Debreceni Szemle, 2005 (13. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - CSOKONAI EMLÉKEZETE - Gáborjáni Szabó Botond: A "tiran törvény" vagy a "Collegium java"? Csokonai "kicsapatásának" hátteréről

CSOKONAI EMLÉKEZETE Gáborjáni Szabó Botond A „titan törvény” vagy a „Collegiumnak java”? Csokonai „kicsapatásának” hátteréről A magyar irodalom Debrecenben tanult nagyjainak névsorát tekintve azt hihet­nénk, hogy a sors szeszélye hozta kivételes helyzetbe ezt a települést.1 2 3 Valójában a tekintélyes lajstrom nem a véletlen műve: a legnagyobb írók és költők útja szinte törvényszerűen vezetett a Kollégiumba, a reformátusok országos vonzás­körű iskolaközpontjába. A főiskola rendkívüli kapcsolatrendszerét jelzi, hogy az ünnepi legátusok és főként az adománygyűjtő diákok országjárása több mint 1200 települést érintett és esztendőként 22 héten át tartott.” Felölelte azokat a (nemritkán 300 kilométernél is távolabb lévő) református egyházközségeket, ahonnan az iskola fogadta növendékeit és ahová kibocsátotta rektorait. Követke­zésképpen Csokonai akár úgy is végig járhatta volna az ország jó részét, hogy kizárólag egykori diáktársai vendégszeretetét élvezi, ahogyan ez általában a Du­nántúlon is történt. Bár a Kollégium művészi hajlamú hallgatói többnyire nehezen alkalmazkod­tak a szigorú iskolai szabályokhoz, az átlagnál nehezebben szenvedték el a meg­követelt életmódot, a Csokonai eltávolításához hasonlítható drámai konfliktus nem ismeretes az irodalomtörténetben. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a Kol­légium növendékei közül senki nem hatott olyan mértékben Debrecenre, mint Csokonai, aki a helyi irodalmi kultusz szinte egyetlen tárgyává lett.­­ A költő és szülővárosa kapcsolata a dolgok belső logikája szerinti összetartozásról tanúsko­dik. A cívisek társadalmának kutatója olyan településként írja le Debrecent, ahol az európai hatások és a magyarság, illetve a szóbeli paraszti műveltség és az írásbeliség nemzedékeken át folytonosan érintkezhetett.­ Irodalomtörténészek­ ­ Csokonai korára szorítkozva is olyan neveket idézhetünk a névsorból, mint Piskárkosi Szilágyi Sámuel, Péczeli József, Pálóczi Horváth Ádám, Szentjóbi Szabó László, Fazekas Mihály, Má­tyási József és Édes Gergely. 2 Ennyi volt a szünidő, részint az iskola élelmezésének biztosítása érdekében. 3 Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. In: Az irodalom ünnepei. Kultusztör­téneti tanulmányok, Bp. 2000. 188-197. 4 Balogh István: Debreceniség. Studia Litteraria. VIL 1969. 18. és 20. Lásd még Benda Kálmán: A debreceni nyomda és a magyar paraszti műveltség. In: Emberbarát vagy hazafi. Bp. 1978. 426-441.

Next