Dátum, 1989. augusztus (1. évfolyam, 76-102. szám)
1989-08-01 / 76. szám
SZABADELVŰ POLITIKAI NAPILAP 1989VIII1 KEDD 0 T 1/76. » S MOST A DOLOGRA « ARA: 4.80 Ft Sem kapitány, sem csínytevő nem voltam! (Válaszlevél a 4. oldalon) Péter Szigfrid cáfolata: (ÖN)ÉGETŐ KÉRDÉSEK Böngészem, lapozom az újságot. Felfigyelek az első hírre: Vácon, a börtönben egy elítélt nitro-oldatot csempészett munkahelyéről a körletbe, amit magára öntött és meggyújtott. Azért tette mindezt, hogy tiltakozzon a szigorított őrizet igazságtalansága ellen. Tovább lapozva olvasom: Billy Graham egyesült államokbeli tiszteletes a Népstadionban prédikációt tart. Címe: Válaszd az életet! A két hír lassan kavarogni kezd bennem és töprengeni kell. Visszalapozok az első hírhez. Megtudom, hogy az elítéltet Kalányos Sándornak hívták. Neve után ítélve nemzetiségi volt abból a népcsoportból, amelyet sokan csak megkülönböztető jelzővel együtt tudnak említeni. Kiderül, hogy ez az ember krisztusi szerepre vállalkozott Szörnyű halálával társai sorsán kívánt javítani, így kívánt üzenni a külvilágnak, hogy „odabent” baj van. Mondom, üzent, mert a cikkből az is kiderül, hogy a váci fegyház szigorított őrizetesei már több levelet írtak az igazságügyi szervekhez, amelyben kérték a szigorított őrizet haladéktalan megszüntetését. Miután kérésükre nem történt érdemi intézkedés, újabb levelet írtak a Magyar Nemzet főszerkesztőjének, de ez a levél csak egy hónap után, elkésve ért a szerkesztőségbe. Jó lenne, ha le tudnám magamról rázni ezt a hírt, mint kutya a vizet. Fal felé fordulni és aludni, mondván, a bűnözés az más, azzal nem kell foglalkozni. Vannak erre illetékesek bőven. Csak túl elevenen él még bennem a Richter ügy, amely néhány éve öt ember halálával végződött. A szomorú eset ugyancsak a hazai büntetésvégrehajtási intézményben játszódott le. Kínos napokat élt át annak idején a büntetésvégrehajtás, de hála a „Kék fény” akkori stábjának, sikerült a közvéleményt elaltatni. Minden követ megmozgattak, hogy Richtert elvetemült, javíthatatlan bűnözőnek állítsák be. Néhány hét, illetve hónap elteltével azonban a néhai Magyar Ifjúság hasábjain terjedelmes írásban olvashattunk az esetről. És aki kicsit tudott olvasni a sorok között, az rájöhetett arra, mi is játszódott le a börtönben. Ráadásul úgy tudjuk, hogy a büntetésvégrehajtás célja nem a büntetés, hanem a nevelés. Ha ezt komolyan kell vennünk, akkor ma már talán nyíltan kimondhatjuk, hogy ez a nevelési forma akkor teljes csődöt mondott. Richter esetében egy garázdából sikerült többrendbeli gyilkost nevelni. Ezt tényként kell kezelni, ha tetszik, ha nem! Azért feszegetem mindazt, mert ha a Richter-ügyből levonjuk a megfelelő konzekvenciát, akkor nagyon valószínű, hogy ma nincs Kalányos ügy sem. Sajnos, nem tudjuk, mit követett el Kalányos Sándor. Milyen vétségben volt bűnös. Ez már nem is fontos. Feltételezem, hogy nem volt magasabb iskolai végzettsége. Nem tanult szociológiát és etikát. Egy dologban azonban bizonyos vagyok: nevelhető, jobb sorsra érdemes ember volt, ha társaiért aggódva tudott meghalni. Bármit közölhet róla a hivatalos jelentés, ezt már nem lehet tőle elvitatni. A hírből kiderül, a büntetésvégrehajtás illetékesei beismerték, hogy a szigorított őrizet — amelyet 1974-ben vezettek be — nem érte el célját. Felvetődik a kérdés, ha ezt tudták, miért kellett vele megvárni ezt az elszomorító tragédiát, amely során két másik fogoly is öngyilkosságot kísérelt meg, a további szigorított őrizetesek jelentős része pedig éhségsztrájkba kezdett? Az egész felháborító esetben az a legmegdöbbentőbb, hogy a Magyar Nemzet munkatársának, Balla Péternek nyilatkozó dr. Kun László a sajnálatos eseményeket véletlenszerűnek minősítette. Nem tudom az eseményeknek mi lesz a végső kimenetele, milyen eredménnyel zárul majd a vizsgálat Szeretnénk remélni azt, hogy a foglyok nevelésében és igazságszolgáltatási rendszerünkben gyökeres változások következnek be. Talán érdemes volna elgondolkodni azon — éppen Graham tiszteletes hatásos szereplésén okulva —, hogy a büntetésvégrehajtás illetékesei az egyházak vezetőivel együtt próbáljanak meg megfelelő nevelési módszereket kidolgozni a kisiklott sorsú emberek megsegítésére, nevelésére. Külföldi példák legalábbis azt igazolják: az egyházak karitatív közreműködése révén jó eredményeket sikerült elérni ezen a téren. Erre annál is inkább szükség van, mert, mint tudjuk, a bűnözés évek óta emelkedőben van. A lakosság jelentős része szociális gondokkal küzd. Az ország pedig nem nélkülözheti a hozzáértők segítségét semmilyen téren. —Balázs— Moldován kívánságok Megyünk, ha nem javul ügyünk A Moldáviai Népfront nevű szervezet egyik aktivistája szerint mintegy harmincezren tüntettek vasárnap Kisinyovban, Szovjet-Moldávia fővárosában a nyelvi önállóságért. A megmozdulásra a moldáviai szovjet tagköztársaság létrehozásának közelgő — augusztus másodikén esedékes — 40. évfordulója adott alkalmat. A gyűlés román zászlókat lengető résztvevői azt követelték a jövő hónapban összeülő kisinyovi parlamenttől, hogy a moldovánt, amely a román nyelv egyik dialektusa, nyilvánítsák a köztársaság hivatalos nyelvévé, s egyben értelemszerűen térjenek vissza a latinbetűs írásra. „Ha a moldáviai Legfelsőbb Tanács nem teljesíti követelésünket, akkor két lehetőség közül választhatunk. Az első az általános sztrájk, a második annak kinyilvánítása, hogy nem látjuk értelmét a Szovjetunión belül maradásnak” — mondta a Reuternek Jurij Roska, a megmozdulás egyik szervezője. Halál Vuhanban A kínai Vuhanban szombaton kivégeztek két halálraítéltet. Azzal vádolták őket, hogy a május-júniusi diákmegmozdulások idején fegyvereket szereztek, és két embert megöltek. Egy személy felfüggesztett halálos ítéletet kapott, két másikat pedig életfogytiglani börtönre ítéltek amiatt, mert — az ítélet szerint — részt vettek katonákkal és rendőrökkel vívott összecsapásokban, kormányzati épületeket támadtak meg, fegyvereket loptak és embereket öltek. Vadászzsákmány — nemcsak vadászoknak Hány bakot lőtt Aczél György? A vadászati naplót nem nézhettük meg Már jó két hét óta rendszeresen kerestem telefonon Böröczky Kornélt, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság igazgatóhelyettesét. Minden alkalommal azt az üzenetet hagytam: kérem, hogy szíveskedjen visszahívni. Nem szíveskedett. Amikor végre sikerült elérnem, azt mondta — meglehetősen ingerült hangon — hogy ugyan egyetlen üzenetet kapott, ám ő „csak úgy” miért hívott volna föl? (Valóban, miért?) Megbeszéltünk egy találkozót kint a Gemencben. A sorompónál tudtak érkezésemről, nyomban be is engedtek. El is igazítottak, hogy melyik épületbe menjek. Amikor beléptem, Böröczky Kornél meglepetten nézett, s megkérdezte, hogyan jöttem be... ugyanis őt nem értesítették, hogy behajtottam a gazdaság területére. Megkérdeztem, hogy ez miért baj, hiszen autóval még két percig sem tart az út a sorompótól a szép küllemű házig. „Talán baj történhetett volna?” — érdeklődtem. — Kint vártam volna az épület előtt — így a válasz. Ezek után pedig következzék a beszélgetés, melyben Böröczky Kornél szavait szó szerint közöljük. Ez ellenőrizhető, hiszen ő is, én is magnóra rögzítettük az elmondottakat . Társadalmi vitára bocsátották a vadászati törvénytervezetet. Egyebek között ez az apropója, hogy megkérdezem. Ön szerint mi lesz azokkal a területekkel, melyeket a vadásztársaságoktól hatalmi szóval elvettek? — Nincs olyan, hogy valakitől elvettünk volna... És nem az Egyetértés vadásztársaság nevében vették el. — Nem is az Egyetértés nevében. Én nem azt mondtam. — És nem az ő érdekében. — Hanem? — Hanem a Duna-ártéri szarvasnak az érdekében. Azt tudni kell, hogy a szarvasnak van egy bizonyos mozgástere. Azért alakult ki ez a terület úgy, hogy a jugoszláv határtól egészen Kalocsáig egyben. Mert még ez is kicsi. Egy szarvasnak a mozgáskörlete a legújabb fölmérések szerint 150—200 kilométer. Hogy miért volt erre szükség? Nagyon egyszerű. A hetvenes évek vége felé a bogyiszlói község területén, ahol egy vadásztársaság működik, egy délután, válogatás nélkül, az ott alkalmazásban levő hivatásos vadász hat szarvasbikát lőtt agyon. Akkor hadd kérdezzem meg, hogy május közepén, amikor Aczél György járt itt Gemencben — azt beszélik — két nap alatt tizenhat őzbakot lőtt le. — Mikor volt? — Május közepén. — 1989? — Igen... — Nagyon rossz az információja. Mert Aczél György nem járt nálunk. Ez tévedés. — Akkor miért hallani több helyen is ezt? És nem az utcán, hanem a vadászok körében. — Hogy ezt honnét szedik, és hogy honnét szedte, vagy kapta ezt az értesülést, azt én nem tudom. De Aczél György idén — sem májusban, sem januárban — nem járt itt — Nem lehet akkor, hogy az eset egy másik vezetővel történt meg? — Nem történhetett meg. — A kilövéseket a vadászati naplóba bejegyzik. — Természetesen. Mindenkinek a terítékét, amit meglőtt, legyen az egy malac, egy süldő, vagy egy kan, vagy egy őzbak, vagy egy szarvasbika, az mind pontosan jegyezve van. — Tehát jelezve a terület, az illető neve... — Pontosan... — A beszélgetés végén megmutatja a vadászati naplót? — Nem mutatom meg. — Mert? — Azért, mert ez nem az újságra tartozik... Abban a pillanatban, amikor fölmegy és a Mezőgazdasági Minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatal utasítást ad, hogy mi a lőjegyzetünket mutassuk meg, minden további nélkül. Ez természetes. — És olyan előfordult néhány évvel ezelőtt, hogy Gáspár Sándor egy alkalommal itt többszáz fácánt lőtt? — Javaslom, hogy olvassa el a Bácskapocs című újságot. — Azért szíveskedjen nekem erre válaszolni. — Abban minden le van írva. — Tehát nem válaszol? — Nem. — Akkor ezt a beszélgetést közlöm a lapomban, hiszen más újságból nem szerzek információt. És Öntől szerettem volna ezt hallani. folytatás a 3. oldalon Vajdasági nyomaték kormányhoz a kormány ellen Az újvidék melletti Gradinovcin nagygyűlést tartottak öt vajdasági falu parasztgazdái és felhívással fordultak az ország mezőgazdasági dolgozóihoz, hogy augusztus 28-án Belgrádban országos összejövetelen tiltakozzanak az Ante Markovics vezette jugoszláv kormány agrárpolitikája ellen. Javasolták, hogy a nagyszabású megmozdulásra a földművesek ne vonattal, gépkocsikon és autóbuszokon utazzanak a fővárosba, hanem, aki csak teheti traktorral, kombájnnal és más mezőgéppel vonuljon fel, hogy így még nagyobb nyomatékkal fejezzék ki elégedetlenségüket az élelemiszertermelők jelenlegi kedvezőtlen helyzete miatt. Felhívták a figyelmet arra, hogy az országban jelenleg 1 kg kenyér ára 3 kg búzáéval azonos. Bejelentették, ha sürgősen nem változtatnak a helyzeten, akkor beszüntetik a tej, a vágóállat és más termények szerződéses beadását.