Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1891

„Galamboskő“ Tompa. „Zalán futásá“-ból Vörösmarty. „Botond“ból Czuczor. „A szigeti veszedeleméből Zrínyi „Buda halálaiból Arany. „Keveháza“ Arany. „Szép Bonka“ Vörösmarty. „Abafi“-ból Jósika. „A Karthausi“-ból Eötvös báró. „Gyulai Pál“-ból Kemény Zs. báró. „Az uj földesur“-ból Jókai. „Fanni hagyományai“ Kármán. Oktató elbeszélés: a tanító mese, példázat, allegoria. Olvasmányok : „A fiatal daru,“ „A róka és a holló“, „A magvető“, „A tékozló fiú,“ „A gyermek és a szivárvány“ Arany. Ballada, romance. Olvasmányok: „Bogár Imre,“ „Walesi bárdok,“ „V. László“ Arany. , A megfagyott gyermek“ Eötvös báró. III. A drámai költészet. A tragédia vígjáték, a középfaju színmű. Olvasmányok: „Bánk-bán“-ból Katona. „Irénedből Kisfaludy Károly. „A trónkereső “-ből Szigligeti. „Mátyás deák“ Kisfaludy Károly. Irodalomtörténet. Kiválóbb íróink közül ismertetve lettek : báró Balassa, Búcsú ének a hazától. Pázmány Péter, Az irsteni igazságra vezérlő kalauzból. Gr. Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István, Kemény Jánosból. Faludy Ferencz, A Szent Emberből, Forgandó szerencse. Mikes Kelemen, Törökországi leveleiből. Bessenyei György, A philosophusból. .Baróti Szabó Dávid, Kármán József, Csokonai Vitéz Mihály, A rózsabimbóhoz, Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Kisfaludy Sándor, Himfy dalaiból. Csobáncz, Kazinczy Ferencz, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferencz, Zrínyi éneke. Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Tollagi Jónás viszontagságaiból, Katona József, Vörösmarty Mihály, Czuczor, Bajza, Isten hozzád, Sóhajtás, Tompa, Szuhay Mátyás, Terepélyes nagy fa. Petőfi Sándor, Arany János, b. Jósika Miklós, b. Eötvös József, b. Kemény Zsigmond, Jókai Mór. Kézikönyv : „Magyar irodalomtörténeti olvasmányok,“ szerkesztette dr. Szántó Kálmán. Heti órák száma 4. 3. Német nyelv. a) Alaktan. Hangok, szótagok, beszédrészek. A főnevek neme, ejtegetése : nem szócska, főnév, melléknév, névmás, számnév ; melléknév mint ilyen, mint módhatározó fokozása. Igeragozás. Idő és módbeli segédigék ; erős, gyenge, rendhagyó, visszamutató és személytelen igék; határozók; sajátító-, tulajdonító- és tárgyesetet vonzó elöljárók és névutók ; mellé és alárendelő kötőszók „Das Weilchen,“ „Der Wolf,“ „Die Ziege und der Kohl,“ „Das verlorene Karneol,“ „Die Geschichte des alten Wolfs“ czímű