Református gimnázium, Csurgó, 1933

2­0 * Dr. Héjjas Imre igazgató úr azonban nemcsak katedrá­­lis tanár volt, hanem tudós is. Ebben az esztendőben éppen négy évtizedes a doktorátusa. Tudományos munkásságából én legjobban földrajzkönyveit ismerem. Ezek közül az első kötetet, Magyarország földrajzát a szép néprajzi részek teszik színessé; ezeket más tankönyvekben hiába keresnék. Az öt világrész földrajzából pedig az egyes nyerstermények és ipar­­cikkek előállításáról szóló részek maradnak örökké emléke­zetünkben. A mai gyakorlati felfogás gazdasági statisztikával — ami a gyermeki értelemtől ridegségével távol áll — tömi meg a földrajzkönyveket, de külön könyvekből vagy magya­rázatokból kell megtanulni a gyerekeknek a ceyloni gyöngy­halászok életét, az acélgyártást, a porcellán-égetést; ezeket mi az ő földrajzának második kötetében mind megtaláltuk. Igazán nagy kár, hogy anyagi nehézségek miatt nem sikerült ezeket a tankönyveket, noha több kiadást értek el, új alakba öntve a tanuló ifjúság számára továbbra is megmenteni. De a gazdag tudományos munkásságból nem hagyhatjuk el Térképvázlatait sem, a földrajzi szemléletnek ezeket a pontos csontvázait, az ezekhez készült útmutatásokat, a föld­rajzi kirándulásokról szóló székfoglalót, a Keleti Alpokról írt értekezését, a természetrajzi tanulmányok közül „Erdély Harmadkori ostracodáit“ és a készülőben levő „Csurgó bogár- és lepkefaunáját“. E gazdag tudományos munkásság tanúsá­got tesz arról, hogy dr. Héjjas Imre szaktárgyait nemcsak tanította, hanem tudományosan művelte és előbbre is vitte. A katedrán komoly és pedáns tanárnak a tanórákon kívül szoros kapcsolata volt az ifjúsággal. A nagy fontosságú s az utóbbi időben anyagi bajok miatt elhanyatlott tanulmányi ki­rándulásoknak ő volt a lelke, megszervezője, és mivel az ifjúság képzése lebegett állandóan szeme előtt, ezért az egy­napos kirándulásokat éppen olyan lelkesedéssel szervezte meg, mint a hosszabbakat. Ha Kaproncára rándult át az ifjú­ság, az ő szakszerű magyarázata mellett szállt le a tárnákba. Ha Pécsre mentünk, a Zsolnay-gyárban ő magyarázta el az ottani szakemberek nagy álmélkodására nekünk a porcellán­­gyártás minden csinyját-binját. Az Aldunához és Velencéhez engem mint diákot, őt mint ifjú tetterejében levő tanárt fe­ledhetetlen szép emlékek kötnek. Együtt hajóztunk a magyar Kliszuirán s Orsovát, Belgrádot, Adakaleht mind-mind ennek

Next