Debreceni Szemle, 1933 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Hankiss János: Jegyzetek Az Ember Tragédiájához

DEBRECENI SZEMLE VII. ÉVFOLYAM 1933 JANUÁR 1. (63.) SZÁM. JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ I­rodalmunk remekeit eddig alig sikerült a megérdemelt világhírhez juttatni. A háborúig klasszikusaink közül úgyszólván csak Petőfi és Jókai neve volt szélesebb körben ismeretes és Petőfi költeményeit az ínyencek olvasták is. A kortársak közül Tormay Cécile és Ady vezet­nek a fordítások számára alapított statisztikában s ezek a fordítások nagyrészt az olvasottak közé tartoznak, nem úgy, mint a XIX. század végén és a XX. elején készült, egyébként sokszor értékes műfordítások, amelyek a legritkább esetben találták meg az utat a nagyközönséghez. Még az egész világon elterjedt Reclams Universal-Bibliothek soroza­tába került magyar elbeszélőket vitte szét leginkább erős szárnyain a „jól bevezetett“ kiadás. De azok a gyér benyomások, amelyeket egy­­egy ilyen magyar olvasmány az Universal-Bibliothek törzsközönségé­nek emlékezetébe véshetett, sohasem erősödtek irodalmi tudattá, mert hiányoztak a magyar irodalomra, a többi magyar írókra s talán magára a szóbanforgó elbeszélőre vonatkozó ismeretek is.­ Sohase feledjük, hogy az irodalmi alkotás, az olvasmány az irodalmi élet, a kor irodal­mának légköre nélkül hozzáférhetetlen, hermetikusan elzárt titok.1 2 Hogy ilyen ismeretekre, magyarázatokra, a magyar irodalomra vonat­kozó összefüggő képre nagy szükség lett volna, valamennyien belátjuk, ha pl. Jókaira gondolunk, akitől elég sokat fordítottak ugyan, de akit a külföld tökéletesen félreismert. A Petőfi-házban mindenki átnézheti a ,,L’Argus de la Presse“ és még egy hasonló sajtófigyelő vállalat gyűj­tötte Jókai-nekrológokat, amelyek mind megelégszenek azzal, hogy „magyar Dumas“-nak nevezzék a XIX. század egyik leghatalmasabb költőjét. Azóta sikerült a magyar Dumas-t legalább „magyar Victor Hugóvá“ átértékeltetnünk, de mily csekély vigasztalás ez akkor, amikor Jókait nyugaton nem olvassák, nem is olvashatják, mert a legtöbb fordítás azóta teljesen eltűnt a piacról. Ha a magyar irodalom ! Aztán meg a ,,Reclam“-füzetek a klasszikusok mellett tömérdek másod­rangú, útiolvasmánynak való német, francia stb. írót is hoztak és így párt­fogoltj­aik nem kerültek szükségképpeni piedesztálra, nem vonták magukra a hosszúéletű figyelmet.­­ A remekmű is csak úgy éli túl korát, hogy minden kor új magyarázatot keres értékelésre. A remekmű tehát nem hal meg, amikor saját korának légköre kihűl s körülötte minden elhervad. De azért olyan, mint a fa : hosszú félidőre elzárkózik a külvilágtól s új tavaszt kell várnia.

Next