Debreceni Pozsgástár, 1998 (1. évfolyam, 1. szám)
1998 / 1. szám
ELINDULTUNK ÚJRA! (Beköszöntés) Szeptemberben éppen három éve, hogy lelkes sietséggel és még lelkesebb harmincegynéhány fős taggal újjáalakult és egyben megalakult a Debreceni Kaktuszgyűjtők Egyesülete. Újjáalakult, mert az MKOE vidéki szakköreként régen és jól ismert tagjai kezdeményezték, és megalakult, mert az Országos Egyesülettől független, bejegyzett egyesületté lettünk, önálló jogi státusszal. Viszont e sokat sejtető önállóság és függetlenség nem az ország kaktuszgyűjtőitől való elkülönülést jelenti, még csak nem is hazánk egyesületeitől és szakköreitől való szakmai baráti különválást, csupán jogi önállóságot! Ezt szeretnénk kihangsúlyozni, mintegy deklarálni is. Ma már közel hatvanan vagyunk, és többen tagjai maradtunk és maradunk az Országos Egyesületnek. Többségünknek sokrétű, jó kapcsolatai vannak jó pár más vidéken élő gyűjtőtársunkkal, szakkörökkel és egyesületekkel. Egyesületté válásunkban erre törekszünk, s emberi szeretetteljes kapcsolattartásra hívjuk fel kis hazánk összes pozsgás, de más életmódú növényeket kedvelő társadalmi csoportjait is. Ezenkívül mi is feladatunknak érezzük szűkebb pátriánkban hirdetni a növények és különösképpen a pozsgások szeretetét, tartásukkal, termesztésükkel, szervezetükkel, élettanukkal, rendszertanukkal, környezeti igényeikkel és elterjedésükkel kapcsolatos ismereteket. Az éppen aktuális, új fajok és élőhelyük beszerezhető leírásával igyekszünk tudatosítani a természet, az élőlények - ezen belül a pozsgás növények - veszélyeztetettségét, s így védelmének elengedhetetlenségét! (Amelyhez például a mesterséges ivaros szaporításokkal és az ezáltali, gyűjtők közötti terjesztésekkel mi is hozzájárulhatunk!) Azt hiszem a leírtak már köztudottak rólunk, de addig ezek nem válhatnak egyértelművé, amíg el nem jutottunk eddig a pontig, amikor is évente két-három kiadásúra tervezett folyóiratot indíthatunk. Tükrözze ez a kapcsolatteremtő és -tartó szándékunkat, egyesületünk életének mindennapjait, az érdeklődés középpontjában álló pozsgáscsoportok megfigyelései, tapasztalatai közlése révén ugyanúgy, mint más - akár tudományos - ismeretterjesztő írások, folyóiratszemlék közreadása által. Itt sem akarjuk megosztani az írni tudókat, kevesen vagyunk ahhoz pozsgást szerető emberek, hogy ennyi felé haladjunk. Támogatunk minden megjelenő "kaktuszkultúrát" hirdető fórumot, folyóiratot, lapot, és mindenkit arra biztatunk, tiszteljen meg minket is igényes írásával! Ezért nem zárkózunk el, és igyekszünk a terjesztésünkkel hozzáférhetővé tenni megjelenő számainkat. A külföldieken kívül figyeljük a hazai kaktuszos irodalmakat, folyóiratokat és némileg ezt próbáljuk nyomdatechnikailag is nívósan "kiegészíteni", itt-ott talán más színűvé tenni. Szeretnénk - ha nem is minden számban - a cikkeket magyarázó kislexikonnal, kezdők rovatával , egyesületünk krónikájával, híreivel és programjainak tervezetével is szélesíteni a közreadott információkat. Az illusztráló fényképeket, ábrákat is igyekszünk a lehető leg teljességében, színében megjelentetni. Fontos egyesületi programunk az igények növekedtével egy "kaktuszos fotóiskola" rendszeresítése, ennek esszenciája szintén bővíti majd folyóiratunkat. Úti beszámolók, más gyűjtőtársunknál átélt látogatások , kirándulások ugyancsak növelhetik közös tapasztalatainkat, együttes örömünket mások és önmagunk növényeiben. Ez az öröm és barátságra hívás legfőbb célunk, mert ezeknek középpontjai a kaktuszok és egyéb pozsgások - nagy növénycsoportja, amelyek példát adnak - hiszen bennük sohasem csalódunk - hogyan legyünk bizalommal egymás iránt mi gyűjtők is! Papp László biológus (az Egyesület elnöke)