Debreceni Szemle, 2003 (11. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Bódi Katalin: A Csokonai kritikai kiadás utolsó két kötete
Könyvszemle maradó anyag feldolgozását vállalta, hiszen egyrészt rengeteg kéziratos anyag, másrészt egy kifejezetten heterogén szövegcsoport kiadása lett a mandátuma. A textusok természetéből és mennyiségéből adódóan időközben két csoportra vált ez a nagy mennyiségű, eddig számos ismeretlen darabot is tartalmazó anyag. Az egyik kötetbe Csokonai irodalomkritikai írásai kerültek, a másikba pedig a költő egyéb kéziratos hagyatéka, elsősorban könyvkivonatok és feljegyzések sokasága. Az elméletíró Csokonait bemutató Tanulmányok öt kötetelőbeszédet tartalmaz (Diétái Magyar Múzsa, A’ Tavasz, Dorottya, Lilla, Alkalmatosságra írt versek), valamint hat, részben irodalmi témájú szöveget, kronológiai elrendezésben. Már erről a korpuszról is elmondható a Feljegyzéseket megelőlegezve, hogy betekintést enged Csokonai alkotói műhelyébe, mivel felvillantja azt a sokirányú tevékenységet, amely a költőt élete végéig egyszerre foglalkoztatta. Az olvasó megszólítását, illetve az inkriminált művekre vonatkozó megjegyzéseket felvállaló élőbeszédek fontosságát kifejezetten műfajelméleti és -történeti irányultságuk adja meg. A többi szöveg szintén kritikatörténeti jelentőségű, keletkezéstörténetük azonban arra mutat, hogy nem jutottak el szélesebb közönséghez megszületésük idején. Ad’ Holbach filozófiája iránti érdeklődés bizonyítéka A természeti morál című fordítás, amely elsősorban Csokonai korai költészetére tett hatása miatt figyelemreméltó. Két költészetelméleti tanulmánya (az eposzról és a magyar prozódiáról írott értekezések) poétái, illetve oktatói gyakorlatához kapcsolódnak. Saját kötetéhez készült a Jegyzések és Értekezések az Anakreoni Dalokra. Ismét más célzatú Dayka költészetéről készített meglehetősen részletes bírálata egy Kazinczy Ferenchez írt levél részeként, ami Csokonairól mint az irodalmi élet szerves résztvevőjéről is vall. Az anyanyelv felmagasztalását célul választó beszéd szövege zárja a Tanulmányokat. A kötet egységét megadó poétikai-filozófiai szövegek összegyűjtése azzal a fontos hozadékkal is bír, hogy a költő Csokonairól alkotott kép mellé egy hasonlóképpen jelentős elméletíró portréja kerül, amely egyúttal figyelmeztet a régmúlt alkotók teoretikus tájékozódásának vizsgálatára. A kapcsolódó jegyzetek kiváló arányérzékkel igazodnak az egyes tanulmányokhoz, precíz kiindulást adva a további kutatásokhoz. A Feljegyzések tematikus és terjedelmi okokból önállóvá vált kötete a kritikai kiadás tizenegyedik darabjaként meglehetősen tág határok között mozgó szövegeket egyesít. Az öt nagy fejezetbe tagolt, terjedelmükben és tárgyukban is nagy eltérést mutató textusok két irányvonalat képviselnek: egyrészt más szerzők műveihez kapcsolódnak (könyvkivonatok, -kijegyzések és -bejegyzések), illetve önálló státusszal bírnak (feljegyzések és listák). A kötet bevezetésében nyíltan meg is fogalmazódik az óriási heterogenitás iránti kétség, amely esetlegesen elbizonytalaníthatja a szövegek kiadásának jogosultságát is. Filológiai dilemmák és hosszas mérlegelések kísérték az életmű határainak kijelölését, az adott szövegcsoport természetétől függően. A rendkívül bőséges és gazdag tematikájú anyag kiadása végül számos döntés meghozását vonta maga után, figyelembe véve a terjedelem és a használhatóság szempontjait. Más szerzők műveiből származó kijegyzések megjelentetését a kivonatolás módja vagy sajátos logikája támogatta. A puszta másolatok végül nem kerültek a kötetbe, ezek listája a könyv végén viszont megtalálható. A szövegek kora is a minél teljesebb megjelentetést igényelte, hiszen mind a Csokonai-kritika, mind a korszakkal foglalkozó kutatók számára rendkívül