Állami főreáliskola, Debrecen, 1912
éppen birkaúsztatás folyt. A fiúk pajzán kedvteléssel és vidám kacagással nézték az e célra készült úsztatókban bukdácsoló, remegő és mekegő birkanyájat. Jó félóráig élveztük a ritka jelenetet. Aztán felültünk a részint bérelt, részint szívességből átengedett kocsikra s Nagy Sándor mátai biztos úr vezetése alatt nekivágtunk a végtelen pusztának. Első megállónk a városi törzsgulya volt s a rövid pihenőt a szenvedélyes növénygyüjtők felhasználták a Hortobágy flórájának megismerésére. Innen a város méneseihez vezetett útunk. Hosszan szemléltük a nagy ménest, majd az egyes speciális Noniusvadékokat. Tizenegy óra tájban kibontakozott a délibáb a maga szépségében. Tiszacsege felől a marhagulya egy hatalmas városnak tünt fel; fák, házak, templomtornyok emelkedtek föl a magasba s az egész puszta végtelen tengerben látszott úszni. Délre járt az idő, mikor a híres hortobágyi csárdához értünk, ahol részint a tarisznyából, részint a Fésüs-féle konyhából előkerült ételekkel csillapítottuk éhségünket. Ebéd után a fiúk eltűntek s mikor a tanárok utánuk néztek, már jórészt ott úszkáltak a folyóban s önként tették azt, amire a birkák csak erőszakkal voltak hajlandók. Még néhány búcsúszó, szíves kézszorítás a mátai biztos úrral, ki az egész idő alatt velünk tartott és szakszerű magyarázatokkal szolgált s aztán felszálltunk a vonatra, amely d. u. fél 6-ra már hazahozott bennünket. 3. Kirándulás az Aldunára. Még az iskolai év elején terveztünk egy több napra terjedő tanulmányi kirándulást, amelyhez megnyertük a felsőbb hatóságok jóváhagyását, de amelyet már hosszabb időtartamánál fogva is csak az isk. év végén valósíthattunk meg. Ez az út Délmagyarország nagyobb városainak, a krassószörényvármegyei bányavidéknek és főkép az Alduna csodás szépségeinek megtekintésére irányult és június 23-tól június 28-ig tartott. A tanulmányi kirándulást, melyben 25 tanuló vett részt, dr. Horvay Róbert és dr. Madai Pál vezették, akikhez még a tanári karnak több tagja csatlakozott önként. A kirándulásról részletes leírást csak a jövő évi értesítő adhat. 11. Növendékeink egészségügyi állapota kielégítő volt; járvány — amint azt már fentebb említettem — elkerülte iskolánkat, de az idén is elveszítettük egyik legkiválóbb tanítványunkat, a rendkívül szorgalmas és tehetséges Mihály Gyula VIII. o. tanulót, aki, mint annyi fiatal növendékünk a tüdővésznek lett áldozata. A szokásos orvosi vizsgálatok és ellenőrzések ez évben is megtörténtek. A tornamentesek száma csekély; szombaj miatt senkit sem kellett a rajz pontosabb kivitele alól felmenteni. 12. Gyűjtés. Az iskolát, mint más évben, az idén is elárasztották gyűjtőívekkel humánusnál, humánusabb célokra. Ezek közzül intézetünk a Hohenberg Zsófia főhercegnő védősége alatti országos gyermekszanatórium kérelmét vette figyelembe és gyűjtött is e célra a tanulók körében 9968 koronát, amelyből 4256 koronát dr. Vág Sándor, 5712 koronát az igazgató juttatott rendeltetése helyére. A tanárok részéről hasonló jótékony gyűjtésekhez való hozzájárulást feleslegesnek tartjuk kimutatni.