Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
ZS - ZSOLT, (1) - ZSOLT, (2) - ZSOLTÁR - ZSOLTÁRÉNEK - ZSOLTÁRÉNEKLÉS - ZSOLTÁRÉNEKLŐ - ZSOLTÁRIRÓ - ZSOLTÁRKÖNYV - ZSOLTÁRLÁS - ZSOLTÁROL - ZSOLTÁROS - ZSOLTÁROZ - ZSOLTINA - ZSOLTINABÁRCS - ZSÓLYA - ZSOMÁNCZ - ZSOMB - ZSOMBÉK - ZSOMBIK - ZSOMBIKFŰ - ZSOMBIKOL - ZSOMBIKOS - ZSOMBOK
1273 ZSOLT—ZSOLTÁROS. ZSOLTÁROS—ZSOMBOR. 1274 cibus Halleluja et Amen canere solebant." A magyarban is leginkább ez utóbbi értelemben fordul elő, mint szent ének. „Ev nemes doktor nagy sok könyveket szerze, és miséket, szolozsmákat, melyek az ő egyházába mind ez ideig olvastatnak." Debreczeni Legendásk. 20. 1. „De nem használ miseszolgáltatásunk Utálatos sok zsolozsmatartásunk." Feddő Ének a XVI. századból. (Thaly K. gyűjteménye). L. még SOLOSMA, ZSOLT, (1) a névtelen jegyzőnél Zolta, a Budai krónikában Zoltán, Árpád fia, és Taksony atyja (Árpad genuit Zoltán, Zoltán genuit Taxun, Chronicon Budense). Mongol nyelven zoltai v. (holtai v. Bálinti szerént az ai ikerhang a kiejtésben á-vá olvadván össze, zoltá am. szerencsés, zol v. dzol szótól, mely am. szerencse sjakut nyelven is eléjön. ZSOLT, (2) mezőváros Pest Zsolt m., helyr. Zsoltra, —on. —ról. Más kiejtéssel: Solt. ZSOLTÁR,m. tt zsoltárt, tb. — ok. harm. szr. —a v.—ra. így neveztetnek szent Dávid próféta énekei, szám szerint százötvenen ; hellen-latinul psalmo am.énekelek, ettől lett psalma v. psalmus, azaz,ének szent ének, és psalterium, énekekből álló gyűjtemény, s az utóbbiból módosult magyarosan zsoltár a magyar ajknak nehéz kiejtésű psaltér helyett. Zsoltárokért énekelni. „Szivvidámitásra Isten a bort adta, Amint a zsoltárban szent Dávid mondotta." Lakodalmi vetélvers. ZSOLTÁRÉNEK, (zsoltár-ének) ösz. mn. Ének, melynek tárgya, illetőleg szövege valamely zsoltár. ZSOLTÁRÉNEKLÉS, (zsoltár-éneklés) ösz. mn. A zsoltároknak ájtatos egyházi énekszóval elzengése. Kresznerics szerint Szili püspöknél: zsoltárlás. ZSOLTÁRÉNEKLŐ, (zsoltár-éneklő) ösz. mn. Aki zsoltárokat énekelve ájtatoskodik. Zsoltár éneklő hívek, szerzetesek. ZSOLTÁRÍRÓ, ZSOLTÁRKÖLTŐ, (zsoltáríró v. —költő) ösz. mn. Szoros ért. Dávid próféta, mint a bibliai szent zsoltárok szerzője. Széles ért. aki azokhoz hasonló szellemű szent énekeket szerez. ZSOLTÁRKÖNYV, (zsoltár-köny) esz. m. Az ó szövetségi Bibliának azon könyve, mely Dávid próféta zsoltárait, számra százötvenet, foglalja magában. Továbbá,templomi ájtatos használatra készített, s hangjegyekkel ellátott könyv, melyből a buzgó hívek,szerzetesek stb. szent zsoltárokat énekelnek. ZSOLTÁRLÁS, (zsoltárolás) m. tt. zsoltárlás-t,tb. — ofc.harm. szr. — a.L.ZSOLTÁRÉNEKLÉS. ZSOLTÁROS, (zsoltár-os) önh. m. , zsoltárolt. Zsoltárokat zengedez, énekel. V. L. ZSOLTÁRÉNEKLÉS. ZSOLTÁROS, (zsoltár-os) mn. tt. zsoltáros-t, v. —at, tb. —ak. Zsoltárokat tartalmazó, vagy amiben zsoltárokat énekelnek. Zsoltáros könyvek. Zsoltáros ájtatosság, vecsernye. ZSOLTÁROZ, (zsoltároz). ZSOLTÁROZÁS, (zsoltározás) 1. ZSOLTÁROS, ZSOLTÁRLÁS. ZSOLTINA, m. tt. zsoltinát. Növénynem az együttnemzők seregéből s egyenlőnösök rendéből; vaczka szőrös, vagy polyvás; fészke hengerded, hegyes, de tövistelen fedelékű pikkelyekkel; bóbitája pelyhes, vagy sertefogas; virága veres, ritkán fehér. (Serratula). Talán ezen serratula szóból módosult. Ismertebb fajai: festő zs. (serr. tinctoria), népiesen : festőfű, fürészlevelű fü v. csak zsoltina ; aszottas zsoltina (serr. arvensis), népiesen : aszottas, zabtövis. ZSOLTINABÁRCS , (zsoltina-bárcs) ész. f. A bárcsok neméhez tartozó növényfaj, levelei láncsásak, szemszőrösek, alul borostásak ; gyökérlevelei kikanyarítottak ; szára elágazó ; fészkének pikkelyei hosszadad láncsásak, kigörbült végűek, szálkahegyüek. (Cnncus Serratuloides, Waldstein. Carduus serr. Linné. Gönczy Pálnál: elrsium pannonicum). ZSÓLYA, m. tt. zsályát. Faczipó. A német Sohle szóból módosult. ZSOMÁNCZ, 1. ZOMÁNCZ. ZSOMB, törzs, melyből zsombék v. zsombik v. zsombok,és zsomboly szók származnak. Egyezik komp, és rokon domb szóval. ZSOMBÉK ; ZSOMBÉKOS ; ZSOMBÉKOS, 1. ZSOMBIK; ZSOMBIKOS; ZSOMBIKOS; ZSOMBIK, (zsombik) m. tt. zsombikot, harm. szr. —ja.) így nevezzük az ingoványos, süppedékes, semlyékes, lápos, mocsáros réteken, lapályokon helylyel közzel földomborodó hantokat, s a vízi növények gyökerei körül és gyökereiből képződött, valamivel szilárdabb állományú dombocskákat. Zsombikról zsombikra hágva járni, átmenni az ingoványon. 2) A réteken,legelőkön befüredzett vakandrúrás. 3) Néhutt igy nevezik a földomborodott hangyafészket is : hangyazsombik. (Szabó D.) Változattal: zsombék, zsombok, zsombély, zsombok, honnan Zsámbokrét helynév : zsombikrét. Rokon vele jelentésben handsék. Törzse zsomb egy eredetű komp, s rokon domb szóval. V. ö. TOMBÁCZ. Képeztetésre hasonlók hozzá: szurdok v. szurdik v. szurdok, továbbá poczik, kuczik stb. ZSOMBIKFÜ, (zsombik-fü) ész. m. Mocsárfü, mely a zsombikokon szokott teremni. ZSOMBIKOS, (zsombikos) áth. m. zsombikolt. Zsombikkal, vagy gyepes hanttal kirak, kijelöl határol valamit, hancsikol. A rétek, legelők határait, az utak mellékét zsombikolni. V. ö. HANCSIKOS, ZSOMBIKOS, (zsombikos) mn. tt. zsombikos t, v. —at, tb. —ak. Aminek fölszinén itt-ott zsombikok emelkednek ; továbbá: vakandtúrásos. Zsombikos láp, semlyék, ingovány, rét, legelő. ZSOMBOK, 1. ZSOMBIK.