Csongrád Megyei Hírlap, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
B. , é. k. Temesvárott (Folytatás az 1. oldalról.) útvaddal — a zsarnok pribékjeivel. Ezért amikor Bukarest megmozdult, majd elmenekült a szörny, örömük kicsapott lelkükből. Megmenekültek, akik életben maradtak. * Jellemző hangulatukra, hogy a diktátor tárgyalásakor, annak gyakori óranézését ma is kiszabadulásét remélő bizonyítéknak vélik Miként sokan keveslik azt az egyetlen halált, amit elviselt. Kivégzése megfosztotta fegyveres és civil híveit vezérüktől. Ezért sürgető volt végrehajtása, tekintet nélkül minden egyébre. Forradalmi időkben gyors döntések szükségesek ... Azóta hatalmas mennyiségű segélyt vittek oda az emberek, szerte a világból, szeretetük, együttérzésük jeléül. Mondják, hogy az erdélyi kórházakban tán fönnállásuk óta nem volt ennyi, s ilyen sokféle gyógyszer, mint az utóbbi napokban. Mindenki azt visz, amit szükségesnek hisz, s egyik adomány hasznosabb mint a másik. Vannak persze meglepőt? ajándékok is. Mint egy pécsi hölgy teljesítménye, aki autóját megpakolta patkányirtó-szerrel, és így érkezett Temesvárra. Mondani sem kell, örömmel fogadták, hiszen bővében vannak az ellenségnek Valaki más, egy szolnoki cukrász, mogyorófagyit vitt nagyobb tételben, mázsaszám. De a csomagok között van olyan is, amelyikben egy pár kesztyű, s vékonyka darab szalonna érkezett . Mint vendéglátónk, dr. Bárányi Ferenc sebész főorvos, és körzetorvos felesége elmondják, most éppen Romániára figyel a világ, gazdag, szegény egyaránt. Segítenek, segítenek. — Miben látják forradalmuk eredményét most, alig két héttel az események nyomában? — Hála Istennek, végre megbukott a kommunista diktatúra. Ezt a kifejezést manapság még nem szokás így együtt használni Romániában, vélhetőleg szokatlan is. Kelet-Európa utolsó diktatórikus bástyája volt hazánk. Nem is hittük, hogy ilyen alaposan, védett diktatúrában éltünk. Nálunk évtizedekig senki nem mert beszélni őszintén, nyíltan, netán nyilvánosan. Az elégedetlenség óriási volt, de leplezetten, titkoltan. Mi nem tudtuk, hogy a hadsereg mellett még hetvenezer fegyveres szekus védi a diktátort. Nem tudtuk, hogy ezek ilyen ördögök, haderőnk pedig ilyen készületlen ellenük. Temesváron a titkosrendőrök megálltak az utcán, és a nekik nem tetsző járókelőket lelőtték, hidegvérrel. Nappal is. Mégis, a román nép határtalan bátorsággal szembeszállott velük. Hősök voltak, hétköznapi emberek, akik hősökké lettek. Általuk végre mi is elértünk Európához, ahhoz a bizonyos nagy, közös házhoz. Igaz, Tőkés László volt a szikra, általa indult el a népi felkelés, de magyar hívőihez százával sorakoztak föl a különféle emberek, mindannyian vállalva a harcot. Ezt a harcot mi indítottuk el, mondta Tőkés László, de a románok nyerték meg nekünk! Közösen, együtt küzdöttünk a szabadságért. Persze a zsarnokság szétzúzása csak az első, igaz, döntő lépés. Előttük még az új Románia fölépítése Reményeik szerint ez többpárti demokrácia lesz, amiben otthon érzik magukat mind az ott lakók. Amikor reményt mondok, Bárányi Ferenc kijavít: túlságosan halvány kifejezést használtam. Ők nem csupán vágyakoznak az új Románia után, de tesznek is érte. Szavaikat pirosló arccal hallgatjuk. TRÁSER LÁSZLÓ Már a második szilvesztert ünnepelte Makón Brezán János, és felesége, és negyedik osztályos kislányuk, Edina. A romániai Pécskáról 1988. november 22-én jöttek át, otthagyván rokonokat, munkahelyet és egy szép családi házat. De hát miért? Az év utolsó óráiban a családfő így kezdte sorolni . Elhatározásunk borzasztó nehéz volt. Edina kicsi kora óta nem ehetett egy morzsányi kenyeret sem. Sem búza, sem rozsliszt készítményeket. Kilenc hónapos korától erős hasmenések, hányások gyötörték lisztérzékenysége miatt Szinte teljesen kiszáradt a szervezete. Bejártuk vele Arad, Temesvár, Marosvásárhely és Kolozsvár kórházait. E legutóbbi helyen három hónapot töltött, de az állapota semmit sem javult Már infúzióval és gyakori vérátömlesztésekkel tartották életben. Kétségbeesetten jöttünk át Szegedre. A gastroentológusok a birtokunkban lévő adatok alapján egyértelműen megmondták : ez nem más, mint lisztallergia. Nagyon aranyosak voltak. Kaptunk két doboz szójakivonatot, nyugati importból. Ezt hazavittük Kolozsvárra, s Edina már két hét múltán szemlátomást javult. Hamarosan őt is áthoztuk Szegedre. Azt mondták, szigorú diétára lesz szüksége. Többször átutaztunk még, s valahányszor rettegtünk attól, hogy mikor húzzák ki útlevelünkből Edinát. Ekkor már megromlott a helyzet a két ország között. A klinikán pedig közölték velünk, hogy a liszttel való feltöltéses vizsgálat időtartama hat hónap. Csak azután tudják megmondani számíthatunk-e teljes gyógyulásra. A kezelőorvos 16 százalék esélyt jósolt, eddigi tapasztalatai szerint. Pécskán sem az orvosi ellátását, sem a számára előírt táplálkozást nem tudtuk biztosítani. Elhatároztuk tehát, hogy Makóra költözünk. Éjszakákat nem aludtunk. Nehéz volt a döntés, annak ellenére, hogy felelős beosztású állásom volt az ottani Vörös Zászló Termelőszövetkezetben. Gyönyörű lakásunkat, sok barátot és rokonainkat hagytuk Romániában. Az első itteni karácsonyunk, szilveszterünk borzalmas volt. Senkinek sem kívánunk hasonlót. Szomorú, magányos napok voltak Azóta eltelt egy év . De még milyen. Hála istennek, gyermekünk meggyógyult, szépen fejlődik, mindent ehet már. örvendetes számunkra még az is, hogy otthon az események jól alakultak. Remélhetőleg norrmális életvitelre nyílik lehetőség. E karácsonyunk sajnos a véráldozatok miatt szomorkás volt. De egyben öröm is ért bennünket, december 30-án hazalátogathattunk Pécskára. Igaz, csak egy röpke órára. Számunkra a mostani szilveszter jelenti majd életünk végéig a legszebb ünnepet. A boldog édesanya ezt mondta: — Örök hálával tartozunk dr. Várkonyi Ágnes tanárnőnek, aki a szegedi klinikán sokat tett Edináért. Ö, szerintem kétszer született meg. Kolozsvárott egyéves korában mindössze 6,40 kilogramm volt. Most már öröm ránézni, meggyógyult. Azt a nénit, nevezetesen Varga Jánosnét is örökre szívünkbe zártuk, aki az első hónapokban befogadott bennünket házába, Makón. De ugyanilyen szeretettel gondolunk munkatársainkra, mindazokra, akik barátként segítőkezet nyújtottak felénk. — Tehát hazamennek? — Nagyon nehéz ismét döntenünk. Sok szál fűz bennünket e városhoz. Pécskán viszont a szüleink, rokonaink várnak. Az idő nagy úr, mindent eldönt. A mi további sorsunkat is. Egyelőre se igent, se nemet nem mondunk. Egy biztos, ilyen boldogok még soha nem voltunk szilveszterkor. Egyfolytában arra gondolunk, van már visszaút is. Reméljük a józan ész és a szeretet fog felülkerekedni mindenütt a világon. Megszűnik végérvényesen az emberek gyűlölködése. Romániában is. Ügy legyen. MOLNÁR LÁSZLÓ Brezánék makói szilvesztere Edina kétszer született . Életük legszebb ünnepe A kolozsvári Állami Magyar Színház és Állami Magyar Operaház felhívással fordul a Magyar Köztársaság színházaihoz, hogy lehetőségeikhez mérten nyújtsanak sürgős támogatást intézményeik hatékony működéséhez. A kolozsváriak kérésük tolmácsolására a Magyar Demokrata Fórum egyik segélyszállítmányával Romániában járt MDF-delegáció tagjait kérték fel. Horváth Béla, az MDF sajtótitkára az MTI-vel a részleteket is közölve elmondta: a kolozsváriak elsősorban villamossági és hangosító berendezéseket, textil- és festékanyagokat, irodalmi és zenei anyagok sokszorosítására használható berendezést, valamint autóbusz javításához szükséges alkatrészeket várnak. Beszámolt arról is, hogy a pontos anyagszükségletről készített lista — az MDF VI. kerületben levő, Ó utcai központjában — az érdeklődők rendelkezésére áll. A Magyar Demokrata Fórum várja a felajánlásokat, az adományokat összegyűjtik és kiszállítják — mondta a sajtótitkár. A kolozsvári színházak kérése - ---------------------------------- Eddig több száz tonna segély A Magyar Vöröskereszt szállítás lehetőségét igyekez Országos Központja, az MTI nek kihasználni. Miután nakérésére összegezést adott az gyan sokan a személygépkoelmúlt napokban Romániá- csis fuvarozást ajánlották ba indított segélyszállítmá fel — s így van ez most is nyokról, akciókról. Eszerint —, mindenki jó szándékát eddig, a központi raktáron immár nem tudják igénybe át, mintegy 200 tonna se venni. Folyamatosan meg segélyszállítmányt indítottak relik a jelentkezőket és útnak, további 200 tonnát ahogyan a szállítási igények küldtek a megyei és a rá- jelentkeznek, úgy használtosi Vöröskereszt-vezetősé-ják majd föl a magánautócégek szervezésében, mint sok segítségét, egy 50 tonna gyorssegélyre- Rendkívül sokszínűek alig repülőgépen jutott el vállalások a Vöröskereszt Romániába. A konvojok ge- összesítése szerint. Mintegy pincét kezdetben főleg sze- 3000 család vállalná el személygépkocsik, később azon Vesen rövidebb, hosszabbban egyre inkább a teher- időre, romániai gyerekek autók alkották, újabban pe- üdültetését. Nagyon sokandig mindinkább a vasúti közreműködnek a szállítmároskereszt központi szervezete már felvette a közvetlen munkakapcsolatot, a magyar küldemények azonban rendeltetési helyükre nyok rakodásánál, további jelenleg is úgy jutnak el, tásánál, mások több napos hogy a konvojok vezetői a telefonügyeletet tartanak, helyszínen tanulmányozzák, vagy a rádióközpontokban mire van szükség egy-egy dolgoznak, segítve a küldő nagyobb kórházban, körlemények célbajuttatását. Atézményben és ennek nyo- Vöröskereszt központjában már adják a jelzéseket az eddig mintegy 10 millió fő utánuk indulóknak. Számos mint készpénzfelajánlásról romániai nagyvárossal alátudnak, ám ez az összesítés kult így ki rugalmas és jó nem tekinthető véglegesnek, kapcsolat, nem mondható el hiszen nagyon sokan a he- et viszont a kisebb települyi szervezethez juttatták el lésekről. A magyar konyvadományaikat, és ezek a téezekben nem állnak telek egyelőre nem szerepel meg, mivel a hivatalos főnök a központi kimutatás- gatlóhálózatot itt még nem bán. Sokan közvetlenül kéz- szervezték meg, ennélfogva deményezték a segítségnyúl- nem tudják garantálni, hogy mást, amit központilag nem valóban a legjobban rászois tudtak koordinálni. rulóknak jut el a külde-A magyar és a román remény. A nőcsábász trónörökös bérelért A „Trónörökös”, Nicu Ceausescu szemtanúk szerint a szó szoros értelmében berezelt, mikor letartóztatták. Nagyszebeni lakhelyét ma is páncélozott katonai jármű és sok katona őrzi a lassan megnyugvó, de még mindig dühödt tömegtől. Most azonban a katonák barátságosan beszélgetnek az emberekkel, és lehetőségeikhez mérten felvilágosítással is szolgálnak az átlag romániai ember számára szinte felfoghatatlan luxusról, amelyben a diktátor fia élt. E sorok írója néhány nyugati kollégájával elsőként járt a két épületből álló komplexumban s a legelső benyomása a csalódottság volt. A lét határozza meg a tudatot — a tétel igazságát támasztja alá a „herceg” lakhelye is. Az „elképzelhetetlen luxust” töméntelen nyugati — zömmel kiürített — italosüveg, néhány karton cigaretta, kávé, néhány külföldi kozmetikai készítmény, gyári faltól falig szőnyegek, román gyári bútor, s nyugati kutyaeledel jelenti. Azt beszélik, Nicu azóta elszállított három kutyája nem akarta megenni a katonák által a házi készletből adott téliszalámit. A szalámirudak érintetlenül hevernek az ápolt ketrecekben. S még valami: a kertben két hatalmas parabolaantenna, amelyen valószínűleg a műholdas adások vehetők. Az irigyelt „úszómedence” azonban legfeljebb ha háromszor háromméteres. A két épület közül az egyik, a régebbi — talán az ötvenes években épült — vendégház volt: több franciaágyas hálószoba, mindegyikhez szerény fürdőszoba, valamint egy nagyobbfajta ebédlő van benne. Nem tudni pontosan, hogy itt a Nicu Ceausescu testi épségére vigyázó biztonsági emberek laktak-e, vagy a herceg vendégei. Annyi bizonyos, hogy az egészet a rossz minőségű étolaj bűze hatja át. Mindenütt hűtőszekrények, teli élelemmel. Most az ebédlőben kiskatonák ülnek és lelkesen nézik a szabad román tv műsorát: ottjártamkor éppen egy ősrégi Beatles-felvételt sugároztak. Civilruhás emberek leltároznak, számba veszik a román gyártmányú kristálypoharakat, meg a szintén hazai porcelánt, s talán Nicolae Ceausescu összes műveinek legkülönfélébb kiadásait is. A velencei kristálycsillárokban huszonötös égők vannak, ez talán azt sejteti, hogy a Securitate ügyeleteseinek szállása volt. Nicu magánszállása már egy kicsit más. Mi a személyzeti bejárón át jutottunk be: a földszinten varroda, mosoda, külön helyiség, ahol a cipőket tartották karban. Innen sötét lépcső vezet fel a tulajdonképpeni lakásba, amely összesen öt szobából , két hálóból, egy kicsiny dolgozószobából, egy szalonból és egy gardróbszobából — szép, de magyar fogalmak szerint egyszerű és láthatólag alig használt konyhából, s egy a többinél szebb kivitelű fürdőszobából áll. Az egyik hálószobát intarziás, részben faragott, nyilván egyedi készítésű bútorral rendezték be, a többi helyiségben a vendégházból már ismert rusztikus, illetve fehér, klasszicista díszítésű gyári bútor látható. Itt is virágos, gyenge minőségű faltól falig szőnyeg. Rengeteg nyugati italosüveg és azok doboza, és rengeteg nyugatnémet gyógyszer. Az egyik hálószoba szekrényeiben rengeteg ing. Az újakat olcsó nyugati tucatárunak nézném, de készülhetett Romániában is exportra. Egy fiókban vadonatúj, márka nélküli finom pamutzoknik. A katonák magyarázattal szolgálnak a használatlan konyhára is. Mutatják: Nicu ételét pergamennel és spárgával lekötött, leplombált üvegekben különrepülőkön hozták naponta Bukarestből. A gardróbszobában vagy negyven finom szövetekből méretre szabott öltöny, kalapok, micisapkák, szalmakalapok, nyakkendők, néhány pár nyugati cipő, s ismét a gyönyörűen tartott ingek tucatjai. A fürdőszobában Aramis márkájú kölni, Fa márkájú fürdőhab, különben az egész lakásban sehol semmi márkás holmi. A „trónörökösről” szörnyű dolgokat mesélnek. Nagy ivónak és nagy nőcsábásznak ismerték, s azt beszélik, ha egy nő megtetszett neki, a Securitate embereivel „tálaltatta fel” magának. Nicu Ceausescu házaiból valószínűleg óvoda lesz. HORVÁTH JÚLIA (MTI-Panoráma) Tájékoztatás a házadóról A házadóval kapcsolatban több kérdés foglalkoztatja Szentesen is a közvéleményt. A felvilágosítás érdekében közreadjuk az illetékes pénzügyi hatóság időszerű tájékoztatóját. A házadóról szóló 1986. évi 25. számú törvényerejű rendelet szerint az egy- és kétlakásos épületben levő 100 négyzetméternél nagyobb, továbbá az ennél több lakású épületben levő 80 négyzetméternél — egyébként adóköteles — lakások után nem kell adót fizetni, ha — a lakásban az állandó bejelentés alapján együttlakó hozzátartozók számára figyelemmel — a lakás egy főre számított alapterülete nem több 25 négyzetméternél. Az alapszabályban felsorolt, mentességnél figyelembe vehető személyek okán — országos viszonylatban is — több kifogás merült fel, mivel az nem adott kellő lehetőséget a többgenerációs együttélésre. A Pénzügyminisztérium, a jogos kifogást elfogadva, módosító rendeletében kibővítette a kedvezményezettek körét: a tulajdonos gyermekének házastársával és a tulajdonos tulajdonnal nem rendelkező házastársa szüleivel. A jogszabály-módosítás 1990. január 1-től lép hatályba és alkalmazása során az 1990. január 1-jén fennálló állapot az irányadó. Felhívjuk az érintett szentesi adózóink figyelmét, hogy az adókedvezményre vonatkozó igénybejelentésüket, 1990. január 15-ig, házadó bevallásban tegyék meg. Az adóbevallási nyomtatvány a városi tanács fsz. 116-os, 117-es szobájában szerezhető be. Szintén a jelzett határidőig kell adóbevallást adniok azoknak a házadót és nem lakás céljára szolgáló építmények adóját fizető állampolgároknak is, akiknél 1989. évben, adókötelezettséget érintő változás következett be. (Pl.: lakásbővítés, komfortosítás, lebontás, tulajdonosváltozás, állandó bejelentéssel együttlakók körében beállt változás, stb.). KEDD, 1990. JANUÁR 7.