Debreceni Szemle, 1996 (4. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Győri L. János: "A mythos magánya" - Észrevételek Csokonai debreceni "kicsapatásának" történetéhez"

„A mythos magánya” réggel vegyest — a Tempefőiben (1793) nyilvánul meg először határozottan. Ugyanebben az évben már kötettervet is melenget. Földi János és Kazinczy mel­lett később kapcsolatba kerül Kármán Józseffel és Pálóczi Horváth Ádámmal is. A költővé érés útján az iskola pedagógiailag ellentmondásosan viszonyul Csokonaihoz. Kezdettől fogva kiváltságokban részesíti, hogy egészségét kímélje, érzékenységét és tehetségét finomítsa. Majd később praeceptorsággal bízza meg, s elvárja tőle, hogy diákjain következetesen behajtsa mindazt, amit tőle — mint kedvezményezettől — nem követelt meg annak idején (rendszeres életmód, temp­lomba járás stb.). Ha hibát követett el a Kollégium Csokonaival szemben, akkor elsősorban pedagógiai következetlensége volt az. Csokonait ez a tudathasadásos helyzet kergette kétségbeesésbe, amint Szilágyi Gáborhoz írt ironikus levele is mutatja.55 Mindezt Sárváry Pál föntebb idézett véleménye is megerősíti. Századunk kiváló pedagógiai írója, Karácsony Sándor — aki maga is deb­receni diák volt — szintén a Csokonai-per pedagógiai vonatkozásaira teszi a hang­súlyt. „A debreceni Kollégiumban — amint írja — még mindig rémítő sokat ta­nulhat az, aki akar, de mai napig változatlanul csak az, aki akar. Még ma sem Wagnert nevel Debrecen kollégiuma diákjaiból, hanem egyéniségekké neveli őket és ha szót fogadnak — megharagszik rájuk érte. Ez a Csokonai-per jelképes értel­me ... Debrecen a kicsapott­ deák — Csokonai városa, a poeta doctusé, akinek a docens volta járulékos elem a poéta-volta mellett, ez hergeli ellene a professzo­rokat, de költészetének is ez ad sajátos színt és egyéni zamatot.”56 Az öntudatosodó zseni és a mindenkori iskola törvényszerű súrlódásai mel­lett Szilágyi Gábor pedagógiai ballépése híven tükrözi azt az ízlésháborút is, melyben a debreceni Kollégium az 1790-es években oktató-nevelő munkáját vég­zi: az iskola felismeri és kellőképpen értékeli a kor legjelesebb magyar költőjének tehetségét, s komoly ..feladattal bízza meg, ugyanakkor makacsul ragaszkodik a törvény holt betűihez is. A két malomkő szorításában Csokonai kényszerpályára kerül, s ebből az állapotból csak kifelé vezet út. Csokonait tehát sajátos helyzete nemcsak kétségbeesésbe kergeti, hanem egyúttal végérvényesen a művész örökös magányába taszítja. Iskolatársai, barátai polgári vagy egyházi pályára kerülnek, s beilleszkednek a társadalomba: Nagy Sámuel orvos lesz, Nagy Gábor ügyvéd, Lengyel József professzor, majd lelkész, Tóth Ferencet katedra várja Pápán. Csokonai meg megy a maga elrendelt útján, bizonyítvány és polgári hivatás nélkül, s most már menthetetlenül az lesz, ami mindig is szeretett volna lenni: költő, magányos, szegény, más kosztjára szoruló, örökösen mecénásokról álmodó magyar költő. Molnár Pál, a Kollégium történetének kiváló ismerője úgy látja, — s nincs egyedül véleményével — hogy „Csokonai sorsa Debrecenben dőlt el, pályája itt tört ketté. Meghasonlása a Kollégiummal a felvilágosult rousseau-i korszellem és az ortodox vallásos szellem összeütközése ... Az iskolai rend nyűge ellen lázadozó Csokonai a bálványozott Rousseau szerepét játszotta meg a vele együttérző diák- 55. Csokonai emlékek. 55-56. 56. Csokonai Vitéz Mihály: A lélek halhatatlansága. Debrecen, 1940. Karácsony Sándor előszava. 15.

Next