Református gimnázium, Csurgó, 1936
Csokonai-liget Csurgón. Csokonai Vitéz Mihály egyik legnagyobb magyar költő, aki született 1773-ban és meghalt 1805-ben Debrecenben. 1799. május 26-tól 1800. február 21-ig a csurgói gimnázium helyettes-tanára volt. Komáromból 1798-ban jött át Somogyba, hogy meglátogassa Szántódon pálóczi Horváth Ádám barátját, a Dunántúl híres költőjét és e vidéken élő lelkész-tanulótársait. Horváth ajánlatára Sárközy István, nagybajomi földbirtokos, Somogy vármegye jeles műveltségű alispánja s a belsősomogyi református egyházmegye gondnoka, akinek vendégszerető házánál hosszabb időt töltött a költő, segítette be őt a csurgói gimnáziumnál tanári állásába. A Balaton partján, a szántódi régi híres révcsárdában írta Csokonai a „Tihanyi echóhoz" c. remek költeményét, melynek emlékezetére 1936. június 29-én relieffel díszített emléktábla helyeztetett el az új vendéglő homlokfalába, ezzel a felirattal: „Óh Tihanynak riadó leánya szállj ki szent hegyed közül." „E révház ősi falai között írta Csokonai Vitéz Mihály a Tihanyi echóhoz című költeményét. A költő emlékezetére állította a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. és a Balatoni Szövetség 1936.“ A szép és megható felavatási ünnepélyen Strommer Viktoria dr. tihanyi apát, mint a Balatoni Szövetség irodalmi szakosztályának elnöke tartott megnyitót; ünnepi beszédet Sziklay János dr., a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke mondott. Debrecen szk. várost és a Csokonai Kört Csobán Endre főtitkár, Baja Mihály költő-lelkész, Csűrös Ferenc dr., Veress Géza dr. képviselték, beszéddel, koszorúval, ódával áldozván városuk nagy szülötte emlékezetének. Az alkalmi énekszámokat a siófoki kiváló polgári dalárda szolgáltatta. Ha már Szántódon is emlékművet állítottak a vándorköltőnek, mennyivel illőbb és méltóbb, hogy a csurgói gimnázium is, mely éppen az ő halhatatlan nevéről van elnevezve, minden alkalmat megragadjon kegyeletes tiszteletének kimutatására. Hiszen ebben az iskolában tanított ő, előbb az alsó, később a felsőbb osztályokban. Tanítványaival szinte barátkozva, peripatetikus módszer szerint szeretett foglalkozni. A költészetet a maga által készített jegyzetekből tanította; diákjaival nyilvánosan eljátszatta itt szerzett vígjátékait.