Debreceni Szemle, 1931 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 1. szám - Szentpéteri Kun Béla: Debreceni jogtanítók
‘2 Sz. Kun Béla : Debreceni jogtanítók. külön említi a természetjogot és a „jus gentium“-ot, amiből az látszik, hogy e tudományokat az ő idejében sem hanyagolták el. Aztán tudjuk, hogy Sárvári Pál 1792-ben előadta a természetjogot és hogy az 1798-ban választott új filozófia-tanárnak, Lengyel Józsefnek kötelességei közé tartozott a természet és nemzetek jussát, valamint a politikát előadni. Ezeket a tárgyakat mintegy a filozófiához tartozónak tekintették s a politikát és statisztikát, sőt egy ideig a jus publicumot a XIX. század első felében a filozófia tudós tanárai, Ertsei Dániel, majd Vecsei József tanították, kik közül az előbbi egy ideig a teljes jogi tanszéket helyettesítette. Sőt a jogbölcselet az 1875-ben modernül szervezett jogakadémián is a filozófia tanárának kezében maradt, egészen 1910-ig, amikor Kövesdi János debreceni polgár alapítványának felhasználásával szervezték a jogbölcselet és nemzetközi jog külön katedráját. Egyébként kisegítésképpen többször vették igénybe a jogi oktatásban a kollégium más tagozatában működő tanárok munkáját, néha szoros értelemben vett jogi tárgyak előadására is, annál inkább a bölcseleti és történelmi tárgyak körében ; és egészen a legutóbbi időkig, amint a jogtanárok közül az egyházjogé a teológiai, úgy a teológia tanárai közül az egyháztörténelemé a jogi karnak is alkotó tagja volt. Külön jogi tanszék felállítását először a XVIII. század legvégén határozta el a kollégium egyházi főhatósága, a tiszántúli református egyházkerület konzisztóriuma. Erre a közvetlen lökést bizonyára az adta, hogy a sárospataki kollégiumban már 1793 óta volt külön tanítója a hazai törvénynek, a debreceni kollégium egykori tanítványa, a nagynevű Kövi Sándor és a Tiszántúl református urai azt óhajtották, hogy ne csak a felső megyékbeli nemes ifjak, de az ő fiaik is a maguk főiskolájában tanulhassák a hazai jogtudományt. Már néhány ízben volt szó ezen szuperintendencia konzisztóriumában — mondja az egyházkerületi jegyzőkönyv 1796. évi 76. száma —, hogy olyan professzort is kellene állítani, aki a hazai törvényt tanítaná. Ki is mondják a tanszék szervezését, meg is választják rá Széplaki Pált, aki harmadfél esztendeig tanult Göttingában, Pesten pedig prókátorságra felesküdött, dicséretes speciment nyelvén. Azonban Széplaki uram akinek „hivatal“ adódott a jus naturae, politika, statisztika, hazai törvény tanítására, ideértve a jus publicumot is, ekkor nem jött el. Balogh Ferenc azt mondja, tanulmányai folytatása végett, az egyházkerületi jegyzőkönyv szerint azonban (1799. 27. sz.) referendárius mics. Gyürki István úr fiainak tanítására lévén három évre leköteleztetve. Az 1799-i gyűlés tehát kimondja, hogy Széplaki uramnak újra adódjon „hivatal“ a következő év Szentgyörgy napjára, fizetése ugyanaz lévén, mint a többi t. professzor uralméké. Az 1800. év tavaszán el is foglalta tanszékét Széplaki, „De ortu et progressu jurisprudentiae Hungaricae“ című értekezéssel. Latin nyelvű értekezéssel azért, mert bár 1797-ben kimondta az egyházkerület (29. sz.), hogy I. professzor uraimék a közelebbi május elsején kezdődő iskolai esztendőtől fogva általjába mindenféle tudományokat magyar nyelven tanítsanak. Széplaki feladata úgy szabatott meg, hogy tanítani fog statisztikát, jus civile hungaricumot, 2 Id. m. 406. 1.