Csongrád Megyei Hírlap, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
Május 20-án nyit a 85. Budapesti Nemzetközi Vásár Május 20-án nyitja meg kapuit a 85. Budapesti Nemzetközi Vásár, a beruházási javak szakosított kiállítása, amelyen hazánkon kívül 27 ország és Nyugat-Berlin vesz részt — tájékoztatták pénteken délelőtt a sajtó képviselőit a vásár szervezői. Holló Gusztáv, a Hungexpo vezérigazgató-helyettese elmondotta: az idei tavaszi BNV-n több mint kétezer kiállító vesz részt. Olyan sokan jelentkeztek, hogy nem is jutott mindenkinek hely, így több kiállítónak az igényeltnél csak kisebb területet tudnak biztosítani. Az összes kiállítói terület 37 százalékát külföldi cégek vették igénybe. Valamennyi KGST-ország kiállít, a legnagyobb résztvevők: Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia. A tőkés országok közül a korábbi évekhez hasonlóan legtöbben Ausztriából és az NSZK-ból érkeznek. A múlt esztendőhöz képest kétszeresére nőtt a belga kiállítók száma, és a korábbinál lényegesen több Nagy-Britanniából érkező cég mutatja be újdonságait a kőbányai vásárváros látogatóinak. Több brazil, japán, kanadai, mexikói és egyesült államokbeli cég részt vesz a BNV-n. Horváth Ferenc ipari államtitkár arról szólt, hogy a hazai kiállítók csaknem 80 százaléka ipari vállalat vagy szövetkezet. Szereplésük a vásáron jó áttekintést nyújt azokról az eseményekről, amelyeket a struktúraváltás terén, a korábbinál gazdaságosabb exportszerkezet kialakításában, a ráfordítást csökkentő — anyag- és energiatakarékosságot célzó — programok megvalósításában értek el. Számos olyan terméket is kiállítanak, amely Sajtótájékoztató szocialista vagy tőkés cégekkel folytatott kooperációban készül, s a legkorszerűbb technikát, műszaki színvonalat képviseli. Több vegyes vállalat is részt vesz a BNV-n, bemutatva a legfejlettebb együttműködés keretében készülő újdonságokat. A vásár május 28-ig naponta 10-től 18 óráig tart nyitva. A fővárosba vasúton érkezők számára a MÁV 33 százalékos kedvezményt biztosít. A BKV pedig sűrítve közlekedteti az Örs vezér tértől induló 100-as autóbuszokat. Majolkagyári jubileum Kiállításon a vásárhelyi fazekasremekek A több száz éves vásárhelyi népi fazekasságnak állított méltó kiállítást a Tornyai János Múzeumban az Alföldi Porcelángyár Majolikagyára, dicsőítve ezzel az ősrégi hagyományokat és az emberi kéz és szellem alkotásait. A múzeumban számos érdeklődő között Martonosi Imrét, a Csongrád megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársát, Oláh Jánost, a városi pártbizottság titkárát és Lehmann Istvánt, a városi tanács általános elnökhelyettesét köszöntötte Fazekas Gábor gyárigazgató, majd Dömötör János múzeumigazgató nyitotta meg a kiállítást. Ünnepi beszédében rendkívül fontosnak, a város művelődés- és ipartörténetében kiemelkedő jelentőségűnek ítélte az eseményt. Hiszen, mintmondta, az elgépiesedett világban megőrzi a város kerámiahagyományát — amelynek alakításában, formálásában az egyszerű fazekasok és a művészek egyaránt részt vettek —, valamint az emberi kéz munkáját. Szólt továbbá a fazekasság kialakulásáról és fejlődéséről, amely az őskortól kísérte végig a helyiek életét, és a XIX. század közepe felé, mintegy 1000 embernek adott Vásárhelyen kenyeret. A múlt és a jelen csodálatos alkotásai tükrében különösen tisztelet övezi a majolikagyár alapítóit: Endre Béla, Tornyai János, Rubletczky Géza, Weisz Mihály, Smurák József, Pásztor János és Kallós Ede nevét. De ugyanígy fémjelzi a helyi kerámiaművészetet Medgyessy Ferenc, Kajári Gyula, Fekete János és Szabó Iván neve is, akiket megérintett és megihletett a népi fazekasság tisztasága. A már pedig a majolikagyár eredményes, sikeres működése, a közel 2000- féle termék honi és külföldi népszerűsége igazolja. J. E. Kiállítási darabok a vásárhelyi majolikagyár 75 éves múltjából. (Fotó Enyedi Zoltán) Kilencven esztendővel ezelőtt, 1897. május 16-án született Dénes Leó, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a felszabadult Szeged polgármestere, és 1956-ig tanácselnöke. Kapcsolata a munkásmozgalommal már középiskolás korában kezdődött. Szemináriumokat, előadásokat hallgatott a Galilei Körben. Ritka szerencsében volt része, hogy az iskolában olyan, marxista gondolkodású tanárokkal találkozott, mint Varga Jenő, Varjas Sándor, Somogyi Béla és Fülöp Zsigmond, akik felkeltették érdeklődését a szocialista eszmék iránt, és segítették annak megértetését. Az I. világháborúban 3 évig az olasz fronton harcolt. A frontkatonákkal folytatott beszélgetések szilárdították meggyőződését a magyarországi társadalmi rend és a háború igazságtalanságáról. Mint az eszme elkötelezettje jutott el a Kommunisták Magyarországi Pártjához, amelynek 1919 januárjától lett tagja. A magyar tanácshatalom győzelme után önként jelentkezett és harcolt a Vörös Hadseregben. A Tanácsköztársaság megdöntése után a fegyházbüntetés elől emigrált. Magyarországra 1923 tavaszán tért vissza, Szegeden, a Sylvánia fatelepen, majd a Back-malomban dolgozott. Mivel nem hajtotta végre a gyártulajdonosoknak a munkások ellen hozott intézkedéseit, elbocsátották. Két évig nem jutott munkához. Szervezkedés és kommunista sajtótermék terjesztésének gyanúja miatt 1936- ban őrizetbe vették, majd a nyomozás eredménytelensége után elengedték, de rendőri felügyelet alá helyezték. A II. világháború kezdetén öszszeköttetésben állt a moszkvai rádió magyar szerkesztőségével. A hitlerista megszállás után munkaszolgálatra hívták be, ahonnan sikerült megszöknie. A szegedi városházán 1944 október 11-én Valentiny Ágoston, Komócsin Illés, Gombkötő Péter és Dénes Leó találkoztak Pálfy Györggyel, akit az elmenekült főispán bízott meg a polgármesteri teendőkkel. A közigazgatásban jártas Dénes Leót polgármester-helyettesi feladattal bízták meg. A Szeged városi törvényhatóság 1945. augusztus 24-én polgármesterré választotta. Az országban először alakult meg a Szovjet Barátok Szegedi Társasága, mely később Magyar—Szovjet Művelődési Társaság néven folytatta munkáját. A szervezet elnöke hét éven át Dénes Leó volt. Az 1956-os ellenforradalom szegedi „nemzeti tanácsa” megfosztotta választott tanácselnöki tisztségétől. Az ellenforradalom leverése után tevékenyen részt vett a helyzet rendezésében. Jelentős szerepe volt az MSZBT újjászervezésében. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Kultúrkapcsolatok Intézete helyettes vezetőjévé nevezte ki, ezért 1957 októberében Budapestre került. Nyugdíjazása után a Hazafias Népfront Országos Tanácsában a településpolitikai munkabizottság elnöki tisztét látta el, ezzel egy időben tagja volt az MSZBT Országos Elnökségének. Elévülhetetlen érdemeit az Elnöki Tanács és a kormány számos kitüntetéssel ismerte el. Dénes Leó 1977. november 3-án hunyt el. Hamvait nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra Budapesten. * Dénes Leó születésének 90. évfordulója alkalmából tegnap, pénteken délelőtt Szegeden, egykori lakóháza (Károlyi u. 2. B) falán emléktáblát avattak. Székely Sándor, a szegedi városi pártbizottság első titkára és Molnár Sándor, a népfront megyei bizottság titkára jelenlétében Papp Gyula, Szeged Város Tanácsának elnöke méltatta Dénes Leó munkásságát, majd koszorút helyezett el az emléktáblán Szeged első tanácselnökének emlékére (Fotó: Nagy László) SZOMBAT, 1987. MÁJUS 16. Tanév közben lett szakmunkás Vizsgázás helyett, versenyt nyert Szeged adta az idei országos szövő szakmunkástanuló verseny győztesét. Igaz, ez a kislány, akit Gál Erikának hívnak, csupán három esztendeje él a városban. A 640. Szakmunkásképző Intézetbe járt iskolába, ott ismerkedett meg a szakma elméletével, és az Újszegedi Szövőipari Vállalatnál sajátította el a szövés gyakorlatát. Múlt időben írható mindez, mert a versenygyőzelem Erikát azon nyomban szakmunkássá avatta, mentesítette mind a gyakorlati, mind az elméleti szakmunkásvizsga kötelezettsége alól Egyik napról a másikra, teljes jogú tagja lett az újszegedi szövős gárdának. Már nem szakmunkástanuló többé, akinek a kezét fogják, hanem önálló, a munkájáért felelősséggel tartozó szövőnőként tartják számon. Ha úgy tetszik, a felnőttséget adta meg számára ez a győzelem. Nagy változás ez az életében, ahogyan nem akármilyen esemény volt annak idején, amikor eljött a szülői házból, a Hajdú-Bihar megyei kisfaluból, Nagyrábiból Leányszállóba költözött, városlakóvá lett, tétova munkáspalántaként ismerkedett a nagyüzemmel, próbálgatta az egyedül boldogulást az önálló életet. Sok tizenéves társához hasonlóan készült a nagybetűs életre, de talán egy kicsit komolyabban, céltudatosabban, mint a többi lány Ügyességét, rátermettségét hamar észrevették oktatói, úgy vélték, minden adottsága, képessége, megvan ahhoz, hogy vérbeli szövőnő váljon belőle. Az első lépést mindenesetre már megtette ezen az úton, amikor nagy fölénnyel legyőzte az ország huszonöt legjobb szövőtanulóját. Rangot, elismerést vívott ki nemcsak magának, de egyben iskolájának, munkahelyének is. Szerényen a győzelmet nemcsak magának, de két oktatójának, Gyuris Kálmánnénak és Gyuris Imrénének is tulajdonítja. Kislányos ragaszkodással beszél róluk, minden mondatából azt érezni, nagyon hálás ezeknek az asszonyoknak. Szóba hozza az újszegedi Brezsnyev brigád vezetőjét is, akiről csak annyit tud, hogy Erzsikének hívják, de végigizgulta vele a versenyt és most hogy dolgozni kezdett, megkereste, és maguk közé hívta. Karon tagadják erről, arról is ezt a kislányt, de kell is, hogy törődjenek vele. Kell, mert máris a továbbtanuláson gondolkodik: textilipari szakközépiskolába akar járni ősztől. Fontos, hogy odafigyeljenek rá, hiszen kortársaitól nagy hirtelen elszakadt, új életformát gyakorol, a gondtalan diákélet helyett műszakba jár, szakmunkásvizsga helyett megannyi szövőgép vizsgáztatja naponta. És ez a fajta izgalom felér egy vizsgadrukkal, jóllehet itt már nemcsak egyszer kell bizonyítania, hanem nap, mint nap, folyamatosan, nyolc órán keresztül. A verseny előtt mindig az járt a fejében, semmiképpen sem akar csalódást okozni azoknak akik bíznak benne. Nem is tűzött. Vasszorgalomma készült fel a versenyre, de valójában játéknak, egy izgalmas vetélkedőnek tekintette Talán maga sem gondolta hogy ez a játék ilyen komolyan folytatódik majd, a megmérettetés nem ér véget a versennyel, hanem a szövőgépek zajában mindennapi életének része marad ... GOMBOS ERZSÉBET (Fotó Reigl Endre) Elhunyt Urbán László urbán László, a munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének tagja 66 éves korában Csongrádon elhunyt. Életét meghatározta az az élmény, amelyet 1944- ben élt át, amikor a csehszlovákiai Besztercebánya közelében tizennyolc bajtársával együtt kapcsolatot teremtettek a partizánokkal, s szembefordultak a fasiszta német hadsereggel. Szülővárosába már 1945 április 3-án visszatért. A kommunista pártnak 1945-től tevékeny tagja. 1950-ben tartalékos tiszt lett, később Felsőtárkányon kiképző tisztként tevékenykedett. Majd 1953- tól a rendőrségnél teljesített szolgálatot egészen 1968-ig, amikor a csongrádi vízirendészeti rendőrőrs személyi állományából ment nyugdíjba. Áldozatos tevékenységéért a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. Elvtársai, barátai, tisztelői 18-án, délután 2 órakor a csongrádi temetőben vehetnek tőle búcsút — közli gyászjelentésében a csongrádi városi pártbizottság. 3