Debreceni Szemle, 1927 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Gulyás József: Csokonai a lélek halhatatlanságáról

CSOKONAI A LÉLEK HALHATATLANSÁGÁRÓL A magyar irodalom legkitűnőbb tanítókölteményét Csokonai a negy­ven éves korában „száraz betegségben“ elhunyt Rhédei Lajosné Kohányi Kátsándy Therézia asszony halotti búcsúztatójául írta s Nagyváradon 1­­04 április 15-én olvasta fel a templomi szószékből, kardosan. E költeménnyel kapcsolatban több eddig tisztázatlan kér­désre kell felelnünk. Első kérdés ez : milyen viszonyban van az első, nem Csokonai által gondozott kiadás az „Alkalmatosságra írt versek“ közt közrebocsátott szöveggel ? Milyen viszonyban van előbbi műveivel ? A költeményt „Halotti versek, melyeket........készített s el is mondott Csokonai Vitéz Mihály....“ c. alatt Rhédei Lajos adta ki Nagyváradon 1804-ben, a költő tudta és beleegyezése nélkül, de megcsonkította s a Horatiusból vett két idézethez i­s hozzácsatolta még a maga külön kesergő verseit is öt oldalon. A költeményt Csokonaitól Sándorfi kérte el (a költő szerint : elcsalta), s — mint Csokonai mondja —„plagizált, ahol az impurumot olvasni nem tudta, vagy idétlen connecturákkal suppleálta, vagy totaliter elhagyta; a rosszul cohaereáló particulákat meg nem igazgatta... ; a conjunctiokat. . . elhagyta, vagy elhagyatta, az okoskodások lánc­szeméből vagy ő, vagy a purizálója most egy, majd húsz. . . verset ki­hagyott“. A költő ezt lopásnak minősíti Rhédeihez írt levelében, s egy Kazinczyhoz küldött levelében­ azt írja, hogy a Dorottya még jobban „dissecti membra poétáé, mint a Rhédeiném“. Az ideges, beteg költő tehát e levelében Sándorfit vádolja lopással és plágiummal. Hihető ez ? Hiszen egy másik, hozzá írt levelében­ „nemest, barátjá­nak nevezi ez esemény után is. Toldy szerint a kiadásért egyedül Rhédei a felelős. Szerintem is Rhédei a hibás. Ő csonkította meg a Csokonai szövegét, vagy azért, mert a kéziratot olvasni nem tudta, vagy mert a kihagyott részeket nem tartotta fontosaknak. (Kárpótlásul a maga verseit csatolta.) Ha megnézzük a kihagyásokat, látjuk, hogy az elmélkedő részekből maradt el sok. Csokonai búcsúztatóiban elmélkedő rész vezeti be a búcsúztatót. Ezt Rhédei kevésbbé fontos résznek tekintette. Ellen­ben a búcsúztatót magát meghagyta, sőt a rokonsági viszonyt feltüntető magyarázattal látta el. Igaz ugyan, hogy innen is kihagyott négy sornyi szöveget, mely a máshitű papokhoz szólt, s a halotthoz intézett két­ ­ Pintér nagy irodalomtörténete (I. 330. 1.) szerint 1808-ban. Téves, 1804 májusában jelent meg. 2 Ódák IV. 9. 33. s II. 17. 5. Ugyanezek az Atyafiúi barátság oszlopa idézetei is. 3 Ápr. 18. 4 1804 jún. 14. 5 1804 jún. 3.

Next