Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet

P - PERJESZT - PERJESZTÉS - PERK - PERKÁL - PERKÁLSZÖVŐ - PERKÁSZ - PERKÁTA, (1) - PERKÁTA, (2) - PERKE - PĚRKED, (1) - PERKED, (2) - PĚRKĚL - PĚRKÖLTSÉG - PERKUPA - PERLAK - PERLÁSZ - PĚRLEKĚDÉS - PĚRLEKĚDIK - PERLEP - PĚRLÉS - PĚRLŐDIK - PERME - PERMED - PERMEDEG - PERMEDĚZ - PERMĚG - PĚRMESZT - PERMESZTÉS - PERMESZTŰZ - PERMET

183 PERJESZT— PERLEKEDIK PERLEP—PERMET 184 nyes, vagy sátorozó. (Juncus pilosus.) Molnár Al­bertnél am. juncus effusus, mely Diószeginél béka­szittyó. PERJESZT, (per­j­esz­t) áth. m. perjeszt-étt, htn. —vi­v. —em­. par. perjeszsz. A Csereháton Gö­mörben, s Abaújban am. alája gyújtani, gerjeszteni. A székelyeknél : permeszt. 1. ezt. Rokon a Balaton melléki pervyeszt. PERJESZTÉS, (per-j­esz-t­és) fn. tt. perjesz­tés-t, tb. —ék. Alágyujtás. V. ö. PERJESZT. PERK, puszta, NEMES—, falu Nyitra m. helyr. Perk-re, —én, —röl. PERKÁL, fn. tt. perkál-t, tb. —ék. harm. szr. — a. v. —ja. Vékonyabbféle gyolcsszövet gyapot­ból. Németül : Berkan, olaszul : barracano, francziá­ul : bouracan. PERKÁLSZÖVŐ, íperkál-szövö­­ösz. m­. Ta­kács, vagy gyáros, ki perkálféle szöveteket készít. PERKASZ, erd. falu Szászváros sz. helyr. Perkász-ra, — on, — ról. PERKÁTA, (1), mn. tt. perkátá­t. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendjéből; bokrétája tölcséres, ránczba szedett, kinyílás előtt öszvesodrott, csúcsos, kúpos hegyű; bibéje gombos, gömbölyű, minden faja felfutó szárú. (Ipomoea. LA Nevét valószínűleg bokrétájának pergére sodrott alakjától kapta, mintha eredetileg pergéje volt volna. PERKÁTA, (2), falu Fehér m . hely r. Perkátá­ra, —n, —ról. PERKE, női kies. kn. tt. Perké­t. Kis Pere, Er­zsike, Böske. L. PERZSI. PERKED, (1), (pér­k­ed) önh. m. pérked-tem, — tél, —étt. A rekkenő hévség miatt fű, gabona el­aszik, elperzselődik. Balaton melléki szó. V. ö. PER gyök (1). Rokon vele mély hangon : pirkad. PERKED, (2), puszta Szabolcs m., helyr. Per­ked-re, —én, —röl. PERKÉL ; PERKÉLÉS ; PERKÉLT, 1. PER­GÉL, PERGÉLÉS;PERGÉLT. PERKÖLTSÉG, (per­költség!­ész. fn. Általán mindazon kiadások, költségek, melyekbe bizonyos pernek lejárása kerül, p. az ügyvédi dij, a szükséges okmányok megszerzésére költött pénz stb. A vesztett félt a perköltség megtérítésére ítélni. PERKUPA, falu Torna m­., helyr. Perkupá­ra —n. —ról. PERLAK, mváros Szala m.; helyr. Perlak-ra, — on, —ról. PERLÁSZ, falu Gömör m.; helyr. Perlász-ra, —on, —ról. PERLEKEDÉS, (per-él-ek-éd­és) m­. tt. per­lekedés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. 1) Két vagy több személy között folyó szóteli veszekedés. Kosz háza­sok, testvérek, szomszédok perlekedése. 2) Viszonyos állapot, midőn a peres felek a biróság előtt bizonyos kereset miatt vitatkoznak, törvénykezés, pereskedés. PERLEKEDIK, (per-él-ek-éd-ik) k. m. perle­ked-tem, —tél, —étt. 1) Másod vagy többed magá­val folytonos, gyakori szóbeli veszekedésbe kevere­dik. 2) Törvényes­ért. mint peresfél, a biróság előtt bizonyos kereset miatt pert folytat, törvénykezik, pereskedik. PERLEP, falu Bars m. helyr. Perlep-re, —én, j —röl. PÉRLÉS, (pér-él-és) m­. tt. perlés-t, tb. —ék.­­ Cselekvés midőn valaki perel. V. ö. PERÉL. PERLODIK, (pér-él-ő-d-ik) belsz. m. perlöd-s lem. —tél, —Ott. Szabó Dávidnál am. perlekedik; 1. ezt. Molnár Albertnél is eléjön : perlödés — per­lekedés. PERME, (per-me), m­. tt. permé­t. Székelyesen am. permet, permeteg, apró, parányi cseppekben hulló eső. Gyöke azon per, mely is pereputty, s hang-s változattal a piri, pirinyó, pirink­ó szókban kicsit je­lent, s rokon a parvus, pars latin szók gyökéhez. Alakjára hasonló az elme , eszme , szuszma , duzma, tutyma, szuszma szókhoz. Rokon hozzá a vastaghangu s apró, a földet alig vagy vékonyan lepő havat je­lentő székely porka, továbbá a persa bárán (eső), mongol horogban (eső), s ez utóbbi csaknem egészen , egyezik a porka szóval. PERMED, PERMED, (per­m­ed), önh. m. per­med-t. 1) Apró szemecskékben csepegővé lesz. Ebből származott permedeg, keményítve permeteg, mint: förged förgeteg, csörged csörgeteg, lankad lankatag, s több mások. 2) A székelyeknél am. gerjed, gyula­dásnak ered. Értelmi viszonyban áll vele a permesz, pl. permesztüz, gerjedező, elevenedő tűz, és az áth. permeszt, gerjeszt, gyúlaszt. E jelentésénél fogva a tüzet, égést jelentő pér gyökből származik. V. ö. PÉR, gyök. PERMEDEG, székelyesen am. permeteg. PERMEDÉZ, 1. PERMETÉZ. PERMÉG, (per-m­ég) önh. m. permég-lem. —tél, -étt. L. PERMETÉZ, és v. ö. PERME. PERMESZT, (per-m-esz-t) áth. m. permeszt-étt, par. —sz. hbn. —ni v. —em­. Valamely testet gerje­dővé tesz, gerjeszt, lassan-lassan gyúladásba, forra­dásba hoz. Tüzet permeszteni. Tejet permeszteni — for­rolintani (Kriza J.). A székelyeknél divatos. Alkat­ra rokonai : törmeszt, termeszt, s mennyiben az m és v rokon ajakhangok : perveszt, olvaszt stb. PERMESZTÉS, (per-m­esz-t­és) fn. tt. permesz­tés-t, tb. kék. Gerjesztés, felforralás. V. ö. PER­MESZT. PERMESZTÜZ, (permesz-tüz) ész. fn. A szé­kelyeknél am. gerjedező, elevenedő tűz. PERMET, (per-me-t v. per-m-et) fn. tt. permet­ét. Igen apró szemekben hulló eső. Néhutt : permete és permeteg. Törzsöke vagy a székely perme, mely­hez a t hang vagy te szótag toldalékul járult; így lett a szuszma , duzma szókból szuszmali, duzmati; vagy talán csak per­m, mint a régieknél szereim, (honnan : szerelm­et­es), hatalm , oltalm, stb. L. PERME.

Next