Debreceni Szemle, 1944 (18. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 1. szám - Dömötör Sándor: Keletről vetette ide a vihar... Tátorján a Balaton mentén
DEBRECENI SZEMLE XVIII. ÉVFOLYAM 1944. JANUÁR 1. (188.) SZÁM. KELETRŐL VETETTE IDE A VIHAR... Tátorján a Balaton mentén. Balatonkenese határában, a vasútvonal és a Balaton között, a csittényi domb oldalán Goszleth Ernő üdülés közben 1931 nyarán a tátorján virágzó töveire talált. Mint műkedvelő botanikus, felismerte a ritka növénylelet tudományos értékét és terméses ágait eljuttatta Jávorka Sándorhoz, a híres növénytudóshoz. Jávorka a növényre vonatkozó tudnivalókat a Természettudományi Közlönyben 1932-ben foglalta össze. Cikke végén felhívta az illetékeseket a ritka növény védelmének fontosságára. Utánajárásának következménye lett, hogy a Magyar Államvasutak vezetősége, a tátorján lelőhelyének tulajdonosa, felismerve a természetkutatók munkájának fontosságát, a növény meglétét igazoló, egyetlen ismert lelőhelyet védett területnek nyilvánította, elkerítette és a Növénytani Intézet védelme alá helyezte. Ezzel a bölcs és nemes gesztussal nemcsak Balatonkenese, hanem az egész Balatonvidék egyik nevezetességét teremtette meg, amelynek híre azóta igen széles körben elterjedt. Ha más nem, ez az érdeklődés is indokolja, hogy miért kell megismerkednünk alaposabban ezzel az érdekes növénnyel, múltjával, elnevezése eredetével. Milyen növény ez a tátorján, tudományos nevén Crambe tataria ? Jávorka leírása szerint „keresztesvirágú kóró, terebélyesen elágazó, vaskos szárral, húsos, többszörössen szeldelt nagy levelekkel, számtalan mézillatú virággal, sajátságosan gömbös becőketerméssel és hatalmas, sokszor combvastagságot is elérő, répaformájú, méternél is mélyebbre a földbe nyúló gyöktörzzsel“. Rapaics leírása szerint „nagy, buglyos kóró, a puszta kis füvei közül mint óriás emelkedik ki. Alsó levelei igen nagyok, szélesek, szárnyasan szeldeltek, a szeletek szabálytalanul karélyosak, a levél csúcsán szabálytalanul összefolynak. A virágok fehérek, s amikor virágzik, a többszörösen összetett, rövid fürtök a növény felületét egészen ellepik. Gyökere méltó a hatalmas szárrendszerhez, a karóalakú főgyökér nagyon hosszú, mélyen a talajba hatol, idősebb korában karvastagságú. Mindenesetre szép, a dísznövények közül is kiemelkedő, tekintélyes külsejű növény! Érdekes jelenség, hogy ez a növény az akarattyai fennsík egykor kopár birkalegelőiről erre a kis védett halomra szorult. Jánosy Aurél