Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
T - TÚRÓS - TÚRÓSAJT - TÚROSÍT - TÚRÓSÍT - TÚROSODÁS - TÚRÓSODÁS - TÚROSODIK - TÚRÓSODIK - TÚROSÚL - TUROVA - TÚROZ - TÚRÓZ - TÚRÓZACSKÓ - TÚRÓZÁS - TÚRÓZSÁK - TÚR-PÁSZTÓ - TÚRTÁP - TÚR-TEREBES - TURUK - TURUL - TURUNTUL - TURVÉKONYA - TURZ - TURZÁS - TÚRZIK - TURZÓ - TURZON - TURZOS
501 TÚRÓS—TÚRÓZÁS, TÚRÓZSÁK— TURZOS. 502 TÚRÓS, TÚRÓS, (túró-os) mn. tt. túrós-tv. — at, tb. —ak. 1) Miben a túrórészek különváltak. Túrós tej, túrós zsendicze, tarhó. 2) Túróval készített, hintett, töltött. Túrós étek, túrós tészta, túrós metélt, túrós csík, túrós csusza, túrós táska, lepény, gombócz, rétes, béles, galuska. 2) Mondják megromlott borról, midőn felszinén fehéres túróforma anyag úszkál; máskép : virágos. TÚRÓSAJT, (túró-sajt) esz. f. Különféle módon megsavanyított, s csípőssé csinált túró, melyet böbönökben szoktak tartani, pl. az úgy nevezett érett túrót, vagy liptai sajtot, breznói sajtot (brinzát). TÚROSÍT, TÚROSIT, (túr-os-ít) áth. m. túrosít-ott, par. —s, hb. —ni, v. —ani. Túrossá, azaz genyessé, fekélyessé tesz, p. az iga az ökör nyakát, a hám a ló szügyét, hátát. V. ö. TÚROS. TÚRÓSÍT, TÚRÓSIT, (túr-ó-os-ít) áth. m. túrósít-ott, hb. —ni v. —ani, par. —s Túróssá tesz. A tejoltó megtúrósitja az édes tejet. TÚROSODÁS, (túr-os-od-ás) m. tt. túrosodás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Dörzsölés, feltörés által támadt sebesedés, eresedés a testen. V. ö. TÚR, (2): TÚROS. TÚRÓSODÁS, TÚRÓSODÁS, (túr-ó-os-od-ás) m. tt. túrósodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. A tejnek azon állapotváltozása, midőn a túrós részek a többi híg és vajas részektől különválnak. TÚROSODIK, (túr-os-od-ik) k. m. túrosod-tam, — tál, —ott. Az állati testnek valamely része dörzsölés, törés által túrossá, azaz eressé, fekélyessé, sebessé leszen. Megtúrosodott a ló háta. Máskép : túrosúl (nem: túrósul). „A lovának az lába mert igen megtúrosult" Lakodalmi gajd a XVI. századból. (Thaly K. gyűjt.). V. ö. TÚR, (2). TÚROS. TÚRÓSODIK, TÚRÓSODIK, (túr-ó-os-od-ik) k. m. túrósod-tam, —tál, —ott. A tejnek durvább, szívósabb részei morzsákká tömörödnek. A beoltott vagy megsavanyodott tej megtúrósodik. Máskép: túródzik. TÚROSÚL, (túr-os-úl) önh. m. túrosult. L. TÚROSODIK. TUROVA, falu Zólyom megyében, helyr. Turován, —ra, —ról. TÚROZ 1. TURZ. TÚRÓZ, TÚRÓZ, (túr-ó-oz) áth. m. túroz-tam, — tál, —ott, par. —z. Túróval behint, beken, megtölt. Túrózni a galuskát, a lepényt. TÚRÓZACSKÓ, (túró-zacskó) esz. m. Csúcsos végű zacskó vászonból, melybe a megtúrósodott savanyú tejet beleöntik, azután valamely edény fölé akasztják, hogy a savó leszivárogjon belőle. Az így megtisztult túrótömeget a zacskóban lenyomtatják, s úgy lesz belőle lapos túró. Tréfás népnyelven alakja után jelent hálósüveget is. TÚRÓZÁS, TÚRÓZÁS, (túr-ó-oz-ás) m. tt. túrózás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Túróval behintés vagy megtöltés. TÚRÓZSÁK, (túró-zsák) 1. TÚRÓZACSKÓ. TÚR-PÁSZTÓ, puszta Heves m., helyr.Pásztó-ra, —n. —ról. TÚRTÁP, (túr-táp) ősz. m. Az Erdészeti Mítszótárban a makkon kivül mind azon táplálék, melyeket a szelid és vad sertések az erdőn túrás által lelnek, pl. rovarok, ezek alakjai, bábjai, gomba, gyökér stb. TÚR-TEREBES, falu Ugocsa m., helyr. — Terebes-re, —én, —ről. TURUK, eléjön a régi Halotti beszédben ,torok helyett: „Turchucat migeszokosztjavola" (torkukat megszakasztja vala). TURUL, m. tt. turul-t, tb. —ok. harm. szt. —ja. Turóczi és Kézai krónikáik szerént Etele király hadi czímerül a paizsokon és zászlókon a fején koronát viselő madár képét hordoztatta, mely madár magyarul turul-nak nevezteték. E czímer a magyaroknál egész Gejza vezér koráig fennállott. A ,turul' név utóbbi korban ismeretlenné levén, értelmének fejtegetésében több jelenkori iró fáradozott, azonban különösebben Jászay és Szabó Károly úgy vélekednek, hogy a t betű helyett c-t kell tenni s akkor lesz curul vagyis kurul azaz karoly, karvaly. Azonban Vámbéry szerént csagataj nyelven turgul sólyom fajta madár. Mi csak figyelmeztetésből azt jegyezzük fel, hogy mandsu nyelven turbelji ragadozó madárfajt jelent (eine Art Raubvogel, Gabelentz). A mandsu nyelvben az egyes szók nem végződhetnek mássalhangzón, kivéve az íi-et, hanem utóhangul még önhangzót vesznek föl, így batur-u am. bátor, tail-i am. tál, tehát ,turbelji' szóból is ha a végső is talán az egész ji (dsi ?) elesik, marad: turbel. Olyan véleményt is hallottunk, mely szerént ,turul' annyi volna mint tur-ölyv azaz fejedelmi ölyv, mintogy túra keleti török nyelven fejedelmet jelent. V. ö. TUR, (1), valamint Károly is e vélemény szerént kar-ölyv. TURUNTUL, m. tt. turuntul-t, tb. — ok, harm. szr. — ra. 1. TORONTÁLPÓK. TURVÉKONYA, falu Szathmár megyében, helyr. Turvékonyán, —ra, —ról. TURZ, (túroz) áth. m. turzott, hb. —ani, par. turzz. Bányászok nyelvén am. ásvány- vagyis érczkeresés végett próbaásásokat tesz, itt ott feltárja a földet. A kőszénkeresők turzzák a hegy oldalát. Némelyek szerént máskép: kutat, de ez már mélyebb ásást jelent. TURZÁS, (túrozás) m. tt. turzás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Bányászi ásás, áskálás, földturás, holmi ásványok, érczes erek keresése végett. TÚRZIK, (túr-oz-ik) k.m. túrz-ott, hb. —am. L. TÚROSODIK. TURZÓ, (túr-oz-ó) mn. és m. Aki turz, vagy eszköz, melylyel turzanak. TURZON, erdélyi puszta Kőhalomszékben, helyr. Tirzon-ba, —ban, —ból. TURZOS, baranyai táj szó.. 1. TORZAS, és TURCZOS. 32*