Debreceni Szemle, 1997 (5. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schmidt, T.: Fegyverszállítási tilalom és kereskedelmi háború a középkorban
Tilmann Schmidt Fegyverszállítási tilalom és kereskedelmi háború a középkorban* A háborús térségekbe irányuló fegyverszállítási és fegyvereladási tilalom egyáltalán nem modern jelenség. A külkereskedelemre vonatkozó állami tilalmak már a dominatus-kori Római Birodalomban is ismertek voltak. E tilalmakat a Justinianus-féle Corpus iuris civilis foglalta rendszerbe, de legelőször a jogtudós Paulus Digesta töredékei tartalmaztak erre vonatkozó feljegyzéseket 230 körül. Az 533- ban megszerkesztett Digesta a Corpus iuris részét képezte, amely a római jogtudósok műveinek kivonatolásával Iustinianus császár irányításával lett összeállítva. A Paulus-féle töredékben arról esik szó, hogy az állam, a birodalom ellenségeinek tilos eladni vasmegmunkálásra alkalmas fenő- és köszörűkövet. Mindez azt jelentette, hogy a tilalom egy olyan késztermékre vonatkozott, melynek hiánya fennakadásokat okozhatott az ellenséges ország fegyvergyártásában. A katonai szempontból stratégiai fontosságúnak számító vas, gabona, só általában exporttilalom alá esett, de az alapvető élelmiszerek is. E cikkek kiviteli tilalmával döntően két célt kívántak elérni: a katonai szempontból lényeges termékek embargójával az ellenség hadi potenciálját akarták gyengíteni, az élelmiszerek exportjának megtiltásával pedig az ellenséges ország lakosságának ellátásában igyekeztek zavart kelteni. A népvándorlás korában, 150 évvel Paulus után, ez az elv köszönt vissza a császári törvényhozásban (mely a Codex Iustinianusban lett összefoglalva 534-ben): a hőstes, “idegen, külső ellenség" megnevezés helyett már a barbárnak nevezett egész népcsoportra vonatkoztatva kellett érvényesíteni a kereskedelmi szállítási tilalmat. A hostes fogalmat, ami ellenséges politikai hatalmat jelentett, felváltó a barbári megnevezés, amely sokkal tágabb jelentésben már nemcsak a politikai hatalmat, hanem a népesség egészét tekintette ellenségnek, érzékelteti az időközben megváltozott helyzetet, a Római Birodalom fenyegetettségét. A bor, olaj és egyéb élelmiszerek kiviteli tilalma aligha magyarázható kizárólag a gótok 376. évi dunai limesen való áttörésével. A katonai termékek és élelmiszerek eladása a 4-5. századtól már nem csak a külső ellenségnek volt tilos, hanem a birodalomba benyomuló és ott megtelepedő germánoknak is. A késői császárkorban tehát már megjelent az állam politikai határain belüli kereskedelem korlátozása és bizonyos termékek tilalma. * Elhangzott a KLTE Történelmi Intéztében 1996 májusában 1. Dig. 39. 4. 11. in: Theodorus Mommsen - Paulus Krüger: Corpus Iuris civilis 1 : Institutiones, Digesta. Berlin, 1963., 650. 2. Cod. 4. 41. 1. in: Paulus Krüger: Corpus Iuris civilis 2: Codex Iustinianus. Berlin, 1954., 178. és 188.