Debreceni Szemle, 1927 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Gulyás József: Csokonai a lélek halhatatlanságáról

162 Gulyás József : Csokonai a lélek halhatatlanságáról. sornyi szöveget, de lehet, hogy e részeket Csokonai később toldotta be, mikor Bagoson átdolgozta művét. Teveli Mihály a körmöcbányai értesítő­ben­ azt kívánja, hogy a búcsúztatót, mint a mű leggyöngébb részét a későbbi kiadások hagyják el. De egy nagy költő értékes művének minden porszeme fontos ; kétszeresen fontos itt, mert kulcsot ad a köl­temény létrejöttének megfejtéséhez. De ez első kiadás nemcsak annak a megállapítása végett fontos, hogy (a költő vagy) a kiadó mit hagyott el később, hanem avégett is, hogy mit hagyott meg benne. Toldy azt mondja,­ , hogy az 1804-es váradi kiadás eltéréseit nem tartotta szükségesnek jelezni, mert ez nem hiteles kiadás. Látott egy töredékes kéziratot is, de ez egyezik a kiadott szö­veggel. Pedig az apróbb eltéréseken kívül az I. kiadásban van két olyan kulcsot szolgáltató részlet, mely a későbbi kiadásokban nincs meg. Az egyik a Confucius-részletben van. E két sor : ,,A koporsó után éppen azt képzelem, A mi bölcsőm előtt történt vala velem.“ E két sor az „Álom“ c. költemény szövegéből­ való. A költő tehát e résznél felhasználta „Álom“ című versét s amikor felolvasta, ennek egyik változata volt a szövegbe beiktatva. (Úgy hogy ennek három szövege van : a „Hátrahagyott versek“ közt, a „Lélek halhatatlansága“ I. kiadásában s az „Alkalmatosságra írt versek“-ben.) Az „Álom“ leg­régibb szövegéből a Rhédei kiadása tehát e két sort megőrizte. Teveli indokolja is a 87—90. sorok kimaradását. S íme, a felolvasáskor benne volt, csak később hagyta ki a költő ! De van még két sor, amelyet Csokonai később kihagyott, a Rhédei­­kiadás pedig megőrzött. Az V. részben egy helyen így szól : ,,De minthogy elmémet s tollamat gy­engéllem, Erzésim a Pope szent Lanttyán beszéltem.“ Amit Teveli Mihály idézett cikkében bizonyítgatott, azt Csokonai a felolvasáskor, íme, maga elismerte. E rész a „Haldokló keresztyén“ cím alatt lévő, de elveszett fordítás. E részek beiktatása azt bizonyítja, hogy költőnk régebben meglévő darabjait is felhasználta 1006 sorból álló nagy költeménye megírásá­ban. Nem is igen lehetett volna ideje teljesen újat írni április 8-a óta. Április 10-én reggel indult el s másnap reggelre ért Váradra szekéren. Ha Rousseau az „Efraimi levitát“ 1762-ben postakocsiban meg is tudta írni, Csokonai legfeljebb gondolkodhatott a parasztszekéren. Április 13-án már a búcsúztató részt írja (VII.). Hogy ez az állításunk igaz, bizonyítják az eddigieken kívül a következő tények : 1. Halotti versekkel Csokonai már 1795 előtt is foglalkozott (pl. Fényes István, Mihályfalvi István halálára). Az „Álom“ c. verséhez is régebbi dolgait használta fel. Pl. „A szeretet“ e sorai : „Majd mikor én porrá leszek és a temetőnek fűvei felszívják az én nedveimet.. ., mikor­ ­ 1899—1900. (Barcsa sz. 1901.) 2 Az 1844—46. kiadás jegyzeteiben (928 k.). s Genius-kiadás, II. 12.

Next