Debreceni Szemle, 2005 (13. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Gyula: A regionális tudomány Magyarországon
Horváth Gyula Amilyen mértékben a térbeli megközelítés felé fordult a közgazdászok érdeklődése, olyan erővel fogalmazódott meg a hagyományos regionális földrajz megújításának igénye. A geográfusok a térgazdaságtani elméleteket tudományos rendszerükbe foglalva kísérletet tettek az új geográfia megkonstruálására. A tér kutatásával behatóan foglalkozó két alapdiszciplína közötti munkamegosztás irányát a geográfus Maurice Le Lannou 1949-ben ekképpen körvonalazta: „Azt szeretném, ha... a közgazdászoknak meghagynánk azt a feladatot, hogy felfedezzék az általános szabályszerűségeket... az emberi társadalmak viselkedésében, a termelés és a cserefolyamatok működésében. A mi dolgunk a regionális gazdaságok tarka jelen idejű, konkrét mivoltának vizsgálata... A földrajztudósok regionális vizsgálatai gyakran szerfölött aprólékos tanulmányokat eredményeznek egy meghatározott területről... túl nagy hangsúlyt kapnak a természetföldrajzi jelenségek, mintha az állam nem avatkozna be, a tőke mozgásának, a kollektív döntéseknek nem volna semmi hatása. A földrajztudós gyakran az adott tér elemzéséhez ragaszkodik, nem tekint a régió politikai vagy adminisztratív keretein túlra. A közgazdász számára éppen ellenkezőleg: a régió rá van utalva más területekre, amelyek számára ellátást és termékeinek piacot jelentenek - a fő szempont az áramlások természete és mennyiségi súlya, amely a régiók egymástól való függésének szempontja fontosságára tereli a hangsúlyt” (idézi Bourdieu, 1985, p. 8.). A hagyományos diszciplínák modernizálódásával párhuzamosan azonban az integratív tértudomány, a „regional science” fejlődése is gyors léptekkel haladt előre. Önálló tudományágazattá válásának részleteiről még ma is parázs viták zajlanak, a definíció tekintetében azonban letisztult álláspontra jutottak a térrel foglalkozó társadalomtudományi kutatók. A regionális tudomány a térrel foglalkozó társadalomtudományok közös alapfogalmait, elméleteit és módszereit egységes rendszerbe foglaló, a társadalmi és gazdasági jelenségeket és folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló tudomány (Nemes Nagy, 1998; Mészáros, 2000). Az 1970-es években a fejlett ipari országok súlyos válságba jutottak: a földrajzi egyenlőtlenségek kiéleződtek, a fordista nagyipari központok hanyatlása és az új térformáló hajtóerők működése számtalan új megválaszolandó kérdést vetett fel. A posztfordista gazdaságot alakító nagy szerkezeti változások, az új társadalom- és településszerkezet kutatásában jelentős eredmények születtek az elmúlt két évtizedben. A regionális tudományos publikációk száma megsokszorozódott, a ma megjelenő három tucatnyi folyóirat több mint felét a fellendülés szakaszában alapították. A kutatási témák spektruma is jelentősen bővült, új (pl. az innováció és a technológiai fejlődés, a hálózatos gazdaságok térstrukturáló hatásaival foglalkozó) irányzatok alakultak ki. Kelet-Európában az államszocializmus regionális és településpolitikájának ideológiája (a klasszikus marxi elmélet, az utópisztikus urbanisztikai elképzelések, a tervezéselmélet) és az ebből fakadó célkitűzések (az arányos fejlesztés, a falu és a város közötti civilizációs különbségek mérséklése, az ingyenes vagy a jelentősen támogatott társadalmi juttatások térben egyenletes elosztása) erős korlátok közé szorították a területi folyamatok tanulmányozásával foglalkozó tudományágazatot