Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-01 / 179. szám

47/179. 1990. aug. L, szerda Ara: 4130 Ft Csongrád megyt­i Szírlap Bizonytalanságban a termelők A búza sem bírja a kánikulát A termelők továbbra is bizonytalanságban vannak afelől, hogy milyen lesz az idei termés exportszubven­ciója, a keretszámok ugyan hozzávetőleg ismeretesek, azonban a részletekről nin­csen tudomásuk a gazdasá­gok vezetőinek. Márpedig addig, amíg a kérdést vég­érvényesen rendező ismere­tek birtokába nem jutnak, addig a végső döntéseket, értelemszerűen, csak vona­kodva és megkésve hozzák meg. Azt, hogy a szokásos­nál kevesebb gabonát fo­gadtak eddig a termelőktől, holott a betakarítás az idén sokfelé előbbre tart, mint az elmúlt években, azzal is in­dokolják: a kánikula sújtot­ta Fejér, Pest, Bács-Kiskun és Szolnok megyékben, to­vábbá az ország más terüle­tein is, ahol hetek óta tart a szárazság, az őszi betaka­­rítású kukorica igencsak sa­nyarú állapotban van. Már­pedig ha valóban kisebb lesz a kukoricatermés a vártnál, akkor a legtöbb he­lyen takarmánybúzából igyekeznek majd pótolni a kieső kukoricatételeket. Ily módon a nagyobb állatál­lománnyal rendelkező gaz­daságok már most óvatosab­bak a takarmánygabona át­adásánál, és gondolva a ku­korica „kiégésére”, az őszi­téli takarmányhoz szükséges gazdag fehérjetartalmú ga­bonát igyekeznek házilag raktározni. Van olyan feltételezés, hogy a szárazság következ­tében a búzatermés is ki­sebb annál, mint amit ere­detileg prognosztizáltak a termésbecslésnél. Erről azonban véglegeset a gabo­naiparban mondani egyelőre nem tudnak, hiszen orszá­gos összesítés az idén már nem készül, s a területi je­lentésekből biztosat monda­ni egyelőre még nem lehet. Még néhány napig tart ez a bizonytalanság, amíg a területi adatokat a gabona­ipari központokban összesí­­tik, utána derül ki, hogy valójában visszatartják-e a termelők a búza egy részét, vagy pedig a termésered­mények kedvezőtlenebbek a feltételezettnél. A telepeken egyébként az átvételnél sorbanállás nin­csen, a szerződéses gabonát és azt is, amire nem volt szerződéses megállapodás, folyamatosan veszik át a gazdaságoktól. Javában tart a kalászos gabona betakarítása, a ga­bonaipar eddig a szokásosnál kevesebb búzát vett át a termelőktől. Nem arról van szó, hogy­ akadozik az át­vétel — a szállítmányokat a legtöbb helyen folyamato­san fogadják —, a gabonaipar szakemberei más okok­kal magyarázzák, hogy a termelők részéről némi vissza­tartási tendencia érződik. Várhatóan szeptemberben kezdődnek­ Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap kö­zött a tárgyalások az együtt­működés további folytatásá­ról, a tervbe vett hároméves megállapodás előkészítéséről A közelmúltban Budapes­ten jártak az IMF-szakértők, és vizsgálataik eredménye­ként azt állapították meg: Magyarország eddig teljesí­tette az egyéves hitel-megál­lapodásban foglaltakat. Így hazánk — az IMF­ igazgató­­tanácsa kedvező döntése nyomán — lehívhatja az egyéves, 160 millió SDR-es (az IMF pénzneme­ 206 mil­lió dollár) készenléti hitel második 40 millió SDR-es részletét a következő rész­let a harmadik negyedévben esedékes, ám ennek lehívá­sát is egy újabb szakértői vizsgálat fogja megelőzni. Az IMF-szakértők szep­temberben érkeznek, s ekkor kerül sor az újabb hosszabb távú együttműködéssel kap­csolatos tárgyalások előké­szítésére is. A magyar kor­mány hároméves megállapo­dást kíván kötni az IMF-fel, s várhatóan szeptemberre el­készül az ehhez szükséges középtávú program is. E program — a piacgazdaság kiépítése mellett — alapve­tően a külső eladósodás meg­állítását tűzi ki célul. A Ma­gyar Nemzeti Bank szakértői szerint csak olyan gazdaság­­politika fogadható el, amely nem növeli tovább az adós­ságállományt. A magyar gazdaságnak a következő években minden esztendő­ben legalább másfél milli­árd dollár többletet kell elő­állítania a külkereskedelem­ben, az idegenforgalomban, s a külföldieknek nyújtott szolgáltatásoknál összesen. Ennyi pénz szükséges ugyanis a külföldi kölcsönök kamatainak kifizetésére. Ha ez sikerül, — a Magyar Nem­zeti Bank szerint — bizto­sítható külföldről az a két­milliárd dollár is évente, ami a lejáró hitelek törlesz­téséhez szükséges. Az elképzelések szerint az MNB évente mintegy 1,2—1,5 milliárd dollár kölcsönt kí­ván felvenni a magán pénz­piacokon, 500—700 millió dollár hitelhez pedig hozzá­juthat az ország a Világ­bank, az IMF, a Közös Piac, az Európai Beruházási Bank és más hasonló nemzetközi szervezet támogatása révén. Alapvető azonban, hogy lét­rejöjjön a megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal, e nélkül ugyanis a magánban­kok is bizalmatlanná válhat­nak, s a nemzetközi pénz­ügyi szervezetek is csökken­tik hitelezésüket. Az IMF kedvező döntése .............................................................................««»»MM....... Lehívhatjuk a dollárokat Alkotmányellenes ukáz? Kalugin feljelentette Gorbacsovot Oleg Kalugin, a KGB le­fokozott és kitüntetéseitől megfosztott tábornoka — aki a közelmúltban számos leleplező sajtónyilatkozatot tett a szervezet kulisszatit­kairól — a moszkvai fővá­rosi bíróságon keresetet in­dított Mihail Gorbacsov ál­lamfő, Nyikolaj Rizskov kormányfő és Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke ellen. A Komszomolszkaja Prav­da keddi számának jelenté­se szerint az exvezérőrnagy beadványában törvénytelen­nek ítéli azt az elnöki ren­deletet amely megfosztotta rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. Véleménye sze­rint ez az „ukáz” alkot­mányellenes, sérti az Orosz­­országi Föderáció btk-já­­nak több paragrafusát. A kereset beadásával pár­huzamosan egy szovjet nép­­képviselő hasonló okokból levelet intézett az alkot­mány-felügyelő bizottsághoz, kérve a törvénytelenségek kivizsgálását és a testület állásfoglalását Az utóbbi időben a Szov­jetunióban megszaporodtak a hasonló perek, ami talán jelzi, hogy lassanként ki­alakul a jogállam, hiszen korábban még csak elkép­zelni is nehéz lett volna a párt- és állami vezetőkkel való pereskedést. Így pél­dául a moszkvai pártfőisko­lának az SZKP-ból kilépett rektora a fővárosi pártbi­zottság neki felmondó ha­tározatát támadta meg pe­res úton, míg Anatolij Szob­­csak népképviselő, Lenin­­grád reformer tanácselnöke egy altengernagyot perelt be becsületsértésért és hi­telrontásért. A jogász nép­­képviselő meg is nyerte a pert, a magáról elfeledke­zett magas rangú tengerész­­tisztet nyilvános bocsánat­kérésre kötelezte a bíróság. Mint ismeretes az elmúlt napokban megállapodás jött létre a kormánykoalíció pártjai között a termőföld­tulajdon rendezésének leg­fontosabb elvi kérdéseiben. Ezt követően a Fölművelés­­ügyi Minisztériumban, egy erre alakított bizottság el­készítette a törvényervezetet is. Abból az alapgondolatból kiindulva, hogy a földtulaj­don minél igazságosabb és megnyugtatóbb, hosszútávra érvényes lerendezése nagyon sok embert érint, szükséges­nek látszik, hogy a kérdés­körben minél több párt, szervezet, egyén nyilvánít­son véleményt. E cél érdeké­ben társadalmi vita szerve­zésére kérte fel a Földműve­lésügyi Minisztérium veze­tése a megyei földhivatalo­kat. A társadalmi vitára va­ló felkészüléshez kívánok segítséget adni azzal, hogy most hivatalosan ismertetem a tervezetet. Mindjárt az elején fontos­nak tartom kiemelni, hogy a törvénytervezet hatálya „csak” a termőföld­tulajdon (állami és szövetkezeti) ren­dezésére terjed ki, és nem vonja be sem a volt, sem a jelenleg fennálló építménye­ket. Ki szerezhet termőföld tu­lajdont? Aki a mezőgazda­sági nagyüzem tagja, alkal­mazottja nyugdíjasa, s aki­nek termőföld tulajdonát 1947. december 31. napját követően földfelajánlás, vagy földrendezés, vagy földmegváltás címén, kivéve az 1967. évi IV. törvény alapján kisajátítási áron megváltott területeket, vagy az 1956-os népfelkeléssel kapcsolatos elítélések orvos­lásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, illetve az 1945 és 1963 közötti törvény­­sértő elítélések semissé nyil­vánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény hatálya alá tartoznak, amennyiben ter­mőföld tulajdonukat a sem­missé nyilvánított büntető ítélettel, vagy kártalanítás nélkül, vagy aránytalanul alacsony ellenérték fejében államigazgatási intézkedés­sel — ide nem értve a kisa­játítást és a közút céljára történő igénybevételt — vonták el. Szerezhetnek még a b. pontban megjelölt tulajdo­nosok örökösei, s azok a me­zőgazdasági tevékenység folytatására, vagy elősegíté­sére létrejött szervezetek (például legeltetési bizottsá­gok, erdőbirtokosságok, tej­szövetkezetek stb.), amelyek termőföld tulajdonát 1947. december 31-ét követően jogtalanul vonták el. Következő alapkérdések: milyen feltételek megléte kell az igényléshez? Mekko­ra területet igényelhetnek? Mezőgazdasági nagyüzem tagja, alkalmazottja, nyug­díjasa esetében 1,5 hektárt, ha tagsági viszonya, illetve munkaviszonya 1987. de­cember 31. napjára már fennállt, vagy azt követően létesítette első tagsági viszo­nyát — feltéve, ha a tagsági viszony létesítését megelőző­en nem állt munkaviszony­ban, és termőföld tulajdon­nal nem rendelkezik, illetve tulajdona az 1,5 hektárt nem éri el. Munkáját túlnyomó­­részt a mezőgazdasági nagy­üzem mezőgazdasági alapte­vékenységében végzi, vagy munkáját nem, vagy túlnyo­mórészt nem a mezőgazda­­sági nagyüzem alaptevé­kenységében végzi, de a me­zőgazdasági nagyüzem gaz­dálkodási területével érin­tett településen lakik, és kö­telezettséget vállal az igé­nyelt termőföld megműve­lésére. Az e csoportba tarto­zók csak térítés ellenében kaphatnak termőföldet. A térítés mértéke az aranyko­rona érték (AK) 1000-2500 szorzatának megfelelő forint összege. Az eredeti tulajdonos tu­lajdonjogát legfeljebb 100 hektár termőföld mértékéig térítés és költségmentesen kell visszaállítani.. Az örökös örökrésze erejéig, de legföl­jebb 100 hektár mértékű , következő feltételekkel sze­rezhet termőföld tulajdont, mezőgazdasági termelést folytat, vagy kíván folytat­ni, és vállalja az e törvény alapján tulajdonába kerülő termőföld hasznosítását. (Folytatás a 3 oldalon) Kié legyen a Tények, gondolatok a társadalmi vita előtt V Ideóitok alakiket tüntessünk már végre ki bizalmunkkal, és hagyjuk a vádaskodást — sóhajt az idős or­vostanár. Igaza van, elég volt a szennyes rágal­mazásból, a vége nincs köpköd­és­ből. Végre legyen vége már, hiszen ha ezzel jár a közéleti rendszerváltás, ak­kor is elég volt. Amíg az állampárt uralkodott, addig vezetőit — hátuk mögött, de a tájékozottak modorában — távol­ságtartón szidalmaztuk. Elvégre, sohasem vállalkoztak a titkos szavazás meretkezésére, tehát nem is mi ültet­tük őket a bársonyszékekbe, maguk között osztozkod­tak. De ezek a mieink, ágál az emlékezet. Vagy csak annyira futotta sokuknál, hogy szidd a bolsikat, az­után meg majd meglátjuk? Volt meggyőződésük, ám elveszejtették ebben a nagy fölfordulásban? Mindenesetre, manapság ebben az európai szeglet­ben, ahová eleink vezették a néhaiakat, szóval, itt, a politikában, előzmények nélkül nincs semmi! Ha tehát ma valaki úgy dönt, hogy — teszem azt — ilyen­­ista, vagy ellenkező, akkor is — vannak elődök! Legalább a két háború közöttről, de biztosan régebbről is. Ezek könyveket írtak, tapasztalatokat hagyományoztak utó­daikra, amiket illenék tanulmányozni, vitatni és vállal­ni. Elvégre, ugyan mit jelent, hogy én ideállok, te meg, haver, amoda? Az ember szíve örvendezik, mennyi de­rék,­­eltérő meggyőződésű polgár akik mindannyian a haza üdvét szolgálják. És akkor jön a hideg zuhany verekedő pártvezérekről, dorbézolásokról, dölyfös, pa­rancsoló politikai vezetőkről. Mint megszokhattuk volt. A rádió még akadékoskodik, a sajtó még cikizi, de már mintha csak utóvédharc volna, ők már belül van­­nak, a többi meg idekinn. Persze, vizsgálatot indítanak, csak valahogy olyan átrághatatlan kásahegynek látszik az egész, pedig éppen hogy elkezdtük az új szakaszt. Kétségtelenül, többet leskelődhetünk a hatalom díszle­tei mögé az idén, mint ennek előtte, mégis: mi múlik rajtunk? Majd elválik a helyhatósági választásokon, vi­gasztalódunk. Ha át nem verjük magunkat készület­­lenségből, hagyományos kő-európai butaságból. Az egyik községben, itten, a mi vidékünkön, két nagy, országos párt is fészket rakott, huszon-harminc tagot számlál­ván egynek-egynek. Rendben is van ez, elvégre dol­gozni kell annak a kétezer helybélinek, nem mindig az a nyűves povedálás... Amin azonban mégis somolyog­nak a falusiak, hogy egyikük elnöke a korábbi függet­lenített párttitkár, másikuké meg a néhai helyettese. Lám, így megyen az ember a világban, egyszer erre, másszor amarra. Külszínt váltottak, de vajon belül is más emberek lettek? Még Tolsztojtól tudjuk, csak az ökör következetes. De ennyire? K­ülönben félő erősen, nem tévedtek intésükben az ógörögök, miszerint régi tömlőbe új bort ne tölts! Nem boszorkányüldözés kell ide hanem az elődök ránk hagyományozott tudását érdeklődve elsa­játító műveltség. És felelős magatartás a haza sorsáért Különben csak bohóckodnak nekünk. Velencében a kormányfő Antall József kormányfő­ és Jeszenszky Géza külügy­miniszter kedd délután Ve­lencébe utazott. A magyar vezetők a Duna—Adria re­gionális együttműködés két­napos csúcstalálkozóján vesznek részt az olasz vá­rosban. Kedden este a Duna—Ad­ria együttműködés öt tag­állama, Olaszország, Auszt­ria, Magyarország, Jugoszlá­via és Csehszlovákia kül­ügyminisztereinek rövid ta­lálkozójával megnyílik Ve­lencében a közép-európai regionális együttműködés csúcstalálkozója. A Duna— Adria kooperáció csaknem nyolc hónapos alapító sza­kaszának végére érve az öt állam politikai dokumen­tumban körvonalazza a re­gionális együttműködés cél­jait, feladatait, s három év­re szóló munkaprogramot dolgoz ki az elképzelések valóra váltására. Jelképes értékű gesztusként a helsin­ki záróokmány aláírásának 15. évfordulóján a Duna— Adria együttműködés tagjai üzenetet intéznek a helsin­ki folyamat részes államai­nak vezetőihez.

Next