Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
V - VÉNES - VÉNHED - VÉNHĚDÉS - VÉNHĚDIK - VÉNHĚSZIK - VÉNHESZT - VÉNHESZTÉS - VÉNHÖSZIK - VENICZ - VENICZFA - VENIKE - VÉNÍT - VÉNÍTÉS - VĚNNI - VENŐCZE - VÉNSÉG - VÉNSZAKÁLAS - VENTE - VENTER, (1) - VENTER, (2) - VENTEREG - VENUS - VÉNUSCSIGA - VÉNUSFODORKA - VÉNUSFÖRDŐ - VÉNUSI - VÉNUSKÖLDÖKE
923 VÉNES—VÉNSÉG. VÉNSZAKÁLAS—VÉNUSKÖLDÖKE. 924 VÉNES, (vén-es) mn. tt. vénes-t. v. et, tb. —ék. Vének szokására, tulajdonságára mutató; rottyadt, korhadt, lassú. Vénes mozgás, állás. VÉNHED, 1. VÉNHEDIK. VÉNHEDÉS, (vén-héd-e's) mn. tt. vénhedés-t, tb. —e'k, harm. szt. —e. Érettkorusági állapot, midőn valaki a vén korba lép. V. ö. VÉNHÉDIK. VÉNHÉDIK, (vén-h éd-ik) k. m. vénhéd-tem, — tél, —étt. Folytonos vénülő állapotban van; változattal : vénhészik, vénhészik, vénhüszik, de csak a jelentő mód jelen idejében. »Mikor megvénhészél" (cum senieris. Münch, cod. János. XXI.). Pesti Gábornál: „mikoron meg vénhittél." Erdősinél: »mikoron vinsigre jutandasz." Ez igében a középképző. Hasonló képeztetésnek is végezettel és e nélkül: büzhödik, hamuhodik, széthirdik, bűnhődik, kárhozik, petyhüdik, porhad, korhad, poshad stb. V. ö. H betü. VÉNHESZIK, 1. VÉNHEDIK. VÉNHESZT, (vén-h-esz-t) áth. m. vénheszt-étt, hb. —m. v. --em. par. vénheszsz. Eszközli, okozza, hogy valaki vénhedik. A sok gond, hú, nyavalya időnek előtte vénhesztik az embert. VÉNHESZTÉS, (vén-h-eszt-és) m. tt. vénhesztést, tb. —ék, harm. szt. —e. Cselekvés, okozás, mely által valaki vénhedő állapotra jut. VÉNHÜSZIK, VÉNHÜSZIK, 1. VÉNHÉDIK, VENICZ, némelyek szerént VÉNICZ, m. tt. veniczet. 1) Népies neve az iszalag bérese (clematis Vitalba) kapaszkodó növény fajnak, mely máskép szintén népiesen : venike, iszalag, szulák. 2) L. VENICZFA. VENICZFA VÉNICZFA, (veniczfa) ész. m. Növénynem az egylakiak, és sok hímesek seregéből. (Ostrya). A komlós véniczfa tobozai tojásdadok, lecsüggők, levelei tojáskerekek, rügyei tompák. (Carpinus ostrya). Népies nyelven különösen ezt hívják veniczfának. Mandsu nyelven vence am. vad théa (wilder Thee). Miklosicha ,venyige' szóval együtt a ,venicz' szót is a szláv vinika, vinjaga (wilde Bebe) szókkal rokonitja. V. ö. VENYIGE. VENIKE, m. tt. venikét. 1) L. VENICZ. 2) L. VENYIGE. VÉNÍT, VÉNIT (vénít) áth. m. vénit-étt, par. •—s, hb. —ni, v.eni. Vénné tesz, vagyis eszközli, okozza, hogy vénné lesz valaki. Az aggkor minden embert megvénit. V. ö. VÉNHESZT, VÉNÍTÉS, VÉNITÉS, (vénítés) m. tt. vénitést, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, vagy hatás, mely által valaki vénül. VÉNNI, 1. VÉSZ v. VÉSZÉN áth. ige alatt. VENŐCZE 1. VELENCZE. VÉNSÉG, (vénség) m. tt vénség ét, harm. szr. •—e. Az életkornak végső, korhadó szaka. A vénség maga is betegség. (Km.). Szomorú társakkal szokott járni a vénség. (Km.). Köhögő társakkal jár a vénség. (Km.). Késő vénség. Vénségében koldusbotra jutott. Ellentéte: ifjúság. „És örömest vagyok házamhoz elmennem, Holott esék nekem ifjúságban élnem, Ott vénségemnek is ugyan véget érnem" Istvánfi Pál a XVI. századból. VÉNSZAKÁLAS, (vén-szakálas) esz. m. vén, korhadt ember. Képes kifejezéssel, a régihez makacsul ragaszkodó. V. ö. AGGSZAKÁL. VENTE, puszta Szala m. , helyr. Ventére, — n —ről. VENTER, (1) v. VÉNTÉR v. VÖNTÖR m. tt. venter-t, tb. —ék, harm. szr. —je. Háló neme, melyet a vízben karókhoz pányváznak ; máskép öszszetéve : venterháló, vöntörháló. VENTER, (2) falu Bihar m., helyr. Venter-re, —én, —ről. VENTEREG, egy régi énekben a XVII. századból am. fentereg v. fetreng. „Étel-ital annak méreg, Rosz asszonynyal ki ventereg." (Thaly K. gyűjt. II. K. 213. l. L. VERTENG. VENUS, m. tt. Vénus-t.) A római hitregében főleg a szépség női istene. A magyarban némely öszszetételekben jön elő. 2) Bolygó csillag neve, mely a Merkur után a mi napunk körül forog, s igen szép fényben ragyog. Minthogy a nap kelte előtt, és lenyugta után látszik, máskép : hajnali és estvéli csillag; néha a népdalokban: szerelem csillaga. Bopp F. a latin veneror szóval együtt a szanszkrit van gyöktől származtatja, mely am. colere, venerari, deditum esse, amare ; honnan szerénte, magában a szanszkritban vanitá am. femina, uxor, továbbá a régi német winia directa, uxor, hiberniai ban (angol woman). VÉNUSCSIGA, (vénus-csiga,) ész. fn. Két teknőjü csiganem, melynek ajkai egymás fölött feküsznek. (Venus Muschel). VÉNUSFODORKA, (vénus-fodorka) ész. fn. Növényfaj a fodorkák neméből ; lombjai kétszer füzöttek; szárnyai váltogatók, karéjosak, nyelesek. Lakik nedves kősziklákon. (Adianthum [helyesebben : adiantum] capillus Veneris.) VÉNUSFÜRDŐ v. —FÜRDŐ, (vénus-fürdő) esz. m. Népies neve a héjakút mácsonya (dipsacus laeiniatus) növényfajnak. Nevét onnan kapta, mert a köznép véleménye szerént, aki a levelén eső után maradt vizzel mossa magát, szép lesz mint Vénus. Máskép szintén népiesen : héjakút, szomjútövis, pásztorvessző. VENUSI, (vénusi) mn. tt. venusi-t, tb. lak. 1) Szépségre Venushoz hasonló. Vénusi alak termet. 2) Átv. bujakóros. Vénusi nyavalya. VÉNUSKÖLDÖKE, egyik népies neve a piros paponya (physalis Alkekengi) növényfajnak , máskép szintén népiesen : zsidó cseresznye, muharcz, korontó fű, hólyagcseresznye, (latin-görög physalis neve is physa [ hólyag] szótól ered, mert bogyóját hólyagként felfúvódott veres csésze zárja be).