Debreceni Szemle, 1932 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - VEGYESEK

Vegyesek 35 fennmaradt pompás görög szobrokhoz. De nála nem úgy, mint amazoknál, a csonkból következtetünk arra, hogy milyen lehetett az egész, hanem arra igyekszünk magyarázatot adni, hogy milyen lett volna ez a „kettétört élet“, ha tovább faraghatta volna rajta az élet a maga pompás plasztikáját. Ha elbeszéléseit a maguk egészében figyeljük, látunk egy csomó, igen kevés jelentőségű, irányt kereső munkát, de látunk sok mélyen járó s formailag is kialakult darabot is. Kísérleti munkák­nak tekinthető novellái alapján aligha juthat a kritikus teljes eredményre s aligha tudja megállapítani, hogy milyen törekvésű is tulajdonképpen Sipos Domokos. Néhol naturalizmusra hajlik, de ez csak kezdetleges formáig jut el nála. Az igazi szépséget apróbb han­gulati jelenetek hozzák meg. Máskor egy egész elbeszélésen keresztül belső érzéseket tapogat. Elemezni próbálja a gyermekszívet , de ekkor mintha az jutna eszébe, hogy nem szabad ilyen szép illúziókban hagyni az olvasót és azonnal odavág valami rátat. Ez a formai keverék azonban nemhogy mű­vészi hatást nem tud elérni, hanem éppenséggel keresettnek látszik. A szen­vedés, a nyomor, a kín iránt mind­végig megmarad az érzéke. Mint egyik régi levelében írta : „Rajongok minden szépért, minden jóért. De miért van az, hogy mikor a legszebb palotát nézem, az állványról lezuhant húscafatait lá­tom.“ De jelentős munkáiban persze higgadt művészettel párosult ez a lelki tartalom. Kisebb jelentőségű novellái között igen sokban ismétlődésszerűen bizonyos sablonszerű formai elemet fe­dezhetünk fel (pl. Karácsony­ estén), ami sok novellájában kísért, sőt néhány értékesebb munkájában is megtalál­ható. Ez különös körülmények között halállal végződő jelenet. Egy-két da­rabjában az újszerűség erejénél fogva még bizonyos hatást ér el ezzel, de azután a sokszoros ismétlődés követ­keztében stílusbeli értékét elveszti. Ezek a kezdő darabok (amelyek ugyan nem mindig első darabok) gyakran ta­núskodnak lírai erőről, de legkevésbbé ütnek meg igazi elbeszélő hangot. Értékesebb munkáiban, amelyek épp oly nagy számban vannak első könyvé­ben (Istenem, hol vagy ? !),1 mint poszthumus kötetében (Vajúdó idők),2 ugyanaz Sipos Domokos igazi értéke, aminek az előbb még alig volt nyoma : az igazi epikus hang. 10—20 oldalra sűrített novelláiban mintha egy nagy­szerű regényíró gyökerei csavarodná­nak biztos kialakulás felé. Majdnem minden jelentős novellája hatalmas sűrítéssel épül fel, mindegyikén érez­hető, hogy nyugodtabb években talán nagyobb kompozíció kialakítására kész­tették volna írójukat. Poszthumus kö­tetében pl. „A diadal“ c. darab élmény­anyagában Sipos Domokos saját életé­nek leghatalmasabb fordulópontját dol­gozza fel : azt, amikor íróvá lesz. Ki ne érezné ebben a nagyszerű, koncentrált beállításban egy pompás regényíró talentumát ? „A csoda“, a „Két zsol­dos“, „A székely tölgy és a spanyol gránátalmavirág meséje“ c. novellák olyan tiszta, nagyobb arányú szerkesz­tésre termett tehetségről tanúskodnak, amely nagyszabású és talán egészen különös értékű regény megírására tette volt képessé Sipost. Első kötete 1922- ben jelent meg, ebben az időben pedig •—­ talán az egyetlen Makkai Sándor elbeszéléseit leszámítva —• igazi nyu­godt hangot az egész erdélyi elbeszélő irodalomban hiába keresünk. Ha Sipos Domokos mesetémáit vizs­gáljuk, valóban igen sokszor találunk példát az emberi szenvedés festésére. Különös szeretettel rajzolta a nyomort, a kínt. Szentimrei Jenő talált egy fel­jegyzést az író hagyatékában, amely szerint ezt tartotta ő az ember leg­nagyobb problémájának. Ez a tárgya talán egyik legszebb elbeszélésének, „A csodá“-nak, ez ihlette az „Édes jó Istenem, hol vagy ? !“ írására, ez táp­lálja a „Templomrabló“ egész meséjét, de megtalálható kialakulatlan gyengébb darabjaiban is („Háború“, „Rettenetes angyal“ stb.). Vannak történeti tárgyú novellái­ is. Ilyen „A székely tölgy és a spanyol gránátalmavirág meséje“, egy szelídhangú szerelmi történet Beth­­len Gábor korából. Történeti tárgyú a „Vajúdó idők küszöbén“ c. darabja is, amely az első magyarországi paraszt­lázadást dolgozza fel ; először regényt akart írni belőle. Apró momentum­hatásokra beállított elbeszélései között nem egy van, amely a forradalom korá­ból táplálkozik. Ilyen egyik legszebb elbeszélése, a „Hazafelé“. Még több témakört is lehetne említeni ebből a kicsiny, de értékes írói hagyatékból. Néha a komor hang mellé egy kis hu- ti Elbeszélések. Kolozsvár, 1922. 2 Elbeszélések. U. o. 1928 és Bpest, 1930.

Next