Csongrád Megyei Hírlap, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám
2 Nagy gondok, kis jutalmak Szegeden, a Tisza Szálló dísztermében köszöntötték szombaton délelőtt a megye pedagógusait. Illyés Gyula Koszorúk című versét Nyári Krisztiáa, a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákja szavalta, majd a Weiner Kamarazenekar koncertjében gyönyörködhettek az ünnepségen részt vevő, kitüntetett tanárok, tanítók, óvónők, az oktatásügy dolgozói Lehmann István, a megyei tanács elnöke köszöntőjét azzal kezdte, sajnos, az ünnepi alkalomkor sem feledkezhetünk meg az oktatásügy nyomasztó gondjairól, válságáról. Beke Katát, a kiváló tanárt és jeles publicistát idézte, amikor azt mondta: oktatásügyünk felzárkózott nemzeti sorskérdéseink sorába. Hiába tudjuk, hogy Csongrád megyében az elmúlt két évtizedben megduplázódott a pedagógusok száma, hogy ez, idő alatt négyszeresére nőtt átlagfizetésük — amivel, persze, még így is az utolsókközött kullognak —, hiába, hogy korszerű, szép iskolák sora épült, ha nerre történnek radikális változások a közeljövőben. Meg kell szűnnie például annak a gyakorlatnak, mely az oktatást a maradékelv, alapján finanszírozza, és örvendetes volna, ha a kormány betartaná ama ígéretét is, mely szerint a pénzügyi elvonások a továbbiakban nem érinthetik az iskolákat. Ennek megvalósulásában bizakodva adta át a kitüntetéseket Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese. A kitüntetettek névsorát az alábbiakban közöljük: A Kiváló Pedagógus kitüntető címet Budapestenkapta meg: Bakonyiné Molnár Éva, a Szegedi Bebrits Lajos Szakközépiskola tanára, szaktanácsadó; Veket? Zoltán, a Szegedi Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Gál Pálné, a Csongrádi Széchenyi Úti Általános Iskola és Diákotthon tanára, szaktanácsadó; Horváth Lászlóné, a Pusztamérgesi ÁMK tanítója; Kovács István, a Hódmezővásárhelyi Frankel Leó Szakközépiskola tanára; Libor Lászlóné, a Nagymágocsi Általános Iskola tanítója; Makk Ferenc, a JATE tanszékvezető egyetemi docense és Nagy Károlyné, a Szegedi Mező Imre Általános Iskola igazgatója. * Az elmúlt hét végén, szombaton, városi ünnepséget rendeztek Szentesen is, a pedagógusnap alkalmából. Az ifjúsági házban Mészáros Júlia, a tanács művelődésügyi osztályvezetője köszöntötte a gyermekélelmezési és egyéb intézmények, az óvodák, az általános és középiskolák dolgozóit, tanárait. Miniszteri dicséretben részesült 22 fő. 27-en vették át a Kiváló Munkáért elismerést, sor került szakszervezeti, úttörő- és diákmozgalmi kitüntetések, intézményvezetői jutalmak kiosztására is. A kitüntetéseket Szirbik Imre tanácselnök adta át. Kulturális műsorával közreműködött a gimnáziumi kórus és a drámai tagozat. Pedagóguskitüntetések •szocialista Kultúráért ki- Ilona, Kardos Mihályné, Kitüntetést kapott: Gévayrévács Pálné, Lele János, Lu. Janurik Márta, Ilia Mihályczó Istvánné, Madarász Jóné, Sándor Lajosné (Szezsefné, Mizik István, Nagy ged).. Józsefné, Nagyné Kéri Ag-Kiváló Munkáért kitüntenés. Nagy Tibor, Paksy Tatésben részesült Szegeden és másné. Szabó Lajosné, Szt. térségében: Árváné Heverlaevi Sándorné, Tóth József, Katalin, Ács Kovács Ernőné, Virágh Magdolna,né, Babarczi Istvánné Dal- Szentesen és térségében tas Beiane Banfi Peterné Adám Bottyán Ist-Barkany, Janosné Bozsak vá Bucsa György, Dra Istvanne Borocz Flonanne, Chote Sz József, f . At. Caekus Laszlone csaia lmtiláné( Fári Istvánné, Fehér zene, Csanymne Üveges Ma- Károlyné, Gidófalvy Györgykia, Cseho Józsefné, Csoti Haskó Mihály, Horváth Lászlóné, Dabóczi Mária, Hona, Józsa Józsefné, Ke- Darócziné Vági Magdolna, Benczés Istvánné, Kerti Pál- Deák Dezső, Demeter Lászlóné, Kispál Mihályné, Kiss Dennert Miklós, Domokos Árpád, Kodrán Kálmánná, Pál, Doszpoly Sándorné, De- Kovács Ágnes, Kovács Mámétör Györgyné, Fakan Miria, László Béláné, Molnár Kály, Farkas Károlyné, Fe Györgyné, Nagy Józsefné, Jenczi Imréné, Forgács Mi- Nagypál János, Pataiki Máhályné, Forgó Lászlóné, Fráncsné, Pólya Sándor, Rigónyó Károly, Gulácsi János, Tiborné, Suhajda Erzsébet, Gyorgyev Milivoj, Hajdú Já- Szarka Sándorné, Szelesné nosné, Hajdusits József, Hal- Mohácsi Éva, Szépe Jánosiósy Pálné, Hargitai Imrené, Takács Lászlóné (óvó- Herczeg Lászlóné, Horváth né), Takács Lászlóné (szak- Lászlóné, Hues Jenő, Illés tanácsadó), Tóth Ilona, Tó- Istvánné, Juhász Istvánné, r°k Jánosné, Vidovics Kakuszi Ilona, Iványi Ildi- Lászlóné, ka, Kamarás Gáborné, Ka- Csongrádon és térségében mocsay Mária! Kálmán Dá- Bálla, László, Balogh Mária, nielné, Keczer Béláné, Kér- Fejér Zoltán, Feketéné Túriesz Lászlóné, Kibédiné Való Margit, Donka Andrásné, Rózsa, Királyné Horváth Gál Lajos, Kádár Lászlóné, Edit, Lakatos Károlyné, Kerezsei Ferencné, Laskai Lauly Istvánné, Lábodi Imre, Majdt Ferencné, Lászlóné, Lázár Jenőné, Ma- Nagy Józsefné, Novák Járosi István, Martinusz József, Ötvös Ferencné, Szizsef, Márki Gyuláné, Miklósvári Jánosné, Szurgent Já Józsefné, Mucsi Erzsébet, nosné, Táborosi Zoltánné, Mucsi Mihályné. Nagy Fé- Törköly Péterné, Vargha Jenőné, Nagy Lászlóné, Né Andrásné.meth Imréné, Olléné Zámbó Miniszteri dicséretben ré. Zsuzsanna.szesült Szegeden és térsége-Palotás Józsefné, Pálvölben: Angyal Jánosné, Ábragii Imre, Pálvölgyi Mihály, Kámné Illés Anna, Ábrahám Pestukáné Lemperger Erzsé Ferencné, Báli Ferencné, bet. Pitrik Józsefné, Póth Benkó Györgyné, Baráth Elemérné Rózsa Menyhért Lászlóné, Barcsiné Kósáné, Saja Antalné, Sallai Je Anna, Bálint Istvánné, Bánó, Sági Antalné, Sántháné Unt Katalin, Báló Katalin, Szeghy Andrea, Seres Lajos, Bárkányi Katalin, Beretka , Somoskövi Sándor, Soós Ló Imréné Berninger Jánosné, Sánt, Szabó Józsefné, Szántó Berat Barnabasné, Birolya Lajosné, Szántó Tivadarné, Bodolané Szabó Erru-Szente László, Szepesy Korha, Bozoki Józsefné, Czikonélné, Szilasd Lászlóné, Szara Sándorné, Csikos Janosné, Monostori Erzsébet, Csibo Imre Szurom, Paine, Taszárné Mócsán Mana/ Dukacs Julianna Talmacsi Iszvid Mihályné Etobai Káván Tapody Zoltán, Tátra,rolyné, Dóczi Sándorné, Sándorné, Tihanyi Ernőre Eperjesi Lajosné, Erdélyi Tombácz Istvánné, Tóth Farkas Jánosné, Égető Árpádné, Tóth Lan Györgyné, Fenyvesdómé, Tóth Zoltánné, Varsy Józsefné, Flórián Antalya Elekné, Vasné Medgyesi Fődi Tamásné, Frank Piroska, Vidéki Ferenc, Za-né Dénes Ilona, Frölichvaczki Jánosné, Zámbóné Andrásné, Garamvölgyi Lazáné, Zázrivecz Kálmánné, Josné, Gárgyán Istvánné, Zentai Nándorné, Gercsó Lászlóné, Hafsang Hódmezővásárhelyen és Edit, Honkáné Gémes t Antérségében: Apró Mária, Ramána, Horváth Sándorné, Aszali Magdolna, Barna Ju- Hunyadi Jánosné, Iritzdit Berki László, Dabisné Lászlóné, Jacsó Györgyné, Szabó Ilona, Égető Gáborné, Jenei Ferencné, Józsa Ré- Fenesi József, Gál Józsefné, Kertné, Juhász D. Sándorné, Gulyás Lászlóné, Guti Imre- Juhászné Gombos Erzsébet,né, Kecskeméti Julianna, Kaczor Tünde Kardos Mi- Kenéz Julianna, Kékesi Já- Valy, Karkas Mihály Kallinos, Molnár Gézáné, Móricz Cyorgyné Kalman Ferenc' in m.oo ne, Kecskemeti Istvánné. ne .Darvas - Nagy Kelemen Pálné, Kemenczei Istvánné, Németh Lajosné , Kertész Erika Kol. Ormos Zsuzsanna Panzs lány, Tamás, Kertész Imre Zoltánné, Szakai Lorántné, Iodrály Mihályné, Királyné Szilityi László, Túri Lajos, Sporok Teréz, Kissné Balogh Széll Pálné, Vaidovich Ka- Kocsis Illésné, Konczolyné, Vörös Bálint István, Kopasz Dénesné. Makón és térségében: Bo- Korim Györgyné, Kormosné ros Károlyné, Bozsogi Zol- Szilágyi Mária, Korponai Ján, Diós Jánosné, Halász Józsefné, Korsósné Balogh Ferencné, Horváthné Mező Katalin, Kovács Györgyné rvuvdtjö viguid, xxuvace István, Kovács Istvánné, Koszó András, Krajkó Gyula, Králitó Aladárné, Krisztin N. Szilveszterné, Kun Szabó Béláné, Lajkó Károlyné, Lakatos Árpádné, Lengyel Eszter, Lengyel Gáborné, Madarász Klára, Magyari Zsolt, Magyar Zsoltné, Maróti Istvánná, Mágori Zoltánná, Márta István, Mészáros Istvánné, Mészáros Sándor, Miklós Józsefné, Molnár Józsefné, Molnárné Kis Klára, Muncz Károlyné, Nagy Czirok Gyöngyvér, Nagy Józsefné, Nánási Endréné, Németh Lászlóné, Németh Tibor, Osácsi Lajosné, Pallagi Jánosné, Papp József, Patyiné Goda Margit, Petri Ilona, Péterfi Ferencné, Pintér Mátyásné, Pocsai Sándorné, Rakonczay Zoltánná, Révész Pálné, Sasvári Mihályné, Sáriné Balogh Éva, Sipos Márta, Siposné Gyuris Valéria, Sivók Béláné, Szabó Erzsébet, Szabó Ferenc, Szabó Márta, Szalma Istvánné, Szebeni Lászlóné, Szegi Lászlóné, Szelesné Szabó Ilona, Szolnoki Tünde, Szűcs Sándorné, Tandoriné Dömötör Katalin, Tihanyi Béla, Tóth Ferenc, Tóth Jánosné, Tóth Mihályné, Tóth Pálné, Tóth Péter, Vakula Lászlóné, Varga Jánosné, Vargáné Fülöp Katalin, Varga Sándorné, Vastag Aladárné, Várhelyi Ferencné, Vígh Károlyné, Vincze István, Zsirmikné Jenei Hajnalka. Hódmezővásárhelyen és térségében: Angyal Jenőné, Ádászné Meszlényi Marianna, Bagitáné Szécsényi Mária, Bajnai Magdolna, Berta Lászlóné, Deákné Szabó Magdolna, Dehényné Török Rozália, Demján Bálintné, Domokos Margit, Égető Ernőné, Galambos Jánosné, Gera Imréné, Halászevics Péterné, Horváth Csabáné, Kardos Andrásné, Láng István, Magyar Endréné, Mészáros Istvánné, Mispál Andrásné, Molnár Péterné, Mónus Bálintné, Németh Péterné, Németh Sándorné, Németh Zsuzsanna, OlaszIrén, Pap Sándor, Pálinkó Imréné, Petrik Lászlóné, Pék Józsefné, Sajti Imréné, Simon Istvánné,Szanyi Jánosné, Szép Lászlóné, Tapodi Ferencné, Temesvári Ferencné, Weigner Éva, Vinczéné Tóth Ibolya, Vörös Mihályné. a Makón és térségében: Baranyai György, Baranyi Istvánné, Daróczi Antalné, Dorogin Szlávkóné, Droppa Kálmánná, Erdeiné Nagy Katalin, Gruber Györgyné, Haluska Zoltánná, Jenei , Sámuelné, Juhász Kiss Irén, Kanton Istvánné, Kelemen Zoltán, Kissné Rontó Gizella, Kónya Jánosné, Rusz Tiborné, Lakita Lászlóné, ’ Luspai Imréné, Molnár Éva, Nacsa József, Németh Károlyné, Olasz Gézáné, Pásztor Pálné, Puruczky Józsefné, Puszta Sándorné, Rácz Sándorné, Rákosné Kispál Mária, Reményik Antalné, Répa Jánosné, Bor ,térné Farkas Anna, Sántha Endréné, Sulyok Istvánné, Szincsok Györgyné, Szókó Istvánné, Tábithné Gyürki Erzsébet, Tisza Jánosné, Vízhányó Mátyásné. Szentesen és térségében: Agócs Lászlóné, Badári Lászlóné, Berezvai Erzsébet, ■, Békefyné Kása Erzsébet, Csombó Lászlóné, Debreczeni Kiss Antalné, Dékány Gyuláné, Dévay Istvánné, , Farkas Istvánné, Gál Józsefné, Gulyás László, Horváth Sándorné, Kálló Más fia Katalin, Körmendi Fererenc, Kukovecz Sándorné, i, Labádi Lajosné, Lénárt Ferencné, Lovas Lászlóné, Mencser Sándorné, Mészáros Antalné, Nagy Endre, Nagy I Gyula,Nyíri Zoltán, Sáfárné Gilicze Judit, Szente Antalné, Veresné Borsodi Ágnes, Sipos Lászlóné. Csongrádon és térségében: Apró Istvánné, Apró Mihályné, Beke Sándorné, Bruckner Ferencné, Forgó Sándorné, Galambos Lajosné, Gál Pál, Gál Péter, Hajdú Ferenc, Hajdú Istvánné, Horváth Istvánné, Kálmán Terézia, Nagygyörgy Illésné, Palástiné Sándor Franciska, ’ Paróczai Sándor, Straub Lászlóné, Szőrfi Mihályné, Ujszászi Mihályné. , Érdemes Szakszervezeti Munkáért emlékplakett: Bakó Istvánné (Szeged), Földi Vilmos (Szentes). Mégis párt lesz az MDF A Magyar Demokrata Fó Nagy Imre és sorstársai rám bejelenti: a nyár végén június 16-ai gyászszertárpolitikai párttá alakultásáról is szólt Bíró Zoltán, jelentette be Biró Zoltán, az Azzal a kéréssel fordult MDF országos ügyvezető el a haza, a nép sorsa iránt nőké szombaton Tatabá- felelősséget érző személynyán, a Komárom megyeihez, párthoz, független szer- MDF-szervezetek, valamint vezethez, hogy miként azt a Tatabányai Bányák köz- a kormány és kormányülés művelődési intézményeinek indítványozta: legyen ez a Széchenyi István Reform- nap a politikai és erkölcsi klubja által közösen meg- igazságtétel, a kegyelet, va- rendezett tanácskozáson,lamint a nemzeti megbéke-A fórum fő napirendjén idő- lés jelképe, szerű politikai kérdések áll- A tanácskozás résztvevői tak. Ezzel kapcsolatosan is- megvitatták a hazai energetaindítójában Bíró Zoltán tila, s azon belül a bányahangsúlyozta: véleménye szar helyzetét, nehézségeit, szerint a jelenlegi magyar- annak okait és kifejtették, országi politikai és gazda- véleményüket a tervezett jogi helyzet vészesen köze- Budapest—Bécs világkiáll eg a mélyponthoz. Ittasról. Szegedi HÉT Először nem akartam hinni a szememnek, amikor elém bukkant az újsághír: kétszer is végigolvastam az információt. Hát akkor, ezek szerint tényleg mégis igaz, amit hallottam? Június elsejétől megváltoztak a szegedi mozinevek. A „Vörös Csillag” neve újra Korzó, a „Szabadságié pedig Belvárosi mozi. Hát igen. Egyet megint léptünk. Előre vagy visszafelé? Nem is tudnám hirtelenjében eldönteni. Hisz mi is történt valójában? A három szegedi mozit a negyvenes évek végéig — az ötvenes esztendők elejéig? — Korzónak, Belvárosinak és Széchenyinek nevezték. (Utóbbi a „keresztségben” — különben a Személyi Kultusznak nevezett elvtárs volt a „keresztapa” — a „Fáklya” nevet kapta.) Aztán, mint tudjuk, jöttek a névváltozások. Most meg? Kettőnél legalábbis: újra felkerült a silmre a régi nemén. Úgy haladnánk előre, hogy mindeközben visszakanyarodunk a múlthoz? Az lenne az,fejlődés”, hogy előbb megváltoztatjuk, majd évtizedek múltán visszaállítjuk, rekonstruáljuk, visszahelyezzük jogaiba — a nem kívánt kifejezés természetesen törlendő — a régit? Fejlődés ez valójában? Vagy netán inkább afféle vargabetű? (Amit jobb lett volna egyáltalán eleve végig sem járni?) Sokakat foglalkoztató, már-már kínzó kérdések ezek. S nem csupán ilyen aprócska dolgok kapcsán vetődnek fel, mint a mozinévadás, illetve „visszakeresztelés”. Választ adni nehéz. Illetőleg: az őszinte válaszok újabb kínzó problémákat vetnek fel az emberben. Maradjunk tehát — egyelőre — annyiban: örülünk a régi, kedves, megszokott mozinevek visszaállításának. Jobban illenek a filmszínházakhoz, mint az eddig voltak. * Péter László közreadta, mit javasolt másfél évtizeddel ezelőtt a szögelűi illetékeseknek, akkor épp címerügyben. Javaslatát — tán mondanom sem kell, elvégre Péter Lászlóról van szó, aki többek között azzal is büszkélkedhetnék, hogy ő az a magyar állampolgár, akinek legtöbb javaslatát utasították viszsza 1945 óta! — figyelmen kívül hagyták. Többé-kevésbé Szegeden is afféle „micsurini hibridmegoldás” született címerügyben, mint más helységekben. Most, úgy tűnik, országszerte újra napirendre került a címerügy. Értesülhettünk róla, hogy Debrecenben visszaállították az ősi címert. Jómagam a különféle helyi orgánumokból — Csongrád, Szentesi Élet, Vásárhelyi Tükör, Makói Szó — értesültem róla, szűkebb pátriánkban is foglalkoztatja a honpolgárokat, minő — régi?, új? — címer jelképezze szeretett városukat. Gondolom, Szegeden másfél évtizede ugyanaz történt, mint annyi más esetben. Olyanok mondták ki a végső szót címerügyben is, akiknek fogalmuk se volt ennek a városnak a múltjáról, nem ismerték se a lelkét, se a habitusát, akik tehát csak ház-, tér- és utcahalmazt láttak benne. (Rosszabb esetben gyors hatalomszerzési, meggazdagodási lehetőséget.) Állítsuk tehát vissza a régi címert Szegeden — a maga érintetlen teljességében? Netán esetleg apróbb, az érdemi lényeget nem érintő „stiláris” változtatásokkal? S ha mégsem, akkor miért nem? Mert most már ezt is illenék megindokolni. Jómagam a csorbítatlan visszaállítás mellett voksolnék. Egyrészt, mert a hagyomány előtt fejet kell hajtani. S ha esetleg olyan, még földig hajolni sem szégyen. Másrészt meg . .. Szóval: csak. A régi címer ugyanis egyszerre jelképezné a múltnak azt az örökségét, amely nélkül csökkent értékű (lenne) ez a város. Meg persze a múltnak azt a szeletét is, amely — bár szavakban annyit, de annyit harcolunk a korrupció, az összefonódás, az urambátyámoskodás, a „hatalmi virilizmus” ellen, ám az mégis — jelenünkre árnyékként rávetülő szellemalakként itt jár közöttünk, afféle negatív szereplőjeként mindennapjainknak. * Hát „elment” a Vaszy-hagyaték is. Megdöbbenve, fájó szívvel konstatálva a benne közölt tényt olvastam a Délmagyarban Sandi István kollegám cikkét arról, hogyan perelték vissza a „másodfokú” örökösök a hagyatéknak itt féltve őrzött, becsült, a nyilvánosság elé oly sok gonddal, szeretettel tárt kincseit. Néha furcsa dolgokat produkál a sors. Közéjük tartozik ez a mostani eset is. Vaszy Viktor — tán nem túlzunk — a legnagyobb alakja a szegedi zenetörténetnek. Fantasztikusan sokat köszönhetett neki ez a város, amelyet — tehetséggel, kitartással — mintegy „beemelt” a magyar, az össznemzeti zenekultúrába. Persze aki ismeri — az esendő-esendőbb — részleteket is, az tudhatja jól: Vaszy és Szeged kapcsolata távolról sem volt mindig felhőtlen. S hogy kérték bizony őt a körtöltésen belül szép számmal sérelmek, megaláztatások is. Nem ártana egyszer valakinek részletesebben is feltérképezni Vaszy inneni első távozásának eseménytörténetét, majd morálisan is minősíteni a napvilágra hozott tényeket. Vaszy persze — ez is a nagy művészek egyik alapsajátossága — megbocsátott végül szeretett városának. Visszatért falai közé és (1957-et követően) másodszori nekifutással is újra az élvonalba vitte a szegedi operaszínjátszást, oly rangot szerezve neki, amely mindmáig meg nem haladott. A körülmények úgy alakultak, ahogy. Az új örökösök szerint „kegyeleti okokból” került el Szegedről a Vaszy-hagyatéknak egy értékes, eddig itt szeretettelgonddal őrzött része. Amit Vaszy a szegedi zeneéletben alkotott, az ellenben itt marad. Elvihetetlen. Soha el nem perelhető. Ha csak Szeged nem akar lemondani róla. S úgy látszik, tényleg nem akar. Hisz most olyan két művészt állított őrzőjéül, mint Gregor József és Pál Tamás. PAPP ZOLTÁN HÉTFŐ, 1989. JÚNIUS 5.