Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 3. kötet
I - IBRÁNY - IBRÁNYTELEK - IBRED - IBRIK - IBRIKCSE - IBRIKKE - IBRONY - ~ICS - ICSAR - ICCZE - ICZ - ICZÉG - ICZĚGBICZĚG - ICZĚGÉS - ICZINPICZIN - ICZKEFICZKE - ICZKIVICZKI - ID, (1) - ID, (2) - ID, (3) - IDA, (1) - IDA, (2) - IDÁBB - IDÁIG - IDDOGÁL - IDDOGÁLÁS - IDE, (1) - IDE, (2)
5 IBRÁNY—IDŐD—IDE 6 IBRÁNY, falu Szabolcs megyében ; helyr. Ibrány-ba, —ban, —ból. IBRÁNYTELEK , puszta Szabolcs megyében ; helyr. Ibránytelken, Ibránytelek-re, —röl. IBRED, tájdivatos. 1. ÉBRED. IBRIK, m. tt. ibrik-ét, harm. szr. —re. Különböző nagyságú és alakú , de leginkább öblös , hasas edény érczből vagy cserépből, fogóval, födővel és csurgó szájjal ellátva, némely italok tartására és töltögetésére. Kávés, tejes ibrik. Vizes ibrik (nyakas, csecses korsó). Betűáttétellel am. begre v. bögre. Egyébiránt azonos az arab , török , perzsa ibrik szóval; honnét kahwé-'ibrig'i am. kávés ibrik. (Kaff'eekanne, cafetiére). IBRIKCSE, IBRIKECSKE, (ibrik-cse v. ibrikecske) 1. IBRIKKÉ, IBRIKKÉ, (ibrik ke) kies. m. tt. ibrikkét. Kisded ibrik. IBRONY, falu Szabolcs megyében, helyr. Ibrony-ba, —ban, —ból. —ICS, kicsinyező képző , pl. a kavics, gubics szókban. Részletesebben 1. —ACS, képző. ICSAR, (i csar) m. tt. icsar-t, tb. —ok. harm. szr. —a v. —ja. Hegyalján am. csigér, lőre, bor alja. Gyöke úgy látszik, egy az iszik, ital szók gyökével , s am. hitvány alávaló ital, mennyiben a cs képző gyakran ócsárló, alázó értelemmel bír. ICCZE, ICCZÉS, 1. ITCZE, ITCZÉS, ICZ , elvont gyöke 1) iczeg, iczke , s előtéttel bicz, biczeg, biczereg, ficza stb. származékoknak, melyekben alapfogalom az élénk, kicsinyes, könnyű mozgás , 2) iczi piczi szóknak , s nem egyéb , mint a kicsinyitési képzők acs, ecs, ics, ocs változata, közbetéttel : incz, pl. az inczenpincz szóban. ICZEG, (iczég) önh. és gyak. m. iczég-tem, —tél, —étt. Eredetileg izég, sikerítve izeg-mozog, iczeg-biczég (izeg-bizeg). Súlyegyént vesztve vagy keresve ide-oda mozog, ingadoz. Szélesbért. rokon vele az inog. V. ö. IZEG. ICZÉGBICZÉG, (iczég-biczég) iker. ige. Rokon vele : illegbillég. V. ö. ICZÉG. ICZÉGÉS, (iczég-és) m. tt. iczégés-t, tb. —ék. harm. szr. —e. A mozgásban levő testnek azon állapota, midőn iczeg. V. ö. ICZEG. ICZINPICZIN, (iczin-piczin) ikerített mn. 1. INCZENPINCZ. ICZKEFICZKE, (iczke-ficzke) iker. mn. Nyalka, hegyke, magát kényesen viselő, hányiveti. Iczkeficzke úrfiak. V. ö. ICZ, FICZ gyökszók. ICZKIVICZKI, (iczki-viczki) lásd : ICZKEFICZKE. ID, (1), elvont gyöke különféle családokat képező származékoknak. 1) Mozgást, menést, haladást jelent ezekben : idő, idegen, ideg. 2) Mélyhangú ragozással, helyes alakra, arányos külsőre vonatkozik : idom, idomít, idomos stb. szókban, ID, (2), elvont törzs, az idő, idébb származékokban, melynek elemei, a közelre mutató i és helyképződ, s am. közel hely, honnan ide , am. hozzám közel helyre. ID, (3), elavult vagy elvont fn, mely hajdan innepet (id-napot) jelentett, s megvan a perzsaíd, szanszkrit íd (innepel, énekel), hellén heiden , a)Öli szókban. A magyarban azonosnak látszik di gyökkel , melytől dísz, dics stb. is származik; innen idv, annyi mint div, dívó. Más származással és értelemmel bír az ideg, idegen, idő, idom szókban , melyek elemzését 1. saját helyeiken. V. ö. különösen INNEP, IDV és IDOM. IDA, (1), KIS—, NAGY—, falvak Abaúj megyében ; helyr. Idán, —ra, —ról. IDA, (2), 1. IDA. IDÁBB , tájszólási id. a szabályszerű idébb helyett. V. ö. IDÉBB. IDÁIG, tulajdonkép ideig , de minthogy ez az időből származott ideig (időig) szóval öszveüt, különböztetésül az idáig lett közdivatuvá , ámbár szabályosabb volna : idéig. Értelmére nézve am. ezen helyig, ezen kijelölt pontig, vonalig, pl. Egész idáig üldöztek bennünket a haramiák. Ami birtokunk csak idáig terjed. Én idáig szántok, te pedig odáig. IDDOGÁL, (i-sz-od-og-ál) önh. és gyak. m. iddogál-t. Folytonosan , kényelmesen , apródonként, de gyakran iszik. Jó borocskát iddogálni. Többek társaságában iddogálni. Ki-, megiddogálni a hordóbort. Mindenét eliddogálni. Máskép : iszogat, ivogat. IDDOGÁLÁS, (i-sz-odog-ál-ás) m. tt. iddogálás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Folytonosan tartó kicsinyes, kényelmes ivás, pitizálás. IDE, (1), (ide v. ide, mongolul inde) , id., mely által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a mozgást, cselekvést feléje irányozzuk, minélfogva az iránypont mindig maga a szóló, pl. Hozd ide azt a kenyeret. Ülj ide. Ide tekints, ne oda, itt az Isten angyala. (Huszár vers). Ide hallgass. Ide felé tarts. Ide haza leszek. Ide-oda járni, tekinteni, azaz több felé , majd ide, majd oda. Hasonló : Ide tova, és ide s tova. Ide vele, ha tiszta. (hm.). Ide való. Ide jöjetek. Néha a nép nyelvén általában itt értelme van , pl. Ide alá (itt alatt) hűsebb van, mint oda fenn. Én majd csak ide benn (itt benn) maradok, ti pedig legyetek oda künn (ott künn). Idehaza (itt honn). Ezen öszvetételben ide-tova am. ma holnap, nem sokára. De már engem ide tova , elvisz a sz. Mihály lova. (Csokonai). V. ö. ODA, és ITT, OTT, IDE, (2), elavult mn. a köz divatban élő idő helyett, mely ma csak némely ragokkal használtatik, mint : ide-i, ide-en (idén), ide-etlen (idétlen), újabb alkotású idény stb. Alkotása olyan, mint a czipe (czipő), csörgő (csörgő), bogyó (bogyó) stb. szóké. A Müncheni codexben ragozva többször előfordul. És nem vall benne gyökeret, de idések. Az ő idésb fia. Es mindketten idések nalának. En idém. Ez tü idézek.