Debreceni Pozsgástár, 2019 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám
rátjának, Csokonai Vitéz Mihálynak a verseit hat kötetben Bécsben, 1810-ben. Magyar nyelvtanát és szótárait sok kiadásban jelentették meg. Márton a német és francia nyelvű németországi kiadást fordította le magyarra, megtoldva latin szöveggel, így lett négy nyelvű, és mindegyik nyelv külön oldalt kapott. Az eredeti mű 1186 rézmetszetes színes táblát tartalmaz, 6000-et meghaladó ábrával. A magyar fordításban 600 tábla jelent meg, ez valamivel több, mint az eredeti fele. A színes táblák jelentősége - a növényeknél maradva -, hogy magyar nyelvű könyvben először láthatunk igényes kivitelű növényábrázolásokat. Sajnos ezek egyike sem származik magyar kéztől, mindegyikét a G. M. Kraus festő, majd 1806-tól J. H. Lips rézmetsző által vezetett rajziskola diákjai készítették, valamint más kortárs művekből való átvétel. A magyar nyelvű fordítás rajzai is ezek, de a Schmutzer grafikus család tagjai, J. X. Schmutzer és J. J. Schmutzer „igazítottak” az eredeti ill. átvett rajzokon. Növényekről színes rajzok magyar nyelvű munkában ezt megelőzően soha nem jelent meg. A pozsgás növények illusztrációi pedig az elsők. A képek minden rendszer nélkül követik egymást, minek az a magyarázata, hogy a rendszerbe szedés sok egymást követő hasonló képet és témát jelentene, ami untatná a gyerekeket, valamint a természet is rendszertelenül tárja elénk látnivalóit. A rendelkezésemre álló Márton fordítás 12 digitalizált kötete a http://bok.org/ honlapról származik. A 11. és 12. kötet „Bécsben nyomtattatott B. F. Bauer betűivel”, évszám feltüntetése nélkül. Az 1. kötet magyar bevezetőjében Márton József „A Magyar fordító maga részéről ezeket jegyzi meg: a. ) Szükségesnek ítélt ollyan helyeken egy két szót adni a’ magyar fordításhoz, a’ hol az egyébaránt homályos lett volna, vagy a’ hol a’ magyarázat az egész dolog megértésére szolgálhat. b. ) Új szókat sem maga nem faragott, sem azoktól nem költsönözött, kik nyelvünket mivelni akarván, természete ellen való szókat szórtak belé, a’ mire szükségünk nem lett volna. — Míg fekete földünk a’ tiszta búzát megtermi, legalább addig krumplit belé ne ültessünk. Bétsben Januárius 5dikén 1805ben. Kiadók.” Márton József vállalását nem tudta betartani, az érthetőség kedvéért több új kifejezést kellett alkotnia akár a terminológiában, akár a nomenklatúrában. Ha csak a tárgykörünkbe eső növények neveit nézzük, az ő alkotása a Vérmézgás Sárkányfa, Dögfű, Szolkotrina Aloe, Pompásvirágú kaktus, Borzas kaktus, Dinnyeforma Kaktus, Óriási Fourcroya. Korábban ezek a nevek nem fordultak elő. Az említett három kaktusz képe és a hozzátartozó szöveg megjelent a Debreceni Pozsgástár 2000. 1. újságjában Priszter Szaniszló írásában. Ahol a név változott, ott a jelenleg elfogadott latin nevet egyenlőségjel (‰) után dőlt betűkkel adom meg. A képtáblákon, ahol két növény látható, ott az egyik jelölése 1. kép, a másiké 2. kép. Ez nem keverendő öszsze ezen cikkem képeinek sorszámozásával. A magyar fordításban 118 (+1) táblán kb. 280 növény rajza található, ezekből pozsgás növényt ismertetnek a következők: 1806. 3. KÖTET Növevények XXIV. tábla, szöveg 8. szám, Meleg tartománybéli növevények, 1. kép. Vérmézgás Sárkányfa (Dracaena draco) Ez a fa pálma nemű, és terem napkeleti és napnyugoti Indiában. A dereka jókora magasságú és egyenes, melly felyül korona formája sok apró ágakra oszlik, ,s ezeknek végein úgy állanak a levelek mint a borosta. A’ virága ágasbogas fejérsárga, (a. kép.) a’ gyümöltse pedig tzúkor borsónyi nagyságú piros bogyókból álló. Ezen fának szép setét veres mézgási van, mellyet részszerént a kérgének meghasogatása által szivárogtatnak ki belőle.