Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
talárban Különös jelentőséggel bír az Alkotmánybíróság első nyilvános tárgyalása: a testület hétfőn délelőtt 10 órakor, az esztergomi városi tanács dísztermében a lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló 1989. évi törvény, az úgynevezett kamatadó alkotmányosságáról tárgyal. A nagy érdeklődéssel várt ülés előkészületeiről dr. Holló András, az Alkotmánybíróság főtitkára elmondta: a testület sajátos politikai erőtérben dönt e kérdésről, hiszen egyfelől hat rá a gazdasági szükségszerűséget megfogalmazó kormányzati nyomás, másrészt a széles körben megnyilvánuló társadalmi elégedetlenség e törvénnyel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság azonban nem lehet semmiféle politikai „zsarolás” tárgya, álláspontja kialakításakor az alkotmányossági szempontok dominálnak, döntését nem befolyásolhatja annak esetleges következménye. A hétfői tárgyalásra meghívást kaptak a három csoportra osztható indítványozók. A kamatadó alkotmányosságának vizsgálatát kérték egyebek között pártok , így a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, valamint a Magyar Szocialista Párt, a Független Jogász Fórum, tíz szakszervezet, egyéb érdekképviseleti szervek, a Szövosz, a Lakástulajdonosok Országos Szövetsége, különböző lakóhelyi kollektívák, lakásfenntartó szövetkezetek. Harmincöt állampolgári indítvány érkezett már az Alkotmánybírósághoz. Egy sajátos akcióval is találkoztak: a Magyar Demokrata Fórum Miskolcon szakszerű beadványt sokszorosított, az állampolgároknak csak alá kellett írni, és postára adni. A jogszabályok értelmében az érintett tárcák vezetőinek is részt kell venniük a tárgyaláson. Az Országos Tervhivatalt várhatóan az egyik államtitkár, a Pénzügyminisztériumot pedig a miniszter képviseli. Az ülésen az előadó bíró összefoglalja az előzményeket, majd szót kapnak az indítványozók, akik korábban — a meghívóval együtt — megkapták az OT és a PM előzetes észrevételeit. Ezt követően hallgatják meg a két tárca képviselőit, majd az előterjesztőknek nyílik lehetőségük a viszontválaszra. Az Alkotmánybíróság — miután minden kérdésére választ kapott — az elképzelések szerint tanácskozni vonul vissza, s szótöbbséggel határoz. A nyilvános tárgyaláson elhangzottaktól függ, hogy határozatát még aznap kihirdeti-e. A testület egyébként szakértőket is bevont a munkába: az ELTE két pénzügyi jogásza is segítséget nyújt a szakkérdések tisztázásához. Dr. Holló András érdekességként hozzátette: a tekintélyes testület talárban jelenik meg a tárgyaláson. E ruhadarabokat a veszprémi püspöki varroda készítette számukra. A talárokat sötétkék bársonyból varrták, mindegyikhez négy méternyi anyagot használtak fel. Ez az egyes országokban elterjedt bírói öltözék szokatlan gyorsasággal készült el: a püspöki varroda mindössze másfél héttel ezelőtt kapta a megrendelést. Mesélték, hogy... (Folytatás az 1. oldalról.) visszakerüljek a gazdasági területre. — Pápás úr, milyen lakással rendelkezik? — Szegeden, a Gogol utcában levő tanácsi lakásomat megvettem. Már három-négy évvel ezelőtt kezdeményezték a lakótársak, hogy velük együtt én is legyek tulajdonos. Akkor a funkcióm miatt próbáltam őket a vásárlásról lebeszélni. Később aztán arra gondoltam, ha én is tulajdonos leszek, előmozdítom azt a mozgalmat, amit a kormány kezdeményezett, hiszen köztudott volt már akkor, hogy az állam nem tudja fenntartani a tanácsi bérleményeket. Mielőtt a végső lépésre elszántam volna magam, tájékozódtam a Minisztertanácsnál, korrektül akartam rendezni az ügyemet, nem hagytam támadási felületet. Ezzel magyarázható az is, hogy egy Békés megyei szervezet végezte összkomfortos lakásom értékének felbecsülését. Végül is az otthonomat 1988- ban vettem meg, felső szerv csak arra hívta fel a figyelmet, azt hiszem, reflexszerűen, hogy tartsam be a törvényeket. Én a paragrafusok szerint cselekedtem, a lakásomat 1 millió forintra értékelték, és 96 ezer forintot kifizettem. Mint tanácselnök, 1985-től 1989- ig tisztán 924 ezer forintot kerestem. A vagyon elszámoltatásánál kiderült, hogy az országos vezetők is könnyen vásárolták meg Budán a tanácsi lakásokat. Gáspár Sándor, a SZOT volt elnöke 88 négyzetméteres lakásban él, és a felesége kedvéért mondott le korábbi állami villájáról. Ugyanis az asszony még a kormányőrök strázsálása mellett is félt a kertes házban. Gáspár Sándor elmondta: — Mint pártmunkásnak, 1945-ben felajánlottak két villát is, hogy válasszak közülük, de egyiket sem fogadtam el. A lakáson és a ráckevei üdülőrészemen kívül nincs más vagyonom, a devizaszámlámon 794 NSZK- márkával, 225 dollárral és 1105 svájci frankkal rendelkezem. Izgalmas kérdés volt, és nem is a bizottság nevében tette fel dr. Eke Károly, vajon, milyen felelősséget érez Gáspár Sándor az ország jelenlegi válságos helyzetéért. A szakszervezeti volt funkcionárius, akinek a nyugdíja 28 ezer forint, nem tért ki a válasz elől. Hangsúlyozta, annyi felelősséget érez, mint a többi vezető, de annak köre nem szűkíthető le csak négy-öt emberre. Felhívta a figyelmet, hogy nem szabad összemosni az 1945—56. közötti időszakot a Kádár-korszakkal. — Rákosiék Caligula helytartói voltak, Kádár pedig nem volt bábja a szovjet vezetésnek. Amennyire el lehetett térni a kottától, anynyiban volt különutas Magyarország a politikában. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hazánk a szovjet érdekszférához tartozott, és a reformlépéseket csak akkor lehetett volna gyorsítani, ha Magyarországot a többi szocialista ország is követi. Hazánk nem tudott kitörni a bűvös körből, és könnyebb azok körét meghatározni, akik nem szolgálták ki a rendszert, mint azokét, akik beálltak a sorba. Az én kezemhez nem tapad vér. Gáspár Sándor családtagjai helyzetéről elmondta, hogy a rendező fiának a közelmúltban felmondtak a Radnóti Színpadon. Nem kommentálta azt a kérdést, vajon ez politikai okokból történt-e. Buda István egykori államtitkár előadása azért volt érdekes, mert nem küldte el időben a parlamenti bizottsághoz vagyoni nyilatkozatát. Tisztázódott, csak adminisztrációs okok, és nem Buda mulasztása játszott közre a késedelemben Az egykori sportminiszter 17 ezer forintos nyugdíjat kap, és dolgozik a BRG gyárban, tanácsadóként, havi 21 ezer forintért. Úgy nyilatkozott, nem érez felelősséget az ország jelenlegi gazdasági válságáért. A meghallgatások folytatódnak, és a parlamenti bizottság az általunk felidézett két riportban vizsgált eseteket sem tekinti lezártnak. HALASZ miklós Gáspár imája Enyedi Zoltán felvételei Buda-szertartás SZOMBAT, 1990. MÁRCIUS 10. Vannak, még mindig vannak, akiknek nem lehet elég lassan lépnünk. Minden valamire való szervezet kinyilvánítja a legelején, alulról kíván építkezni. A szilaj nagy nyugalom miatt nálunk ez is úgy alakult, ehhez is föntről jött az ige. Már áll az , országos kamara, ha alulról akarunk építkezni, legföljebb ezt a meglévőt dúcolhatjuk alá. Rakhatják alulról a téglát, de a malter fölülről jön hozzá. Ennyi mindig jár annak, aki mindig, mindenhonnan elkésik. Ha már megvan a fölső, az országos kamara, az a legtermészetesebb, hogy annak főembere mondja el, hogyan is kell ezt csinálni. Kiadósán mondja persze, ahogy a fölső emberhez illik. Van, aki azt súgja közben, ez se nagyon juthat szóhoz otthon, ha ennyit beszél. Udvarias népség mégis az alul lévők sokasága, csak arra morog rá, aki közülük akar bővebben hozzászólni. Sok jó időnk volt rá, hogy megtanuljuk a felsőbbséggel szembeni alsóbbsági illemet. Vannak azonban most is, akik rövidke megszólalásaikkal is azonnal nyesegetni kezdik a központi gondolatot. Csattognak szavaik, ahogy a metszőollók csattognak a szőlőkben. Az egyik olló azt mondja, nagyon vigyázzunk, nehogy újabb vízfejű szervezetet hozzunk létre. Végre kimondjuk, voltak és vannak vízfejű alakulataink is. A másik mondat azt kívánja, ne budapesti központtal működjön az országos kamara. Ne szakadjon el éltető elemétől, a vidéktől. Talán az is ott lapul a gondolat mögött, kevesebb esély van így az országos ejtőernyősök célbaugrására. Azt is csattogtatja az olló, ne odafönt mondják meg, mit csináljunk idelent, inkább fordítsuk meg a dolgot: mi mondjuk meg, mit várunk a fentiektől. Instruktorokat se föntről várjunk — és instrukciókat se —, majd mi fölvisszük alulról a képviselőinket. A föntről jövő elképzelések szerint azon túl, hogy kimondja az alakuló ülés a megyei kamara megalakulását, azon nyomban meg kellett volna választania elnökségét. Természetesen demokratikusan, jelölőbizottság javaslatai alapján. Megint közbecsattant egy metszőolló: ha most választunk, csak az ügyeletes jelöltekből tudunk választani. Mondjuk ki, hogy megalakultunk, de ennél többet első nekifutásra ne végezzünk. Legföljebb jelölőbizottságot válasszunk, és az két hét múlva terjessze elő ajánlásait. Ha két hét múlva is él még az antivízfejűség szándéka, gyanítani lehet, kemény csaták lesznek. Elnököt is ideiglenesen választottak csak. Arra az időre csupán, amíg az igazit ki nem választhatják. A tapasztalat nyilván azt mondja, a hebehurgyán megválasztott elnököktől igen nehéz megszabadulni. Azt is kimondták mindjárt az elején, hivatásos posztot csak pályázat útján lehessen betölteni. Lehet, hogy ez is e seregestől fölszabaduló fölsőbb emberek célbaugrása elleni hadviselés? Azt is hozzátette a javaslattevő, nyelvvizsgához kell kötni őket! Ha azt akarjuk, hogy külföld előtt is képviseljenek bennünket, akkor legalább külföldön is legyenek tárgyalóképesek . Persze, konra is érkezett, meglehetősen szemléletes példába csomagolva. Ha mindenáron alulról akarunk fölfelé építkezni, az olyan, mintha alulról akarnánk fölfelé söpörni. Parasztosan kimondva, a pofánkba hullik vissza a szemét. Ki tudja? Volt azonban olyan bibéje is az alakuló ülésnek, amiről egyetlen szó se esett. Anynyira a hagyományos formulák szerint szerveződött, hogy a termelők között csak a nagygazdaságok, a feldolgozók közül csak az üzemek, és az értékesítők közül is csak a nagy cégek képviselői jöttek el. Igaz, ők kimondták, a kistermelőknek is helyük van közöttük, sőt az elnökségben is helyet tartalékolnak nekik, de ez is a régi séma szerint történt, erről is nélkülük döntöttek. Még mindig nem tudnánk észrevenni, hogy áradatszerűen támadnak a magángazdaságok? Még mindig nem tudjuk meghívni őket? Csak nehogy úgy járjunk velük, mint az egész megyei kamarával. Akkor alakítjuk meg, amikor már késésben vagyunk. Elszalasztottuk a lehetőséget, kívül hagytuk azokat, akikkel mindenképpen együtt akarunk működni majd. Sajátos szempontjaik is kívül maradtak. Érdemes lenne két hét múlva pótolnunk. HORVÁTH DEZSŐ Kamarai gondolatok A legfrissebb kamaráról, az agrárkamaráról beszélünk. Az alakuló ülésen hallottuk, vannak, akik kerek egy éve hajtogatják már, kellene nekünk ilyen, de mindig voltak olyanok is, akik nyugalomra intették őket: nem kell elsietni a dolgot! Mire végre kimondták a megalakulást, kiderült, visszafelé számítva a harmadik a Csongrád megyei. A Ludasi Büfé kellemes pihenőhely Vásárhely és Szentes között, a 45-ös főúton. Vezetője, Törőcsik Imréné meglepő ajánlattal kereste meg szerkesztőségünket. — Fölajánlom, hogy attól az időponttól kezdve, hogy a Hírlapban megjelenik a közleményem — mondta a magánvállalkozó —, minden vasárnap déli 12 és 14 óra között ingyen adok ebédet a 70 éven felüli nyugdíjasoknak. Kísérőik pedig, akik az öregekkel együtt jönnek, 20 százalékkal olcsóbban étkezhetnek. Családi összejöveteleknek is szívesen helyet adok, s megoldható, hogy kívánságra a kedvenc ételeket főzzem meg. De ezt, mondjuk, előző vasárnap nem árt egyeztetni... — Hogy jutott eszébe ez az ötlet? — A kisiparosok újságjában olvastam, egy dunántúli társam találta ki. Egyrészt segítünk az öregeken, másrészt lendíthetünk egy kicsit saját forgalmunkon. A Ludasi Büfénél, a 40-es kilométerkőnél a buszok is megállnak. Ludasi ingyenkonyha Mert csődtömeget örököltek Megint diétázik Csongrád Régóta diétán van Csongrád — így mondta az egyik tanácstag —, mert csődtömeget örökölt. Nem lesz ez másként az idén sem, fogyókúrára ítéltettek a helybeli polgárok. A napokban elfogadott pénzügyi tervük ugyanis nem más, mint válságköltségvetés, miként a témát előterjesztő elnökhelyettes is jellemezte. Hiába keresték a testület tagjai a tervezet kiadási rovatában például az időseknek évről évre beígért szociális otthont. Hangot adva eme észrevételüknek, a megyei tanácselnök elkapta a „labdát”, és nagyon korrektül lekezelte. Elmondta, hogy az ő költségvetésükben szerepel 25 millió forint, s ebből az idén elkezdődhetne az építkezés. Ám mégsem ígérhet semmit a csongrádiaknak. Az viszont tény: már tárgyalnak az illetékesek a nagymágocsi kastélyban lévő szociális otthon hasznosításáról. Ha a leendő vevő a későbbiekben is tartja a szavát, akkor a kastély ellenében 500 férőhelyes intézményt építtet valahol a megyében. Meglehet, hogy a csongrádiaknak is jut ebből valami... s ha nem? De az új költségvetési törvény sem kedvez a városnak. Mert igaz ugyan, hogy mostantól a személyi jövedelemadóhoz, mint bevételi forráshoz és más normatív támogatáshoz alanyi jogon jut a város. Ám Csongrádon alacsonyak a jövedelmek, ezért szerencsére vagy sajnos(?), alig adóznak az emberek. Az idén így 70 millió forintnyival kevesebb kerül a tanács bukszájába az elmúlt évihez viszonyítva, amikor a népesség arányában kapta a pénzt a város. No, de annyi pénzük még 1990-ben is lesz, hogy nem kell bezárni az iskolákat, s e kijelentéssel megcáfoltak egy kósza hírt is, mely felröppent mostanában. Az viszont nem rémhír, hogy az oktatási intézmények pénzét kezelő gamesz előbb utóbb betölti történelmi hivatását. Ha az iskolákban meglesznek az önálló gazdálkodás feltételei, akkor megszüntethetik a gameszt Csongrádon. A testület elfogadta a költségvetést, mi mást is tehetett volna? Hiszen hiába dobják vissza, mint más városokban tették, attól még nem gyarapodnak a bevételek. Marad hát a 441 millió forint körüli összeg, amelyből „gazdálkodhatnak" az idén. Ebből csaknem 400 milliót működésre és fenntartásra fordítanak. Könynyen megválaszolható a kérdés: a különbözetből ugyan mit fejlődhet a város? 3