Debreceni Szemle, 1932 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 1. szám - DEBRECEN ÉS AZ ALFÖLD
DEBRECEN ÉS AZ ALFÖLD A lunátikus és Sárváry Pál. „A debreceni lunátikus élettörténetéhez“ c. cikkemhez érdemesnek tartom hozzáfűzni azt, hogy Arany János professzora, Sárváry Pál is foglalkozott— mégpedig komolyan , tudományos alapon— a Jókai lángelméje által halhatatlanná lett debreceni diákkal. A „Társalkodó“ 1834. évi 104. számában Sárváry Pál prof. aláírással Az álomjáró Debreczenben (Levél dec. 17-kéről 1834. ) címmel tudatja, hogy „Folyó hónapokán viradóra egy jeles szorgalmú és szelíd erkölcsű, 16 esztendős diák ifjún, ki mint hosszú ruhás a’ Collegiumban többekkel lakik együtt, kezdenek az álomjárás’ (somnambulismus) vagyis a’ természeti mágneses álom’ nyilvános jelei, az úgynevezett világos-látásig (clair voyance) mutatkozni, mellyek azóta négyszer újúltak meg.“ Határozott vonalakkal írja le a betegség első tüneteit, habár nem oly terjengősen, mint Földi és ő is megemlíti, hogy a beteg „minden ismeretit a’ hold’ mint jó barátja’ sugallásinak tulajdonítja.“ Tudósítását azzal fejezi be, hogy „a közötte tett tapasztalások, valamint eddig, úgy ezentúl is pontosan följegyeztetnek, hogy az emberi lélektudomány imígy adatiban gazdagodjék.“ Új adat, hogy a lunatikus egy drezdai lányra is hivatkozik, akinek esetét Magyarországon a „Társalkodó“ ismertette. Sárváry 1835 január 14-i dátummal folytatja tudósítását a „Társalkodó“ 1835. évi 7. számában ( Az álomjáró ifjú, Debreczenben). Legérdekesebb adata az, hogy többek tanácsára és a maga látomásainak a hatása alatt a lunatikus gyakran lovagol, ami szembetűnően gyógyító hatással van rá. A végén megjegyzi : „Bővebb tudósításokat tenni nem tanácsos olyan ifjúról, ki maga is olvashatja azokat. Majd amikor a’ természetnek ezen nem példátlan, de csakugyan ritka és mindenkor figyelmet érdemlő játéka, ő rá nézve egészen elvégződik , akkor mind az olvasók 1 D. Sz., 1931. — Ezzel kapcsolatban itt közöljük Kardos Albertnek e cikkre vonatkozó megjegyzését, amely szerint Földi János, a kollégiumnak 1836—1854. évekbeli pénztárosa (nem azonos a híres természettudóssal) irodalmi működéséhez nem tartozhatnak „A kelletekorán jött Csendes Esőhöz** és a „Nyári Esti Dal“ , ezeket Fazekas Mihály írta, eleitől fogva lehozott jegyzésekre tarthatnak számot, mind magának a’ jegyzések’ tárgyának azokat olvasni kedves tanúsága lehet.“ Sárvárynak ezen tudósítása a „Hasznos Mulatságok“ 1835. évi 7. számában is megjelent Az álom-járó címmel Levél Debreczenből Jan. 12. 1835. megjegyzéssel. Tudósítása elején, amely egyébként a Társalkodóéval mindenben egyezik, a következőket olvashatjuk : „Az alvás vagy álom minden jeleivel, különösen egészen bézárt szemhéjakkal járni, beszélni, s írni tapasztaltatok Ifjúról tett tudósításomnak a’ múlt esztendei jelenkor társalkodója 104k számla alatt tett kiadattatását, amint egy részről szívesen köszönöm , úgy más részről sajnálnom kell, hogy abban akár a’ betűszedő, akár más által sok változtatások elvén is, nevem kiíratott. Mert ha szinte nem veszem is azt magamnak, hogy írásom módja a tökélletességet elérte ; és ha szinte azzal sem kívánok vételkedni, a’ ki szebbnek tartja az előszert az először-nél, a fölkelvén-t a felkelvén-nél, a tudóimat a tudásnál, az Hiedelmet az illendőségnél ’sa’t. még is írásom módját ezen idegen szép tollakkal szebbé tétetni hozzám nem illik.“ Úgy látszik, hogy a „Társalkodó“ szerkesztője, a nyelvújítás révén híressé vált Helmeczy Mihály nem tudta megállani, hogy a maga "ízlése szerint át ne gyúrja Sárváry debreceniesen magyaros stílusát, ami ellen a professzor úr szerényen, de önérzetesen tiltakozott. Ez a néhány új adat is bizonyítja az előző cikkemben megállapítottakon kívül azt, hogy a debreceni lanatikus esete országszerte ismert volt és nem véletlenül került Jókai fantáziájának alkotásai közé, amelyek bármily szertelenek is, a realitás komoly talajából nőnek ki. (Budapest.) Dömötör Sándor: A tudós-művész. A művész sorsa. — Istvánffy Gyula Orsós Ferencről. — Orsós Ferenc professzor képkiállítása saját különleges értékén kívül azzal a haszonnal is járt, hogy megszólaltatta a mai magyar piktúra egyik legeredetibb mesterét, a külföldön is ismert Istvánffy Gyulát.Tapasztalatainak nagy