Dátum, 1990. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
1990. január 22. Társadalom DÁTUM 7 17/ra turulmadár és országzászló Nagykanizsai változások A Nagykanizsai Városvédő Egyesület javaslatára, a városi tanács hozzájárulásával alig öt hónap múlva, június 3-án, Pünkösd vasárnapján nem mindennapi eseményre kerül sor Nagykanizsán, az egykori Fő utca (ma Lenin út) keleti centrumában lévő Deák téren, ünnepélyes keretek között avatják fel újra a tér egykori ékességét, a turulmadarat és az országzászlót. A nagykanizsai országzászló és turulmadár eredeti „születését” az alábbiakban foglaljuk össze: A városi Katolikus Legényegylet 1932. tavaszi közgyűlését követő társas vacsorán Boda Károly tag javasolta a Muramenti Végek Országzászlója felállítását. Az ötlet városszerte nagy tetszést aratott. A városi vezetés - dr. Kvátky István polgármesterrel az élen - támogatta a javaslatot. A kivitelezés irányítására Kalmár Zoltán városi építészmérnököt jelölték ki. Az akkor Nagykanizsán szerkesztett és nyomtatott Zalai Közlöny felhívása révén a városban gyűjtés indult el. Az adományokból 1200 pengőért vásárolták meg Istók János szobrász bronz-alkotását: a 235 kg súlyú, 130 cm magas, 190 cm széles, kiterjesztett szárnyú turulmadarat. A város nőegyeletei Budapesten készítették el a Schütz-ruhatár ajándékát, a díszlobogót. A zászló egyik oldalán magyar címer, másik oldalán pedig Zrínyi címer került elhelyzésre. A szalagokat polgári iskolás leányok hímezték. A zászlórúd Schloss István könyvkereskedő nevéhez fűződik. A mintegy két méter magas talpazatra kiscímer került. Az országzászló avatására ritkán látható impozáns ünnepség keretében 1933. június 4-én, Pünkösd vasárnapján került sor a Deák téren. A nagy napon szerte a városban nemzeti színű zászlók százai tarkították az épületeket. Az egyházi felekezetek reggel ünnepi istentiszteleteket tartottak. A fővárosból indított „Filléres” gyorsvonattal közel 1300 érdeklődő érkezett, s megjelent számos előkelőség is. A ragyogó napsütésben a környező utcák torkolatát is megtöltő tízezres tömeg előtt az országzászló tövében elhelyezett tábori oltárnál 11 órakor dr. Simon György katolikus prelátus kanonok - a magyar ruhás elemi iskolás kórus, az egyházi vegyes énekkar és a levente zenekar közreműködésével - celebrálta a napi főmisét, amelynek keretében a Himnusz akkordjai mellett szentelte fel az országzászlót. Az ünnepi beszédek során a szónokok az igazságtalan trianoni döntést is hangoztatták. A kormányt is képviselő Zala vármegyei főispán, Gyömörey György többek között így fogalmazott: „Hirdesse ez a zászló a közkötelességek fokozott teljesítésének szükségességét; hirdesse, hogy nem reményvesztett, hitehagyott, hanem bizakodó, erős magyar nép él e földön... Ez a zászló mindig figyelmeztessen kicsit és nagyot az osztály-, foglalkozás-, felekezetkülönbség nélküli összefogásra...” A Rákosi-korszak megszállottai 1949-ben az emlékművet lerombolták, megkurtítva ezzel a szép Deák teret. Néhány jóérzésű hazafi révén csak a teljes bronz turulmadár és az országzászló egy darabkája maradt meg az utókornak a helyi Thury György Múzeumban. ' * Az újraavatás előkészületeiről Karmazin Józseftől, a városi tanács műszaki osztályvezetőjétől, a városvédő egyesület titkárától kértünk és kaptunk tájékoztatást. - Az emlékmű felállítására a Deák tér átrendezése keretében kerül sor. A FORMATERV keszthelyi irodájának két változatban készített terveit még december hóban a város több pontján elhelyeztük, lakossági és testületi visszajelzések céljából. Mindkét tervváltozat első szakaszában szerepel a turulmadár és az országzászló visszaállítása. Az új talpazat eredeti helyére kerül, rajta a helyi Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói által társadalmi munkában restaurálásra kerülő turulmadárral. A zászlótartónál változás lesz, ugyanis a kor jelenlegi szellemének megfelelően a korábbi egy rúd helyett három árboc elhelyezését tervezzük - mondotta. Nagykanizsa polgárai már szorongva várják az 57. évfordulón, Pünkösd vsárnapján sorra kerülő megható újraavató ünnepséget Tihanyi István (fotómásolat: Soproni Tibor) A legnagyobb arányú áremelés után „A Magyar Szocialista Párt elnöksége szerdai ülésén olyan állásfoglalást fogadott el, amely merőben eltér az eddig megszokott általános megállapításoktól. Annak jegyében, hogy az új párt kíméletlenül szembe kíván nézni az MSZMP névvel fémjelzett múlttal, név szerint is megnevezte azokat a vezető tisztségviselőket, akiket a leginkább felelősnek tart a párt elhúzódó válságáért, akik következetesen opponálták a tervezett reformlépéseket Öt közismert név szerepel az állásfoglalásban: Biszku Béla, Gáspár Sándor, Korom, Mihály, Németh Károly és Pallai Árpád.” (Részlet: Magyar Nemzet 1990. január 5-i számából.) Ez az állásfoglalás nemcsak félrevezető - hiszen kizárólag a jelenleg is élőkről szól, mintha az elhunytakat semmiféle felelősség nem terhelné -, de elsődleges célja a közelmúlt felelősségének áthárítása, hiszen nem lehet kétséges, hogy az MSZMP-MSZP uralkodó párt volt és ma is az. Rendkívül népszerű lehet - különösen, hogy közeledik a választás - az ország helyzetéért történő felelősség személy szerinti áthárítása olyanokra, akik ezért ma már sem büntetőjogilag (lásd: új Btk.), sem erkölcsileg nem vonhatóak felelősségre. Ugyanakkor az egész „állásfoglalás” lényege a teljes felelősség áthárítása. Magyarország - véleményem szerint - békeidőszakban még soha nem volt olyan súlyos gazdasági helyzetben, válságban, mint jelenleg. És ezért olyan politikusok, személyek felelősek, akik évek óta nyugdíjban vannak? Ez lehetséges, de csak részbeni.]). Ha az ország gazdasági állapotát 1987. december 31. után vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az „állásfoglalás” nem említi az azóta eltelt időszakért való felelősséget. És ez a lényeg! Hiszen ebben az időszakban tovább nőtt a külföldi adósságállomány, több mint háromszorosára nőtt a költségvetés hiánya, jelentősen romlott az életszínvonal. A mai napig nem lehet tudni, hogy kizárólag 1988-1989. évben mibe került az országnak a jamburgi, tengizi, bősnagymarosi beruházás, a külföldi orA jobboldal címkézi a baloldalt, a bal meg a jobbot. Az egyik ellenzéki a másikat, a másik meg viszont. A jelzők egyik csoportjában ez áll: kozmopolita, judaista, burzsoá-liberális. A másik ilyesmiket röptet: nacionalista, antiszemita, kommunista kollaboráns. De jelzőt kap a másként gondolkodó, a másik csoporthoz, egyesülethez tartozó. A fiatal minősíti az öreget, az öreg meg a fiatalt. A hivatalnok a szabadúszót és fordítva. Nem folytatom. Én is címkézhető vagyok. Elég régen élek itt - sajnos, nem sajnos - Kelet-Európában. Segítek a címkeaggatóknak. Falusi gyerek, levente, népi kollégista, népi írók neveltje, marxista, kiábrándult marxista, fideista, antiklerikális felvonuszágok támogatása (Kuba, Vietnam, Laosz stb.), a KGST és sorolhatnám tovább. Mindezekért név szerint ki a felelős az elmúlt kettő évben? Hogyan sikerült - az elmúlt 10 év után - további kettő évvel elhalasztani a tényleges szerkezetváltást? Mibe került az országnak a veszteséges vállalatok támogatása az elmúlt 24 hónapon belül és ezért kik név szerint a felelősek? Az áremelések - véleményem szerint - elérték a lakosság tűrőképességének határát az utóbbi kettő évben. Mindez kizárólag az elmúlt 15 év „eredménye” vagy az utóbbi kettő év teljesen elhibázott, kapkodó gazdaságpolitikájáé is? A lényeget tekintve, az elmúlt 1988. és 1989. évben semmiféle gazdasági előrelépés nem történt. CIMKÉZES ló, kulák-rokon, ’56-os tüntető, a francia kultúra szerelmese, Szoc. Kult, kitüntetett, bűnbak, osztályvezető, szamizdat-olvasó, Jurta-látogató. Rosszul vagyok, ha a trianoni térképre nézek, könnyezek, ha a Himnuszt éneklem, átkozódom, amiért a rokonságom Beregszászban rekedt, elgyengülök, ha művelt parasztarcot látok, megremegek, ha zsoltárt énekelek. Szégyellem, hogy letagadtam, hogy anyám szepességi német, hogy elhallgattam, rokonaim élnek az Egyesült Államokban. Örülök, hogy a fiam otthon van a világ minden táján, hogy az unokám könnyedén cseveg angolul. Restellem, mert elsőt folytatódott a visszaesés, a reform állandó hangoztatása és a politikai reformok megvalósítása mellett. Ezért is az „állásfoglalás”-ban felsoroltak a felelősek vagy esetleg mások? Kik a felelősek azért, hogy az elmúlt 24 hónapban - és jelenleg is - a gazdaságpolitikát az ad hoc intézkedések és főleg a kibontakozástól egyre távolodó monetáris diktatúra pótolja? (Áremelések, vám, adó, valuta stb.) Végezetül: „A kritikai össztűz mértéke, bármely témában, fordítottan arányos a téma valódi fontosságával” (Murphy). Úgy vélem, az „állásfoglalás”-ra mindez azért vonatkozik, mert a valóban fontos az lett volna, hogy az utóbbi kettő év felelősségével foglalkozzék. dr. Réczei Róbert hallgattam a zsidóviccet feltételezett zsidó társaságban és internacionalistának mutattam magam párttagok körében. Nem szóltam, amikor mondani kellett volna: nagybátyám szovjet gulágban pusztult el, unokatestvérem Recsken raboskodott, apósom meg üldözött kulák volt. • És még elmondom: a legnagyobb magyar gondolkodónak Német Lászlót tartom, a hozzám legközelebb álló költőnek Ady Endrét. Rendszeresen olvasom az Ószövetséget, Esterházy Pétert, s mostanában Petri Györgyöt. Címkézhető vagyok. Tetszés szerint. Tessék. Debreczeni Tibor