Debreceni Szemle, 2001 (9. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - SZEMLE - Orosz Beáta: "Szilágyi Ferenc: "Az Ész világa mellett..."

470 tűit Darabos utcai falfestményekről és a tervezett nagyerdei síremlékről. Együtt ba­rangolhatunk vele és Kazinczyval a „Szé­­chényiana Bibliothecá”-ban, sőt, a másvi­lágra is elkísérhetjük­­ az őt értő és érző Áprily Lajos drámatöredéke segítségével. A Csokonai-kutatás egyik fontos, új eredményekkel kecsegtető feladata a közeli barátok kapcsolatainak, műveinek minél szélesebb körű föltárása. A Bessenyei Sán­dorról, Berzsenyiről, Nagy Gáborról, Var­jas Jánosról, Nagy Sámuelről, Háló Kovács Józsefről szóló tanulmányok azonban nem csupán Csokonai költészetének, gondolat­­világának elmélyültebb ismeretét teszik le­hetővé, hanem a 18. századi irodalomról alkotott képünket is új vonásokkal gazda­gítják. A Földi Jánosról szóló tanulmányok bemutatják a „Tudós férfiú, derék és jó po­éta ” gazdag munkásságát, valamint két is­meretlen lakodalmi versét (A ’ férjhez vá­gyó Fillis és oktató Anna lakodalmi­ vers­ben, „ Tiszteletes Professzor Kozmár Sámu­el úrnak..."). Kazinczy nyelvújító tevé­kenységét sokan sokféleképpen ítélték, íté­lik meg. Erről elmélkedik a Kazinczyék hi­vatása c. tanulmány: Miért szerzett annyi ellenséget ízlés- és stílusújító tevékenysé­gével? Hogyan alakult volna nyelvünk sor­sa nélküle? Mit köszönhet neki az utókor? Gondolkodását, világképét szemlélteti a Nemes büszkeség c. novellisztikus mű, va­lamint a Természet­ oeconomiája c. fordí­tás. A széphalmi író levelezését olvasva pedig eljátszhatunk a gondolattal: milyen „levélregény” bontakozott volna ki e sze­mélyes hangú, hatalmas méretű, gazdag kortörténeti emlékből. Kiadatlan vagy elfeledett műveket, le­veleket fedezhetünk fel Baróti Szabó Dá­vidtól, Gvadányi Józseftől, Bessenyei Györgytől, Kisfaludy Sándortól, valamint Fekete Jánostól, akinek francia nyelvű ver­seiről Voltaire - Kazinczy szerint - azt nyilatkozta, hogy „bora jobb, mint verse”. Megtudhatjuk, miért volt időszerű a 18. században Bartha Boldizsár Rövid Chroni­­cája (1666), melynek kiadását Csokonai is tervezte, s hogyan sikerült megtalálni en­nek egyik 19. századi kiadását. „Széppró­zánk szunnyadó fejezetei”-be, a kalendári­umok világába pillanthatunk be A győri ka­lendárium száz éve (1749-1848) c. tanul­mányban, amelyből az is kiderül, hogyan kerülhetett Luther Márton az egyház szent­jei közé. Kiadásra váró 17-18. századi szépirodalmi és filozófiai műveket mutat be a marosvásárhelyi és kolozsvári könyv­tárakból az Erdélyi ritkaságok c. tanul­mány, többek között Voltaire lisszaboni földrengésről írott költeményének fordítá­sát, valamint első Werther-fordításunkat, Bölöni Farkas Sándorét. A kötet Csokonaitól származó záró­gondolata ma, a 21. század elején, különö­sen időszerű: „Írok a XXdik vagy XXIdik századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem. A tanulmányok szer­zője figyelmeztet bennünket: azért is kell kutatnunk most és a jövőben a korábbi szá­zadok örökségét, hogy ne teljesedjék be a jóslat baljós, utóbbi megállapítása. Ezek az írások valóban fontos szellemi kincseket tárnak elénk, egyben rávilágítanak arra, mennyi még a fölfedezésre, fölbecsülésre váró érték, ösztönözve ezzel bennünket a további vizsgálódásra. Orosz Beáta Szemle

Next