Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

talárban Különös jelentőséggel bír az Alkotmánybíróság első nyilvános tárgyalása: a tes­tület hétfőn délelőtt 10 óra­kor, az esztergomi városi tanács dísztermében a la­káscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló 1989. évi törvény, az úgynevezett kamatadó al­kotmányosságáról tárgyal. A nagy érdeklődéssel várt ülés előkészületeiről dr. Hol­ló András, az Alkotmány­­bíróság főtitkára elmondta: a testület sajátos politikai erőtérben dönt e kérdésről, hiszen egyfelől hat rá a gaz­dasági szükségszerűséget megfogalmazó kormányzati nyomás, másrészt a széles körben megnyilvánuló tár­sadalmi elégedetlenség e törvénnyel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság azonban nem lehet semmiféle politi­kai „zsarolás” tárgya, állás­pontja kialakításakor az al­kotmányossági szempontok dominálnak, döntését nem befolyásolhatja annak eset­leges következménye. A hétfői tárgyalásra meg­hívást kaptak a három cso­portra osztható indítványo­zók. A kamatadó alkotmá­nyosságának vizsgálatát kér­ték egyebek között pártok , így a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt, vala­mint a Magyar Szocialista Párt, a Független Jogász Fó­rum­­, tíz szakszervezet, egyéb érdekképviseleti szer­vek, a Szövosz, a Lakástu­lajdonosok Országos Szö­vetsége, különböző lakóhe­lyi kollektívák, lakásfenn­tartó szövetkezetek. Har­mincöt állampolgári indít­vány érkezett már az Al­kotmánybírósághoz. Egy sa­játos akcióval is találkoz­tak: a Magyar Demokrata Fórum Miskolcon szakszerű beadványt sokszorosított, az állampolgároknak csak alá kellett írni, és postára ad­ni. A jogszabályok értelmé­ben az érintett tárcák ve­zetőinek is részt kell venni­ük a tárgyaláson. Az Or­szágos Tervhivatalt várható­an az egyik államtitkár, a Pénzügyminisztériumot pe­dig a miniszter képviseli. Az ülésen az előadó bíró összefoglalja az előzménye­ket, majd szót kapnak az indítványozók, akik koráb­ban — a meghívóval együtt — megkapták az OT és a PM előzetes észrevételeit. Ezt követően hallgatják meg a két tárca képviselőit, majd az előterjesztőknek nyílik lehetőségük a viszontválasz­ra. Az Alkotmánybíróság — miután minden kérdésére választ kapott — az elkép­zelések szerint tanácskozni vonul vissza, s szótöbbség­gel határoz. A nyilvános tár­gyaláson elhangzottaktól függ, hogy határozatát még aznap kihirdeti-e. A testület egyébként szakértőket is be­vont a munkába: az ELTE két pénzügyi jogásza is se­gítséget nyújt a szakkérdé­sek tisztázásához. Dr. Holló András érde­kességként hozzátette: a te­kintélyes testület talárban jelenik meg a tárgyaláson. E ruhadarabokat a veszpré­mi püspöki varroda készí­tette számukra. A talárokat sötétkék bársonyból varrták, mindegyikhez négy méternyi anyagot használtak fel. Ez az egyes országokban elter­jedt bírói öltözék szokatlan gyorsasággal készült el: a püspöki varroda mindössze másfél héttel ezelőtt kapta a megrendelést. Mesélték, hogy... (Folytatás az 1. oldalról.) visszakerüljek a gazdasági területre. — Pápás úr, milyen lakás­sal rendelkezik? — Szegeden, a Gogol ut­cában levő tanácsi lakáso­mat megvettem. Már­ há­rom-négy évvel ezelőtt kez­deményezték a lakótársak, hogy velük együtt én is le­gyek tulajdonos. Akkor a funkcióm miatt próbáltam őket a vásárlásról lebeszél­ni. Később aztán arra gon­doltam, ha én is tulajdonos leszek, előmozdítom azt a mozgalmat, amit a kormány kezdeményezett, hiszen köz­tudott volt már akkor, hogy az állam nem tudja fenn­tartani a tanácsi bérlemé­nyeket. Mielőtt a végső lé­pésre elszántam volna ma­gam, tájékozódtam a Mi­nisztertanácsnál, korrektül akartam rendezni az ügye­met, nem hagytam támadá­si felületet. Ezzel magya­rázható az is, hogy egy Bé­kés megyei szervezet vé­gezte összkomfortos laká­som értékének felbecsülé­sét. Végül is az otthonomat 1988- ban vettem meg, felső szerv csak arra hívta fel a figyelmet, azt hiszem, ref­­lexszerűen, hogy tartsam be a törvényeket. Én a pa­ragrafusok szerint cseleked­tem, a lakásomat 1 millió forintra értékelték, és 96 ezer forintot kifizettem. Mint tanácselnök, 1985-től 1989- ig tisztán 924 ezer fo­rintot kerestem. A vagyon elszámoltatásá­nál kiderült, hogy az or­szágos vezetők is könnyen vásárolták meg Budán a tanácsi lakásokat. Gáspár Sándor, a SZOT volt elnöke 88 négyzetméteres lakás­ban él, és a felesége ked­véért mondott le korábbi ál­lami villájáról. Ugyanis az asszony még a kormányőrök strázsálása mellett is félt a kertes házban. Gáspár Sán­dor elmondta: — Mint pártmunkásnak, 1945-ben felajánlottak két villát is, hogy válasszak kö­zülük, de egyiket sem fo­gadtam el. A lakáson és a ráckevei üdülőrészemen kí­vül nincs más vagyonom, a devizaszámlámon 794 NSZK- márkával, 225 dollárral és 1105 svájci frankkal ren­delkezem. Izgalmas kérdés volt, és nem is a bizottság nevé­ben tette fel dr. Eke Ká­roly, vajon, milyen felelős­séget érez Gáspár Sándor az ország jelenlegi válságos helyzetéért. A szakszervezeti volt funkcionárius, akinek a nyugdíja 28 ezer forint, nem tért ki a válasz elől. Hang­súlyozta, annyi felelősséget érez, mint a többi vezető, de annak köre nem szűkít­hető le csak négy-öt ember­re. Felhívta a figyelmet, hogy nem szabad összemos­ni az 1945—56. közötti idő­szakot a Kádár-korszakkal. — Rákosiék Caligula hely­tartói voltak, Kádár pedig nem volt bábja a szovjet ve­zetésnek. Amennyire el le­hetett térni a kottától, any­­nyiban volt különutas Ma­­gyar­ország a politikában. Azt viszont nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy hazánk a szovjet érdekszfé­rához tartozott, és a reform­lépéseket csak akkor lehe­tett volna gyorsítani, ha Magyarországot a többi szo­cialista ország is követi. Ha­zánk nem tudott kitörni a bűvös körből, és könnyebb azok körét meghatározni, akik nem szolgálták ki a rendszert, mint azokét, akik beálltak a sorba. Az én kezemhez nem tapad vér. Gáspár Sándor család­tagjai helyzetéről elmondta, hogy a rendező fiának a kö­zelmúltban felmondtak a Radnóti Színpadon. Nem kommentálta azt a kérdést, vajon ez politikai okokból történt-e. Buda István egykori ál­lamtitkár előadása azért volt érdekes, mert nem küldte el időben a parlamenti bi­zottsághoz vagyoni nyilat­kozatát. Tisztázódott, csak adminisztrációs okok, és nem Buda mulasztása ját­szott közre a késedelemben Az egykori sportminiszter 17 ezer forintos nyugdíjat kap, és dolgozik a BRG gyárban, tanácsadóként, havi 21 ezer forintért. Úgy nyilatkozott, nem érez felelősséget az or­szág jelenlegi gazdasági vál­ságáért. A meghallgatások folyta­tódnak, és a parlamenti bi­zottság az általunk felidé­zett két riportban vizsgált eseteket sem tekinti lezárt­nak. HALASZ miklós Gáspár imája Enyedi Zoltán felvételei Buda-szertartás SZOMBAT, 1990. MÁRCIUS 10. Vannak, még mindig van­nak, akiknek nem lehet elég lassan lépnünk. Minden valamire való szervezet kinyilvánítja a legelején, alulról kíván épít­kezni. A szilaj nagy nyuga­lom miatt nálunk ez is úgy alakult, ehhez is föntről jött az ige. Már áll az , országos kamara, ha alulról akarunk építkezni, legföljebb ezt a meglévőt dúcolhatjuk alá. Rakhatják alulról a téglát, de a malter fölülről jön hoz­zá. Ennyi mindig jár annak, aki mindig, mindenhonnan elkésik. Ha már megvan a fölső, az országos kamara, az a legtermészetesebb, hogy an­nak főembere mondja el, hogyan is kell ezt csinálni. Kiadósán mondja persze, ahogy a fölső emberhez illik. Van, aki azt súgja közben, ez se nagyon juthat szóhoz otthon, ha ennyit beszél. Udvarias népség mégis az alul lévők sokasága, csak ar­ra morog rá, aki közülük akar bővebben hozzászólni. Sok jó időnk volt rá, hogy megtanuljuk a felsőbbség­­gel szembeni alsóbbsági il­lemet. Vannak azonban most is, akik rövidke megszólalása­ikkal is azonnal nyesegetni kezdik a központi gondola­tot. Csattognak szavaik, ahogy a metszőollók csat­tognak a szőlőkben. Az egyik olló azt mondja, na­gyon vigyázzunk, nehogy újabb vízfejű szervezetet hozzunk létre. Végre ki­mondjuk, voltak és vannak vízfejű alakulataink is. A másik mondat azt kívánja, ne budapesti központtal mű­ködjön az országos kamara. Ne szakadjon el éltető ele­métől, a vidéktől. Talán az is ott lapul a gondolat mö­gött, kevesebb esély van így az országos ejtőernyősök célbaugrására. Azt is csat­togtatja az olló, ne odafönt mondják meg, mit csinál­junk idelent, inkább fordít­suk meg a dolgot: mi mond­juk meg, mit várunk a fen­tiektől. Instruktorokat se föntről várjunk — és inst­rukciókat se —, majd mi fölvisszük alulról a képvise­lőinket. A föntről jövő elképzelé­sek szerint azon túl, hogy kimondja az alakuló ülés a megyei kamara megalakulá­sát, azon nyomban meg kel­lett volna választania elnök­ségét. Természetesen de­mokratikusan, jelölőbizott­ság javaslatai alapján. Me­gint közbecsattant egy met­szőolló: ha most választunk, csak az ügyeletes jelöltekből tudunk választani. Mondjuk ki, hogy megalakultunk, de ennél többet első nekifutás­ra ne végezzünk. Legföljebb jelölőbizottságot válasszunk, és az két hét múlva ter­jessze elő ajánlásait. Ha két hét múlva is él még az antivízfejűség szán­déka, gyanítani lehet, ke­mény csaták lesznek. Elnö­köt is ideiglenesen válasz­tottak csak. Arra az időre csupán, amíg az igazit ki nem választhatják. A tapasztalat nyilván azt mondja, a hebehurgyán megválasztott elnököktől igen nehéz megszabadulni. Azt is kimondták mind­járt az elején, hivatásos posztot csak pályázat útján lehessen betölteni. Lehet, hogy ez is e seregestől föl­szabaduló fölsőbb emberek célbaugrása elleni hadvise­lés? Azt is hozzátette a ja­vaslattevő, nyelvvizsgához kell kötni őket! Ha azt akar­juk, hogy külföld előtt is képviseljenek bennünket, akkor legalább külföldön is legyenek tárgyalóképesek . Persze, konra is érkezett, meglehetősen szemléletes példába csomagolva. Ha mindenáron alulról akarunk fölfelé építkezni, az olyan, mintha alulról akarnánk fölfelé söpörni. Parasztosan kimondva, a pofánkba hul­lik vissza a szemét. Ki tudja? Volt azonban olyan bibéje is az alakuló ülésnek, amiről egyetlen szó se esett. Any­­nyira a hagyományos for­mulák szerint szerveződött, hogy a termelők között csak a nagygazdaságok, a fel­dolgozók közül csak az üze­mek, és az értékesítők közül is csak a nagy cégek képvi­selői jöttek el. Igaz, ők ki­mondták, a kistermelőknek is helyük van közöttük, sőt az elnökségben is helyet tar­talékolnak nekik, de ez is a régi séma szerint történt, erről is nélkülük döntöttek. Még mindig nem tudnánk észrevenni, hogy áradatsze­­rűen támadnak a magángaz­daságok? Még mindig nem tudjuk meghívni őket? Csak nehogy úgy járjunk velük, mint az egész me­gyei kamarával. Akkor ala­kítjuk meg, amikor már késésben vagyunk. Elsza­lasztottuk a lehetőséget, kí­vül hagytuk azokat, akikkel mindenképpen együtt aka­runk működni majd. Sajátos szempontjaik is kívül ma­radtak. Érdemes lenne két hét múlva pótolnunk. HORVÁTH DEZSŐ Kamarai gondolatok A legfrissebb kamaráról, az agrárkamaráról be­szélünk. Az alakuló ülésen hallottuk, vannak, akik kerek egy éve hajtogatják már, kellene nekünk ilyen, de mindig voltak olyanok is, akik nyugalomra intet­ték őket: nem kell elsietni a dolgot! Mire végre ki­mondták a megalakulást, kiderült, visszafelé számítva a harmadik a Csongrád megyei. A Ludasi Büfé kellemes pihenőhely Vásárhely és Szentes között, a 45-ös fő­úton. Vezetője, Törőcsik Imréné meglepő ajánlattal kereste meg szerkesztősé­günket. — Fölajánlom, hogy attól az időponttól kezdve, hogy a Hírlapban megjelenik a közleményem — mondta a magánvállalkozó —, minden vasárnap déli 12 és 14 óra között ingyen adok ebédet a 70 éven felüli nyugdíja­soknak. Kísérőik pedig, akik az öregekkel együtt jönnek, 20 százalékkal olcsóbban ét­kezhetnek. Családi összejö­veteleknek is szívesen he­lyet adok, s megoldható, hogy kívánságra a kedvenc ételeket főzzem meg. De ezt, mondjuk, előző vasár­nap nem árt egyeztetni... — Hogy jutott eszébe ez az ötlet? — A kisiparosok újságjá­ban olvastam, egy dunántúli társam találta ki. Egyrészt segítünk az öregeken, más­részt lendíthetünk egy ki­csit saját forgalmunkon. A Ludasi Büfénél, a 40-es kilométerkőnél a buszok is megállnak. Ludasi ingyenkonyha Mert csődtömeget örököltek Megint diétázik Csongrád Régóta diétán van Csong­rád — így mondta az egyik tanácstag —, mert csődtö­meget örökölt. Nem lesz ez másként az idén sem, fogyó­kúrára ítéltettek a helybeli polgárok. A napokban elfo­gadott pénzügyi tervük ugyanis nem más, mint vál­ságköltségvetés, miként a té­mát előterjesztő elnökhelyet­tes is jellemezte. Hiába keresték a testület tagjai a tervezet kiadási rovatában például az idő­seknek évről évre beígért szociális otthont. Hangot ad­va eme észrevételüknek, a megyei tanácselnök elkapta a „labdát”, és nagyon kor­rektül lekezelte. Elmondta, hogy az ő költségvetésükben szerepel 25 millió forint, s ebből az idén elkezdődhet­ne az építkezés. Ám mégsem ígérhet semmit a csongrá­diaknak. Az viszont tény: már tárgyalnak az illetéke­sek a nagymágocsi kastély­ban lévő szociális otthon hasznosításáról. Ha a leen­dő vevő a későbbiekben is tartja a szavát, akkor a kas­tély ellenében 500 férőhe­lyes intézményt építtet vala­hol a megyében. Meglehet, hogy a csongrádiaknak is jut ebből valami... s ha nem? De az új költségvetési tör­vény sem kedvez a város­nak. Mert igaz ugyan, hogy mostantól a személyi jöve­delemadóhoz, mint bevé­teli forráshoz és más nor­matív támogatáshoz alanyi jogon jut a város. Ám Csongrádon alacsonyak a jövedelmek, ezért szerencsé­re vagy sajnos(?), alig adóz­nak az emberek. Az idén így 70 millió forintnyival keve­sebb kerül a tanács bukszá­jába az elmúlt évihez viszo­nyítva, amikor a népesség arányában kapta a pénzt a város. No, de annyi pénzük még 1990-ben is lesz, hogy nem kell bezárni az iskolákat, s e kijelentéssel megcáfoltak egy kósza hírt is, mely fel­röppent mostanában. Az vi­szont nem rémhír, hogy az oktatási intézmények pénzét kezelő gamesz előbb utóbb betölti történelmi hivatását. Ha az iskolákban meglesz­nek az önálló gazdálkodás feltételei, akkor megszün­tethetik a gameszt Csongrá­don. A testület elfogadta a költségvetést, mi mást is te­hetett volna? Hiszen hiába dobják vissza, mint más vá­rosokban tették, attól még nem gyarapodnak a bevéte­lek. Marad hát a 441 millió forint körüli összeg, amely­ből „gazdálkodhatnak" az idén. Ebből csaknem 400 milliót működésre és fenn­tartásra fordítanak. Köny­­nyen megválaszolható a kér­dés: a különbözetből ugyan mit fejlődhet a város? 3

Next