Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1905

Terveivel szerelmi viszonya között sem hagy fel, mert hír­nevet s ennek útján önállóságot akar szerezni. Ő a költészetből akart megélni, mert más foglalkozáshoz nem volt kedve ; azért most a nagyokhoz és gazdagokhoz fordul pártfogásért, dr. Orczy László kincstári alelnökhöz és gr. Koháry Ferenc helytartósági tanácsoshoz, feltárván előttük a hazai műveltség elmaradottságát és a költészet fontosságát a népek művelődésére. Remélte, hogy őseik szelleméből van bennök valami, s így segítségére sietnek. De ezek nem méltányolják kérését és sok becses mű, melyek jegy­zéke a levél végén állott, nemcsak nyomatlan maradt, hanem végkép el is veszett, a többi között gyűjteménye ama háromszáz népdalnak is, „melyeket más csinos nemzeteknek példájára írásból és hallomásból összeszedvén az elveszéstől megmenteni kívánt“­, mely gyűjtemény e nemben első lett volna irodalmunkban. El­maradt a Georgikon és Dorottya kiadása is, melyek nyomatása végett gr. Festetich Györgyhöz folyamodott­ el a Márton József­hez Bécsbe küldött és ott nyomatandó munkáinak csinos kiadása is, bár a kiadó kétszáz példányért a nyomatást elvállalta.2 Csak a Kleistból fordított „Tavasz“ jelenik meg 1802-ben gr. Széchenyi Ferencné pártfogásával. Ugyanezen évben a Magyar Hírmondóban ad ki néhány költeményt, s ugyancsak itt külön kiadásban is némely dalt énekre téve.3 Minthogy Csokonai az 1802. évi tűzvész miatt tetemes ká­rokat szenvedett, előfizetést hirdet a Lilla-dalokra és Dorottyára ; az előbbit gr. Erdődy Zsigmondnénak, az utóbbit gr. Rhédei Lajos kamarásnak ajánlja; anakreoni dalait pedig Márton Józsefhez küldi Bécsbe gróf Széchenyi Ferencnek pártfogását kérve. Az előfizetőknek minden tíz példány után egyet ingyen igér, ezen­kívül anakreoni dalait, rézre metszett nótáinak egy-egy példányát klavirra és énekre alkalmazva­. De a költő életében csak Dorottya jelent meg 1804-ben Rhédei pártfogása nélkül. Ugyancsak 1804-ben adta ki Sándorfi, orvos barátja a „Lélek halhatatlansága“ c. költeményt Csokonai tudta és bele­egyezése nélkül hibásan, csonkán, ezenfelül elhagyva az énekek címeit, mi a költőnek sok boszankodást szerzett.” Élete végén „Muzsikai gyűjtemény­ének tervével foglalkozik, majd művének újabb köteteit készítgeti sajtó alá­, s a Tavaszt akarja újra kiadni. De a munka félben marad ; megakadályozza a halál, s Csokonai műveinek sorsa más emberek kezébe kerül. 1 L. Csokonai levelét Koháry Ferenchez. 3 Toldy F. Csokonai élete 104. 1. 3 U. o. 119. 1. 4 U. o. 116. 1. 5 U. o. 132. I. 6 Haraszti Gy. Csokonai V. Mihály 301. és 327 I.

Next