak érvényesítéséért, hitet tett a munkás-paraszt szövetség gondolata mellett. A mozgalom vezetői neves népi írók — Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Féja Géza — voltak, akikhez később Erdei Ferenc is csatlakozott, de szervezői között ott találjuk az illegális kommunistákat, akik jelentős hatást gyakorolnak munkájára. A front elsősorban a közvélemény befolyásolásával, a szellemi mozgalom módszereivel folytatta küzdelmét a fasizmus ellen. A Márciusi Front a népfront első magyarországi megjelenési formájának tekinthető. A mozgalom tevékenysége nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is ösztönző hatást gyakorolt. Azok az ellenzéki, demokratikus irányzatok és haladó értelmiségi csoportok, amelyek egyes vidéki városokban működtek, a Márciusi Front támogatóivá és bázisaivá váltak. A legerősebb vidéki csoporttá a debreceni vált, amelynek vezetői között ott voltak a kommunisták is, Kállai Gyula, Zöld Sándor és mások személyében. A másik erős vidéki bázist Makó alkotta, ahol a 30-as évek közepén helyi ellenzéki demokratikus tömörülés jött létre. E demokratikus politikai tömörülésnek és a városban működő ellenzéki hagymakertész szövetkezetnek Erdei Ferenc vált elismert vezetőjévé. A szövetkezett demokratikus pártok helyi újságot adtak ki Várospolitikai Szemle címmel, amely a Márciusi Front eszméit hirdette és támogatta küzdelmét. A Márciusi Front eszméi visszhangra találtak az ország akkori második, Budapest után legnagyobb városában, Szegeden is. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tagjainak többsége ekkorra már elkerült a városból, de a Szegeden maradottak és a fiatalabbak élénken figyelték a Márciusi Front-mozgalom kibontakozását. Támogatták törekvéseit, terjesztették eszméit. Hódmezővásárhely, a „paraszt-Párizs” demokratikus légköre kedvező talajt jelentett a mozgalom eszméinek terjesztéséhez, meggyökeresedéséhez. A Márciusi Front-mozgalom befolyásának növekedését, a tájegységünkön működő vidéki bázisainak jelentős szerepét bizonyította, hogy 1937. október elején találkozóját Makón tartották. T. M. ifjLISZEMLEngi A cidvatkizaa altoniki pSrtosc Mxiamanysi. 7