Debreceni Szemle, 1927 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Farkas Gyula: Jókai és Reviczky

Farkas Gyula : Jókai és Reviczky. 521 leplezetlenül tör ki ellenszenve. Amikor 1882-ben a Hon szerkesztő­ségéből elbocsátották, alig gondolhatott arra, hogy életútja még egy­szer kereszteződni fog Jókaiéval. Erről a találkozásról megfeledkeztek életrajzírói. Történt pedig ez Kassán, 1885-ben, amikor Reviczky a németnyelvű ellenzéki ,,Pan­nonia“ szerkesztését vállalta. Életének kassai szakát még meglehetős homály borítja. Paulovits azt írja, hogy Aradról 1884 augusztusában távozván, háromheti pesti időzés után ment Kassára, ahol a „Pannóniát“ másfél évig szerkesztette. A „Pannonia“ egykorú évfolyamainak egy­szerű átlapozása meggyőz arról, hogy Reviczky csak 1885 szept. elején vette át a „Pannonia“ szerkesztését. Az első vezércikket saját neve alatt a szept. 4-iki számba írta, melyben egy Endrődi-fordítása is meg­jelent, a lapot pedig mint felelős szerkesztő a szept. 23-iki számtól kezdve jegyzi egészen 1886 január 10-ig. Egyetlen felkutatható levelé­ből, mely ebből az időből származik, kesernyésen ír a kassai viszo­nyokról Koroda Pálnak. Megkísérelte előfizetők gyűjtését új kötete számára, de csak hat aláíró jelentkezett. Ugyanebben a levélben írja : „Újévkor már megint Pesten leszek.“ Kassán tehát alig négy hónapot töltött. (Kinyomozásra vár tehát, hogy hol volt Reviczky 1884 augusztus­tól 1885 szeptemberéig.) Ugyanebben az időben Jókai Kassa kormánypárti képviselője volt, a véletlen tehát úgy hozta magával, hogy Reviczky, az ellenzéki lap szerkesztője számára kitűnő alkalom kínálkozott a kormánypárti Jókai támadására. Reviczky alig melegedett még meg Kassán, már jelezte lapja, hogy Jókai szeptember 19-én Kassára érke­zik, hogy választói előtt beszámolóját megtartsa. Az ellenzéki „Pan­nonia“ teljes tárgyilagossággal hozza a híreket az ünnepélyes fogad­tatásról, a bankettről, még annak leírásáról sem feledkezik meg, hogy Jókai megérkezésének délutánján kikkel tarokkozott és hogy az éppen Kassán tartózkodó József főhercegnél tisztelgett. Ámde a szept. 23-iki számban egy vezércikket közöl Reviczky aláírásával „Humoristische Politik“ címen. Ezzel a vezércikkel indulnak meg Reviczky sorozatos támadásai Jókai ellen, melyekben őt nyilván nem személyes bosszú­érzés, hanem sajátos irodalmi felfogása vezette, így mindjárt első vezércikke, röviden érintvén Jókai politikai beszámolóját, melyet poli­tikai kérdésekben való nagy tájékozatlansággal vádol meg, áttér Jókaira, az íróra, aki politikai népszerűségének feláldozza páratlan írói népszerűsé­gét. Az irodalmi élettel egyáltalán nem törődik. Az ifjú írókat nem karolja fel és nem is ismeri. Az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság gyűléseire nem jár el, de még a neki és általa alapított Petőfi-Társaság ünnepi gyűlésein is csak hosszas tárgyalások után hajlandó megjelenni. Bezzeg, ha a kormány mellett egy „igen“ szavazatot kell leadnia, akkor a parlament gyűléséről nem hiányzik ! Különös megbotránkozással emeli ki Reviczky, hogy Jókai Arany életének utolsó húsz esztendejében a magyar költőfejedelemmel egyetlenegyszer sem találkozott. Reviczky lapját gyökeresen irodalmasítja, új rovatokat vezet be, így mindenekelőtt a „Paprikát“, mely igen sokat foglalkozik Jókai személyével, főleg a „Cigánybáró“ körül felvert hullámokkal. Ezek az­­apró csipkelődések fel is lázították aztán a kormánypárti lapot, mely

Next