Dátum, 1989. október (1. évfolyam, 129-154. szám)

1989-10-27 / 151. szám

10 Mir DATUM •X"Í*X,X*X<í,X-X'X,X\&X*X*X;X,X-X*XX"X,X,X^X*X,>X*X*Í*X*íftvXí-X*A X-XX-XwX&X-ftXvX-XX*^ képzés Gaidar Akar csinos feleséget, aki nemcsak kedves, megértő, ha­nem kitűnően főz, vezeti a háztartást, ért az állattenyésztés­hez, növénytermesztéshez, mindemellett üzleti levelezést folytat, köt, varrogat, hímez? Ugye, erre szokták mondani, hogy ilyen nő nincs a világon? — De bizony van, mégpedig osztrák földön! — mondta nemrégiben dr. Győrvári Márk, a szentlőrinci tanács elnöke. Majd hozzátette, hamarosan nálunk is lesz, hisz e célból alapították az országban elsőként azt a gazdaasszonykép­zőt, amely az idén fogadta első diákjait. Tavaly, év elején, ausztriai kirándulása alkalmával fi­gyelt fel a helybéli szakközépiskola igazgatója a Graz mel­letti kis faluban működő asszonyképzőre. Felvette vele a kapcsolatot, kérdezgette az ottaniakat, hogyan is folyik az oktatás. Annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, annak alapján Szentlőrincen is szerveznek egyet. A gondolatot tett követte, s a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával a technikum ötödik évfolyamaként indult be a képzés érettségizett lányok részére az ősszel.­­ Érdemes megnézni a „mintaiskolát”, már csak azért is, mert három magyar kislányt tapasztalatszerzés végett ki­­küldtünk tanulni—javasolta legutóbbi beszélgetésünkkor a tanácselnök. Graztól mintegy három kilométerre, a várost övező hegyek lankái közt bújik meg a festői szépségű kis falu, Haidegg. Daciánkkal délidőben kanyarodunk be az in­­ternátus kapuján. A keletről érkező vendég csak csodálja, hogy így október derekán is az iskola ablakaiban véges-vé­gig muskátli. A tájban gyönyörködünk, amikor egy idő­sebb, rendkívül kedves hölgy szólít meg bennünket, Frau Weiss, az igazgatónő. Értesülvén, mi járatban vagyunk, készségesen vállalkozik az intézmény bemutatására. — Burgenland a hagyományos parasztgazdaságok föld­je. Itt igazán elkél a mezőgazdasághoz értő ember. Ez az igény sarkallta a tartomány vezetőit arra, hogy 1940-ben megalapítsák ezt az internátust. A kezdetben három hektár földön gazdálkodó iskola 1965-re már tizenhárom hektárnyi birtokot mondhatott ma­gáénak. Az évek során újabb és újabb egységekkel gyarapo­dott, s ma már szépen gondozott gyümölcsös, szőlő, tehené­szet, állatfarm és virágkertészet tartozik hozzá. Az intéz­mény kilencvenhat tanulója három osztályban sajátítja el a modern, sikeres családvezetéshez szükséges ismereteket. Évente két osztályt indítanak a tizennégy, tizenhét éves lá­nyok részére. Ők kétéves kurzus keretében tanulják a gaz­daságvezetés csínját-bínját. A harmadik, úgynevezett különleges osztályba már érettségivel, vagy szakképesítéssel rendelkező lányok, fia­talasszonyok járnak. Ebben az osztályban tanul mindhárom magyar lány, Hegyi Zsuzsa, Litter Éva és Wallendorf Tün­de. Nekik egyelőre a legnagyobb nehézséget a német nyelv, na meg a honvágy jelenti. — Bár tartományi iskola, mégis egész Ausztriából, sőt Nyugat-Németországból és az Egyesült Államokból is jön­nek ide tanulni — veszi át a szót az idő közben mellénk sze­gődött Zsuzsa. Négy csoportban, forgó rendszerben képez­nek bennünket. Kéthetenként váltjuk egymást, s előbb vagy utóbb, de minden lány valamennyi munkával megismerke­dik. S hogy mi mindent tanulnak itt? Először is gyorsan, ol­csón és persze egészségesen! Finomat főzni. Éva kalauzol bennünket. Mutatja a konyhát. Az egymás mellett sorakozó tűzhelyek mellett árammérő és óra. Az év végi vizsgán nemcsak azt értékeli az oktató, hogy milyen ízletesen főznek, hanem azt is, hogy mennyi energiát hasz­nálnak fel közben. A főzést például mindig a süteménnyel kell kezdeni, tudniillik amíg az sül, addig elkészül a leves és a második fogás — tudom meg Évától. Érdekességként em­líti, hogy maguk sütik a kenyeret. Ez számukra éppoly ter­mészetes, mint az, hogy a „szakács-csoport” főz az iskola diákjaira. Megtanulnak gyorsan, alaposan takarítani, varrni, bánni az állatokkal. Otthonosan mozognak a kertészetben és a gyümölcsösben, s senkinek sem okoz különösebb gon­dot esküvői csokrot kötni, vagy tehenet fejni. Zsuzsa a lányok szobáit mutatja. Mindegyik takaros, svéd stílusú ágyakkal, kis tanulósarokkal. A falakon egy da­rabka az otthonból, fényképek, levelek, színes újságkivágá­sok. — Épp a köveket gyűjtik ki az út szélére a lányok! — mutat az ablakból a földeken szorgoskodó leendő gazda­­asszonyokra Frau Weiss. Kérdésemre, hogy közismereti tárgyakat tanítanak-e, mindhárman bólogatnak. — Persze, matematikát, számítógéptant, könyvelést, gépírást, jogi ismereteket — mondja Tünde. Aki itt bizonyítványt kap, az az életben is bizton megáll­ja a helyét, bátran foghat vállalkozásba. S amit Burgenland­­ban már tudnak, falun is vannak lehetőségek. Sőt... A gazdaasszony képző A maguk sütötte kenyér a legfinomabb Ingrid már mesterfokon sajátította el a felszolgálás „tudományát” Az üzleti levelezéshez is érteni kell A szép környezet majd otthon is hat /--------------------------------------x Cseke Hajnalka riportja Kapfinger András felvételei V_________________________J 1989. október 27.

Next