Debreceni Szemle, 2001 (9. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - SZEMLE - Orosz Beáta: "Szilágyi Ferenc: "Az Ész világa mellett..."
470 tűit Darabos utcai falfestményekről és a tervezett nagyerdei síremlékről. Együtt barangolhatunk vele és Kazinczyval a „Széchényiana Bibliothecá”-ban, sőt, a másvilágra is elkísérhetjük az őt értő és érző Áprily Lajos drámatöredéke segítségével. A Csokonai-kutatás egyik fontos, új eredményekkel kecsegtető feladata a közeli barátok kapcsolatainak, műveinek minél szélesebb körű föltárása. A Bessenyei Sándorról, Berzsenyiről, Nagy Gáborról, Varjas Jánosról, Nagy Sámuelről, Háló Kovács Józsefről szóló tanulmányok azonban nem csupán Csokonai költészetének, gondolatvilágának elmélyültebb ismeretét teszik lehetővé, hanem a 18. századi irodalomról alkotott képünket is új vonásokkal gazdagítják. A Földi Jánosról szóló tanulmányok bemutatják a „Tudós férfiú, derék és jó poéta ” gazdag munkásságát, valamint két ismeretlen lakodalmi versét (A ’ férjhez vágyó Fillis és oktató Anna lakodalmi versben, „ Tiszteletes Professzor Kozmár Sámuel úrnak..."). Kazinczy nyelvújító tevékenységét sokan sokféleképpen ítélték, ítélik meg. Erről elmélkedik a Kazinczyék hivatása c. tanulmány: Miért szerzett annyi ellenséget ízlés- és stílusújító tevékenységével? Hogyan alakult volna nyelvünk sorsa nélküle? Mit köszönhet neki az utókor? Gondolkodását, világképét szemlélteti a Nemes büszkeség c. novellisztikus mű, valamint a Természet oeconomiája c. fordítás. A széphalmi író levelezését olvasva pedig eljátszhatunk a gondolattal: milyen „levélregény” bontakozott volna ki e személyes hangú, hatalmas méretű, gazdag kortörténeti emlékből. Kiadatlan vagy elfeledett műveket, leveleket fedezhetünk fel Baróti Szabó Dávidtól, Gvadányi Józseftől, Bessenyei Györgytől, Kisfaludy Sándortól, valamint Fekete Jánostól, akinek francia nyelvű verseiről Voltaire - Kazinczy szerint - azt nyilatkozta, hogy „bora jobb, mint verse”. Megtudhatjuk, miért volt időszerű a 18. században Bartha Boldizsár Rövid Chronicája (1666), melynek kiadását Csokonai is tervezte, s hogyan sikerült megtalálni ennek egyik 19. századi kiadását. „Szépprózánk szunnyadó fejezetei”-be, a kalendáriumok világába pillanthatunk be A győri kalendárium száz éve (1749-1848) c. tanulmányban, amelyből az is kiderül, hogyan kerülhetett Luther Márton az egyház szentjei közé. Kiadásra váró 17-18. századi szépirodalmi és filozófiai műveket mutat be a marosvásárhelyi és kolozsvári könyvtárakból az Erdélyi ritkaságok c. tanulmány, többek között Voltaire lisszaboni földrengésről írott költeményének fordítását, valamint első Werther-fordításunkat, Bölöni Farkas Sándorét. A kötet Csokonaitól származó zárógondolata ma, a 21. század elején, különösen időszerű: „Írok a XXdik vagy XXIdik századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem. A tanulmányok szerzője figyelmeztet bennünket: azért is kell kutatnunk most és a jövőben a korábbi századok örökségét, hogy ne teljesedjék be a jóslat baljós, utóbbi megállapítása. Ezek az írások valóban fontos szellemi kincseket tárnak elénk, egyben rávilágítanak arra, mennyi még a fölfedezésre, fölbecsülésre váró érték, ösztönözve ezzel bennünket a további vizsgálódásra. Orosz Beáta Szemle