Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

47177. 1990. ápr. 2., hétfő Ára: 4,30 Ft Csongrád megyei hírlap Népképviselet, vagy valami más Még mindig vas- és acélmarokban az egyházi iskolák Bizonyos politikai erők — nyilván nem ok nélkül — nem mulasztják el lépten­­nyomon hangsúlyozni, hogy hagyjuk már a múltat, foglalkozzunk a jövővel. Jó duma — jegyzem meg illő utcanyelven. Ugyanis nincs ma Magyarországon egyet­len olyan felelős politikai tényező sem, mely ne min­denekelőtt a tennivalókban lenne érdekelt. Csakhogy az össznépi amnéziát hirdetők amellett, hogy bűnbeesettsé­gében hagynák „békén” a múltat, még a politikai fej­tágítók leckéit is feledek. A dialektikus logikára gondo­lok, melynek néhány kulcs­szava: a mozgás, a fejlő­dés, a megismerés, a törté­netiség, s nem utolsósorban az igazság megismerésének törvényszerűségei. A múltat tényleg be kell vallani ah­hoz, hogy az igazság pilla­natában megmerítkezve másképp, emberhez szabot­tabban folytassuk közös éle­tünket. D E néhány bevezető gondo­lat után vágjunk a dolgok közepébe, visszaugorva az ötvenes évek sűrűjébe. A fordulat éve után tényleg felfordult világban megkez­dődött és villámgyorsan be­végeztetett az egyházi isko­lák államosítása. A derék Mindszenthy bíborost, majd Grősz Józsefet és „társait” bebörtönözték. A papokat és apácákat teherautókra rakták, s vitték... A diá­kok, szülők többnyire ma­radtak — félelemben, meg­­alázottságban. Erre mond­ják ma az egy rugóra járó agynak azt, hogy az államo­sítások jogszerűek voltak. Csak a jobbak teszik hozzá közülük félszegen, hogy e mellett igazságtalanok is. Csakhogy, miképpen lehet jogszerű az, ami igazságta­lan? Ököl jogszerű, az igen! A megalvadt évtizedek után azonban ismét frissül a ma­gyar vér, tán most már igazságot lehet szolgáltatni az egyházaknak, s a hívő embereknek is. A szerzetes­­rendek — bár még mostoha körülmények között — sú­lyosan csonkult állapotuk ellenére is sorra kezdik meg működésüket. Ennél is na­gyobb betonfalat kell áttör­ni ahhoz, hogy a hajdani jól működő egyházi iskolák. (Folytatás a 2. oldalon.) A Malév számtja a zsidókat Németh Miklós magyar miniszterelnök biztosította a világ zsidóságát arról, hogy a Malév légitársaság ügyé­nek rendezésével elhárult annak akadálya, hogy Ma­gyarország részt vegyen a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállításában. A kormányfő a Zsidó Vi­lágkongresszus elnökéhez, Edgar Bronfmanhoz eljutta­tott levelében hangsúlyozta, hogy az egyik ilyen akadályt képezte a Malév vezérigaz­gatója, Jahoda Lajos, akit le is váltottak, mert leállíttatta a Budapestről Tel Avivba induló Charter-járatokat és a zsidó kivándorlóknak meg­tiltotta a menetrend szerinti járatok igénybevételét. „Megértem azokat az ag­godalmakat, amelyeket a Malév döntése önöknél kel­tett. Szeretném önt biztosí­tani arról, hogy ez a döntés ellentétes kormányom szán­dékaival és politikájával. Ezt támasztja alá, hogy a közle­kedési miniszter felmentette a Malév vezérigazgatóját, és elhárította azokat az akadá­lyokat, amelyek a magyar lé­gitársaságot a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállításá­ban gátolták” — hangsú­lyozta a magyar kormányfő. Történelmi pillanatok a szegedi torony alatt A szegedi annalesbe fel­tehetően arany betűkkel íródnak majd — legalábbis jelképesen — a szombati vá­rosházi történések. Ezen a napon ugyanis a torony alatt átvették megbízóleve­lüket a több évtized utáni első szabad választásokon győztes országgyűlési kép­viselők. Már az első vá­lasztási fordulóban elnyerte a polgárok bizalmát az MDF színeiben induló Raffay Er­nő, és a Magyar Demokrata Fórum támogatását élvező, független képviselő, Király Zoltán. A sokat látott és hallott közgyűlési teremben ezúttal egy történelmi forduló sze­gedi fejleményeit deklarál­ták. Tóth László tanácstit­kár Szeged, és vonzáskörze­tének kirepítő szerepéről be­szélt, arról, hogy a képvi­selők ne feledkezzenek meg a szűkebb hazájukról az or­szág házában sem. Ők már a nép akaratából lettek kép­viselők. Pordány László, az MDF szegedi elnöke az országos vezetőség nevében gratulált az 1-es és a 2-es Csongrád megyei választókerület kép­viselőinek, majd Könczöl László és Karancsi Sándor a választási elnökség nevében átadta a megbízóleveleket. A tapsvihart követően Raffay Ernő képviselő kért szót, ő egy éven belül immá­ron másodszor áll ezen a helyen. A legnagyobb tisz­telettel mondott köszönetet az 1-es választókerület pol­gárainak. Ígéretet tett arra: mindent megtesz azért, hogy az előlegezett bizalmat meg­szolgálja. Másfél évtizede, amikor elkezdett politizálni, hármas célt tűzött maga elé: 1. A kommunizmus megsemmisítése (de nem a kommunistáké). Ennek ér­dekében már sok minden történt Magyarországon, azonban van még tennivaló. 2. Az erdélyi kérdés olya­­tén rendezése, ami a magya­rok és románok megelége­désére szolgál. 3.: a Kárpát­medencében élő minden ma­gyar ember szellemi, lelki boldogulása. (Viharos taps.) Király Zoltán történelmi szerepére már Raffay Ernő is rámutatott. A képviselő szavait óriási taps előzte meg. Király Zoltán elmond­ta: 1985-ben, a még nem szabad választásokon rá a polgárok mégis csak szabad akaratukból voksoltak. Le­het, hogy nem rá szavaztak akkor, hanem más ellen. De ez a bizalom erkölcsi tőkét adott ahhoz, hogy szembe­szálljon a Parlament akkori gépezetével. A meghatottság pillanatai következtek, amit imigyen oldott fel Király Zoltán: — • Hölgyeim és uraim, itt az ideje, fogjunk hozzá dolgozni. B. E. Raffay Ernő és Király Zoltán egymásnak is gratulált — Pintér úr, a napokban látogatást tett az ön nagy­üzemében Fülöp herceg, a belga király fia. Mi volt ta­lálkozójuk célja? — Egyenesen Amerikából érkezett hozzám a trónörö­kös ... Magyarországot azért kereste föl, hogy megbizo­nyosodjék róla: valóban lé­tezik-e ilyen üzem ebben az országban? — Mi volt a látogató be­nyomása? — Fülöp herceg szinte nem hitt a szemének az üzemben tapasztalt techno­lógiai és strukturális fej­lettség láttán. De aztán meggyőzte a kézzelfogható valóság. — Üzletről tárgyaltak-e? — Látogatása mintegy fel­hívás volt a tanéra, kezdő lépés a kapcsolatok kiala­kítására. Júniusban maga a belga király érkezik hozzám — konkrét üzleti együttmű­ködésről vele tárgyalok majd. A királyi látogatás lehetősége persze sohasem merülhetett volna föl, Fü­löp herceg az üzemről, s a megújulni kész Magyar­­országról alkotott kedvező véleménye nélkül. — Elhangzott a kifejezés: megújulni kész Magyar­­ország. Ön szerint mik len­nének a legfontosabb lépé­sek kormányzati szinten, melyek minél jobban föl­gyorsítanák e folyamatot? — Legfontosabb a koalí­ció, egy erős párt létrehoz.­(Folytatás a 3. oldalon.) Fü­­herceg nem hitt a szentének Beszélgetés Pintér Józseffel Szegeden járt a hét végén Pintér József, a világ­hírű keceli Pintér Művek alapító tulajdonosa. A Sport és Video Manager Kft. által a Sportcsarnokban meg­rendezett menedzserkupára érkezett a városba, s mi­közben futballcsapata a győzelemért harcolt, ő maga vállalkozókkal, üzletemberekkel, s az APEH országos elnökével tárgyalt­a a Délvilág számára is szakított pár percnyi időt. ­ Munkásnak marzsa apossuk a sarat a Délép egyik építkezésén, Újsze­geden. Körülöttem csupa elégedetlen ember. Mindennek az előzménye, hogy úgy két hete körülbelül jelzések érkeztek a szerkesztőségbe, alkal­mazottak képében, akik elmondták: veszteséges a vál­lalat, s a vezetők — az első számúakat leszámítva — mégis hatalmas prémiumokat vettek föl. Miután a nyomok az építőipari cég főhadiszállása felé vezettek, arra vettem az irányt én is. Megtudtam: három év alatt — tipikusan dekonjunkturális piaci környezetben, nem kevésbé gazdálkodásellenes szabá­lyozók mellett — a Délépnél dolgozó szakgárda 300 millió forintról 16-ra csökkentette a veszteséget. Ez, akárhogy is számoljuk, 284 millió forintos eredmény. Ha a dolgozók felét még elbocsátották volna, a mínusz pluszba mehetett volna át, s ma glória övezné a veze­tők fejét. Glória helyett azonban szidást kapnak, azoktól a munkásoktól, akiknek egyelőre megélhetést nyújt a régebbi munkái alapján magáról kifejezetten rossz image-t kialakított vállalat Ahogy hallgattam az embereket, azt kellett észrevennem, a rendszer ugyan időközben megváltozott, de a szemlélet még nemigen. Szerintük az értéktermelő tevékenység az, amit a két kezével végez valaki, aki azonban „vezető”, az nem dolgozik. Csak ül az íróasztalánál.. . Szokás ma a Nyugattal példálózni, nem szívesen teszem, de most magam is önnön hoznék egy példát. Próbálom elképzelni, amint laccocát, a híres ameri­kai válságmenedzsert a sarokba szorítják a munká­sok, miért merészel prémiumot fölvenni, luxuskörül­mények között élni, amikor nekik csak a morzsák jut­nak: szerény lakás, átlagos kategóriájú autó, még sze­rényebb életvitellel párosítva. Elterjedt az egész vilá­gon a sztori, hogy amikor Saccoca átvette a csőd szé­lén álló Chryslert, magának jelképesen 1 dollár havi illetményt szavaztatott meg az igazgatótanáccsal, ám amikor fölhozta a céget, már sokkal kevésbé sajnálta magától a pénzt. S­ajnos, Makó Jeruzsálemtől, a Délép a Chrysler­től igencsak messze van. Sok víznek kell lefoly­nia a Tiszán, míg a vezetőnek, a tudásnak újra becsülete lesz, amíg a társadalmi különbséget minden­ki természetesnek nem veszi, s amíg nem tudunk olyan alapvető dolognak örülni, hogy dolgozhatunk, s nem munkanélküli-segélyért kell sorban állni a hiva­talban. Gorbacsov felhívása Logikátlan litvánok? A litván néphez intézett szombati felhívásában drá­mainak nevezte Mihail Gor­bacsov a köztársaságban ki­alakult helyzetet, s közös fel­lépést sürgetett a súlyos kö­vetkezmények elkerülése ér­dekében. A szovjet elnök rámuta­tott: a Litván Legfelsőbb Tanács március 11-i határo­zata kritikus helyzetet te­remtett. A litván vezetésnek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok azonnali meg­szakítására irányuló kísérle­tei, az egyoldalú és ultimatív lépések taktikája veszélyez­teti a köztársaságban élők — litvánok és nem litvánok — normális életét, és aggodal­mat váltanak ki az ország­ban. Mindez szembeállítja Lit­vániát a többi szovjet köz­társasággal és aláássa a tör­ténelmileg kialakult együtt­működés alapjait. Gorbacsov minden logikát nélkülözőnek nevezte a litván lépéseket, mivel azokat akkor fogana­tosították, amikor valóban demokratikus alapon kezdő­dött meg a szövetség átalakí­tása. Gorbacsov megismételte, hogy a szovjet vezetés az összes nép szabad fejlődésé­nek híve, tiszteletben tartja önrendelkezésre és szuvere­nitásra vonatkozó jogukat, s ez alól a litván nép sem ki­vétel. Az elnök hangsúlyozta, hogy drámai helyzet alakult ki a köztársaságban, s ha nem veszik figyelembe a jó­zan ész szavát, az események súlyos következményekkel járhatnak mindenki számá­ra. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy ennek elkerülése érde­kében egységesen kell fel­lépni, s kifejezte reményét, hogy felhívása a köztársaság lakosságának támogatására talál. Még nem vándorol a márka A Német Szövetségi Bank központi banktanácsa Theo Waigel pénzügyminiszter je­lenlétében hozott határoza­tában azt ajánlotta a bonni kabinetnek, hogy a tervezett német—német pénzügyi unió bevezetésekor általánosan 12:1 arányban váltsák át az NDK-márkát nyugati már­kára. Dieter Vogel kabinetszó­vivő azt mondta: még nincs döntés az NDK-márka átvál­tási arányáról, erről szerző­désben csak a megalakítandó új NDK-kormánnyal közö­sen lehet intézkedni.

Next